Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-11 / 183. szám
2. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. julius 11. Zserjav erdöügyi miniszter, helyettes igazságügyminiszter szólalt fel ezután és védelmébe vette Lukiuicsot. Kijelentette, hogy nem mint a kormány; tagja és nem mint Luklnics utóda, hanem mint képviselő beszél. Rámutatott arra, hogy a vita során nem hangzott el egy olyan szó sem, amely Lukinics becsületének integritását érintené. (Nagy, zaj és derültség az ellenzéken). Hosszas jogi érvelésekkel védte Lukinics eljárását. Jogi indokait nagyrészt kéziratból olvasta fel. Ez nem nagyon érdekelte a képviselőket, akik lassanként kimentek a teremből és alig néhány ellenzéki és radikális képviselő hallgatta a beszédet. A miniszter szerint Lukinics nem bűnös. A volt igazságügyminiszter becsületes, jelleines ember és díszére válik ennek a parlamentnek. Zserjav beszéde után az elnök megállapította, hogy több szónok nem jelentkezett, ezért a vitát bezárta és elrendelte a szavazást a miniszteri felelősségről szóló törvény alapján arról, hogy napirendre térjenek-e a vádinditvány felett. A törvény szerint atban az esetben, ha a parlament nem tér napirendre a vádinditvány fölött, akkor a legközelebbi ülésen tizenkéttagu vizsgálóbizottságot választanak. A szavazás titkos volt. A pártok seregszemlét tartottak, megállapították, hogy ki hiányzik. Az ellenzéki képviselők közül huszonnyolcán távol maradtak, ami leverően hatott az ellenzékre, bár a kormánypárti képviselők sem voltak teljes számban jelen. A szavazás nagyon lassan folyt és kétszeri névsorolvasással csaknek egy óra hosszat tartott. Nagy izgalommal fogadták a képviselők az elnöki csengő jelzését az eredmény kihirdetéséről. Szubotics alelnök közölte, hogy összesen 248 szavazatot adtak le, , amiből 103 szavazat a napirendre való térés mellett. 128 ellene szól, 7 szavazólap üres. A szavazás eredményeképpen az elnök kihirdette, hogy a miniszteri felelősségről szóló törvény értelmében a parlament tizenkéttagu bizottságot választ. Ezután az ülést bezárta. A legközelebbi ülést szombaton délelőtt tiz órára tiizte ki, melynek napirendjén a parlamenti bizottságnak a megválasztása, valamint a pénzügyi bizottságnak a költségvetési tizenkettedékről szóló jelentése szerepel. Nincs elvi ellentét a Radicspárt és a Zajednica között A Radics-párt egyik tekintélyes vezetőtagja a Bücsmegyei Napló munkatársa előtt a Zajednica és a Radics-párt közt fölmerült ellentétekről a következőket mondotta: — A Zajednica és a Radics-párt közti ellentét nem elvi, hanem csak taktikai természetű. A Zajednica azon az állásponton van. hogy a radikálisokkal folyó tárgyalások tulgyorsan haladnak előre, anélkül, hogy bizonyos lényeges kérdések elintézést nyernének. A legfontosabb kérdés, amid a Zajednica tisztázni szeretne a megegyezés perfektuálása előtt, az. hogy a megegyezés után milyen lényeges és jelentős problémák maradnak megoldatlanul. A radikálisok ugyanis azt állítják, hogy a készülő megegyezéssel a szerb-horvát béke kérdése teljes mértékben elintéződik. A Zajednica azt kívánja, hogy ezzel szemben é szögezze le a klub a maga álláspontját és jelentse ki., hogy a megegyezés csak közeledési jelent a béke Jelé, de még nem teljes a béke és nem teljes a horvát nép politikai programja. A Radics-párt azon a véelményen van, hogy semmi olyan kérdést nem szabad napirendre hozni, amely a megegyezést hátráltatná. Az Obzor a radikális—Radics-párti tárgyalásokról azt iria, hogy a Radics-párt hat tárcát követelt a radikálisoktól, akik csak öt tárcát ajánlottak fel. A tárcák elosztása tekintetében nem sikerült még megegyezést létesíteni. A Radics-párt elsősorban az agrártárcát és a közoktatásügyi, vagy igazságügyi tárcát követeli. A másik két tárca ügyében nincs speciális kívánsága. A radikálisok, a lap szerint, a közoktatásügyi tárcát hajlandók átadni Radicséknak. A drága nóta Irta : Móricz Zsigmond — Semmiség. — szólt Szalav Péter akkor ió a magyar ember természetié, ha fiatalon tombolja ki magát. Mert akkor olyan, mint a jó bor. megérik, zamatja lesz. tűz lesz benne és erő. Mert kétféle a magyar: vagy fiatalon, vagy öregen, de ki kel! neki adni magából fölösleget. Most nem nevettek, mert a házbelieknek nagy bánata volt a Péterke kiruccanása rniatt. de Szalav Péter nem hagyta a dolgot, mindenáron meg akarta őket vigasztalni. — Sokkal jobb ez. aranyos egy Ágnes nőném, mintha a férfi negvvenesztendős koráig anyja szoknyája, felesége kötője mellett ül s penészedik. Mert oSztán akkor lesz csak igazi bai. ha egvszer mégis csak kirúg a hámból, mert hisz annak elébb-utóbb úgyis be kell következni. Lám a biblia is megmondja. hogy: mindeneket megpróbáljatok. — Muszálv kirúgni? — Persze, hogv muszálv. — Férfiaknak. — No. nem féltem én az asszonyokat sem: azok is megkóstolgatiák imittamott. ami ió. — De jól tudod, de jól tudod. Péter. — Apámrul örököltem, kedves nőném. ez tudományomat. Mert ü -neki meg az a harmadik természetié volt. az a csudálatos nagy magvar hősi természet. aki nem hagvia magát sefiatalon, se öregem. Hm. hol vannak már ezek a régi dalia magvarok! Ah. oiszfllcsár dolog ez kérem, ez az egész, hogy fiatalon s öregen: az igazi magvar emberben vér volt barátaim holtig! Bevisz az én atyám egvszer Debrecenbe Nagykálfóból tiz mázsa búzát, tizenkét mázsa rozsot, meg hat tinót, még két lovat a téli debreceni vásárra, eladni... hogy egy jó históriát mondjak el róla... A társaság előbbre hajlott érezték a Halott mezőkön A baranyaiak gyásza — „Oda lett az emberek vetése“ A belimonasztir-baranyavári ut a kora hajnali órákban. Letarolt, feldúlt mezőkön robogott át a vonat, sehol egy lélek. Az emberek itt nem mernek a földjükre menni. Az örök álom játszik velük: hogy talán nem is igaz, talán nem is történt semmi, a föld viruló, mint tegnapelőtt, áldást ígérő, de amint felemelik a fejüket: az utolsó ítélet díszletei merednek feléjük — a valóság; kidőlt faóriások összecsavartan egymásra dobva mindenütt az utakon, házak tetején keresztül összezúzva azt, ledőlt falak, kémények, kicsi házak — tegnapelőtt még remény, boldogság tanyái. És a felemelt arc visszahanyatlik bénán, fájón: óh, Uram! Isten! Nagyon-nagyon fájó látni ezeket az embereket: halott mezők birtokosait, a kenyér hopponmaradottait. A hajnali párázáson át egyre nagyobbra nő a harsányi hegy; lass an - lassan előtűnik éie, mint egy kővé fagyott halálsikoly. A Harsány’ és a 'szelíd ba.tinai dombok között jött be a fehér hóhér; mindent learatott. Itt nem arat már senki. Mi történt ezeken a mezőkön? Nem látni semmit. Hol volt a búza? — a jövő