Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-27 / 170. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 27, Helyett csak fél tizenegykor nyit­hatta meg Trifunovics elnök. Feltű­nő volt, hogy a kormánypárt pad­jaiból, főleg a radikálisok széksorai­ból igen sok képviselő hiányzott, míg az ellenzéki oldalon nagyszám­ban jelentek meg a blokk tagjai. Ez a körülmény azzal fenyegetett, hogy esetleges szavazásnál a kor­mány kisebbségben fog maradni. A" folyosón azt rebesgették, hogy a radikális képviselők egy része szán­dékosan maradt távol az ülésről az­zal a céllal, hogy demonstráljon a Pribicsevicsékkal való további koa­líció ellen. Hogy ebből mi igaz. ar­ra nézve senki sem tudott biztos felvilágosítást adni az érdeklődő el­lenzéki képviselőknek, akik köny­­nyen hiteit adtak az elterjedt hír­nek. Az ülés megnyitásakor Trifkovies elnök bejelenti, hogy az ellenzéki pártvezérekkel való megegyezés ér­telmében őr. Gosar visszavonta a kétszázalékos munkásadé megszün­tetéséről szóló javaslatára kért sür­gősségi indítványát és hozzájárult ahhoz, hogy a javaslatot egyenesen •a pénzügyi bizottság élé utalják. A bejelentést a Ház tudomásul veszi, majd áttérnek a napirendre: Lükimes igazságügyminiszternek ar­ra a kérésére, hogy a parlament ha­lassza el harminc nappal az ellene benyújtott vádinditvány tárgyalását. Az első felszólaló Zscrjav erdőügyi miniszter, az igazságügyminiszter helyettese, aki bejelenti, hogy a tá­vollevő Lnkiníes megbízásából a harminc napos haladékra vonatkozó kérését tiz napra csökkenti. Agatonovics demokrata szólal fel ezután. A házelnökség, szerinte, ed­dig betartotta a miniszterek felelős­ségéről szóló törvény rendelkezé­seit a Lukinks elleni vádinditvány ügyében, a halasztás kérdésében azonban már nem, járt el helyesen és törvényszerűen. A maga részéről nem látja indokoltnak Lukinics igaz­ságügyminiszter kérését, aki olyan magatartást tanúsít, amely kétség­telenné teszi, hogy menekül a par­lament nyilvánossága elől. Lukinics árasban is beterjeszthette volna a -vádinditványra kért válaszát,^ ha már betegsége haladéktalan gyógy­kezelést igényel. De úgy tudja, hogy az igazságügyminiszter beteg­sége nem oly súlyos, hogy a keze­lést pár napra nem függeszthette volna fel. Kijelenti, hogy az igaz­ságügyminiszter tiz napos halasz­tást is azért kér, mert biztosan tud­ja. hogy a parlamentet el fogják na­polni és a vádinditvány csak Ősszel kerül tárgyalásra. Zserjav erdőügyi miniszter vála­szol Agatonovics beszédére és beje­lenti. hogy Lukinics ígazságügymi­­uiszter komoly beteg és ezért nem jelenhetett meg a nemzetgyűlés ülé­sén. Az elnöknek ezután szavazás­ra kellett volna bocsátani a javas­latot, azonban attól lehetett tartani, hogy a nagyobb számban jelenlevő ellenzék többségbe kerül és ezért «z elnök az ülést felfüggesztette. Negyedórái szünet után az elnök az ülést megújítja. Az ellenzék ín­­hitványttzza. hogy a tiz napi hala­dékot jtmius 21-3cétol számítsák, mig a kormány javaslata szerint ezt junius 26-ikától kell számitani. A többség a kormány javaslatát fo­gadja el. Az elnök ezután tizenkét órakor az ülést bezárja és a szombati ülés napirendjére a Radics-párti mandá­tumok igazolásának tárgyalását tűzi ki. A sajtótörvény-javaslat tárgyalása A törvényhozó bizottság pénteki ülésén folytatták