Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-03 / 148. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. június 3 tórium uj székhaza ügyében beterjesztett kérdésére. Moskovljevics a választ nem veszi tudomásul és figyelmébe ajánlja a miniszternek, hogy építkezzen, ha székházra van szüksége. Ezután áttörnek a napirendre, o földmives-hitelekről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Az első szónok Ncttdorfer Radics-párti képviselő, aki élesen támadja a javaslatot. Szerinte a parasztság sehol sincs annyira elmaradva, mint Jugoszláviában. Itt senki sem törődik a földmivesekkel, akiknek a szükségletei rendkívül drágák. A horvát parasztokat a szerbekkel szemben erősen háti érbe szorítják." Kifejti végül a szerb és horvát parasztok együttműködésének szükségességét. Matics radikális védelmébe veszi a javaslatot. Beszéde után az elnök délután félkettőkor az ülést bezárja. A szerdai ülésen a földmi ve s- h i t e 1 e k vitáját folytatják. A radikális klub ülése A radikális klub délután ülést tartott, amelyen a rokkanttötvénynyel foglalkoztak. Nagy vita fejlődött ki, amelyben többek közt résztvett Zsujevics Aleksza, Andrics Vlada és Nikolics képviselők, akik valamennyien azt hangoztattak, hogy a rokkanttörvényt minél előbb le kell tárgyalnia a parlamentnek. A kifogásokra Siló ' iadinovics pénzügyminiszter és Oyurisics szociálpolitikai miniszterek válaszoltak. A pénzügyminiszter kifejtette, hogy a rokkantak részére n kormány négyszáz millió dinárt irányzott elő az adóterhek felemelése nélkül. Gyúrd sics miniszter élmondotta, hogy a rokkantak statisztikája még nem készült el, de ígéretet tett, hogy a statisztikát hamarosan elkészítteti. A vitát a klub este bét órakor félbeszakította és csütörtökön fogja folytatni. A klub elhaté-A külföldi csereorvosok ittjárt csoportja, amely a Vajdaságot utazta be, vasárnap befejezte vajdasági ianulmányulját és Osijekre. utazott, ahonnan néhány napi tartózkodás után Zagrebba, Kar'ovácra és a tengerpartra rándul. A Vajdaságot bejárt orvosok útjáról és benyomásairól dr. Markovics Lázár vajdasági egészségügyi felügyelő ezeket mondotta a Bácsmeguci Napló munkatársának : — Az ittjárt orvosok lelkesedéssel és elragadtatással beszélnek vajdasági tanulmányutjukról, az egészségügyi tapasztalatok is teljes mértékben kielégített ék, de különösen meghatotta őket az a vendégszeretet, amellyel Suboticán, Somborban, Noviszadon, Mitrovicán. Vinkovcin, Vr'oászcn, Beocsinban és Nádalján találkoztak. Mitrovicán a fegyház modern berendezése meglepte, őket. Mitrovicán még megtekintették az ottani trachomas és venereás kórházakat is. Vinkovcén a legnagyobb elismeréssel •nyilatkoztak az ottani tüdőgondozó működéséről, amelynek élén dr. Metzger orvos áll. Az egész Vajdaságban a vinköveii és a becskereki tüdőgondozók mutatják fel a legszebb eredményeket. A vinkoveii tüdőgondozó nemcsak a városbeliekre szorítkozik, de egész környékre is. Viukovci környéke az ország legjobban felkutatott helye, ahol nagyszámban vannak tüdőbetegek, ami a környék mocsaras vidékére vezethető vissza. A legtöbb házban földpadozat van és azért is sok ott a tüdőbeteg. rozta, hogy a radikális képviselők közül a parlamentben senki sem szólal fel a rokkanttörvény vitája során, hogy a javaslat tárgyalásét megrövidítsék. mert a betegek és egészségesek együtt laknak. A kilencvenöt