békessége. Hol a krumpli? — a szegények kenyere. Hol a nagy’ buksi fejű édes-tejes kukorica? — nem látni semmit. Nem lehet megállapítani, hol, mi volt. A szőHő — a jókedv csillogó nedűje —1 nincs sehol; csak letört kafejii édes-tejes kukorica? —- nem látzői. A jég mindent lehengerelt. Olyan volt, mint egy óriási fehér henger,, pár pere alatt átment a mezőkön. Hatalmas ösriyáriák, szederfák — kis pihés rnada- 1 rak fészked hevernek az utakon kiraboltál!, csonkán, apró pontok a gyilkos élet mondatai végén. Némaság ül a tájon. Senki sem jár a mezőkön. A juiiusi mezőn a széles határban nincs amber! Beli-Monasztir, a fejlődő gyönyörű község üres iiccákkad mered elérik. Nem látni senkit. Most számolnak le magukkal templomi tisztaságú kis szobák mélyén az emberek. És minden szöbában rombol vagy újra alkot ez a tragédia. Nincs senki, akit nem sújt. Kereskedő, iparos, mind-mind lezárni igyekszik a rettentő számlát, melynek eredménye a legnagyobb -semmi. Nem hangzik most sehol az a barátságos, vidám: dobar dan, a komoly nyugodt: Outen tag és a szeüd elmélyedő: jó napot! A kár a községben is óriási. Nincs ház, amit meg ne rongált volna. Tört szemű ablakok, kidőlt falak, kémények és rajtuk mint kereszt: kidőlt fák. Az állami tejgyár óriási kéménye derékban tört ketté; az épület egyik szárnyát szinte felemelte a vihar. A cukorgyár épülete is erősen megrongálódott. A tetőn át betört a jég a cukorhoz is. A vasútállomás is csendes és a vonat' hangtalanul siklik tova. Elhagyjuk a halál állomását, de, még sokszor ismétlődik a halál borzalma. Szarvastól Dályáig minden, mint Baranyában, halott. A Duna melléke nem szenvedett, de Bogojevó után újra találkozunk a pusztulással Bajniokig. A belrmdtiasztiri állomáson pár földmíves szállt fel a vonatba. Azok közül, akik már megcsinálták a számadást magukkal. Néhány halk: szó ért el hozzám: munka, kenyér. Nem sírtak. — Lesz-e gyüvőre vetőmagja — kérdezte az Idősebb, ősz magyar. — Valami kevéske maradt még. Majd csak megsegít az isten. Isten. Ö a mag, a csira, a remény, a holnapi vetés. Ma büntet, holnap jutalmaz. És éreztem: erős várunk ne-t künk az isten. Kristály István hangsúlyból, hogv valami ió ion. — Szegény idesanvám. a ió lélek, örült neki. mert kellett a Pénz. Be ,ls pakolt az urának feiérgunvát. meg elemózsiát. mer nem volt akkor még itt vasút, szekéren kellett lejönni s lelkére kötötte, hogy; »Gábrisom lelkem, csak okos legvék. csak ió vásárt csináljék. a przre vigyázzák, az egészségire meg szintén, meg ne hüljék, baia ne legyék ...« — Hát: megvót a vásár. Eladta idesapám a búzát is. a gabonát is: tinókat, lovakat szintén: osztán két hétig még ott maradt Debrecenben, oszt aut hazament Nagykaüóba a kedves családjához. Megérkezik. Édesanyám fogadja: — Megjött, lelkem Gábrisom? — Meg. — Nincs semmi baia? — Nincs. — No. hálistennek. lelkem. Jó ebédet csinált a kedves apámnak, gyenge bárány sóit mán. korai bárány, azt nagyon szerette az én édes jó apám, tárkonyos lével, isten nyugosztalja szegényt ... szóval tárkonyos bárányleves volt és málépite. frissen, édes tejjel behabarva: jaj de jó ételek is voltak a mi gyerekkorunkba! A háziasszony egyet moccant. Van az most is. volt benne az ellenmondás a mozdulatában, mert egy asszony nem bírja elviselni, hogy az ő rovására valakit. valamit, bár