Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-17 / 160. szám
* 4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 19" 5 junius 17. I Bethlen megszólalt Cáfolja Beniczky vádjait — Nem emlékszik a fővezér siófok: szavaira —- A kormány nem tűri az államfő tekintélyének' lerombolását — Bethlen nem pályázik Ho íhy helyére Beszámoló a genfi útról Budapestről jelentik: A kormány kedden reggel megcáfolta azt a hirt, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök hétfőn este három resszort-ininiszter kíséretében kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzó előtt. A cáfolat nemcsak politikai körökben, hanem a nagyközönség legszélesebb rétegeiben is rendkívüli feltűnést keltett, mert hétfőit este pozitívumként terjedt c! Budapesten a miniszterelnök kihallgatásának hire, sőt a kihallgetás lefolyásának részleteiről is széltében-hosszában beszéltek. Megállapítható, hogy a kormányzó gödöllői nyaralóhelyén minden előkészület megtörtént Bethlen miniszterelnök fogadására és a kihallgatás elmaradása teljesen váratlanul érte az illetékes tényezőket. Annál is inkább, mert magától értetődőnek látszott, hogy Genfből hazatérve a miniszterelnök első utia a kormányzóhoz fog vezetni és mielőtt a nemzetgyűlésen felszólalna, előbb neki referál külföldi tárgyalásai során elért eredményeiről, ezenkívül tájékoztatja a kormányzót arról-is, hogy a Beniczky ügy előrelátható parlamenti vitája során milyen álláspontot foglal majd el. Ez azonban nem történt meg: Bethlen híven eddigi taktikájához — senkit sem informált megérkezése után szándékai ró! és a kormányzó előzetes informálását is szükségtelennek tartotta. A nemzetgyűlés keddi ülésén azonban genfi beszámolója után — a napirendi vita során — felszólalt és kijelentve, hogy helyettesének a Beniczky-ügyben tét intézkedéseit mindenben helyesli, meg védte a kormányzót a legutóbbi napok ban elhangzott ellenzéki támadásokkal szemben. A nemzetgyűlés ülése A parlament keddi ülésén a választójogi törvényjavaslat vitáját folytatta. Haller József és Kéthly Anna felszólalása után az elnök bejelentette: — A miniszterelnök ur kivan szólani! Bethlen miniszterelnök a nemzetgyűlés elnézését kérte, hogy nem a napirenden levő tárgyról beszél. Rátérve a genfi tárgyalások ismertetésére, hangsúlyozta, hogy a magyar kormánynak nincs szüksége arra, hogy beszámoljon személyesen a Népszövetség előtt, mert jelegendő, ha megegyezik a főbiztossal arra vonatkozólag, amit a pénzügyekre nézve fontosnak tart. — Azonban ezúttal is szükségesnek tartottam — folytatta Bethlen — mint máskor, hogy továbbmenve azon, amit a protokoll eJőir, az összhangot keressem a magyar kormány és a népszöség között. Nem fogok ezúttal nyilatkozni, mert nem fér beszédem keretébe azokról a belpolitikai kérdésekről, amelyek távollétemben a nemzetgyűlésen felmerültek, azonban fatartóm a jogot, hogy ezekről a kérdésekről máskor nyilatkozzam. — A genfi feladatok közé tartozott a költségvetés ismertetése, a szanálás eredményének bemutatása, valamint, hogy a magyar köztisztviselők fizetésjendezésére kieszközölje a kormány a Népszövetség beleegyezését. Fontos feladat volt az is, hogy a kisantant részéről a magyar költségvetésről mondott kritikával szemben megáliapittassék a tényállás, az, hogy Magyarország a leglojálisabban teljesíti a békeszerződésekben vállalt kötelezettségeit. A népszövetségi tanács ülésén fölmerült végül az a kérdés is, hogy a menekült tisztviselők segítése milyen mértékben terheli a magyar költségvetést és nem volna-e lehetséges ebben a kérdésben az utódállamokkal megegyezést létesíteni. A magyar delegáció e tekintetben behatóan ismertette a menekült tisztviselők helyzetéről a Népszövetséget. A békeszerződés értelmében lecsatolt területekről összesén háromszázötvenezer tisztviselő jött át Magyarországról. A magyar kormány jelenleg hatvannyolcezer olyan nyugdíjast fizet, akiknek tulaj donképpen az utódállamokról kellene nyugdijat kapni. A békeszerződésnek, sajnos, nincs semmi rendelkezése arra, hogy az utódállamokban szolgálatot teljesítő tisztviselők nyugdiját a csehszlovák, román és jugoszláv kormányoknak kell fizetni. Magyarország eddig ezért nem tudott megegyezést létesíteni a szomszéd államokkal. A Népszövetség ebben a kérdésben nem döntött, de lehetővé tette, hogy a tárgyalásokat Romániával, Jugoszláviával és Csehszk Bethlen a Bi Bethlen István gróf szólal fc! ezután. A parlamenti bizottság kiküldéséhez nem járulhat hozzá, mert nem tartja helyesnek, hogy bíróság elé tartozó ügyekkel parlamenti bizottság foglalkozzék- Ezután a Beniczky-ügyre tér át a miniszterelnök. — Beniczky vallomása, — mondja Bethlen, — két részből áll. Az egyik perfid támadás a kormányzó személye ellen, a másik pedig a tanúvallomás, a mely semmi újat sem merd. Minden tekintetben helyesli Vass József miniszterelnök-helyettesnek a távolléte alatt tett intézkedéseit. A kormány a végsőkig el van szánva arra, hogy a korún dny zó tekintélyét a legszigorúbb esz'• közökkel is megvédje. Ha azt akarják, jhogy a,z országban rend legyen és meg- Imaradjon a jogrend tekintélye, a nemzetgyűlésnek első kötelessége, hogy az ország legnagyobb tekintélyét, a kormányzóét az egész országban megvédő! mézzé. Válaszolni kíván Beniczky vallomásának ama részére, amelyben az ő személyére történik hivatkozás. — Mindenki tudja. — mondja Bethlen, — hogy abban az időben terroriszíikus cselekmények történtek az ellenforradalom nevében, amelyeket a közvélemény katonai személyeknek tulajdonított. Andrássy Gyula gróffal együtt lementünk Siófokra, hogy a fővezér ur figyelmét erre felhívjuk és hogy az ö személyes közbelépését kérjük. Termé szetos. hogy öt év után minden szóra, ami elhangzott, nem tudok visszaemlékezni. Egyre azonban emlékszem, és pedig arra, hogy a kormányzó ur semmi olyant nem mondott, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy ezeket a cselekedeteket helyesli, vagy hogy azokra ö adott 'volna indító okot. A kormányzó ur kétségbe vonta, hogy az atrocitásokat katonai személyek követték el, de ’■látásba helyezte, hogy ha mégis igyvan, a legszigorúbb megtorlással fog élni. Csak azoknak az ellenkezőjéről tanuskodhatom tehát, amiket Beniczky vallomásában mondott. — Azok a képviselők, akik azt állit;ák, hogy többet tudnak, de nem mondják meg, mert nem érkezett ennek még e! az ideje, maguknak tulajdonítsák, ha a Somogyi—Bacsó gyilkosság ügyében ez újabb eljárás is eredménytelen marod. A kormány mindamellett minden lehetőt elkövet, hogy erre az ügyre világosságot derítsen. — Beniczky már egy éve azt állította, hogy bizonyos titkok birtokában van, amelyek a Somogyi—Bacsó-bűnügyre vonatkoznak és több ízben kijelentette, vákiával megkezdhessék. Benes csehszlovák külügyminiszterrel Genfben már megállapodtak, a jugoszláv és román kormányokkal is rövidesen megindulnak a tárgyalások « nyugdijkérdés végleges rendezésére. A tisztviselők fizetésemelésével kapcsolatban a magyar kormány tisztviselőredukciót bájt végre: összesen hétezer tisztviselővel csökkenti a kormány a tisztviselők létszámát, de nem B-tlstával, hanem a megüresedett állások be nem töltésével. A miniszterelnök végül bejelentette, hogy a kormány a napokban beterjeszti az 1925—26. évi költségvetést, amely hu\ szónkét millió aranykorona felesleggel zárul. , A választójogi vita után az elnök napirendi javaslatot tesz, hogy a szerdai ülés napirendjére a keddi napirend folytatását tűzzék. Várnai Dániel szociáldemokrata azt javasolja, hogy a szerdai napirendre a Somogyi—Bacsó-ügyben parlamenti bizottság kiküldésére vonatkozó javaslatot és a szociáldemokrata párt által államtanács alakítására vonatkozólag benyújtott javaslatot tűzzék ki. Erődi-Harrach Béla az elnök javaslata, Rupert Rezső pedig Várnai Dániel indítványa mellett szólal fel. niczky-ügyről hogy addig nem fog vallomást tenni, amíg a hivatali titoktartás alól fel nem mentik. Mindezek dacára azonban még az utolsó napokban sem kérte a hivatali titoktartás alól való felmentését, hanem ezt helyette a szociáldemokraták végezték el. Amint a kérés elhangzott, azonnal intézkedtem és kieszközöltem a kormányzó urnái a felmentés megadását. Beniczky ugylátszik a kellő időpontra várt vallomásával és ebben látok én politikumot. A vallomást olyan percben akarta a közvéleménybe dobni, amikor úgy hitte, politikai zavart idézhet elő vele. Különben, ha azok a képviselők, akik azt állítják, hogy adataik vannak és nem tesznek vallomást, bűnpártolást követnek el. Kijelentem, hogy amennyiben a titok őrzői a vallomást megtagadják, úgy fogunk velük eljárni, mint- bűnpártolókkal. £ vádat végre tisztázni kell, meg kell végre tudni mit hallgatnak el az urak már évek óta. Föl merült olyan h!r is, hogy én erőszakkal tudtam csak rávenni a kormányzó urat, hogy az engedélyt megadja. Ez az álli tás valótlan, mert a kormányzó ur volt az. aki mindig sürgette a feloldás megadását, miután az ilyen lappangó vád sokkai többet árt, mint bármilyen vád, ha nyilvánosan emelik. Mindazok a kombinációk, amelyeket egyesek ehhez abban a hitben fűztek, hogy engem ezzel el lehet választani a kormányzó ur tói, teljesen alaptalanok. így áll a dolog az állítólagos Ponsonby-féle levéllel is, amely állitóag egy zsebben rejtőzik. Ebben a levélben állítólag olyasmit Ígértem az angol munkáskormánynak. Esztergályos János: Nem levélben Ígérte, hanem szóval. Bethlen miniszterelnök: . . . hogy a kormányzó urat alkalmas időpontban el fogom távolítani székéből, nyilván hogy én magam üljek a helyére. Ennek az áüllólagos levélnek a létezést a leghatározottabban megcáfolom. Nem is tudtam, hogy ki az a Ponsonby. Rupert Rezső: Indiai alkirály volt. Propper Sándor: Ezt nem tudta? Jól ran tájékozva. Bethlen István gróf: Budapesten tud tam meg a kultuszminisztériumban. Felkiáltások: Ahá, Klebi! Bethlen István gróf: Külföldön ezek nek a híreknek semmi hatása sem volt És z a harmadik politikum. Arra szá mitottak ugyanis, hogy genfi misszió mat sikerül a külföldi közvélemény élőt diszkréditálni. Csakhogy a magyar la pokon kívül máshol nem lehetett erre az ügyről olvasni. Várnai Dániel: Akkor miért tiltottál ki Magyarországról a Frankfurter 2eí t ungo t? Rupert Rezső: Szóról-szóra közölti Beniczky tanúvallomását. ho; Bethlen István gróf: A magyar közvélemény egyformán megunta már úgy a forradalmi, mint az ellenforradalmi bűncselekmények felhánytorgatását és ilyesmivel senki sem tesz jó szolgálatot az országnak. Vihar a háborús felelősség körül Bethlen beszéde után a nemzetgyűlés elfogadta az elnök által javasolt napirendet, majd Huszár Károly, volt miniszterelnök szólalt fel. Kijelenti, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkosság idején mint ember és miniszterelnök teljesítette kötelességét. Felszólítja azokat, akik tudnak az ő esetleges mulasztásáról, álljanak elő adataikkal. Mint miniszterelnök nem találkozott olyan hivatalos tényezővel, aki a politikai gyilkosságodat a legnagyobb mértékben el nem ítélte volna. 1 Lendvai (a szocialistákra mutatva): Arról az oldalról kezdték a gyilkosságokat. Huszár: Ha felkeltették az emberekben az állati ösztönöket, ne csodálkozzanak azon. hogy ezek az ösztönök gyű! jókban robbantak ki. Pikier: Nem kellett volna éljenezni a háborút! Huszár: Az ön német elvtársai is megszavazták a hadi hiteleket. Peyer: De Németországot megtámadták. Felkiáltások: Gyalázat! Ilyet monda! ni! Hát minket nem kénvszeritettek bele a háborúba? Huszár: A monarchia is olyan helyzetben volt, mint Németország. A politikai gyilkosságok sorát a monarchiában Adler Frigyes kezdte meg. A fővezér kijelentette annak idején, hogy nem engedi meg, hogy a katonai hatóságok a bűntény felderítését akadályozzák. Ellene van a parlamenti bizottság kiküldésének, mert úgy látja, hogy az ellenzék ebből politikai tőkét akar kovácsolni. Peyer Károly: A háborús felelősséget még nem lehet pontosan megállapítani, de az ellenforradalom pusztításaiért azok felelősek, akik a bűntények idején uralmon voltak. Huszár Károly miniszterelnöksége alatt gyilkolták meg Somogyit és Bacsót, tehát neki vagy ki kellett volna nyomoztatni a gyilkosokat, vagy le kellett volna mondania. Lendvai személyes kérdésben szólalt még fel s azután az ülés véget árt. A temetői incidens a mentelmi bizottság előtt A magyar nemzetgyűlés mentelmi bizottsága kedden tárgyalta Peidl Gyula és tizennyolc társának mentelmi bejelentését. A szociáldemokrata képviselők tudvalevőleg a múlt héten, a kormányzó mellett rendezett ébredő-tüntetés időpontjában a Kerepesi-temetőben meg akarták koszoruzni Somogyi Béla és Bacsó Béla sirját, a rendőrség azonban erőszakkal eltávolította a temetőből a képviselőket, akiknek egyrészével a tendőrök dulakodni is kezdtek. A mentelmi bizottság döntése szerint a rendőrség nem sértette meg a szociáldemokrata képviselők mentelmi jogát. A nemzetgyűlés elé terjesztendő javaslat azzal indokolja meg ezt a döntést, hogy a képviselők ellenszegültek a rendőrség intézkedésének. Közeledés a legitimisták és a kormány között Nagy feltűnést keltett politikai körökben, hogy a nemzetgyűlés ülése alatt gróf Andrássy Gyula fölkereste Friedrich István társaságában Vass József népjóléti minisztert — aki máskülönben a kormány tagjai közül leginkább célpontja a legitimisták támadásainak — és zárt ajtók mögött hosszas tanácskozást folytatott vele. Apponyi Albert gróf viszont egy küldöttség élén felkereste Bethlen miniszterelnököt, hogy Az Újság betiltásának visszavonásáról tárgyaljon vele. Bethlen kijelentette, hogy hallandó erről a kérdőről tárgyalni ét beszámoló béözé-'■ után fogadta is a küldöttséget. A tárgyalások tegyelőre még nem vezettek eredményre.
