Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-24 / 167. szám

T925. junlus 24, BACSMEGYEI NAPLÓ 3. óidét. Kisebbségi Élet ® a» Névvegy elemeznek újból az erdélyi tanítók, tanárok és igazgatók. A kolozs­vári lapok szerint, Anghelescu inspekto­rai és revizorjai sorra járják az iskolá­kat, átvizsgálják a tanulók névsorát, kü­lönös gonddal tanulmányozzák, vájjon vannak-e olyan nevek is, amelyeknek hangzása romános. Ha aztán felfedeznek egy-egy ilyen nevű tanulót, azonnal át­utalják a román tannyelvű iskolába, te­kintet nélkül arra, hogy milyen vallásu, milyen anyanyelvű, milyen iskolában ta­nult a megelőző években, mit óhajtanak a szülök? A néwegyelemzés reprizét az erdélyi inspektorok Anghelescu legújabb törvényjavaslata alapján rendezik, amelynek egyik szakasza előírja, hogy román nevű tanulók csak román iskolá­ban tanulhatnak. A javaslat még nem törvény, a kamara nem is tárgyalta, a túlbuzgó román pedagógusok azonban már most sietnek Anghelescu javaslatát végrehajtani, mert ki tudja: hátha nem szavazza meg a javaslatot az egyre re­­nitensebb kamara. * A nemzeti türelmetlenség nagy bot­rányt inscenált a minap Pozsonyban. A botrány főhőse egy harcias államfentar­­tó, egy csehszlovák fiatalember volt, aki egy trafikban összekülönbözött egy ma­gyar polgárral. Az történt ugyanis, hogy a magyar sietve beszaladt a, villamos­­megállóval szembeni dohánytőzsdébe és azt mondta a kiszolgáló rokkant trafi­­kosnak: — Szent Isten, adjon gyorsan tiz cigarettát, mert jön már a villamos. Az államfentartó, aki bent tartózkodott a trafikban, borzasztóan felháborodott: — Mit? Szent István, te piszkos ma­gyar! — és válogatott gorombaságok közben kétszer arculverte a meglepett magyart, akinem tudta, hogy a csehszlovák fiatalembert mi lelte. A nagyszámú szemtanuk a, brutális inzultus láttára erélyesen követelték a rendőrtől, hogy a harcias államfentaríót. aki a köztár­saságot Szent Istvántól is félti, azonnal vigye a rendőrségre. A rendőr kényte­len volt a közkívánatnak eleget tenni és a minden jóizlésből kivetkőzött honmen­tőt elővezette a kapitányságra, ahol ki­hallgatták és megindították ellene az el­járást. * Az expatriált erdélyiek közül szá­mosán fordultak keresettel a Párisban működő román-magyar döntőbírósághoz, amelynek a svéd Jedenkrancz az elnö­ke. A keresetek ügyéről a döntőbíróság titkára a következő nyilatkozatot tette: — A román—magyar vegyes döntő­bírósághoz kellő időben körülbelül 4000 keresetet adtak be összesen román és magyar részről. Magyar részről na­gyobb számban vannak a tisztviselői illetményperek és birtokperek. A ke­resetek nagy számára és a kisszámú személyzetre való tekintettel még nem vagyunk készen a keresetek beiktatá­sával sem, bár megfeszített erővel dol­gozunk. Természetesen minden ügynek külön boríték készül, iktatókat, mutató­könyveket kell lefektetni, ami mind temérdek időt vesz igénybe. Legkö­zelebb közöljük a felekkel, illetőleg ügy­védeikkel, hogy a kereset beérkezett és hogy milyen szám alatt van iktatva, továbbá a provisionra vonatkozó ha­tározatokat. A kereset másodpéldányát azután elküldjük majd a román állam­nak, mint alperesnek, amely köteles a kézbesítéstől számított három hónap alatt elleniratát a titkárságnál benyújta­ni. Az elleniratot a titkárság közli a fel­peressel, aki két hónapon belül választ ad, az alperes pedig a válasz kézbesí­tése után két hónapon belül viszonvá­laszt. Ezzel az Írásbeli eljárás befeje­zést nyert és a bíróság kitűzi a tárgya­lás napját. A tárgyalás maga nem bir már különösebb fontossággal, hiszen az Írásbeli eljárás folyamán úgy a tényál­lás, mint a jogi álláspont, teljesen tisz­tázható. A tárgyaláson azonban nem­csak a három döntőbíróság vesz részt, hanem az úgynevezett kormánymegbí­zottak is, akik államérdekből, de az il­lető fél érdekében is, szintén fölszó­lalhatnak. * A román iparosszövetségben nem­zetiségi villongások törtek ki. Az iparos­szövetség végrehájtóbizottsága legutóbbi ülésén főtitkárának megválasztotta Sztupjai Samu volt marosvásárhelyi Londonból jelentik: Az angol fővárosban óriási izgalmat keltett az az egyelőre még meg nem erősített hir, hogy Japán egy ja­pán kórházi alkalmazott meggyil­kolása miatt megüzente a háborúi Kólának. Hivalalos helyen kije­lentik, hogy a hadüzenetet nem tartják valószínűnek, bár nincs kizárva, hogy Japán megkezdi a intervenciót, hogy Dél-Kinában a rendet és a nyugalmat helyreállítsa. Hongkongban, az ideérkező hí­rek szerint, újabb sztrájkmozgalom tört ki. A kormány kihirdette, hogy kétezer dollárt fizet minden olyan munkásnak, hozzátartozói szá­mára, akit a munkára való haj­landósága miatt bántalom ért. Mégis egyre jobban terjed a sztrájkmozgalom. Hongkongban a tőzsdét bezárták, a bankok azon­ban egyelőre még várakozó ál­láspontot foglalnak el. Kantonban főügyészt. A román Iparosok egy cso­portja, amely a magyar nemzetiségű Sztupjaival szemben Kurman kolozsvári ügyvédet akarta megválasztani, nem tudott belenyugodni abba, hogy nem ro­mán ember került be vezetőnek a szö­vetség irodájába és megfelebbezte a választást a belügyminiszternél. Az er­­délyi iparosok kíváncsian várják, hogy mi lesz a belügyminiszter döntése. az idegen negyedet állandóan ostrom alatt tartják a kínaiak, negyednek összes bejáratai e! vannak barrikádozva. A Times értesülése szerint a japán kormány elhatározta, hogy négy iizezcrtonnás cirkálót, négy ezeröiszáztonnás torpedónaszádot és haiezerötszázionnás tengeralattjárót épít, amelyek helyett ez 1913-ban épült elavult típusokat kimustrálja. A flottaépitésre Japán az angol és amerikai flottaprogram követ­keztében, valamint a kínai hely­zet miatt határozta el magát. A legutóbbi jelentések szerint a hadüzenetről szóló hir nem felei meg a valóságnak. A hir úgy ter­jedt el, hogy a japán kormány jegyzéket intézett a kantoni kor­mányhoz, amelyben a meggyilkolt japán korházi alkalmazott ügyében elégtételt kér, anélkül azonban, hogy hadüzenetet emlegetne. aló! és lehetővé telte, hogy a város vezetősége egy nagyobb kiterjedésű birtokot értékesítsen, ezzel szemben azonban kénytelen volt a minisztérium a város rosszabb minőségű földterületeit lefoglalni és felosztani. Miután a Lolok­­birtok feloldása után negyvenegy tele­pes csal d fö d nélkül'maradt, az agrár» minisztériumnak kötelessége ezek szá­mára uj megélhetési forrást rendelke­­kezesre bocsátani. — Azok a bérlők — folytatta Pavlo­vi cs — akik most elestek bérletüktől, a mai napiól kezdve ép úgy részesülhet­nek agrárreform földben, mint a többi igénylők. Pör a város ellen A bérlők most még azt remélik, hogy az agrárreform-miniszterium más álláspontot foglai el majd a hajdujárási földek ügyében, mint a novisadi agrár­­hivaíal bizottsága és kihelyezi a tele­peseket a bériöidekről. Abban az ezetben, ha a minisztérium az agrárhivata! előterjesztése alapján a telepesek javára hoz döntést, a bérlők a várossal szemben peres utón fogják érvényesíteni követeléseiket. A bérlők jogi képviselője szerint a város vezető­sége súlyos mulasztást követett el az­által, hogy bérlőit nem védte meg és semmi lépést sem tett érdekükben. Ä felbujtó Főn’ es László vallomásának legfontosabb részét nem vették jegyzőkönyvbe — Meg­­• a adta a jegyzőkönyv aláírását — A kato­nai ügyész eljárását a szocialisták szóvá­­teszik a nemzetgyűlésben Újból napirendre kerül a Somogyi-gyil­kosság Kínában újabb nagy sztrájk tört ki Hírek Japán hadüzenetről A noviszádi agrárbizottság az ej telepeseknek ítélte oda a hajdujárási hérfőldeket Legelőknek minősítették a szőlőültetvényeket Más főidet ígér az agrárhivatal a kitelepített bérlőknek A hajdujárási földek ügyében kedden délelőtt újabb fordulat történt. Az agrárminisztérium rendelete értelmében kedden délelőtt a novisadi agrárhivatal részéről bizottság érkezett Szuboticára, hogy helyszíni szemlét tartson és eset­leg megegyezést hozzon létre a bérlők és a telepesek között. A novisadi agrárhivatal részéről 'Pavlovics M. Miodrág és Radojkovics Zsivojin agrárhivatali tisztviselők érkez­tek Szuboticára és Csupurdia rendőr­­kapitány vezetésével nagyobb rendőri készültség kisérte ki Hajdujárásra, hogy a minisztérium rendelkezéseit végre­hajtsák. Megindulnak a tárgyalások Kedden már a kora reggeli órákban több száz földmives gyűli össze a vá­rosi bérföideken, hogy a bizottság ér­kezését bevárják. Tiz óra tájban érke­zett meg a bizottság és nyomban meg­kezdte működését. Pavlovics agrárhiva­tali kiküldött ismertette az összegyűlt tömeggel az agrárreform-miniszterium­­nak junius 18-án kelt 23994. számú rendeletét, hogy az agrárhivatal igye­kezzék megállapodást létesíteni a bér­lők és a telepesek között. A rendelet felolvasása után Pavlovics mindkét tábort felszólitotta, kössenek megegyezést olyképen, hogy a bevetett földek termésén egyenlő részben osztoz­zanak. Az egybegyült bérlőknek kisebb része hajlandónak mutatkozott meg­egyezni a telepesekkel, a többség azon­ban mereven elzárkózott a tárgyalások elöl és követelte jogos tulajdonát, ame­lyet egyizben már az agrárreform-mi­niszterium is visszaadott a régi bérlők­nek. Minthogy a tárgyalások eredmény­telenül végződtek, Pavlovics kiküldött kijelentette a bérlőknek, hogy egy ré­gebbi, de még ma is fennálló rendelet értelmében a földeket a telepesek kap­ják, akik kötelesek a bérletükből kihe­lyezett bérlőknek a szántási és vetési munkálatok ellenértékét megtéríteni. Szőlő-e a szőlő? A bizottság döntése nagy elkesere­dést keltett a bérlők körében. A bér­lők röbbek között azt hangoztatták, hogy az agrárminisztériumnak nincs is joga a hajdujárási földeket agrárreform célokra lefoglalni, mert ezek a földek szőlőültetvények és így mentesitve vannak az agrárreform alól. Pavlovics kiküldött személyesen is meggyőződött a hajdujárásiak állításá­nak valóságáról, azonban ezekre a ki­fogásokra azt válaszolta, hogy a katasz­teri feljegyzések szerint a kérdéses szőlő­­ültvények mint legelők szerepelnek és az agrárhivatal a kataszteri feljegyzése­ket veszi alapul. Legelőket pedig le lehet foglalni agrár célokra, ha akár szőlőt is termesztenek rajta, A negyvenegy telepes család termé­szetesen a legnagyobb megelégedéssel vette tudomásul a bizottság határozatát. A kitelepített bérlők mint földigénylök A Bácsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett Pavlovics M. Miodrag­­boz, az agrárhivatali bizottság vezetőjé­hez, aki a hajdujárási földek ügyében a következőkép nyilatkozott: — Az első miniszteri döntés, amely a hajdujárási bérlőket visszahelyezi bér­letükbe, elvesztette érvényét, mert ez a rendelet csak azokra a városi bérle­tekre vonatkozik, amelyek V*—1 hold kiterjedésüek és amelyek bérleti ideje nem hosszabb egy évnél. Arról az agrárminisztérium nem tehet, hogy a rendelet értelmében a hosszú lejáratú bérletek tulajdonosai szerencsétlenül járnak. Szubotica városnak 513 holdon felüli birtoka van és így földjei agrár reform alá esnek. Az agrárminisztérium a törvény ellenére is, többszöri inter­venciókra megtette azt, hogy a város jobb földjeit feloldotta az agrár-reform Budapestről jelentik: A Somogyi— Bacsó-gyilkosság ügye, amely öt esz­tendő óta szinte állandóan foglalkoztatta a közvéleményt, néhány napja lekerült a napirendről, mert a szociáldemokrata képviselők — mint a parlamentben fel­olvasott deklarációjuk mondotta — láb­hoz tett fegyverrel akarták nézni, hogy milyen eredményre vezet a kormány* által megindított uj bűnvádi eljárás. A szociáldemokraták, amikor erre elhatá.­­rozták magukat, hangsúlyozták, hogy nem bíznak az uj nyomozás sikerében, mert a Somogyi-gyilkosság tettesei mö­gött szerintük olyan magasrangu felbuj­tók állanak, akikkel szemben a katonai igazságszolgáltatás tehetetlen. »Belze­bubot nem lehet bepanaszolni a nagy­anyjánál«, — ez volt a szocialistáknak Peidl Gyula által tömören kifejezett ál­láspontja és amikor Fényes Lászlót, a szocialista-párt jogvédő irodájának ve­zetőjét utasították, hogy adja meg a fel­világosítást a Somogyi-ügyről a katona! ügyészségnek, ezt csak azért tették, hogy bebizonyítsák: a katoncá bíróság képtelen arra, hogy ebben az ügyben az igazságot pártatlanul kiderítse. A szocialisták számítása bevált, mert, Fényes László kihallgatása csakugyan nem folyt le simán. Fényest először tiz óra hosszat, majd újabb négy órán ke­resztül hallgatta ki Földes alezredes­­hadbiró és gondosan jegyzőkönyvbe vette azokat az adatokat, amelyeket az; évek során különböző tanuk tudomásá-. ra hoztak a szocialista-párt jogvédő iro­dájának. Fényes megnevezte a gyilko­sokat Megay László, Kovarcz Emil és Soltész István Ostenburg-különitmény­­beli tisztek személyében, — a két első Délamerikába szökött, a harmadik még ma is szolgálatot teliesit a hadügymi­nisztériumban — jegyzőkönyvbe diktál­ta azonkívül, hogy a gyilkosoknak az akkori fővezérség bocsátotta rendelkezé­sére az automobilt és végül megnevezte a felbuftó személyét is. — Ez az ur, — mondotta Fényes — a Gellért-szállóban, egy fővezérségi teán azt mondotta, amikor Somogyi Béla ne­ve szóbakerüit, hogy: rítt nem beszélni, hanem cselekedni kell.« A katonai ügyészség Fényes tanuval­­lofhdsdnak ezt a részét nem volt hajlan­dó jegyzőkönyvbe venni, mire Fényes László megtagadta a jegyzőkönyv alá­írását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom