Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-24 / 167. szám
1925. juníus 24, BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, Négyévi fegyházra Ítélték Froreich Ernőt Előre meg' nem fontolt emberölésben mondotta ki bűnösnek a bíróság Sopronból jelentik: Az Egyedi-gyilkosság tárgyalásának egyik legizgalmasabb jelenete a vádlott Froreich Ernő feleségének tanúkihallgatása volt. Amikor Eioreichné belépett a terembe. Froreich siró-nevető arccal próbált felugrani őrei közül, de két remegő lába nem engedte. Az asszony férjéhez sietett, kezet fogott vele. Froreich hirtelen kezet csókolt feleségének és sírva rogyott vissza a pacira. Az elnök figyelmeztette Froreichnét, In gy joga van megtagadni a vallomást. Froreichné: Érzem, hogy micsoda rettenetes dilemma elé állított az élet. Az apám gyilkosa és egyetlen gyermekem apja ül itt a hátam mögött. De azt is érzem én, a feleség, hogy ez az ember életében mindig jó volt hozzám és gyermekemhez. Méltóztassék elhinni, nem lennék itt, ha nem az az elhatározás és tudat vezetett volna ide, hogy ez az em ber nem elhatározva gyilkolta meg az édesapámat, hanem kínos betegségében, elborult elmével hajtotta végre cselekedetét. Az elnök: Küzdöttek önök anyagi zavarokkal? Froreichné: Nem. Az elnök: Nem fordultak azzal a kéréssel az édesatyjához, hogy segítsen, mert nem tudnak megélni? Froreichné: Nem. Az elnök: Milyen viszony volt az ön férje és édesatyja között? Froreichné: Jó viszony volt. Tény azonban, hogy férjem soha nem volt szimpatikus a papámnak. Az elnök: Mennyi idővel azelőtt volt az ön férje a Schwartzer-szanatóriumban? Froreichné: Egy évvel azelőtt. Az elnök: Milyen ember volt a férje? Költekező természetű? — Ó, dehogy. Igénytelen, magára egy krajcárt sem költött, csak a zenének élt és az volt a legnagyobb ambíciója, hogy a muzsikáját elénekeljék, vagy elzenéljék. Még kottapapirosra sem adott ki pénzt, ö maga vonalazott meg tiszta fehér papirost erre a célra. Az elnök: És az édesapja milyen ember volt? Froreichné: Az öcsém halála óta nagyon megváltozott. Az elnök: Fukar volt? Froreichné egy darabig nem szól, majd a következőket mondja: — Volt egy év, amikor rossz termésre hivatkozott és az évi apanázst nem adta meg nekem. Az elnök: Nem volt olyan fukar ember, mint amilyennek tartották? Froreichné összeteszi két feketekesztyüs kezét, ránéz az elnökre és így szól:-- Méltóztassék elképzelni méltóságos elnök ur, hogy milyen helyzetben vagyok én itt. Erre a kérdésre legyen szabad nem felelnem. Az élő apámról sem mondtam soha rosszat, most, hogy halott az édesapám, intéznek hozzám ilyen kérdéseket! A.z ügyész: ön és férje nem beszéltek arról, hogy de jó volna már. ha a papa egyszer meghalna? — Méltóságos elnök ur. — fordul siró hangon Froreichné az elnökhöz — kell nekem felelnem erre a kérdésre? Most Froreich kéri meg az elnököt, hogy ő kérdezhessen valamit feleségétől. Az elnök: No, kérdezzen Froreich ur, de ne izgassa fel nagyon magát. Froreich igy szól feleségéhez: — Igaz-e, édes fiam, hogy azt mondottam neked, hogyha apád meghal és gazdag leszel, nagyon gazdag, akkor elválhatsz tőlem, mert nyugodtan fogsz amúgy is élni. Bágyádt mosollyal -feleli az asszony: — Igaz, Ernő, ezt mondtad. E szavak után mindketten lehorgaszt ják fejüket és hangosan zokogni kezdenek. Az elnök: Hát nem tartja ön valószínűnek azt, amit az ura cselekedett? — Nem, — mondja az asszony. — Nem is vetem meg érte, hanem rendkívül sajnálom, nagyon szánom, mert tudom, hogy nem rossz ember, tudom, hogy nem ö követte el a gyilkosságot, hanem tulajdonképpen az iszonyú betegség, a mely erőt vett rajta. Ezzel befejezték Froreichné kihallgatását és közvetlenül utána Froreichen újból őrjöngési roham vesz erőt. Elövezeíik az orvosszakértöt Sándor László dr. védő, tiltakozást jelent be az elnöknél amiatt, hogy Froreichot rohamai alkalmával a börtönörök tulerősen kezelik. A bejelentésre az elnök azt válaszolja, hogy a szanatóriumban sem bánnának vele' jobban. Egyben elrendeli az elnök, hogy az orvosszakértő vizsgálja meg Froreichot. A toremiőr jelenti, hogy Schaffer dr. orvosszakértő nincs jelen, mire az elnök felpattanva kiáltja: —• Mégis hallatlan, hogy ilyen fontos tárgyalásról az orvosszakértő elmaradjon! Elrendeli az orvosszakértö elővezetését, ami megtörténik. Schéffer dr. megvizsgálja Frcreicho’t és megállapítja, hogy a vádlott állapota miatt ,a tárgyalást meg lehet tartani. A komornát és a szobalányt hallgatják ki, akik elmondják, hogy Froreich a gyilkosság felfedezése után rendkívül izgatottan viselkedett és el akarta velük hitetni, hogy öngyilkosság történt. Azon vitatkozott velük, hogy nem minden akasztott embernek lóg ki a nyelve. Néhány jelentéktelen tanú kihallgatása után Kovasovszki nyugalmazott miniszteri tanácsos tanútól megkérdi az elnök, igaz-e, hogy Froreich azt mondta neki, hogy Egyedit meg kellene gyilkolni. — Dehogy mondta* — feleli a tanú. — Akkor miért vallotta ezt a rendőrségen? — kérdi az elnök. Kovasovszki azt válaszolja, hogy a rendőrségen Munkácsi detektív, anélkül, hogy kihallgatta volna, aláíratta vele a jegyzőkönyvet, ö azt sietve aláírta, mert örült, hogy szabadul a rendőrségtől. E szavaknál Froreich ismét rohamot kap és őreit magával rántva az elnöki emelvényhez rohan. — Elnök ur, — mondja dadogva, — Munkácsi nekem is sokat beszélt és azt irta, a jegyzőkönyvbe, amit akart. Ezután ismét az őrökbe kapaszkodik, akik a levegőbe emelve viszik ki Froreichot a teremből. Péter Richárd, a "üovd-bank igazgatója vallomásában elmondja, hogy 1916- tól 1921-ig egy szobában dolgozott Froreichkal, akit előzékeny, jómodoru embernek ismert. A munkája azonban nem volt megfelelő, mert mindig szórakozott volt és zenével meg versekkel foglalkozott. Egyizben Németországból hazaérkezve azzal dicsekedett, hogy a berlini a opera elfogadta előadásra egy dalmüvét, majd IV. Károly 'megkoronázásakor azt mondta, hogy a király félórás audiencián fogadta. Feleségét és gyermekét nagyon szerette Froreich. apósával azonban soha sem volt jó viszonyban. Több volt banktisztviselőtársát hallgatják ki ezután, akik elmondják, hogy maguk közt »őrült muzsikusnak« nevezték Froreichet. A vádlott újabb rohama Ekkor újabb roham vesz erőt Froreichen, aki rángatózva ordítozni kezd. Nyolc börtönőr veszi azonnal körül és az ügyészi szobába viszik. Froreich állandóan dulakodik az őrökkel és az egyik fogházőrt olyan erősen fejberugta, hogy az elvesztette eszméletét. Az őrök nagynehezen leteperik a dühöngő embert, aki elveszti eszméletét. Hudovering professzor megvizsgálja az áléit embert — és tüt szúr a karjába, Froreich azonban nem reagál és ugyanígy nem reagálnak pupillái sem. Az elnök felfüggeszti a tárgyalást délután két óráig és az újságírók kérdéseire kijelenti, hogy a tárgyalást minél gyorsabban be akarja fejezni és lehetőleg még kedden ki akarja hirdetni az ítéletet. Elmondotta az elnök, hogy Froreichre a fogházban csak minden harmadik vagy ötödik napon jött rá a roham és a főtárgyalás izgalmainak tulajdonítható, hogy most gyakoribbak a rohamai. Miután azonban az Ítélet — mondotta az elnök — valószínűleg enyhébb lesz, mint amilyenre Froreich számit, az Ítélethirdetés után bizonyára meg fog nyugodni. Arra a kérdésre, hogy ilyen súlyosan beteg embert hogyan lehetett a bíróság elé állítani, az ügyész kijelentette, hogy neki is borzalmas feladat végignézni ezt a tárgyalást, de most már igyekezni fognak azt sürgősen befejezni. A délutáni tárgyalás Délután két órakor zsúfolt tárgyalóterembe vezetik be a valamivel nyugodtabban viselkedő Froreichet. A hallgatóság soraiban ott van a gyászruhás Froreichné is. Sándor László dr. védő felhívja erre Froreich figyelmét, aki sírni kezd, amikor meglátja feleségét. A tárgyalás megnyitása után a bíróság úgy dönt, hogy eltekint a főtárgyaláson meg nem jelent tanuk korábbi vallomásainak felolvasásától. Ezután ismertetik a helyszíni vizsgálatra és a boncolásra vonatkozó iratokat, valamint az orvosszakértői véleményt, amelyből kiderül, hogy Froreich édesanyja a Lipótmezön halt meg. A védő kérelmére kihallgatják Schaffer Oszkár dr. soproni törvényszéki orvosszakértőt, aki előadta, hogy Egyedi Arthur halálát fulladás okozta, ami úgy állt be, hogy légzőszervét 7—11 percig elszoritották. Szilvássy dr. megyei főorvos véleménye megegyezik ezzel a véleménnyel. Schaffer dr. orvoszakértő elmondja ezután, hogy amikor Froreichot októberben először megvizsgálta, nem mutatkoztak rajta hisztériás rohamok, a melyek először csak december 6-án lepték meg a vádlottat. Hudovernik egyetemi tanár, a védelem által állított ellenőrző orvosszakértő szerint Froreichnál a korlátozott beszá« mithatóság állandó és igen nagy méretű. A tett elkövetésekor nem volt teljesen öntudatlan állapotban, de nem is volt cselekedetének teljes tudatában. Véleménye szerint az ilyen súlyos beteget gondos ápolásban kell részesíteni, még pedig zárt helyen, mert különben ápolójára, vagy őrére nézve is veszedelmessé válhat. Az elnök ezután felfüggeszti a tárgyalást és megkérdi az orvosszakértőket, hogy az esetleges fegyházbüntetést végre lehet-e hajtani Froreic/ion. A szakértők hosszas vonakodás után igennel válaszolnak, de megjegyzik, hogy a magánzárka veszedelmes lehet a vádlott l életére. A perbeszédek ’ Kun László ügyész tartja meg ezután l vádbeszédét. Előre megfontolt gyilkos- I sággal vádolja Froreichot, mert a nyo- I mozás adatai szerint apósa aludt, amil kor megfojtotta és igy ki van zárva, * hogy dulakodás közben, erős feündulásvban történt a gyilkosság. A vádlott tetí" tét aljas indokokból követte el. mert igy takart apósa vagyonához jutni. I Sándor László dr. védő rámutat arra, • hogy Froreichon tárgyalás alatt is ki-Í' tört az idegbaj és igy a bíráknak maguknak is módjukban volt meggyőződni a vádlott beszámithatatlanságáról. Szerinte Froreich nem akarta megölni apósát és a gyilkosság egy beszámíthatatlan pillanatban, dulakodás közben törjj tént, mert a zsugori após megtagadta, hogy súlyos gondokkal küzdő családján segítsen. Az elnök ezután felfüggeszti az ülést, a biróság tanácskozásra vonul vissza. Az ítélet Negyed hétkor hirdette ki az elnök az Ítéletet a zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben. Az Ítélet szerint a törvényszék büntető tanácsa Froreich Ernőt a btk. 279. szakaszába ütköző szándékos emberölés bűntettéért, amiért apósát szándékosan, de előre megfontolt szándék nélkül megfojtotta, négy évi fegyházra, öt évi hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére ítélte és a felmerült tizenkét millió korona bűnügyi költség és ezután még felmerülő b^jjügyi költségek viselésében is elmarasz* talta, //. Vilmos ex-császárt elhagyta a felesége Homhurgba utazott és nem tér vissza az urához II. Vilmos nem kapott engedélyt arra, hogy visszatérjen Németországba — Hindenburg még a magánösszeköttetést is megszakította a volt uralkodóval Az ex-császár állítólag megőrült •Amsterdamból jelentik: A hollandi lapok értesülése szerint II. Vilmos ex-császár súlyosan kedélybeteg, ami kevésbé udvarias fogalmazásban annyit jelent, hogy a volt uralkodó — aki erre mindig hajlamos volt — a száműzetés unalmától, csalódásaitól és keserűségeitől megőrült. Az ex-császárnak az a rögeszméje, hogy ő változatlanul népszerű Németországban és hogy eljött az ideje annak, hogy újból elfoglalja trónját. Az a körülmény, hogy fia, a volt német trónörökös visszaköltözhetett Németországba, továbbá, hogy bizalmas emberét, Hindenburg Pál tábornagyot választották meg köztársasági elnökké, megerősítette Vilmost abban a hitében, hogy nincs akadálya többé a monarchia restaurálásának. Az ex-császár közvetítő személyek utján állandóan tapogatódzott úgy holland, mint német oldalon, hogy lehetséges lenne-e számára is a visszatérés Németországba. Hogy ezek a fáradozások Berlinben eljutottak-e a döntő fórumokig, azt nem lehet tudni. 1 Ezzel szemben bizonyos, hogy a holland I kormány kötelezte magát az antant- I hatalmaknak a császár biztos őrizetére és ezért félreérthetetlen módon értésére adta a császárnak, hogy kívánságát nem teljesítheti és nem vállalja a közvetítést. Egyúttal utasítást adtak a felügyelő rendőrközegeknek, hogy fokozottabban ügyeljenek arra, hogy a császár ne hagyhassa el a doorni kastélyt. Mivel azonbän Hindenburgot holland politikai körökben a legteljesebb mértékben korrekt államférfinak tartják és mive! Hindenburg még a magánérintkezést is megszakította az ex-császárral, amióta elnök lett, nem zárkóztak él1 az elől, hogy annyiban megfelelnek Vilmos császár óhajának, hogy megengedjék neki, hogy átmenetileg megváltoztassa tartózkodási helyét. Ezt főleg Vilmos betegsége tette szükségessé, orvosai ugyanis állandóan sürgették, hogy az ex-császárt tengeri fürdőre kell küldeni, hegy súlyos kedélybetegsége nérpileg enyhüljön. A hollandi kormány Nordwyk tengeri fürdőhelyet jelölte ki II. Vilmos számára nyári tartózkodási helyül és a doorni udvarban már minden meg is történt a költözködésre, amikor Vilmos — mint tenni szokta — hirtelen meggondolta magát és lefújta az egész tervet. Vilmos ex-császár kedélyállapotára súlyosan kihatottak állandó családi viszályai is a feleségéivel, akit a szám-
