Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-21 / 164. szám

1925. juníus 21.

BÄCSMEGYE! NAPLÓ

Az idei női divat: az ostobaság

— Asszonyom, a Semmeringen nya ral!? Asszonyom, mit hord, pubifrizurát? Asszonyom, tűzpirosra festi a haját, vagy nefelejcsszinüre? Asszonyom...

— Ugyan menjen már, maga elmaradt ember. .Vagy igazán nem tudja, mi a legújabb női divat? Pubifej, excentrikus hajfesték, kátrányiilatu parfőmök és autóbaleset... Hol van már az? Az idei női divat az ostobaság.

*

Ez természetesen nem olyan egyszerit. Nem minden ember olyan szerencsés, hogy ostobának szülessék. A született ostobaság: szerencse, grácia, mondhatnék: elhivatás. A riők között kevés az elhivatott. Az igazság mindenekfölött, és ki kell végre mondani: a női ostobaság ijesztően fogy. A férfiostobaság viszont — ó, örökbölcs egyensúlya a természetnek —• folyton gyarapszik.

Nap-nap után kevesebb az ostoba nő, tehát divat lett a női ostobaság. Ez természetes. Mindig az a divat, ami ritka, ami becses, ami kivétel. A császári Rómában feketéhaju latin nők mind tacitusi germánszőkére, mai nők ostobára festik magukat. Tessék elhinni, nemcsak hiúságból.

Mert az ostobaság nemcsak hiúság, az ostobaság mindenekelőtt okosság dolga. Agyafúrt világban butának látszani a legnagyobb bölcseség. Ésszel, okosan ostobának lenni. Besminkelni magát ostobasággal. Az ostobaság a szellem ■ártalmatlansága; és szellemes hölgyek szeretnek ártatlannak látszani.

Ostobának lenni nem. Ostobának látszani annál inkább. Aki ostoba, attól nem félnek, azt szeretik, azt dicsérik, annak megbocsájtanak, azt elveszik feleségül. Aki ostoba, az kényelmes, megnyugtató, szívderítő, aki ostoba, azt elválasztják az urától és elveszik feleségül másodszor is. Az ostobaság hozomány.

Ostobának látszani? Művészet. Hogy az ember megtanulja, okosság kell hozzá, szerénység, önfegyelem. A dadogó hamarabb tanul meg folyékonyan beszélni, mint az okos ostobaságot, szégyenkezés és szemérem nélkül sikerült ostobaságot csinálni. Az ostobaság tudomány, amit nem lehet kurzusokon dilettánsok fejébe verni.

A bölcset lehet játszani hallgatással. De az ostobának beszélnie kell. Ha valakiről azt mondják, hogy okos, — oly kevésről mondják — azt el is hiszik, talán éppen azért, mert olyan kevésről mondják. De: buta. Oly könnyen ráfogják az emberre, hogy az. A butaságot nem hiszik el szó nélkül. Egy tébolyult versenyben ezt bizonyítani is keli. Itt nem elég a hajat befésülni a homlokba, megfagyott mosolyt huzni az ajkakra, kis betanult csacsiságokat hadarni, a szemet parancsszóra lesüti vagy tágramereszteni. A vizsga szigorú, az utánzót hamar megkülönböztetik a mestertől, a strébert az elhivatottól. Az igazi, a tehetséges ostoba igazán bizonyítani csak eggyel tud: a szerencsével.

De: a nők ezt is kijátszák. Veszik észre, hány ravasz nő, hány igazán agyafúrt asszony és leány csinált az utóbbi időben szerencsét. Nem érdemtelenül. Tökéletesen játszottak, művészien csaltak, egy nagy lelkierényt, az ostobaságot pótolták a csacsogás, a vihogás, az| ámulás, a kiváncsiskodás, a megható-' dottság pompás dresszurájával. Az ostobaság hódit, az ostobaság iskolát csinál | és mentői több a veszedelmesen okos nő, annál több látszik veszedelmesen ostobának.' (Közülök a legjobb játékosok percig sem vesztik el magukat. Nemcsak a férfiaknak, de a többi nőnek is játszák az ostobát.)

Na és kitől tanulják, ha olyan okosak? Férfiadtól. Remek iskola. Igazán ostoba csak férfitársaságban lesz a nő.

Csak számítás? Talán nem is. Vannak közöttük önzetlenek is, akik számára a jó igazi hamisítatlan, nyáron jegelt, télen fütött müostobaság, nem spekuláció. Ezeknek van gazdag, jó és türelmes férjük, remek lakásuk, télen bálok, nyáron nagy utazások, sikerült gyerekek, megbízható udvarlók, szóval tökéletes családanyák, a szó antik értelmében vett példás matrónák. És mégis! Nem, ezek nem számításból teszik, hanem az esztétika iránt való hődojatból. a szépség imádatának egy velük született, leküzdhetetlen belső ösztönéből. Mert a nőt

szépiti az ostobaság, mint a férfit az okosság. Budapesten ma kevés a szép férfi, de annyi a nő, aki szépnek látszik. Az ostobaság szépit, az ostobaság fiatalít. Szép testben üres agy. Meglássák, ez egy hosszú, ez egy nagyon hosszú, ez egy halhatatlan divat lesz. Túléli még a bubifejet is

L. L.

TERE-FERE

© m &

Michelet a háborúról. Most bukkantak rá Michelet néhány eddig ismeretlen, kiadatlan levelére, melyben a francia történetiró a végzetes 1870. évben a háborúról ir s megdöbbentő éleslátással jqfolja meg az 1914-iki világháború szükségességét.

Az első levél Paul Meuricehez, a Rappel szerkesztőjéhez szól:

— Kedves barátom, senkisem akarja f a háborút. Tehát háborút indítanak, vagy elhitetik Európával, hogy mi akarjuk a háborúi. Ez a ravaszkodás és szemfényvesztés müve. Tegnap millió paraszt szavazott le vaktában. Miért? Azt hitték, hogy elkerülnek majd oly rázkódtatást, melytől félnek? Vagy azt hitték, hogy a háborút szavazzák meg, tulajdon gyermekeik halálát? Borzasztó, hogy visszaélnek ezzel a meggondolatlan szavazattal. De a legnagyobb szégyen, a legnagyobb erkölcsi halál lenne az, hogy Franciaország minden érzése, minden érdeke ellenére bele engedné magát sodortatni. Csináljuk meg népszavazásunkat, de komolyan. Kérdezzünk meg minden osztályt, a leggazdagabbat épugy mint a legszegényebbet, a városiakat épugy, mint a parasztokat, forduljunk a nemzethez! Pedig azokat, kik az imént ezt a többséget alkották s ennyire megfeledkeztek az ígéretükről. Mindegyikük ezt mondotta: Igen, de a háborút semmiáron sem.

Másik levele valóságos prófécia:'

— A párisi és berlini kormány kölcsönösen egymást vádolja s a mészárlást készíti elő, mikor a Gondviselésre hivatkozik. A botrányos cáfolatok, melyeket küldözgetnek, csak arra engednek következtetni, hogy egyikőjük sem mond igazat. A majdnem elkerülhetetlen következmény az lesz ebből mindakét nemzet számára,, hogy rettenetesen meg-' alázzák őket, szakadék nyílik közöttük. Ha a győzelem a porosz militarizmus és a német egységé lesz »Németország állandó veszedelemmé válik a szomszéd nemzetek számára«. Ha Franciaország győz és a napóleoni cézárizmus, akkor bármit is tesz, sohasem menekszik meg attól a gyanútól, hogy újra akarja kezdeni XIV. Lajos, vagy Napoleon korszakát . . ,

Mit gondolnak a gyermekek a

szegénységről és a gazdagságról. Alice Decsoeudrcs, genfi tanítónő nem érdektelen kísérletre vállalkozott. 1400 svájci gyermeket kérdezett meg arról, mi a véleménye a szegénységről és a gazdagságról. A gyermekeknek szigorú felügyelet alatt kellett elkészitenlök, szeme láttára,, dolgozatukat, anélkül, hogy előtte tájékoztatta volna őket a kérdésről.

Az első kérdés: miért dolgozunk? Kell-e akkor is dolgoznunk, ha gazdagok vagyunk?

Legtöbb gyermek azon a véleményen van, hogy a munka szükséges. Csak kevesen tagadják a munka nemesítő voltát. Pár igen kiskorú növendék azt a feleletet adta» hogy jobb, ha — nem dolgozunk. (Ne vegyük el kenyerét a munkátlanoknak!)

Egrr tipikus válasz :

— Ha az ember nem dolgozik, nemsokára beköszönt a nyomorúság, mig a munkás embernek sohasem kell ettől tartania. A gazdag ember, ha eltékozolta vagyonát, nem bir többé munkába kapni, mert megszokta a henyeséget...

A másik kérdés: Mi kellemetlen a szegénységben? Mi kellemetlen a gazdagságban?

Körülbelül mindegyik azt feleli, hogy

a tunyaság unalmas, az akaratgyengeség a gazdagság folyománya.

Egy tizenhárom éves szegény fiúcska igy festi a nyomorúságot.

—■ Télen nem tudunk fűteni. Szűk lakásba zsúfolódunk össze, mert nagy a házbér. Apám állandóan attól fél, hogy nem lesz munkája.

De egy gazdag lány, ki csak könyvből ismeri a nélkülözést, ekép rajzolja:

— A szegény ember nem tanulhat nyelveket, hijjáti van minden kényelemnek, szemét nem gyönyörködtetik a szép festmények és szobrok, nem hallgathat zenét, nem utazhat, nem ismerheti a hegyeket és a tengert.

A svájci tanítónő a feleletek alapján megállapítja, hogy azok a gyermekek, kik egymás mellett élnek, egyáltalán nem ismerik egymást,

¥

A szovjetcsillag alatt. Georges

Popoff, ki repülőgépen szállt el Szovíet-Oroszországba, könyvet irt keserű tapasztalatairól. íme néhány adata:

— A Moszkvától Szamaráig vezető utón ezrével hevernek az áru és személyszállító kocsik a sínek mentén, feldúlva, fedéltelepül és keréktelenül, mint siralmas roncsok, melyekkel senkisem’ foglalkozik, melyekről senkisem tudja, hogy kerültek oda.

Moszkváról ezt jegyzi föl:

— Itt sem bútorozott szobát nem kapni, sem a szállóban nincs hely. Családokhoz kell menni lakni. A szobában téglából összeábdált kandalló, melynek csőve végighalad a különböző szobákon, befüstöli az egész lakást. A falakon ezrével hemzsegnek fürtökben a poloskák s egyéb rovarok. Fürdőt egyáltalán nem ismernek. A nép szutykos, a bérkocsis csupa féreg. Egy rágós, félig-rothadt husdarab a legjobb vendéglőben nyolcmillió rubelbe kerül.

Az orosz parasztról való véleménye különösen érdekes.

— A muzsik bizonyos bambasággal nézi az eseményeket, többnyire semmit sem ért belőle. Csak a rekvirálás ébresztette fel utóbb. Meg az, hogy a szovjet-kormány hivatalosan is kicsufolta a vallást és egy furcsa körmenetben végighordoztatta Buddha. Mahomet, a Szent Szűz és a görögkatholikus egyház sok szentjének csufondáros torzképét. Ez a parasztoknak kissé szemet szúrt.

A bolsevikek számszerint százezren vannak, ők uralkodnak százhuszmillió emberen, kik a régi orosz császárság területét lakják.

*

Napoleon betegsége. Doktor Cabanes, az ismert párisi orvos könyvet irt Napóleonról, orvosi szempontból.

ö nem esik be abba a tévedésbe, amelyikbe sok történetiró, ki a császárok, királyok, hadvezérek testi zavarait túlontúl értékű. Tudvalevő, hogy Michelet I. Ferenc uralkodását két korszakra osztja: I. Ferenc vérbaja előtt és I. Ferenc vérbaja után, valamint XIV. Lajos uralkodása alatt is meghúzza ezt a határvonalat, a rajta végzett műtét szerint: a sipoly előtt és a sipoly után.

Annyi bizonyos, hogy az uralkodók egészségi állapota befolyásolja eszméiket s például Don Carlos őrülete eloszlott azon a napon, mikor egy tudós doktor kimutatta, hogy dühöngése a visszatérő lázzal függ össze.

— Napóleoni is több ízben igyekeztek orvosi szempontból , megvilágítani. Lembroso nyavalyatörős lángelmének tartja.

•

Egy másik orvos arra mutáí rí,

arca sárga volt és epebajban Doktor Diego Carbonel odáig

hogy kétségbevonja Napoleon fÄttJ-r képességeit s él a gyanupörfeL hcj$y »kétes apaságának okozója bizonyara egyik kegyence volt«. Mások szerint Napoleon aranyeres, rühes és mint XIV» Lajosnak, az ő orra is gennyedt.

Doktor Cabanes véget vet áz orvosi regéknek. Hiteles adatok alakján kimutatja, hogy a leghatalmasabb ■ császár sokizületi gyuladásban és gümőkórban szenvedett. Napoleon a jellegzetes gümőkóros. A boncolásnál kitűnt, hogy tüdeje összenőtt a bal meHhártyával. A tüdővészesek fiatalkorukban soványak, görnyedtek, törékeny külsejüek, de ha tüdejük elmeszesedik. akkor rohamosan meghíznak. A császárnál is ez volt az eset. Fia, a reichstadti herceg, a Sasfiók apjától örökölte a tüdövészt s tályogos gümőkórban halt meg.

A császárt a saámüzetésben Szent Ilona .szigetén két angol orvos kezelte, O' Mcare és Stokoc, de miután ségiteni akartak rajta, az angol kormány viszszahivta őket. Stokoet haditörvényszék elé állították, elbocsátották a tengerészet kötelékéből. Kétségtelen, hogy Napoleon itt sokat szenvedett a rossz éghajlattól, a silány tápláléktól s májzsugorodásban pusztult el. mely ezen a szigeten járványos:

*

j Szalad-e a bírónak aludnia? Berlint fontos kérdés foglalkoztatja; vájjon szabad-e a bírónak tárgyalás közben aludnia?

Tavaly egy német városban a pör végtárgyalásánál a törvényszék elnöke elszenderedett, mig a védő lángoló beszédet mondott védence érdekében. A törvényszéki elnököt csak a közönség tapsvihara ébresztette föl, mellyel a védőbeszédnek adózott. Ekkor az elnök megdörzsölte szemét és ezt, mondta:

. — A tárgyalást bezárom, a törvényszék tanácskozásra vonul. vissza.

Az Ítélet rendkívül szigorú volt, a védelem minden érvét elutasította, sőt még az ügyész indítványát is túllicitálta.

Ezért az ügyvéd semmfeégi panaszt jelentett be,.. azzal az indokolással, hogy a.. törvényszéki elnök a tárgyalás alatt aludt és kérte a 338. §. alkalmazását, mely szerint minden ; ítélet semmis, ha ar törvényszék helytelenül van összeállítva.

Az ügyvéd semmiségi panasza eljutott a különböző föllebbviteli fórumokhoz, mig most a'lipcsei kúria kimondta az utolsó szót. A tábla véleménye a következő:

— A törvény nem ismerheti el egy bíró »szellemi távollétét«,- mert a figyelmetlenség, vagy az alvás nem esik a 338. §. rendelkezése alá.

Heilberg jogtanácsos szerint a tábla határozata helyes, mert egy bíró figyelmetlenségét lehetetlen,lemérni.

Goldschmiedt, berlini egyetemi tanát ellenben igy vélekedik:

— Természetes, hogy a biró figyelmét egy és más néha elvonhatja a tárgyalástól. De a tábla határozata helytelen, mert a bírónak még sem szabad aludnia. '

Prey, a berlini jogász azon a véleményen van, hogy szóbanforgó biró nyílt szemmel aludt és horkolt. Fölteszi a kérdést, mi történne akkor, ha zárt szemmel aludt volna? Az alvás és a nyilt szemmel való álmodozás között csak nagyon kevés fizikai különbség van, bár a lelki különbség nagy.

Hampert ügyvéd véleménye az, hogy a bírónak, ki a törvény fölött virraszt, még sem illik aludnia.

És ez az igazság.

¥

Zarándokhistóriák Rómából. Egyetlen fővárosban sem. szokás, hogy a villamosban ütők átadják helyüket az állóknak.

Egyedül Rómában járja most e^z a divat, a szentévben. Ha zarándokok érkeznek, a rómaiak felkelnek helyükről, hellyel kínálják őket, akár szép nők, akár csúnyák, akár férfiak.

________ 15. oKfol»