a százesztendeje elindít világot is magasztalják: mert egy asszonynak csak az van benne a ió közérzésében, hogy őt magasztalják... De most nem volt kedve meg sem szólalni. annyira bántotta Péterke fiának ez a csúnya kafamltása a oarádéskocsis feleségével, éppen ma este. mikor ennyi vendég van gyülekezőben De Szalav Péter most nem hagyta tűnődni, mesélt: — Ebéd végén. — mondta elevenebben. hogy a lankadó ti eveimet magára vonja — ráteszi szegény ió idesanyám a kezét szegény, jó idesapám kezire. ahogy csak azok a régi ió úrasszonyok és jó feleségek tudták s azt mondja: — Gábris lelkem! hát megvót a vásár? ... Mea. — azt mondja idesapám. — Megvót. — Eladtad a búzát? — El. — Osztán hogy adtad? — Jól adtam, lelkem. Hat forint tizér. — Igazán? Olyan jól? — Igen. •— Hát a rozsot? — Azt is jót. Öt forinton felül. — Ne mond mán. hát akkor jó vásár vót. — Nagyon ió. — Hát a tinókat hozv? — Azt is jól adtam, a nagyobbik kettőt. párját százhúsz forintiával. — Ne öliik mán meg. mán nyóevan forintir is odattuk vóna. igaz-e. lelkem? — Égen. de jó vót a vásár!,.. Lengyelbe szedték a marhát!... A kisebbiket is úgy adtam, hogy kilencven, meg száz körül volt párja. — Hát a lovak iól mentek? — Lelkem, az ment csak iól. A Murzát százhetvenért adtam. — Nagy isten! Száznctven! — A kesely nem bírta! azt oda kellett adni Száztizenhatért. — No. kár... De hát mindegy., maga tudja lelkem, hogv melyik mit ér. — Pókos volt. — No nem volt az. nem volt az még pókos. Hisz mindegy, örvendek. hogy átajjában olyan ió volt a vásár. És megveregette az öreg becsületes derék kezét s mi mindnválan örvendettünk. De csakhoev az vót a bai, hogy mégis csak előkerült a kénves kérdés, hogy: — Hát osztán Gábrisom lelkem, hát a piz?... Idesanám szegény nagvot néz: — Piiz? — Piz. angyalom, piz. Hogv mennyi pizt hozott? — Pizt lelkem?... Azt én nem hoztam! Pssz!... lett ott mingvárt nagy bebo-, rulás: huj. fekete fellegek futottak az égre s elborították az én ancvali drága jó idesanyám kedves arculatiát. De most az idesapám tette keresztül a kezét az asztalon s megfogta csendesen az én idesjó anyám kariát. oszt aszongva. hogy aszoneva: — Pizt. azt nem hoztam ides rózsám, de ne busulj. mert hoztam egy uj nótát: a megiri! Azzal azon a drága szén bariton hangján el kezdi dulolni a szerelmes édes felesége *filibe. hogy. — mintha most is hallanám — hogy: Nincs nékem egyebem, de egyebem, de egyebem... Csak egy kurta bekecsem, bekecsem, de bekecsem... Magának sincs eg.v nenđelvnćl egyebe, de egyebe!... A kedvemért még aztat is tegye le. tegye le. de tegye le... A társaság boldogan nevetett. — Ezért megy tönkre az ország! mondta a háziasszony keserűn. — Ezer? — mondta Szalav Péter. — ezér?... s most ő könyökölt át az asztalon. — Hátha még eldanolnátn a másik verset is. kedves Agnes, a Pirosat!... mer ez még csak a fejér vót: de van egv vörös is. az. a másik vers aztán igazán megér nemcsak egv nár, mérő gabonát s egv két rúgott tinót: de egv dorniniumos rigi magyar világot is . . . Mert Ágnes néném ió vön az. úgy élni csendesen, rendesen, mint a gép...' de unalmas vóna...: Magának sincs egy szoknyánál egyebe> de egyebe... ; Nohát sose iszunk?... Kézit csókolom . . . És a társaság kocintott és senki sem 1 tudta mi te itt a filozófia, de fene jól érezték magukat.