a saitótörvény­­iavaslat általános vitáját, amelynek során dr. Drllevics montenegrói fö­­deraiista és dr. Lorkovics zajednica­­párti képviselők szólaltak fel. Drljevics szerint a javaslat nem egyéb, mint kísérlet arra. hogy a sajtót egy korrupt és reakciós rend­szer szolgálatába állítsák. Az ország' helyes fejlődése érdekében feltétle­nül szükségesnek tartia a vidovdáni alkotmány módosítását, de még ez a szerinte rossz alkotmány is azt mondja, hogy a saitó szabad. Ebben a javaslatban nyoma sincs ennek az elvnek. A büntető rendelkezések minden képzeletet felülmúlnak. Az ellenzéki lapok a jövőben kénytele­nek lesznek a nyomdászoknak kau­ciót letenni, különben nem akad nyomda, amely azoknak nyomására vállalkoznék. A rikkancsoktól ez a törvény nagyobb erkölcsi kvalifiká­ciót követel, mint amilyent a minisz­terektől kívánnák. A jövőben^a mi­niszterekről semmit sem lehet maid megirni. Beszél a Montenegrót ért igazságtalanságokról. Élesen támad­ja a beogradi írókat és hivatalos kö­röket akik állandóan rágalmazzák Montenegrót. Még az iskolaköny­vekben is meghamisítják Monteneg­ro történetét és azt állitiák. hogy Montenegró Ausztria. Olaszország és Oroszország szolgálatában állott. A javaslat 3-ik szakasza teljesen le­hetetlenné fogja tenni a sajtónak a kormány elleni küzdelmét. Kéri a többséget, hogy ne mulassza el kü­lönbséget tenni az ország érdekel és a rendszer érdekei között. Lorkovics szólalt fel ezután. A törvényjavaslat — mondotta — nyilt szembeszállás a sajtószabadsággal. Az alkotmány előírja, hosrv milyen okok miatt lehet lapot betiltani, a kormány az alkotmánnyal ellentét­ben uí betiltás: okokat kreált. Beszéde után az elnök berekesz­tette az ülést és folytatását szombat délután öt órára tűzte ki. A pénzügyi bizottság ülése Pénteken délután a pénzügyi bi­zottság is ülést tartott, amelyen a költségvetési tizenketíedek vitáját folytatták. A vitában Gavrilovtcs ra­dikális. SaWcs-Balncs muzulmán. Kumanudi demokrata és Kidovec Szlovén néppárti vettek részt. Franciaország nem tárgyal Abd el Krímmel Spanyolország nélkül A riff-kabilok újabb sikerei Parisból jelentik: A szenátus pénzügyi, külügyi, hadügyi, ten­­gerészetügyi és gyarmatügyi bi­zottságainak közös ülésén Paitt­­levé miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Franciaország Spanyolország nélkül nem tárgyalhat Abd el Krím­mel. A miniszterelnök azt .hiszi, hogy az a kettős nyomás, ame­lyet Franciaország és Spanyol­­ország a tengeri és szárazföldi harcvonalon fog gyakorlni, ele­gendő lesz ahhoz, hogy a riff­­lakókat fegyverletételre bírja. El­lenkező esetben más eszközökhöz kell majd nyúlni. Kijelentette to­vábbá, hogy Abd el Krim részé­ről tárgyalások folytatására irá­nyuló óhajtás nem hangzott el. Painlevé egyszersmind megcáfolta azt is, hogy Olaszország a ma­rokkói kérdés nemzetközivé tétele érdekében demarsot intézett n hatalmakhoz. A marokkói helyzetről kiadott legutóbbi hivatalos kommüniké szerint a riff-kabiloknak sikerült jelentékeny erőkkel Ain Maatuf-tól délre támadást intézni és újabb tért hódítani. A támadókkal szembe szálltak a franciákhoz hü benszü­­lött csapatok, francia repülök pe­dig bombát dobtak rájuk. A had­­vezetöségminden intézkedést meg­tett, hogy az ellenség fenyegeté­sét erről a részről elhárítsa. Brazília: a csalódások hazája Feketicsi kivándorló levele Ez év tavaszán Feketicsről ügynökök csábítására kilencvenhatan útnak indul­tak Brazíliába az eléjük csillogtatott aranyhegyek után. Azt hitték, hogy itte­ni szegényes megélhetésüket áz óceánon tol mesebeli bőséggel cserélhetik fel. Amikor azonban az ígéret földiére lép­tek, utolérte őket is a kivándorlók sor­sa: a csalódás. Király István, a feketicsi kivándorlók egyike terjedelmes levélben számol be hozzátartozóinak brazíliai ta­pasztalatairól és az ottani megélhetési viszonyokról. Külön hangsúlyozza a le­vél, hogy azok, akik a kivándorlás sze­rencsétlen gondolatával foglalkoznak, szívleljék még a Bácsmegyei Napló in­telmét) amelyeket a kivándorlottak utó­lag minden tekintetbe« helyeselnek. — Mikor megérkeztünk Santosba S ki­hajóztak bennünket •— írja Király István —- ott várt már reánk Szilágyi András, de keveset bírtunk beszélni vele, csak annyit mondott, hogy kávéüftetvényekre ne menjünk, mert ott nyomorult az élet. Másnap megkérdeztek mindnyájunkat, hogy mi a szándékunk. Majdnem mind­nyájan a várost választottuk. Kávéül­­tetvényekre mentek Szltásék. Kasza, Juhász János, Balogh Józsi. Pirosi, Pál Sándor, a többiek mind Saun Pauloban maradtak. Hát kedves sógor, csak az én soraim vigyázd meg és akkor majd meggyőződök hogy mi feketehegyiek az ígéret földjéről a csalódottak földiére értünk. A Bácsmegyei Napló teljesen igaz véleményt irt, de minekünk nem kellett a ló példa. Itt a drágaság nagy és a kereset ke­vés, éppúgy, mint Pálunk. l *kü6 k«®ír 1400, 1 kiló marhahús 1400 reisz, I kiló zsír 7 milreisz, krumpli 700 reisz és igy tovább. Házbért havonta 25 milreiszt fi­zetünk. 1 milreisz (1000 reisz) — 7 di nár). Én most egy homokbányában dolgo­zom, 1 milreisz az órabér. 9 órát dolgo­zom minden nap, keresek 9 milreisz (53 dinár), de ezt keveslem. Ha semmire sem fordul az itteni helyzet, hát nem soká leszünk Brazíliában, mert itt nem sokat törődnek a munkással, még csak szólni sem igen lehet, mert mindjárt azt mondják: mehetsz. Vannak itt sokan magyarok, akik már két-három éve itt élnek és még nem hogy spóroltak volna, hanem amit hoztak, az is elfogyott és nem bírnak annyit keresni, hogy haza menjenek. Van olyan, aki két év alatt 50 milreiszt sem tud felmutatni és még a mellett rongyos, mert amit hazulról ho­zott, inár elnyűtt és újra nem telik, mi­vel a ruha épp olyan drága, mint ná­lunk. Ha az életben még hibát nem kö vettem el, de most igen. Odahaza én már egy kicsit utólértem magam, de a föld csábított. Most mentek ki Várkonyj, Szilágyi András és Pál Elek Árpádfa!' vára, jobban mondva Árpád-erdőbe. Hát maid meglátjuk, raegbirnak-e ott élni, mert a kiima nem európai embernek való. És ami a fö, nincs ott mit enni. Ha volna egy évi kitartás, talán még lehet ne valamennyit kiirtani abból a járhatat­lan őserdőből. Azt mondják, hogy a fát átveszik méterenként 6 miireiszért, de ez nem biztos. A föld nem volna éppen drága, mert 5 alkér, vagyis 20 hold 4000 milreisz ,(28,000 dinár),. Egyelőre dolgoz-. gatok és várok. Majd kimegyek szemé­lyesen és meg fogok győződni, hogy mi van ott, Már írtam Argentínába és ér­deklődtem ott is, hogy lefcetne-e ott munkát kapni és hogy milyen a kereset, de még választ nem kaptunk, ügy hal­lom ott sem jó, mert sok a bevándorló és leverik a munkabért. Hát csak légy nyugodt és tűrj és ha van egy kis mun­ka, dolgozgass otthon. Ide ne vágyj, mert itt nekünk rosszabb, mint odahaza. Otthon nem dolgoztam minden nap, mégis volt annyi minden nap, hogy be­osztva megéltünk. Itt sem volna rossz, ha legalább 20 milreiszt lehetne keresni naponta. Abból meg lehetne élni tisztes­ségesen, de ebből nem. amit mi jelenleg keresünk. Itt a munkát jobban megkíván­ják, mint nálunk. Senki a házát vagy Ids földjét azért el ne adja, hogy Braziliába jöjjön. A hajójegyet ne várd. hanem csak minket. Megmondhatod a tisztelendő urnák, hogy mindnyájan szerencsésen partraszálltunk és mindnyájan üdvözöl­jük ebből a mesés, csodaszép Brazíliá­ból. Itt igazán szép. de csak azoknak, akiknek Sok pénzük turn. Itt mindig min­dé« zöld, a flaranCS most érik. Abbéli ad­nak eleget, í miireiszért 4Ó—50 darabot, de még az sem olyan, mint az olasz na­rancs. Más -minden nagyon drága. Mégegyszer figyelmeztetlek, hogy an­nak, akt ki akar jönni, olvasd el neki le­velemet. És ha azt mondja, liogy az nem igaz, akkor csak azt mondd neki, hogy jöjjön, majd itt meggyőződik. Hát csak spóroljanak, ha rosszul megy ne­künk, majd kérünk dinárt, hogy haza­mehessünk. Majd irok a Bácsmegyei Naplónak is egy levelet, hogy a vajda­sági magyarok ne itt, hanem ott keres­sék a boldogulást. Frank Ivó — temetői kertész Beszélgetés a horvát jogpárt volt vezérével (A Bácsmegyei Napló budapesti mun­katársától.) A rákoskeresztúri temető irodájában egy intelligensarcu férfi veszi föl egy középkorú, markánsarcu társa segitségével a rendeléseket a sirgondo­­zásra. A politikai élet ismerősei tudják, hogy ez a bizonyos ur nem is olyan régen még nem halottak bánatos hoz­zátartozóival tárgyalt, hanem a politikai életben játszott vezetőszercpet. A közjogi Harcokban a háború előtti években nagy szerepet vitt a horvát jogpárt. A pártot vezére, dr. Frank Jó­zsef után Frank-pártnak nevezték. A horvát politikus halála után fia, dr. Frank Ivó vette át a párt vezetését, majd né­hány évvel ezelőtt emigrált Jugoszláviá­ból és Budapestre költözött. Budapes­ten tetjesen visszavonultan élt, legutóbb azonban az a hir járta be a világsajtót, hogy dr. Frank budapesti otthonában talált menedéket az akkor külföldre me­nekült Radics István, a horvát paraszt­párt vezére. Most a rákoskeresztúri temető ker­tésze lett dr. Frank Ivp. A régi szónok jellegzetes mozdulatául energikus kört ir le kezével és Jialkaá, csendesen igy felel a kéídezösködésre: — Nem, én nem vagyok érdekes en^ bér. Kit érdekel az, hogy én hol és milyen körülmények között élek. Egy ideig ismeretlenül Becsben húzódtam meg, majd a jugoszláv konlűTatus inter­venciójára onnan is kiutasítottak. Itt; Budapesten sem volt mindig békés az életem abban az időben, amikor elter­jedt a hir, hogy Radics nálam keresett, szállást. Csak annyi igaz, hogy Radics levelet irt nekem, pénzt kért tőlem. A levélre nem is válaszoltam, de ezzel nem törődtek, csak azt vették figyelembe, hogy nálam volt ez a levél. Politikával nem foglalkozom, politikai körökkel nem tartok fenn kapcsolatot, nehogy rámsüssék a lázadó bélyegét. Egy vái gyám von: ismeretlenül csendesen élni. Ezért választottam ezt a foglalkozást, Higyje el, nyugodt, szép munka ez, a^ emberekkel kevés dolgom v^n. ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom