Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-10 / 182. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. julius 10. 2. oldal. remberi. ahol tovább folyik az izga­tott szóváltás. Kisebb csoportok ala­kulnak. Zsánics és Pribicsevics Va­lérián sértő kifejezésekkel illetik egymást, maid egymásnak rohan­nakézzel-lábal ütik. rngiák egy­mást. majd Zsánics a földre teveri '■Pribicsevics Valériáid. A verekedő­ket a többi képviselők csak nagy ne­hezen tudják szétválasztani. Ugyanekkor a terem másik ré­sziben is verekedések folynak. Moszkovijevics íöldnúvesoárti Gr­­gurovics radikális vavkévviselövel verekszik, rugdalták és ütlegelik egymást, amibe többen belekevered­nek. Egyik Radics-pártr földmives­­kép viselő kést ránt. de azt idejeko­rán kicsavarják a kezéből, uey. hogy vérontásra nem kerül a sor. Hosszú ideig tart a nagy lárma és tumultus, aminek a higgadtabb kénviselők alig tudnak véget vetni. Amikor a nyugalom némi kennen helyreáll. Szubotics alelnök vissza­tér a terembe és uiból megnyitja az ülést. Kijelenti, hogy a kénviselök izgatott hangulatára való tekintettel az ülést félbeszakítja és annak foly­tatását délután öt órára tűzi ki. A képviselők rendkívül izgatottan hagyták el a parlament épületét és averekedések a Parlamenten kivülis folytatódtak. A parlament kijáratá­nál Grgurovics felelősségre vonta Moszkovljevicset és öklével az ar­cába csapott, úgyhogy Moszkovije­vics szemüvege összetört és orrá­ból megeredt a vér. A közelben levő képviselők erre mindkettőjü­ket lefogták és igy a további bot­rányokat megakadályozták. Vihar a délutáni ülésen A parlament délutáni ülésén dr. Palacsek folytatja beszédét Lukinics védelmében és jogi érvekkel bizo­nyltja a volt igazságügvminiszter el­len emelt vád alaptalanságát. Beszé­de közben többször hangzanak el heves közbeszólások az ellenzék ré­széről. Pribicsevics Szvetozár közokta­tásügyi miniszter személyes kérdés­ben szólal fel és emelt hangon uta­sítja vissza Zserjavnak azt az állítá­sát, hogy a Recs nyomdáját még a gyűjtési akció megkezdése előtt fi­zették ki. Ez az állítás —mondja a miniszter — szemenszedett valótlan­ság. Ha Zsánics egy bizottság előtt behjzonyitja állítását, akkor Pribi­csevics hajlandó lemondani mandá­tumáról. de ha kiderül, hogy Zsánics közönséges hazug fráter, akkor vi­szont ő mondjon le mandátumáról. Az ellenzék Pribicsevicsnek erre a kijelentésére óriási lármában tör ki és az elnök csak naevnehezen tudja a rendet helyreállítani. Zsánics kér ezután szót. de az el­nök Pecsics Dragutint hlvia fel szó­lásra. aki félreértett szavait magya­rázza meg az agrárrendelettel kap­csolatban. Amikor az elnök Zsanicsnak adja meg a szót. a Pribicsevics-párí óriási zajt üt. úgy. hogy Zsánics alig jut szóhoz. Végre kijelenti, hogy Pribicsevicsnek nincs joga olyan nagy hangon beszélni. Hivatkozik a Berlinből jelentik: A Moszkvában ha­lálraítélt három német egyetemi hallga­tó sorsát nagy figyelemmel kiséri egész Németország. A birodalmi kormány az Ítélet kihirdetése után nyomban utasí­totta a moszkvai német követet, hogy lépjen közbe a három fiatalember érde­kében és ha lehet, indítsa meg azonnal a kicserélésükre vonatkozó tárgyaláso­kat. A követ kegyelmi kérvénye már ott fekszik a szovjet végrehajtóbizottság előtt, amely a .legközelebbi napokban dönt a német diákok sorsáról, akiket előreláthatólag ki fognak cserélni a né­met cseka-pörben halálraítélt kommu­nistákkal. A német diákok pőréről a Berliner Tagblatt hosszabb cikkben számol be. A három fiatalember: Wolscht, dr. Kinder­mann és Dittmar — írja — a múlt év októberében utaztak el Moszkvába azzal a céllal, hogy tanulmányozzák Szovjet­­oroszország szociáüs, kulturális beren­dezkedéseit. Elutazásuk előtt a kommu­nista-párttól igazolványokat szereztek, amely a párthoz való tartozásukat bizo-Jadranska Banka igazgatójának egy kijelentésére, amely szerint Pribt­­csevicsék kényszeritették a bankot arra, hogy egy millió dinárt adton a párt céljaira. Fülsiketítő lárma támad Pribicse­­vicsélc oldalán Zsánics szavai nyo­mán. Pribicsevics és Zseriav tilta­koznak az ellen, hogy az elnök meg­engedi Zsanicsnak a rágalmazást. Az elnök erre nem akaria engedni Zsanicsnak. hogy beszédét folytas­sa. mire Zseriav kijelenti, hogy amit mondott az szoros összefüggésben van azzal, amit kifejteni kíván. To­vább akar beszélni, de olvan nagy a zaj és olyan elkeseredett a Pribicse­­vics-pártiak hangulata, hogy az el­nök a délelőtti jelenetek megismétlő­désétől tart és ezért berekeszti az ülést és folytatását péntek délelőtt féltizre tűzi ki változatlan napirend­del. nyitotta, majd felkeresték a Berliner Tagblatt főszerkesztőjét. Theodor Wolfiot, akitől megbízást kaptak, hogy Szovjetoroszországból utileveleket küld­jenek a lap számára. A fiatalemberek simán átjutottak az orosz határon és megérkeztek Moszkvába, ahol felkeres­ték a német követséget és szabálysze­rűen bemutatták neki útleveleiket. Alig tartózkodtak azonban három napig az orosz fővárosban, amikor titkos felje­lentésre a cseka detektivjei letartóztat­ták őket és beszállították a forradalmi törvényszékre. A vád az volt ellenük, hogy a német jobboldali Consul-szervezet megbízásából utaztak Oroszországba, hogy a kommunista-párt vezetőembe­reit: Staiint, Trockljt, Zinovjevet és Dzserzsinsztájt meggyilkolják. A fiatal­emberek tagadtak, egyedül Dittmann tett beismerő vallomást, aki elmondotta, hogy a merényletet a berlini rendőrfő­nök és a Consul-szervezet vezetősége határozta el. Dittmar beismerő vallomásán kívül terhelő momentumnak vette ' a forradal­mi törvényszék Baumann nevű rendőr­­spicli vallomását. Bauinannt bezárták a fiatalemberek mellé, mint hasonlóan po­litikai foglyot és Kindermann állítólag bizalmasan beismerte neki, hogy a Con­­sul-szervezethez tartozik. Mindezek mellett a vádat alátámasztotta az, hogy az egyik német diák podgyászában cián­­kálit és revolvert találtai: a Cseka de­­tektivjei. A tárgyalás junius 24-én indult meg és julius 3-ikán ért véget. A törvény­szék elutasította a moszkvai német kö­vetség kérését, hogy német ügyvédek láthassák el a védelmet. Brockdorff- Rantzau német követ erre két elsőrendű moszkvai ügyvédet kért fel. de ezek nem vállalták a védelmet. Hivatalból ki­rendelt ügyvédek végezték a védelem funkcióját; a vádlottak azonban semmi­féle kapcsolatot néni akartak fetvewp vetjük. A vádirat, amelyet a szovjet re­prezentáns jogásza, Krylenko szerkesz­tett, a következőket mondja: »A terv részleteire vonatkozóan nein történt megállapodás. A csoport szabad kezet kapott, hogy adott esetben belátá­sa szerint hajtsa végre a gyilkosságot. De megbízói kikötötték, hogy csak re­volver, vagy méreg jöhet számításba. A gyilkosságokon kívül a következő fel­adatokat bízták rájuk: 1. A Kreml terv­rajzát kell megszerezniük. 2. A munkás­­vezetők lakásait felkutatniok. 3. A kom­munista-párt belső organizációját meg­ismerniük. 4. Megállapítani, kik finait­­cirozzák a német kommunista-pártot. 5. Milyen kapseolatok állanak fenn a pár­ton belül a német kommunistákkal? 6. .Milyen eszközökkel lehetne kompromlt-. tálni a berlini orosz követséget és a ber­lini orosz kereskedelmi delegációt? 7. Meg kell állapítani, hol állítják elő az oroszok a hamis útleveleket és doku­mentumokat? 8. Milyen utasításokat ad Oroszország a német kommunista-párti katonai szervezeteinek?« A halálos ítélet előrelátható volt. Az orosz kormánynak az volt a célja, hogy a közelmúltban Lipcsében haldlraitéli német kommunisták megmentéséhez tú­szokat szerezzen. A célt elérte: Német­ország a három halálraítélt diákért ki­adja a lipcsei kommunistákat, köztük Shoblewski nevű oroszt aki mint az orosz Cseka vezetőembere szervezte a német kommunisták harci szerveze­teit. Halálos ítélet — életmentésből A Moszkvában halálraítélt német diákokat kicserélik a lipcsei Cseka-pör elítéltjeivel — A moszkvai por — tuszfogás volt A zene gyászihdulója Mikor az első iazz zenekar recsegett és poííogott a tánchelviséeekben, az emberek ■ megbocsájtóan mosolyogtak, milyen bolondság! Senklsem vette ko­molyan a dolgot, senkisem bosszanko­dott. hiszen mindenki futó hóbortnak tartatta ezt a néger tülkölést és kala­pálást és íme már egv évtizede, hogy a jazz bevonult a kávéházakba, tánche­­iyiségekbe. a music-h altokba, a népszerű­ségbe. sőt a zeneirodalomba is. Néhány évvel ezelőtt, mikor Bécsben egy hangversenyen Schönberg »Pellias«­­át először játszották hangos beszéd, köhögés és kacagás kísérte a zenészek játékát s a terem hamarosan kiürült. Ma már aiig lehet jegyet kapni egv Schön­berg hangversenyre, sőt ma már komoly érdeklődéssel kísérik Sztravinszkijt is, akinek ugyancsak kijutott eunvbóU ka­cajból. orrfuvásból és hangos szitok­ból. Az idők változnak, az ízlés formáló­dik — mondhatnék, azonban itt még en­nél is több van: a régi zene koporsóját kopácsoliák. Csakugyan meghal-e az európai zene. avagy ezek a jelenségek csak lényegtelen Ízlésbeli eltévelyedé­sek? — ki tudná ezt ma biztosan meg­mondani. Az európai zenének voltak már forradalmai a gregorián énekektől egé­szen a zenei dadaizmusig, de ilyen hatal­mas és fénveees változás még nem volt. Az ui zene lerombol mindent: dallamot, ritmust harmóniát s megteremti az »el­lenzenét«. a »felsőbbrendü zenét«, amely már nem is a régi értelemben vett zene. hanem egy lelkiállapot hangokban való közvetlen kifejezése. Azok a törvények melyek a fül Ízlésén és érzékenységén alapultak, érvénytelenekké válnak, a hangok kifejezése felszabadul törvények­től és kötöttségektől, elmenekül a termé­szettől. a zenetantól és akadálytalan ki­fejezője lesz az érzelmeknek. Hatalmas orkánszerü megrázkódtatás ez. amely mellett szende fuvallattá enyhülnek az eddigi forradalmárok: Palesztina. Gab­rieli. Debussy vagy Wagner. A jazz feltűnése és népszerűsége a do­log lényegtelenebb része. A iazz uj, barbár és érdekes megjelenési forma, mely különleges ritmussal, uj hangsze­rekkel és uj hangokkal jön. de nem uj gondolatokkal. Nem támadta meg komo­lyan a régi épületet, amelvbe Euterpe pengette először egvügvii lantiát, a jazz rikító, bizarr köntöst húz csak reája, mely sokszor mosolyra késztet, mint derűs, plakát s lev a hatás nem mondha­tó ellenszenvesnek. A szaxofonok, sza­­ruzofonok és az ütő hangszerek sokféle­sége nem nélkülözik az esetlen, gyere­kes humort s innen magvarázható a jazz népszerűsége. A groteszkségben. a pri­mitiv exotikumban könnyebben találunk báját, mint a tudatos és jelszavas forra­dalomban. A jazz addig nem jelent veszélyt a ré­gi muzsikára, amig a tánccal oly szoros kapcsolatban van. A iazz nem tud sza­badulni a ritmustól, a fox-trottos lükte­téstől és hiába esik a hangsúly a szüne­tet megelőző tizenhatodra vaev magára a szünetre a jazz mégis csak a négyne­­gvedes ütem szolgálóla. Történtek ugyan már kísérletek, melvek nem tánc­­zenét játszanak a iazz-szel. hanem kü­lönleges hangversenvzenét. de ezek nem állandósulnak a népszerűségben. Ameri­kában vannak liven iazz hangversenyek, amelyeknek műsora rapszódiákból, szin­­foniákbói. Rachmaninoff praeludiumok­­ból áll. A iazz-nek azonban egyelőre nincs uj mondani valója, nincs zene­szerzője. aki komoly iazz- ( és nem tánc-) zenét Írna. ezért a iazz zenekari furcsaság marad s mint ilyen nem árthat a régi zenének. Valószínű azonban .hogy a jövő zenekara is megváltozik s ebben valószínűleg a iazz-nek lesz a legna­gyobb része. Az is lehet, hogy eljön egy nagy jazz költő, egy iazz Wagner, aki ui és sajátos muzsikát csinál és akkor a iazz is komoly és veszélyes rombolója lesz az eddigi európai zenének. A zene csarnoka pedig recseg és ingadozik, akárcsak büszke hazája: Európa. Az eddigi zenének és zeneesztétikának legkomolyabb veszedelme az uj utakat kereső zene. amely a régi öröknek hitt alapokra döngeti: a dallamot, a harmó­niát a ritmust és az egész zenetant. Felnbergnél vagy akár Schönbergtiél már mulatságos és értelmetlen dolog lenne kontrapunktról. fugáról, polifoni­­kus hangszerelésről, formaszéoségekrő! s a zenéről, mint akaratmeenvilvánulás­­ról (Musik als vorzesteliter Wille) be­szélni. A szabályok itt már széthullot­tak. nem találjuk meg az akkordok szi­gorú felépítését, az ellennontozás fő el­veit. itt talán káoszról beszélhetünk vagy eütenzenérő). vagy valami kusza hangözönről. amely nem emlékeztet ar­ra a zenére, melyet a múltban hallot­tunk. Azt olvassuk az ul zenéről, hogy ennek egyedüli céllá a tiszta kifejezés. Eddig — panaszolják az ui zene alkotói — a forma, a Példa, a történelem, a szükségszerűség megakadályozta az érzéseknek „hangokba Ömlését. A mély és őszinte kifejezés eddig lehetetlen volt. Végre megszületik a hangok közvetlen és korlátlan kifejezése. A felszabadultak, a mindent lerombolok fáidaTmasan te­kintenek a nagy lángeszekre: Mozartra. Bachra vagy akár Bcethoverrna. akiket gúzsba kötött a forma s ezért zseniálitá­­suk örök ködben marad. Ennek a mozgalomnak, melv az euró­pai zene elhantolását tűzte ki célul, nem lehet előre látni utiát és eredményét. Hieronymus megjósolta, hogy a keresz­ténység csak akkor terjedhet, ha szám­űzi a zenét templomaiból, nemsokára rá azonban fejlődésnek indul az egyházi zene. amely talán nem utolsó népszerű­sítője Krisztus tanainak. Azok az erők, melyek a népek ízlését és ítéletét moz­gatják. örökké reitettek és szétbontana-! nők. A régi zenének elföldelése minden­esetre fájdalmas dolog mindazoknak, akiknek zenei ízlésük még a tegnapban formálódott. Át kell értékelni eddigi Íté­leteinket meg kei rostálnunk régi fogal­mainkat hogy az ui iránv sodrával ha­ladhassunk. De talán éo itt van a prob­léma visszásága: talán nem rs probléma az ui iránv? Talán nem is lehet átérté­kelni ítéleteinket talán nem lehet fel­használni eddigi fogalom-kincsünket sem. mert az uj zene semmi összefüg­gésben sincs avval, amit eddig zenének ismertünk és hittünk. Nemrég olvastam egy zeneelméleti essav-t (Arnold Sche­ring: Die expresszionistische Benegung in der Musik), amelyben a cikkíró egy­szerű és ügyetlen őszinteséggel azt Írja. hogy az u.i zene tulajdonkénen nem Is zene. nem is keresi a rokonságot, a ha­sonlóságot a régivel, az ui zene helyes neve: hangkifefezés. Ha igy áll a dolog, ugv érthetetlen Bach meg Mozart lesainálása. érthetet­len a harcias és romboló hadiárat is. hiszen ők gyökeresen uJ művészetet csi­nálnak. nem a régi törzsből hajt ki az uj ág. nem kell elégetni az öreg főnixet, hogy hamujából u.i madár születhessen.’ Ha igy áll a dolog, úgy csak egyszerű fogalom zavarról van szó s nem kell ós­dinak csúfolt esztétikai mérőeszközeink­kel kínlódni, ha például Feinberg muzsi­kájáról Ítélkezünk és nem kell szégyell­nünk ízlésünket, meflv borzadozik, ha a jazz-zenekar Tosca imáját iátsza fox­­trott tempóban. Azt se kell szétevef­­nünk. ha nyújtózkodva élvezzük Hay­­dent. Beethovent vairv Wagnert és ha Mozartot nem tartiuk üres formamü-1 vésznek. Talán mégsem kell dhantob nunk azt, amit örökkévalónak hit­tünk. Szentelekv Kornél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom