Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-28 / 171. szám

24 OLDAL * ARA 3 DINAR Poštarioa plaćena! Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szem: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Llőfizetéai ár negyedévre 135 dinár Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Kossia-Fonciére-palota) Kiadóhivatal; Snbotica, Aleksandrova ni.l.íLalbacb-palota) Holnap van még csak Péter- Pál napja, de már gabonakeresz­­tek borulnak a fö'dre, mint áhi­­tatos hívők a templom kockáin, hogy hálálkodjanak a napnak, a: esőnek, a melegnek, a természet crző szivének jóságáért. A fö cl ünnepe kezdődik most, boldog­­ságos bucsujárás a búzatábla; csodáihoz, de kezünkbe mo^t nem keresztet, de kaszát szorí­tunk és betlehemi megindultsóg­­gal köszöntjük megszületését a kenyérnek. Egy esztendő mun­kája, verejtéke, áldozata, gonddal terhes nappalja és az álmatlan­ság keresztjére feszitett éjszakája fizet most s ez a fizetés áldja meg a munkát és teszi nemessé a verejtéket. Hát mi, magyarok, mit aratunk ? Mi is elvetettük a remény mag­vait a hűség talajába, az enge­delmesség termő televényébe, könnyel áztattuk cs verejtekke! öntöztük a sarjadó vetést, lehe­­letünkkel védtük a fogy ellen, szivünk takaróját borítottuk föléi**, mit aratunk mi ezen az áldott földön, mely a mi hazánk is s mely uzsorakamattal fizeti vissza másnak a magot és a verejtéket? Magyar nincsetlenek szomorú útlevelet szorongatnék most a kezükbe s nem kenyeret szerző kaszát. A magyar szegénységet a türelmetlenség kitudta abból a földből, amibe századok óta hul­latja a munka kpnnyeit s amit az ő szeretete, hozzáértése, föld­imádata tett porhanyóvá és csu­datermővé. Szomorú útlevéllel csak a reménytelenség mezején lehet beléndeket aratni. Szegény magyar vándorbotot szorít kasza helyett. De hol vannak a magyarok ve­­zéri, hol vannak a munka meg­szervezői, hol vannak aratás ide­jén azok, okik áldozatkészséget, kitartást, hűséget és támogatást kértek. Mit adnak most ara­táskor mindezért? Az Ígéret földje helyett megint ígéretet? Még a nagy számadás napja is elmaradt. A február 8-iki jégverés elverte a vetést, mit tettek ők a parlagon maradt földdel, amibe tavaszi bú­zát — tavaszi reményt kellett volna vetni, nem pedig Ígéretek páráját. Megmozdultak a türelmetlenség vizei s fenyegetik a magyar is­kolákat. Ki áll védőnek a gátra? Ki vezeti a védelmet, ki hordja a súlyos érvek, nehéz igazságok homokzsákjait a fenyegetett töltés védelmére? Ki veri félre a ha rangokat, ki szólítja munkára e tétleneket, ki erősiti a hitet a lankadóban ? Sehol senki. Kovácsolják már azokat a bék­lyókat, amivel a magyar sajtót akarják mozdulatlanságra és né­maságra itélr.i. Ki keliene állni és nyílt sisakkal, a jognak, igazság­nak, a demokráciának, a nyugaí­­európni haladottságnak fegyverei­vel kellene küzdeni ezért a te­nyérnyi szabadságért. A magyar sajtó ma a magyarság egyetlen nyilvánossága, egyet en tribünje, egyetlen harsonája, egyetlen ha­rangja. Ki védi meg ezeket az egyetlen értékeket? Sehol senki. Lezajlott a választás hadjárata s egyetlen magyar képviselő sem került be a törvényhozásba. Azok, akik a választások előtt a kis magyar tábor vezetői voltak, a magyarság sikertelen erőfeszíté­sének, fájdalmas kudarcának egyetlen okaként a hatósági ter­rorról irt vezércikkekkel törölték ki a magyarság könnyező szemét. A választási terror ellen van jog­orvoslat. Osszegyüjtötték-e az adatokat, beszerezték-e a bizonyí­tékokat, megkisérelték-e meddő panaszkodás helyett a törvény által biztosított utón orvoslást szerezni a választási harcban ka­pott sebekre. Ki állt a magyarság mellé s ki vállalkozott arra, hog ■ szószólója lesz a panaszoknak es igazolója a sérelmeknek? Sehol senki. A kudarc vezérei maguk hir­dették : össze kell hívni a ma gyarság nagygyűlését. Be keil számolni az eddigi sófárkodásról s a magyar nép megbízását ki Kell kérni a további munkára, vagy a további néma mozduiat­­ianségra. Mert a magyar nép akaratával lehet harcolni, lehet intranzigensnek lenni, lehet békét kötni, lehet megalkudni, lehet passzivitást is vállalni, de mind­ehhez a magyar nép felhatalma­zása kell. A magyar nép akarat­nyilvánítása nélkül a magyar nép nevében csak felelőtlen ukciókat iehet végezni. Május végére meg­ígérték a nagygyűlés összehí­vását s amikor még május elején figyelmeztető szavakat irtunk n magukra vállalt kötelesség tel­jesítéséről, azzal torkoltak le, hogy ne kiabáljunk, május vége még messze van. Május vége már messze van, mi lett a májusi programmból. Fognak-e erre fe- I lelni azok, akik passzivitásra ényszeritik e magyarságot nem politikai raisonból, nem meggyő» ző^ésböl, nem taktikából, hanem minden munkára, minden akcióra való képtelenségükkel. Sehol senki ez a felet minden tétován sür­gető kérdésre. Sehol, senki — a magyarság sorsáért vérző lélek hasztalan keres megnyugvást. Ma százszor jobban fáj, mint máskor ez a ránkkényszeritett meddő tétlenség. Ma minden dol­gos kéz napkeltétől napszálltáig fáradhatatlanul munkálkodik, min­denki, akit az Isten kegyelme munkabírással áldott meg, kaszát szőrit izmos markában s a föld­itől visszaveszi egy évi gondját, munkáját. Nekünk nem voltak magvetőink, nekünk nincsenek ara­tóink. Mi lesz a télen, magyarok? I A nemzetgyűlés öf perces ülésben vita nélkül egyhangúlag igazolta a Radics-párti mandátumokat A Radics-párti képviselők már le is tették az esküt — Pasics miniszterelnök kijelölte a pártügyek vezetésére helyetteseit — Folytatják a sajtótörvényjavaslat vitáját Siojadinovics pénzügyminiszter beszéde a pénzügyi bizottságban Beogradbói jelentik : A nem­zetgyűlés szombati ülésén végleg igazolták a vitás Radics-párti mandátumokat, ami által uj hely­zet állt bs a politikai életben. Az ellenzék számbelileg annyira megerősödött, hogy a jelenlegi politikai konsteiláció továbbra fenn nem tartható és most mór a parlamenti viszonyok is uj páttcsoportosulást tesznek szük­ségessé. Ez az uj csoportosulás tulajdonképpen már készen is van. Éppen ezért húzódott olyan so­káig a Radics-párti mandátumok igazolása, nehogy addig, amig ez az átcsoportosulás kellőképpen meg nem érik, az ellenzék lehe­tetlenné tegye a parlamenti mun­kát. A radikális pártnak Radicsék­­kal való megegyezését most mór befejezett ténynek lehet tekin­teni, bár ez a megegyezés még eddig semmiféle hivatalos formát nem kapott és az utolsó, formális tárgyalások még nem fejeződtek be. Most ezeknek az utolsó forma­litásoknak e lebonyolítását várja türelmetlenül az egész közvéle­mény, amire az előkészületek már mindkét oldalról meg is tör­téntek. Pasics levele Pasics miniszterelnök szomba­ton levelet intrzett radikális képviselői klub elnökségéhez, amelyben kijelölte helyetteseit a pári­­ügyek vezetésére és — bár a levél­ben ez kifejezetten nincs benne — a klub szombat délutáni ülé­sén mór nyíltan megállapították, hogy a miniszterelnök levelében tulajdonképpen a Radics-párttal tárgyaló delegáció kinevezése tör­tént meg. A miniszterelnök leve­lét egész terjedelmében nem hoz­ták nyilvánosságra, hanem annak tartalmáról a radikális klub veze­tősége a következő kommüniké­ben számolt be: Pasics miniszterelnök junius 27-ikén levelet intézett a radi­kális klub elnökségéhez, amely­ben közli, hogy gyengélkedése és gyógykezelése miatt helyet­teseket nevez ki az összes párt­­politikai kérdések intézésére, Trifkovics Marko, a parlament elnöke, Zsifkovics Ljuba, a radi­kális klub elnöke és Gyurisics Marko szociálpolitikai minisz­ter, a miniszterelnök helyettese személyében. Ezek fogják őt informálni az események fejlő­déséről. A klub hozzájárulása nélkül semmiféle fontosabb dön­tés nem fog történni. A radikális klub e kommünikéj igen sok vitára adott alkalmat politikai körökben. így megálla piíottók, hogy Pasics miniszterel­nök súlyos betegsége ellenére is fen­tartja magának az ügyek vitelét, határozattan hangsúlyozva a le« veiben, hogy kinevezett helyet­tesei neki mindenről tartoznak beszámolni. Annak, hogy a hivatalos tár­gyalások minden percben meg­kezdődhetnek, egyik kétségtelen jele, hogy a parlament keddig történt elnapolása ellenére is Radics Pavle, szokásától eltérően, nem utazott el Zagrebba, hanem Beogradban maradt. A radikális klub ülése A radikális pártklub szombaton délután ülést tartott, amelyen fel­olvasták Pasics miniszterelnök levelét, azután pedig vita fejlő­dött ki az általános politikai hely­zetről. Szóba került a Radicsék­­kal való megegyezés ügye is, a minek során jovanovics Ljuba és Gyurisics Marko hangsúlyozták, hogy a kluu döntése nélkül sem­miféle fontosabb határozatot nem fognak hozni. Az előjelekből meg­állapítható, hogy a radikális párt semmiféle nehézséget sem fog támasztani ebben a kérdésben, miután a képviselők túlnyomó nagy többsége a megegyezés mellett van. Az ülésen szóba kerültek a költségvetési tizenkettedek is. Több képviselő azt a kívánságát Mit aratunk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom