Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-18 / 161. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 18, CIRKUSZ e ® a Ford — Angol eredetiből — A. világhírű Ford-müvek vezérképvi­selete felkért arra, hogy megfelelő ho­norárium ellenében (— soronkint tíz dollárért —) írjak cgy-két vidám és új­szerű rekiám-történetképet a Ford-féle automobilok népszerűsítésére. A kilátás­­bahelyezett tiszteletdij amerikai méretei természetesen megtették hatásukat és noha egyébként lusta állat vagyok, nem haboztam egyetlen pillanatig sem, ha­nem azonnal nekiültem és nem is egy­két, hanem mindjárt három reklám-elbe­szélést is szerkesztettem, amelyek, ha vidámnak nem is, de e nemben feltétle­nül ujszerüeknek Ígérkeznek és rendkí­vül alkalmasak a Ford-autók népszerű­sítésére. Az aranyszívű Ford Henry Fordról, a hatalmas gyártelep idusgazdag tulajdonosáról köztudomású, hogy rendkívül melegszívű emberbarát, aki soha el nem megy egy koldus mel­lett anélkül, hogy néhány barátságos szót ne váltana vele és meg ne kérdez­né tőle: na hogy van, hogy van? Egy szép napon az öreg Henry kapott egy kusza ákoinbákomokból összerótt cím­zésű levelet. Felbontotta, hát másfél dol­lár esett ki belőle, meg néhány sor irás, amit Tom Hughes kilenc éves tanuló intézett az automobil-gyároshoz, hogy küldjön neki ezért a pénzért egy szép automobilt. Ford nagyot nevetett, de mert van benne humor, na és mert aranyból van a szive, rögtön diktált egy válaszlevelet a kis diáknak, hogy hol­napután délelőtt tíz órakor jöjjön ki a gyárba, ott átveheti az automobilt — a másfél dollárjáért. Egyben intézkedett, hogy a vállalat reklámfőnöke gondos­kodjon arról, hogy a jóizü kis történet­ről az amerikai sajtó vezető lapjai tu-, domást szerezzenek, (— soronkint tiz dollárért —) sőt esetleg tudósítóikat is kiküldjék a szokatlan automobil-vásár­hoz. A jelzett időpontban megjelentek Ford irodájában a riporterek, akik ott talál nak egy aranyszőke hajú, kékszemü fiúcskát, aki az izgalomtól piros arccal, de teljes komorsággal várta, hogy Henry Ford perfektuálja a levélbeli megállapodást. Ford pontban tiz órakor mosolyogva kézenfogta legifjabb üzlet­felét és személyesen levitte a raktárba, ahol végigvezette az ott elhelyezett né­hány 'száz különböző tipusu autó előtt. Amikor a kis vevő valamennyi autót végigmustrálta, Ford barackot nyomott a fejére és igy szólt hozzá: — N'a fiacskám, bármelyiket kivá­laszthatod magadnak! Megható pillanat. As újságírók buz­gón jegyeztek. Aztán megszólalt a ki­lenc éves Tom Hughes: — Tudja mit, bácsi, — mondta — in­kább adja vissza a másfél dollárt. Mr. Hirkopf kocsija Mr. Edward Hirkopf selyemgyári munkás vett a télen egy Ford-kocsit hatvan dollárért. Áprilisban elbocsátot­ták állásából és mert nem tudott hamar­jában alkalmazást kapni, apróhirdetést tett közzé a lapokban, hogy alig hasz­nált, jó karban tartott négyüléscs Ford­autója ötven dollárért eladó. Az apró hirdetésre nem jelentkezett senki. Mr. Hirkopf erre újabb hirdetést adott le és ezúttal már negyven dollárért kínálta az autót. A kutya se jelentkezett. Mit tehe­tett erre mr. Hirkopf? Leszállította igé­nyeit harminc dollárra. Semmi hatás, Azután