falu közül van egy, ahol öt ház lakója teljesen kihalt és ezek a házak üresen állanak. Érdekes, hogy az ittjárt csereorvosok közül többen kedvetlenül jöttek ide, mert igen rossz véleménnyel voltak rólunk és Jugoszláviát kultúrátlan országnak hitték. Dr. James Fenton, az ittjárt angol orvos, a háború alatt az angol seregben Szalonikinél teljesített orvosi szolgálatot, de a frontáttörés után visszament Angliába, miután az áttörésnél már csak a francia és szerb csapatok vettek részt. így Fenton dr. csak a szalonikii résen tekintett, be Szerbiába és elismerem, amit ott lenti láthatott, az még nélkülözte a kultúrát. Barátai lebeszélték, hogy ne menjen el a kiütéses tífusz és malária hazájába, vagy ha mégis megtenné, vigyen magával sok chinint és készítse el előbb a végrendeletét. A két francia orvost is riasztották, de úgy ők, mint az angol, nemkülönben a többiek nagyon el voltak tagadtatva, hogy milyen modern, higiénikus egészségügyi intézményeink varrnak, uccáink aszfaltozva és locsolva. Nagyon tetszett nekik a karlovcii pátriárkái palota, fejlett gyáriparunk, a vrbászi cukorgyár, kolostoraink s a bennük felhalmozott régiségek és a lépteupyojpon .észlelt „európai fogadtatás“. — Hogy mennyire tetszett az ittjárf orvosoknak a Vajdaság, bizonyítja, hogy közülük ketten itt töltik le azt a nyolc napi gyakorlatot, amely a tanulmányul programjába fel van véve. A külföldi csereorvosok befejezték vajdasági tanulmányutjukat A csereorvcsok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak tapasztalataikról Féltékenység Irta: Földi Mihály Sokszor kérdeztem magam is, mikor társaságban felvetették a kérdést: daliát miért váltak el Balogék? Senki sem tudta megmagyarázni. Én sem. Endre a legjobb barátom. Szeretem, becsülöm, esküszöm rá, kitartok mellette, ö is áll mellettem, rendületlenül, híven. Végül az volt a benyomásom, hogy előttem is titkolódzik. Egy kora tavaszi napon elutazott; másnap hallottam, hogy ei is váltak. Az Endre meg az Ella nem élnek együtt! ... Az Ella! Szememben ö volt az egészség, a nyugalom, a békéi Az anya tipusa, aki azért nem szül gyermeket, hogy minden anyás gyöngédségébe a férjét pólyálja. Mi történt ezek közt? Két esztendei boldog házasság után . . . Egy júniusi délután — már komorlón alkonyodott, — sietve mentem az Andrássy utón, amikor a Vilmos császár ut sarkán, ép a földalatti állomásánál egyenesen beleszaladtam a barátomba, Balog Endrébe. Megölelt, megszorította a kezem, megállt, hallgatott. Látszott, hogy- beszélni szeretne, hogy hetek, hónapok óta kínozza, maria valami titok. Mentünk végig az Andrássy utón, már kiint jártunk a liget tájékán, még mindig haljgattunlc. Leültünk egy padra. — Hát . . . láttam ... — mondta egyszerre Endre s fáradt szemei tétován úsztak a kigyulladó lámpák felé. — Most, egy órával ezelőtt. — Az Ellát? Bólogatott. Hallgatott. Hirtelen megragadta a kezem s úgy megszorította, hogy ki kellett szabadítanom ulini közül. — Egy konflison. ment. Egy ’düh Ha legalább férfiak közt ülí • eggyel legalább! Nem egyedül. Magában. Olyan, mint volt ... A gömbölyű arca. a tiszta, meleg szeme . . . Tiszta?! Hát lehet tiszta? . . . Haza ment. Most ott ül a lakásban. Egyedül. Ha legalább egy férfi volna vele, akivel megcsal! Ha láthatnám, ha a szememmel láthatnám, a kezemmel megfoghatnám ... ha megbizonyosodhatnék, hogy megcsal ... Felugrott. — Kérlek, ülj kocsiba. Ülj kocsiba, én a Hungáriában várlak, ott lakom. Erid] hozzá és beszélj vele. Kérd meg, hogy bekfiljön ki velem. Kényelmetlennek találtam a feladatot. — Most menjek hozzá, amikor elváltatok? Miért nem küldtél előbb? Azt sem tudom, mi történt . . . Keserűen nevetett. — Hiszen ha történt volna valami! . . . Barátom, ez borzalmas. Az ember nem ura önmagának. Állat. Vér van. semmi más. Nem vagyunk felelősek semmiért. Nincs jóság, nincs szeretet, nincs okosság, csak vér van, ami majdnem annyi, mint az őrület ... Te aztán igazán tudod, mennyire szerettük egymást. Tudod, mi volt ő nekem. Az anyám, a testvérem, minden. A gyereke voltam, aki nélkül meg sem tudtam mozdulni. Az állandó szanatóriumom volt a házasságom. Istenem, persze, megcsaltam, szerelmes is voltam hébe-hóba, dehát, tudod, ez más. Egy-egy randevú után alig vártam, hogy felöltözködhessem és már nála legyek. Otthon, ő az otthon. Ezer idegen, szerelmes csók után is az övére vágyódtam, amely már nem izgalmas, de megnyugtat, amely nem korbácsol fel, de hűsít, amely már nem kitüntetés, de kibékit az élettel . . . És most ide hallgass. Az nap nem csaltam meg. Talán éppen ez a baj, hogy nem csaltam meg. Tálán éppen ez volt- a baj, hogy nem mentem haza fáradtan, bűntudattal ... Az nap itt kint levegőztem a ligetben, egy konflison sétáltam végig a Stefánián. lőtt velem szemben egy. fogat. Két no ült. benne, nem fontos, hogy kik, — két nő. Elégedj meg azzal, hogy a legelőkelőbbek, a legfinomabbak . . , hogy magyarázzam meg neked?.,, a legprintábbak. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha a közelükbe kerülök. Lóversenyen, premieren, vernissageon néztem őket meszsziröl, vagy váltottam velük egy-cgy udvarias szót. Tetszettek, nagyon, külön-külön mindegyik, dehát ki ' mert többre, gondolni néhány hosszabb, melegebb pilanásnál? Barátom, a két nő. amikor meglát engem, megállítja a fogatát, az őszi alkonyaiban kiszáll, nekem intenek, én megállítom a kocsimat .és ők beszállnak hozzám. A konflisomba. Oda simulnak hozzám, megfogják a kezem és ké perc múlva azt mondják, vigyem őket. ahová akarom. Zsibbadtan néztem rájuk. Te! Gyönyörűek voltak! Szépség, báj, finomság, szinte szűzi tisztaság mind a kettő ... És elegánsak és szépek, az egyik fekete, a másik barna... És vigyem őket, ahová akarom! Mert, hogy én tetszem nekik, mert hogy ők régóta figyelnek rám és most itt az alkalom... Itt az alkalom mindhármunk számára... Érted ezt? Minek mondjam el a részleteit ennek az irtózatos kalandnak? Kinzott a vágy s ott úgy ültem köztük, mint egy tehetetlen sziiz kölyök. Ök udvaroltak nekem, én kínlódva tűrtem mindent. Ök vittek, cipeltek, kocsikáztattak. hívtak, csalogattak, kinevettek, gyötörtek... Felvittek az i^yik asszony lakásába. Előkelő, nagyúri lakás. Lerogy fám egy székbe, s nem tudtam megmozdulni. Á férjükre gondoltam, kiváló, szép férjeikre, a gyermekeikre, az én feleségemre. Ha ezek is ilyenek, van akkor tisztességes asszony a világon? Én velem nem csalták meg az urukat, ez bizonyos. Ellenben é.ifél felé autón rohantam haza. Uram Istenem, vájjon otthon van-e .az én feleségem? Vájjon nem kocsiká-Kloroformos zsebtolvaj Elaltatta egy vasúti fülke valamennyi utasát Budapestről jelentik: A békéscsabai személyvonaton, amely hétfőn éjszaka Budapest felé tartott, izgalmas kalandjuk támadt az egyik másodosztályú fülke utasainak. Amikor esteledett, egy elegáns, barnaruhás fiatalember az ablak mellett ült, nagyon udvariasan engedélyt kért utitársaitól, hogy a fülke ablakát becsukhassa. Panaszkodott, hogy az éles levegő miatt rosszul érzi magát. A', utasok beleegyeztek a fiatalember kívánságába, a meleg azonban tűrhetetlen lett és rövid idő múlva egy ur erélyesen kezdte követelni, hogy nyissák föl az ablakot. A barnaruhás fiatalember ekkor elővette nagy fehér zsebkendőjét azzal legyezte magát és tiltakozott az ablak főinyitása ellen, Már ekkor késő este volt, az utasok nagyrésze alváshoz helyezkedett el és jigy a tiltakozó utas is elhallgatott. Reggel felé mintha súlyos Somból ébredtek volna föl a fülke utasai. Sietve nyitották föl az ablakot és csak ekkor vették észre, hogy a baniaruhás elegáns »fiatalember, aki becsukatta az ablakot, már nem volt a fülkében. Klein Pál, békéscsabai kereskedő, aki szemközt ült a most már gyanús fiatalemberrel, meglepődve látta, hogy tárcájából, mialatt aludt, több millió készpénze és értékes iratai eltűntek. A fülke utasai különös, émelyítő szagot éreztek. Nyilvánvalóvá lett, hogy a barnaruhás fiatalember kloroformos zsebtolvaj volt aki a fülke utasait elaltatta. Mindenki vizsgálni kezdte zsebeit, de kitűnt, hogy csak Klein Pál pénze hiányzik. Amikor a vonat befutott a keleti pályaudvarra, az utasok rögtön jelentették az esetet a pályaudvari detektiveknek, akik azonnal átvizsgálták az egész vonatot. Egy távoli fülkében megtalálták a detektívek a barnaruhás elegáns fiatalembert, akiben Izsák Pál, már hét Í2ben büntetett zsebtolvajt ismerték fel. Izsákot letartóztatták. zik-c az is valakivel? Hiszen minden, vagy legalább is a legtöbb férj azt hiszi, hogy az ő felesége kivétel! A többi asszony igen, de az övé...? Lehetek ilyen hülye, én is? Kérlek szépen, Ella az ágyban feküdt. Aludt. Én megálltam az ágy előtt és egyszerre nem tudtam, mit teszek. Megragadtam a kezét, kirántottam az ágyból és egy rettenetes szót ordítottam az arcába. Meg is ütöttem, azt hiszem. Ha ilyen asszonyok, ilyen előkelők, ilyen szépek, ilyen finomak ilyenek, akkor miért éppen az én feleségem a kivétel? Most itt fekszik a házasság ágyában, de ki tudja, a cédaságnak micsoda nyoszolyáján fetrengett egy órával ezelőtt? Öklöm köré csavartam a haját és belemeredtem izzó, égő arcába. És kérlek, borzalmas, hogy mi emberek hasonlítunk egymásra! Az asszonyok... Van valami közös a csontjaikban, a nézésükben, a szemük vágásában, a szájuk mozgásában ... van az arcukban valami közös csábítás a cédaság! Megláttam arcában annak a két nőnek az arcát is... ez borzalmas! Pokollá vált az életünk . . . Borzalmas: ha nincsenek úgynevezett sikereim a nők körül, sohasem vesztein el hitemet a feleségemben . . . sohasem fertőz meg ez az undorító betegség, a féltékenység... ... Itt hirtelen magához rántott, átölelt, úgy kiabált az arcomba, forrón, szenvedélyesen: — Eridj, siess... beszélj vele. Még sohasem szerettem így..., nem birom ki nélküle . . . igazságtalan voltam . . . őrült voltam, becsületes voltam, békits ki, szeretem... Egy év múlva, jóval a béke után, egy alkonyodó késő nyári délután félreeső mcllékuccában karonfogva láttam sétálni Ellát egy idegen ural. Most kezdi megcsalni Endrét? Vagy az ura féltékenysége hajszolta ide. vagy inár azelőtt is?... Az igazságot én sem tudóm.
