Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-15 / 158. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 jiinltis 15, Az országos főrabbi Veliki-Fecsfeereken Dr. Alkaíay Izsák ünnepélyes beiktatása VeÜki-Bccskerekröl jelentik: Vasár­nap ünnepé yes keretek közt iktattak be Veliki-Becskereken dr. Alkalay Izsák országos főrabbit. A véli ki-be cskereki zsidó hitközség képviseletében dr. Fenyves Izsó, Tenner Sándor, Eckstein János, Székely Emil és Bolgár Leó Pancsevóra mentek a főrabbi elé és onnan autón kisérték Becskerekre. Délelőtt tizenegy órakor 'érkezett meg az országos főrabbi a fel­lobogózott Veíiki-Becskerekre, ahol a főrabbit a cukorgyár e ott ünnepélyes fogadtatásban részesítették a hatóságok. A város nevében dr. Alexics Bogoljub polgármester üdvözölte dr. Alkalay fő­rabbit, akinek válasza után a vármegye nevében Rajics Szvetiszláv alispán, a Vsidó hitközség nevében dr. Neumann Mór alelnök, a görögkeleti hitközség nevében Stakics Zsarkó esperes, továbbá Pavlovics Gjoka ezredes, katonai pa­rancsnok mondtak üdvözlő beszédet. Innen a zsidótemplomba mentek, mely­nek bejáratánál dr. Hubert Zsigmond hitközségi elnök, dr. Niedermann Mór becskereki, Schweiger Hermann sentai, dr. Fischer Lipót vrsaci, dr. Steiner Vil­mos velikakikindai és dr. Pollák Manó novivrbaszi főrabbik fogadták az or­szágos főrabbit. A templomban ünnepi istentisztelet volt, amelyen dr. Nieder­mann Mór becskereki főrabbi és dr. Alkatai Izsák országos főrabbi mondtak roagasszárnyalásu beszédet, majd az or­szágos főrabbi imát mondott a királyért és a hazáért. Az istentiszteleten vala­mennyi hatóság, hitfelekezet és egyesü­let képviselői megjelentek. Az istentisztelet után az országos fő­rabbi a vármegyeházára ment, ahol a hatóságok és egyesületek vezetőit fo­gadta, délután pedig tisztelgő látoga­tást tett a hatóságok és egyesu etek fejeinél. Este többszáz terítékes bankéit volt a Rózsa vendéglőben. Kettévált a noviszadi Szrnao Dr. Cseremov Györgyöt kibaktatták a tisztikarból Noviszadról jelentik: A Szrnao köz­ponti vezetősége a noviszadi szerveze­tet vasárnap délelőtt tiz órára a Há­romkorona vendéglőbe teljes gyűlésre hivta össze, hogy megválasszák az uj tisztikart, miután a régi veztőség le­mondását a központ elfogadta. A novi­szadi Szrnao lemondott elnöke dr. Cse­­remov György azonban, aki ellen az ak­ció irányult, szintén gyűlést hívott ösz­­szc a Háromkorona vendéglőbe, dél­előtt kilenc órára. A két gyűlés színhelyére, minthogy összeütközéstől lehetett tartani, erős rendőri készültség vonult ki. Összeüt­közésre nem került sor, mert amikor Nenadovics Szteván központi kiküldött délelőtt tiz órakor a taggyűlést meg­nyitotta és az előzőleg ott ülésező Cse­­remov-csoportot felszólította, hogy ve­gyenek részt a gyűlésen, a Cseremov­­csoport tüntetőleg elhagyta a helyisé­get. A gyűlés ezután simán tolyt le és megválasztották a Szrnao tisztikarát. Diszelnökké Belles Sztevánt, elnökké drcslcs Gruját, álelnökké dr. Ilics Bran­­kót, a radikálispárt elnökét, másodaiel­­nökké Letics Sztevánt, a radikálispárt alelnökét választották meg. Ilyenformán dr. Cseremov György kibukott a noviszadi Szrnao vezetősé­géből, de csoportja a nemhivatalos gyűlésen szintén tisztikart választott és annak élére Cscremovot helyezte. Ne­­nadovics Szteván központi kiküldött ki­jelentette a Rdcstttegysei Napló munka­társa előtt, kegy a Sznaae l&zpoati ve­zetősége csak a második gyűl été a megválasztott vezetőséget ismert el. A szakadás előzményei között sze­replő vesztegetési váddal kapcsolatban dr. llics Bránkó a Szrnao most megvá­lasztott alelnöke, szombaton közölt nyi­latkozatának kigészitéseképpen a kc­­vtkezöket jelentette ki: — Szabijar Milán, a »Szrbadjja« fe­lelős szerkesztője annakidején arra kért, hogy adlak neki 1200 dinárt, hogy dr. Cseremov György laptulajdonosnál a tartozását kiegyenlítse, mivel nem akar a iSzrbudija« felelős szerkesztője ma­radni. Az összeg átvétel után Szabljar kijelentette, hogy meg fogja akadályoz­ni a »Szrbadija« megjelenését, amire éli nem is válaszoltam. Semmiféle veszte­getési célra pénzt nem adtam és nem adok. Válságos a franciák helyzete Marokkóban Painlevá miniszterelnök a harcvonalon Fezből jelentik: A franciák marok­kói hadjárata komoly fordulatot kezd venni a helyszínén, de ugyanakkor magában Franciaországban is nehéz­ségek fenyegetik a kormányt. Lioutey tábornok a rendelkezésre álló erővel nem képes offenzivára, sőt a riff­­kabílok elszánt támadásai több pozíció feladására kényszeritették. Á helyzetet különösen az teszi veszedelmessé a franciák számára, hogy a benszülölt lakosság a front mögötti részeken it rokonszenvez Abd el Krim-mel, akit a muzulmánság hősének és fel­szabadítójának tekintenek. Legújabban már az a veszedelem fenyegeti a franciákat, hoty Marokkó fővárosát, a harctértől nem nagy távolban fekvő Fezt is meg fogják támadni a föl­­kelők. A hadvezetőségnek jelentékeny erősítésekre volna szüksége, a francia­­országi közvélemény azonban mielőbbi befejezését kívánja a. pénz- és vér­­áldozatosnak. A kommunisták és a szocialisták egyrésze nyíltan izgatnak a háború továbbfolytatása ellen, nem törődve azzal, hogy ha Franciaország gyöngének bizonyul Marokkóban, egész afrikai pozíciója meg fog rendülni. Szombaton Painlevé miniszterelnök Liaufey tábornagy és a tábornokok kíséretében megtekintette az uergai harcvonalat, valamint az előretolt őr­söket. A miniszterelnök este visszatért Fezbe, ahonnan vasárnap Uezanba ment. Mint Madridból hivatalosan jelentik, a riff-lakók nyomása nyugaton erősö­dik. A spanyolok visszavertek erős osztagokat, amelyek kísérletet tettek, hogy a hosmari szektorban áttörjék a vonalat. Az ellenség érzékeny veszte­ségeket szenvedett. Véres szerelmi dráma Palicson Egy fiatalember lelőtte leány ismerősét, azután önmagára lőtt Windakettőtt súlyos sebesüléssel kórházba szállították — Végzetes áték a cseresnyéskertben — Cseresngemag helyett revolvergolyó Tréfa vagy féltékenység ? A szerelem néha kacérkodik a halál­lal, ennek a kacérkodásnak két áldo­zata fekszik most átlőtt mellel a kór­házi ágyon: egy tizenhatéves leány és egy meggondolatlan fiatalember, aki játékközben kétszer rdlött a leányra, azután öngyilkosságot kísérelt meg. A fiú: Almást-Antunovics József szuboti­­cai fiatalember, a leány pedig Lengyel Anikó, a Hirlap kiadóhivatali tisztvise­lőnőié, akik ismerőseik előtt többször beszéltek arról, hogy együtt meg fog­nak halni, de ezt senki sem vette ko­molyban egészen addig, amíg — vasár­nap délután, — a pailcsi szellőkben a revolver eldördült »Nem mer agyonlőni« A tréfa, amelynek ilyen véres követ­kezményei lettek, még májusban kez­dődött, amikor Almási-Antunovics József és Lengyel Anikó egy kisebb társaság­gal kirándulást tettek Bajsára. A tár­saságban szó esett a szerelemről is és Aimási-Antunovics, aki nem titkolta Lengyel Anikó iránti érzelmeit, kijelen­tette, hogy ő a szerelméért meg is tud­na Itaini. — De engem nem merne agyonlőni, — mondotta a leány, mire a fiatalem­ber elővette revolverét és kijelentette, hegy ezt is meg merné tenni. Mutassa meg, ha nem gyáva! — felelte szemmelláthatóan tréfából Len­gyel Anikó, amit azonban Almási-Antu­­novics, úgy látszik, komolyan vett és szinte mentegetőzve mondta: — Most csak egy golyó van a fegy­veremben, ezzel csak magát tudnám le­lőni és engem lecsuknának, de ha majd több golyó lesz benne, akkor megmuta­tom, hogy nem félek! A társaság tréfának vette a kijelen­tést és többet nem beszéltek róla, de Aimási-Antunovics azóta többször kije­lentette ismerősei előtt, hogy fogadalma kötelezi arra. hogy n leánnyal együtt meghaljon A véres kirándulás Almásk Antnnovlcs vasárnap délután áü, mert az első rémület hatása alatt úgy jelentették a mentőknek, hogy mindketten meghaltak. Suboticán is igy terjedt el a késő délutáni órákban a dráma hire. A lakás bejáratától rendőr tartja távol a kiváncsiakat. A félig besötétitett szobában viasz­­sápadtan, lehunyt szemekkel fekszik a súlyosan sebesült leány. Jobb karján és mindkét mellén kötés, lassan szivá­rog a vér. Az első golyó balmeUét érte, a második pedig jobb karján fúródott keresztül és jobb mellébe hatolt és olt magakadt. A karcsú, nyúlánk fiatal leány kinosan vönaglik. az. üde gyer­mekarcra is fájdalom ül. Néhány perccel ezelőtt tért csak magához és révedezve kérdi az ágy szélén ülő barátnőitől, hogy mi történt? Pesics, Csapurdia, Prodánovics rend­őrkapitányok ki akarják hallgatni a se­besültet, de ez nem sikerül, mert a leány csak nagy erőfeszítéssel tud egy-egy szót mondani. Elsősorban azt akarják megtudni, hogy valóban megbeszélték-c Almási-Amunovicscsal, hogy együtt meghalnak, amire a leány világos vá­laszt ad: — A'em szerettem Antunovicsot. A kihallgatást a beteg állapota miatt nem lehet folytatni, de ez a válasz azt bizonyltja, hogy nem lehet szó együtt elhatározott kettős szerelmi öngyilkos­ságról Valószínűnek "látszik* hogy Al­mást-Antunovics féltékeny volt a leány-, ra és azért követte el tettét. Amig a rendőrtisztek a leányt kihall­gatják, a merénylő Aimási-Antunovics József a cseresznyefa alatt, a szálló ho­mokján fekszik véresen, azon a helyen, ahol összeesett. Egy asszony ápolja és egy rendőr tartja tőle távol a kíván-, esiakat. A jobb oldalán a kötéton és az ingen keresztül vastagon szivárog át a vér. A golyó az orvos megállapítása szerint áthatolt a tüdőn és belső vérzés állt be, A sebesült hat órakor nyerte vissza eszméletét, azonban még Őt se* lehetett kihallgatni. Egy-két ismerőse, aki közelébe kerül, megkérdi, hogy miért tette, de erren nem ad választ. Ta­lán ö maga sem tudja. A sebesültek állapota súlyos A mentők hét órakor a sebesülteket beszállították a suboticai kórházba, mert mindkettőjüknél sürgős operációra van szükség. Aimási-Antunovics állapota életveszélyes, mert iüdővérzés állt be, Lengyel Anikó sebei is súlyosak, remé­lik azonban, hogy ha komplikáció nem áll be, mindketten életben maradnak. Vallott Reinitz egyik bűntársa Demjanavics három gyilkosságot beismert Szatmárról jelentik: A hatszoros rabíógyilkossággal vádolt Reinitz Jakab btinpöre a szatmári törvény­szék ítéletével, amely Reinitzot bű­nösnek mondta ki Grosz Hermann nagykárolyi1 szállodás' meggyilkolá­sának és kirablásának bűntettében, egyelőre nyugvópontra futott. Reinitz bűnügyében sokszor hang­zott el az az aggály. ‘ hogy Reinitz ellen nincsenek közvetlen bizonyité­­kok. most azonban a szatmári tör­vényszékhez érkezett értesítés sze­rint ez az aggodalom eloszlott, mert a kassai rendőrség nyomozásának sikerűit közvetlen bízón vitékokat produkálnia. A kassai törvényszék fogházában van vizsgálati fogságban Reinitz két bűntársa: Demjanovics Ferenc és Bodnár János. Bodnár János már régen beismerte, liogv Reinitz fel­­bujtására a Rankó;erdöben Demja­­novicscsal együtt főbeverteb egy embert. Demianovics azonban inga­­dozóan vallott és Reinitzot a szem­besítés alkalmával nem ismerte fel. A icwnozáiS során most szenzá­ciós fordulat állott be az üerben. Bi­zonyítást nyert ugyanis, hogy Dem­ianovics Ferencnek 1922-hén voÜ három órakor Lalics Vojisziáv, ennek felesége, Tamási Vojisziáv és Kohán Vince kereskedelmi akadémiai tanuló társaságában Szuboticáról kiment Pa­llosra Tamásiók szőllőjébe cseresznyét szedni. Útközben betértek Lengyel Ani­kó szülőinek lakására és a leányt is el­hívták. A társaság a legjobb hangulat­ban szedte a cseresznyét, miközben a cseresznyemaggal lődőztek egymára. Néhány perc múlva Aimási-Antunovics egyre mogorvább lett, mert úgy látta, hogy a leány többet foglalkozik az egyik fiúval, mint véle, majd tréfásan cdaszólt Lengyel Anikónak: — Rám nem mer cseresznyemagot lőni. — Maga sem mert engem lelőni, — mondta a leány, — nyilván a bafsal je­lenetre gondolva. Ebben a pillanatban Almást- Antano­­vics elövette revolverét és kétszer Len­gyel Anikóra lőtt, majd Önmaga ellen fordította a fegyvert. Mindketten azon­nal véresen összeestek. A társaság tagjai rémülten siettek segítségért és hamarosan megérkezett dr. Markusics orvos, 'aki az eszmélet­len sebesülteket első segélyben része­sítette. Lengyel Anikót szüleinek laká­sára vitték, Aimási-Antunovics Józsefet pedig egyelőre kint hagyták a szőllő­­bcn. ahol hamarosan nagy tömeg ve­rődött össze a történtek hirére. Csakhamar megérkezett a helyszínére az éppen Palicson tartózkodó Obrado­­vfes Dragoszláv rendőrfőkapitány, majd pedig Pesics főkapitányhelyettes. Cser­­purdia ügyeletes . rendőrtiszt és Proda­­novics rendőrkapitány, akik jegyző­könyvet vettek fel a történtekről. A se­besülteket, akik akkor még nem tértek magukhoz, nem lehetett kihallgatni. »Nem szerettem Antunovicsot« Délután hat órakor még nagy tömeg 41! Lengyelék lakása körül. Szomszé­dok, ismerősök, palit*! vendégek, akik a véres szenzációra gyűltek össee. Az udvaron n mentők halottszállító kocsija

Next

/
Oldalképek
Tartalom