huszszal kísérletezett. Nem akadt vevő. Odaadom tízért is! — gon­dolta elkeseredve mr. Hirkopf. mert már haragudott az autójára és méla dühhel feladta az apróhirdetést. Azonban az autó még ezen az okkázió-áron sem kel­lett senkinek... Hirkopf erre fogta magát és mérgé­ben a következő apróhirdetést ielenttette meg a lapokban: »Holnap reggel öt óra­kor kiállítok egy alighasznált, jó karban V <2 lévő négyüléses Ford-autót a Brodway és a 87-ik ucca sarkára. Bárki elviheti. Reggel öt órakor Hirkopf csakugyan ki is vezette autóját az apróhirdetésben említett uccasarokra és otthagyta. Reg­gel kilenckor, amikor visszament ellen­őrizni, hogy elvitték-e már. másik negy­venhét Ford-outó sorakozott az övé mellett. Az abszolút hallás Egy párisi társaságban arról vitatkoz­tak, hogy van-e abszolút hallás. — Hogyne volna, — mondotta egy gépészmérnök. — ön tudtommal nem zenész, -*• je­r‘ gyezte meg egy hölgy. De abszolút hallásom van, — vá­laszolta a mérnök. — Tessék kinyitni az ablakot és én anélkül, hogy kinéznék az uccára, meg fogom mondani a lent robogó autókról, hogy milyen gyárt­mányúak. A társaság nagy őrömmel fogadta az érdekes kísérletet. Kinyitották az abla­kot, a mérnök leült az ajtó mellé, egy ur pedig elhelyezkedett az ablaknál. Az­után siri csöndben vártak, amíg egy autó befordult az uccába. — Mercedes, — mondotta a mérnök a fa! felé fordulva. Az ellenőrzéssel megbízott fiatalember kihajolt az ablakon. — Csakugyan Mercedes. — állapítot­ta meg a többiek nagy meglepődésére. Tovább vártak. Auíórobogás. A gé­pészmérnök megszólalt: — Renault. — Stimt, — konstatálta az ellenőr. így ment tovább is. — Benz. — Igen. — Lancia Lambda. — Tényleg. — Rolls Royce, — Ugyvan. — Citroen. — Csakugyan, — szólt a már említett fiatalember az ablakon kipillantva. Rövid szünet következett. — Ford, — mondotta a mérnök. Az ellenőr kinézett az uccára, azután egészen megrökönyödve igy szólt: — Tévedés. Nincs az uccán autó. — Lehetetlen, — mondta zavartan a mérnök és az ablakhoz szaladt. Az ellenőrzéssel megbízott ifiu azon­ban igazat mondott. Hire-hamva sem volt a közelben automobilnak. — Nem tesz semmit. — vette védel­mébe a háziasszony a mérnököt — hal­­lucinált. — Autószuggesztió, — jegyezte meg valaki. A gépészmérnök azonban csóválta a fejét: — Nem lehet... az én fülem nem csal. Talán az udvarban van egy Ford­­kocsi . . . Az Önkéntes ellenőr kiment az elő­szobába, ahonnan derült ábrázattal tért néhány pillanat múlva vissza. — Megvan a tévedés oka — mon­dotta. — Nos? — kérdezték a vendégek. — Az egyik mellékhelyiségben valaki meghúzta a fogantyút. Ford. dió Kfilföldöp vásárolnak buzát a jügoszlávai gabonakereskedők Pozsonyban olcsóbb az uj búza, mint a Vajdaságban A tavalyinál jobb minőségű tesz az uj termés Két héttel az aratás megkezdése előtt állunk, amely időpontban más esztendőkben már élénk üzlet szo­kott kifejlődni az uj búzában. Né­hány héttel ezelőtt már jöttek is lét­re zöldeladások, az idén azonban a dinár rohamos emelkedése miatt csaknem teljesen megszűntek a bu­­za-iizletek, mert a valutáiavulás óvatosságra kényszeríti a kereske­dőket, akik ennek következtében várakozó álláspontra helyezkednek. A középeurópai termelőállamok­ból mindenünnen kedvező termés­­jelentések érkeznek, kivéve Ma­gyarországot, ahol különösen Buda­pest környékén gyenge termésre van kilátás. Bulgáriában és Romá­niában jó termésre számítanak, ugyhojgy a román kormány, amely a tavalyi rossz aratási eredmény miatt még kenyértelen napokat volt kénytelen elrendelni, most újra sza­baddá tette a román búzának a ki­vitelét. Jugoszláviában az ország minden részéből kedvező termésjelentések érkeznek és általában jó közepes termésre számítanak. A bőséges csapadék elősegítette a búza szem­képződését, úgyhogy minőség te­kintetében az idei búza jobb lesz a tavalyinál. A kedvező terméskilátá­sok ellenére azonban a búza ára ná­lunk újból magasan a világparitás fölött áll, részben éppen a dinár emelkedése miatt, úgyhogy a ke­reskedőkre nézve a bőséges belföl­di kínálat ellenére előnyösebb, ha külföldön fedezik szükségleteiket. Az uj búza ára ugyan a kezdő 360 dinárról már 325 dinárig esett visz­­sza, azonban még mindig nem ver­senyképes a csehszlovákiai búzá­val sem. A csehszlovákiai tőzsdéken igyanis 200 cseh koronáért kínálnak uj búzát, ab Pozsony, ami 340 diná­ros ottani árnak. — a vám és hajó­­szállitási költségek levonásával pe­dig 290 dináros árnak felel meg ab jugoszláviai hajóállomás. Emiatt exportőrjeink a belföldi vásárlásaik helyett a csehszlovák búzát vásá­rolják. és kötéseiket ilyen módon ar­bitrázs üzletekkel bonyolítják le. Természetes, hogy belföldi uj bú­zában csaknem teljesen megszűnt az üzlet, bár a termelők részéről erős kínálat nyilvánul meg és bizo­nyosra vehető, hogy az európai jó termés és a dinár drágulásának ha­tása alatt hamarosan még nagyobb esés fog bekövetkezni az uj búza árában. Az óbuza ára, — éppen az aratás közeledése és az uj búza olcsóbbo­dása miatt, — szintén lefelé tendál, azonban belföldi készletek nem ke­rülnek piacra. Minden jel arra mu­tat, hogy a gazdák visszatartják készleteiket, mert az 500 dináron aluli árakat alacsonynak tartják, ilyen árat pedig már nem lehet bú­záért elérni. Nem hihető ugyanis, hogy a készletek kiapad ása lenne a belföldi buzakinálat elmaradásának oka, hiszen a középeurópai államok közül a múlt évben Jugoszláviának volt a legkedvezőbb búzatermése. A belföldi kínálat hiánya miatt a ju­goszláviai malmok küllőidről kény­telenek a napi szükséglet fedezésé­re búzát importálni és Magyaror­szágon vásárolnak, bár nemrég még tőlünk szállítottak a budapesti mal­mok számára is búzát. A magyar búza ára 445 dinár ab Röszke ha­tárállomás. Ezenkívül ismét vásá­rolnak amerikai búzát is, amely a dinár emelkedése folytán verseny­­képes lett a jugoszláviai piacon is. Ezek a vásárlások azonban, — mint már említettük, — csak a napi szük­séglet mértékének megfelelően tör­ténnek, egyébként a kereskedők a vételekben erősen tartózkodnak, an­nál is inkább, mert a búza külföldi áresését és a dinár további emelke­dését várják, úgyhogy ennek hatá­sa alatt a búza további lényeges ol­csóbbodását elkerülhetetlennek 'tart­ják. Halálos fürdés Egy kereskedffsegéd belefulladt a Palicsi-tóba A Palicsi-téuak megvan az idei nyári első áldozata, Jakovljevics Milán hu-, szonegyéves kereskedősegéd személyéi ben, aki szerdán délelőtt fürdés közben eltűnt a hullámokban. Jakovljevics Milán szegedi születésű fiatalember, a szuboticai Aracki és Ma-! muzsics cég alkalmazottja szerdán dél­­előtt a strandon fürdőit. Kilenc órakor azt mondta ismerőseinek, hogy átúszik a túlsó partra és megkérdezte a strand fürdőmesterétöl, milyen mély a viz a nádasnál. A fürdőmester figyelmeztette, hogy veszélyes a vállalkozása. Jakov< Ijevics mégis megpróbálta, hogy a ta­vat átussza. Az ut nagy részét már meg is tette és már csak körülbelül hatvan méterre volt a túlsó parttól, amikor se­gítségért kiáltott. A part mentén fekvő szállás béresei hallották is a kiáltáso­kat, de látták, hogy a fiatalember előtt kis távolságra egy nő úszik és azt gon­dolták, hogy a nőnek kiált valamit. Rö­vid ideig még látták Jakovlievicset a viz felszínén, később azonban eltűnt a hullámokban. Délben, amikor a strandon látták, hogy a fiatalember nem tért még visz­­sza, a fürdőmester csónakon utána ment, de a hullámok miatt a tó közepé­nél nem tudott tovább jutni. Csak dél­után három órakor ment át Jarama­­zovics íürdőigazgató a túlsó partra, azonban Jakovljevicsnek nyomát sem találta, úgy, hogy bizonyos, hogy a fia-i talember belefulladt a tóba. A nádas környékére halászokat küldtek a holt­test felkutatására, de azt az esti órákig még nem találták meg. Jogerős lett Dobó Szilveszter fölmentése A cservenkai vasutasok tolvaj­szövetkezete A noviszadi semsaitőszék tárgyalásai Kolmann János noviverbászi szüle­tésű. cnervenkai vasúti raktárnok 1923 márciusában a cservenkai vasúti állo­máson nyitott vasúti kocsikból 23 kiló sajtot, 10 kiló zöldséget, megszámlálha­tatlan mennyiségű likőrt, cikóriát, fűszer­árut és ugyanazon, év augusztusában két bordó vrsaci bort. két métermázsai cukrot és egyéb feladott árucikkeket lopott. Ezenkívül Opermann Mihály, Oper­mann Lajos, Fischer Rajmond, Karim Lajos és Siegel Lajos 1923 nyarán Kol­mann János raktárnok beleegyezésével a cservenkai állomáson többször fát lop­tak és a Kolmann által lopott dolgokat jóval áron alul megvásárolták. Ufholcz Károlyt az ügyészség azzal vádolta, hogy lopott bort fogadott el. A sombori törvényszék 1924. április 16-án Kolmannt két évi fegyházra, Opermann Mihályt három havi, Opcr­­tnann Lajost négy havi, Fischer Raj­­mondot négy havi, Siegelt egy havi es Ufholcz Károlyt egy napi elzárásra ítélte. A novisadi felebbviteli bíróság 1924 november 19-én Ufholczot felmentette, különben az elsőfokú Ítéletet helyben­­hagyta. A semmitőszék a szerdai tár­gyaláson a beadott semmiségi panaszo­kat elutasitotta­* Dobó Szilveszter királyhalmi főldbir^ tokost és fiát, Dobó Imrét a novisadi ügyészség kémkedéssel vádolta, mert érintkezést tartottak fenn Egert kapi­tánnyal és Vratarics Jánossal, a szegedi katonai kémiroda vezetőivel, akikhez Dobóék gyakran Szegedre utaztak és Vratarics ismételten megszállt a la­kásukon. A novisadi törvényszék 1924 május 31-én mindkettőjüket felmentette a vád alól és a felmentő ítéletet a tábla is helybenhagyta. A semmitőszék szerdán elvetette a főügyészség által bejelentett semmiségi panaszokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom