Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-16 / 131. szám
6. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. május 16. — A többi értéktárgyakat ki vette el? — Nem tudom, nem emlékszem. — ön azt állítja, hogy szexei erűi öltésből ölte meg Kodelkát. Ha ez igy van, miért követte el tettét orvul? — Nagyon fel voltam indulva. A feleségem biztatott fel. — De miért darabolta fel a holttestet?, * *'') — Elvesztettem a fejemet. — Igaz-e, hogy karácsony előtt ópiumos likőrt adott Kodelkának? — Nem igaz, nem igaz. — A férje azt vallotta, hogy ön már karácsony előtt arra biztatta, hogy vágja fel Kodelka ereit. — Nem igaz. Én ilyesmire nem vagyok képes. A tárgyalásvezető elrendeli Ledererné és Lederer szembesítését. Szembesítik a gyilkos házaspárt Lederer szabályos balra át-tal odajy a felesége elé, egész közel all nie hozzá, de nem néz u szemébe, mereven a földre süti szemét. Az asszony kihúzza magát, tetőtől-talpig végigitiéri az urát, igyekszik szeme közé nézni, Lederer erre lecsukja szempilláit. A teremben nagy az izgalom. Tárgyaldsvezető: Mondja csak a felesége szemébe, hogy Kodelkát inár karácsony előtt meg akarta mérgezni Lederer fátyolozott hangon, akadozva motyog valamit, amiből azonban egy szót sem lehet hallani. Tdrgyalásvezetö: Hangosabban beszéljen. Ha igaz, amit vallott, mondja a felesége szemébe. Lederer: Határozottan emlékszem, hogy kint voltam a konyhában. Te odajöttél hozzám s azt mondtad, hogy ópiummal keveri likőrt adtál Kodelkának s felszólítottál, hogy vágjam el az ereit. Ledéremé, inig a férje beszél, akar valamit mondani, de elhallgat. .Mikor a férje befejezi a mondatot, a tárgyalásvezetőre néz s azt mondja: ez nem igaz. Tdrgyalásvezetö: Csak nem képzeli hogy férje ezeket kitalálta. Ledéremé: Kern tudom miért mondja, én erre nem vagyok képes. Lederer a tárgyalás vezető utasítására visszamegy a vádlottak padjához. Lassan réveteg léptekkel megy, nem néz a feleségére. Ledéremé most megszólalt: — Kérem szépen, nagyon fontos vallomást akarok tenni. Tegnap is sokat gondolkoztam ezeken a dolgokon. Azt hiszem, itt összetévesztik a dátumokat. Most már mindenre tisztán emlékszem, fin gyakran említettem a férjemnek, hogy Kodelka tisztességtelen ajánlatokat tett, gyakran meglepett, a leglehetetlenebb időben jött hozzánk. A férjem azt mondta, hogy ezután nem fog otthon hagyni, hanem ha szolgálata van, vele megyek ki Csepelre. Tárgyalásé ezető: Arról beszéljen, hogy igaz-c, hogy ópiumot kevert Kcdelka likőrjébe. Ledererné: Nem igaz. A tárgyalásvezető most arra nézve kezdi kérdezni Ledéremét, hogy január 7-ikén, amikor az ópiumos gyilkossági kísérlet történt, mikor a férje kiment Csepelre, ott volt-e már Kodelka? Ledererné: Nem volt ott, csak később jött. Leültünk a konyhába, ott beszélgettünk. Mikor a férjem hazajött, akkor is a konyhában voltunk. Tárgy aldsvezető (Leáerernéhez): ön azt mondta, hogy amikor Csepelről hazajött, Kodelka már aludt. Lederer: Határozottan emlékszem hogy Kodelka már a díványon feküdt. Ledererné erre egészen közel megy a férjéhez, csak egy kis asztal van köztük. Lederer nem néz a ieloeégére. Ledererné tört magyarsággal mondja az ura szemébe: — Guszti, te egészen tudni mindent, hogy történt. Majd németül folytatja: — Mikor hazajöttél, kint ültünk a konyhában, együtt vacsoráztunk. Lederer: Nem igaz. mert Kodelka akkor már a díványon feküdt, — Herr Oberst bitte, — mondja az asszony, — nem igaz. Úgy igaz. ahogyan én mondom. Féltiz-háromnegyed ttzkor jöttél haza. Akkor vacsoiáztunk és neked és Kodelkának feketét szolgáltain fel. Tizenkettőig a konyhában voltunk, akkor te még azt mondtad nekem. hogy mit akar itt ez a Kodelka. Ötért mondtam is Ködeikáí*afc, faogy. menjen haza, mert férjemnek korán reggel szolgálatba kell állnia. Ezután Kodelka dollárüzletcire vonatkozóan hallgatják ki Ledéremét, majd a tárgyalásvezető megkérdezi, hogy hol volt, amikor férje agyonlőtte Kodelkát. — A konyhában, — mondja az asz* szony. Tdrgyalásvezetö: Mikor ment be? Ledererné: Nem mentem be, hanem férjein jött ki és azt mondta, hogy agyonlőtte Kodelkát. Én csak kis zajt hallottam és nem is gondoltam arra, hogy lövés történt Azt hittem, hogy a pisztolylövés nagyobb zajt csinál. Férjem azt mondta, hogy vigyek be a lavórba vizet. Megtettem. Ezután férjem rámparancsolt hogy mossam fel a padlót. Tárgyalásvezető: Hogyan feküdt Kodelka? Ledererné: A díványon, de én nem menteni oda megnézni. Tdrgyalásvezetö: Ki kötötte be a véres fejet? Ledererné: A férjem kért egy kendőt és ő kötötte be. Tdrgyalásvezetö: Férje azt mondja. hogy ön kötötte be. Nent igaz ezredes ur. — feleli határozottan az asszony. Én hozzá sem mertem nyúlni. Égy másodpercig sem voltam egyedül Kodelkával. Egymást vádolják a gyilkosok A tárgyalásvezető erre elrendeli Ledéréinek és feleségének újabb szembesítését, ami izgalmas formában történik meg. .4 főhadnagy és felesége ismét egymást vádolják. Lederer lesütött szemekkel, feszes vigyázz állásban helyezkedik el, amikor a tárgyalásvezető felszólítja, hogy álljon fel. .4z asszony egészen eléje lép és kipirult arccal, nagy szuggesztiv erővel néz férje arcába. Tárgy aldsvezető: KI kötötte be Kodelka fejét? — Du, (hiszti! — kiáltja az asszony. — Du, — feleli Lederer, mire a felesége erSyasen vág vissza: — Nem igaz! — Hogyan került Kodelka a konyhába? — kérdi a tárgyalásvezető. Ledererné: Ketten vittük ki. A véres lepedőt a fejénél az uram fogta meg. a lábánál pedig én. Tárgyalásvezető: Ki húzta le a gyűrűket? Ledererné: A férjem. — Nem igaz, — vág közbe Lederer, Tdrgyalásvezetö: Mikor húzta le? Ledererné: Nem tudom. Tdrgyalásvezetö: A férje azt mondja, hogy- mielőtt kivitték Kodelkát a kervliába. ön húzta le. Ledererné: Nem igaz, én nem is mertem hozzányúlni. A harmadik szembefbés A tárgyalásvezető újra elrendeli a szembesítést, amelynek során ismét egymást vádolják a férj és az asszony. Ledérer makacsul ismétli: Nem én húztam le a gyűrűket. Azt hittem, hogy a feleségem ezt már be is vallotta. A tárgyalásvezető ezután megkérdezi Ledéremétől, hogy' segédkezett-e a holt test feldarabolásánál. Ledererné: Nem. Csak egy bárdoi adtam a férjemnek. Én nem is mertem megérinteni azt a rettenetességet. Ezután a Kodelkával való közös üzlet ékről beszélnek, majd az elnök tesz fel kérdéseket és a tárgyalás, — mivel az asszony nem tud jól magyarul, — nagyrészt német nyelven folyik tovább. — A férje magát is le akarta ölni, amikor Kodelkával végzett?, kérdi az elnök Ledéremétől. — Igen, — mondja, az asszony, — velem és önmagával is végezni okún. Elnök: Maga folyton válásról beszélt a férjének. Azt mondta neki. hogy ez igy- nem mehet tovább és sürgette, hogy' teremtsen elő pénzt Ledererné: Sohasem beszéltem vá-asról. A tárgyalásvezető kérdésére Lederer kijelenti, hogy az asszony ntegfenyegette a válással. Ledererné erre szembefordul férjével és kijelenti, hogy nem ig,a,z. • — Igenis igaz, — válaszolja Lederer. Gyakran fenyegetőztél válással, éppen ezért kezdtem gyanakodni, iiogy van valami közied és Kodelka között. Lederer, az önfeláldozó hazafi Ezután felolvassák a Lederer katonai szolgálatára vonatkozó adatokat. Lederer 1913-ban vonult be, 1919-ben a szegedi zászlóaljhoz került. 1921-ben Ranzenberger százados a következő minősítést állította ki róla: — Kiváló szellemi képzettségű, nagy akaraterejü, önfeláldozó, kemény karakterű, hazaszeretö katona. Érdekes, hogy a minősítést Soltész ezredes, a mostani tárgyalás vezetője is aláirta. Felolvassák Ledercrnek a esendő rügy'észség előtt tett vallomását, amely eltér a mai tárgyaláson tett vallomásától. Elnök: Úgy' volt, ahogy a csendőrügyészség előtt vallotta? Lederer: Azt hiszem, úgy volt. Ekkor Lederer sírni kezd, az egész teste görcsösen vonaglik a zokogástól. Az elnök a tárgyalást berekesztette és folytatását szombatra tűzik ki, amikor a porbeszédekre kerül a sor. ítélet hétfőre várható. Tiltakoznak a zagrebi munkások a munkahéradó ellen Az adő hatályon kívül helyezését kérik Zagrebból jelentik: A május—junius— júliusi Üzenhetted törvény' fontos újítást hozott az ország adópolitikájában, a mennyiben előírja, hogy a munkások munkabérük két százalékát adó fejében kötelesek befizetni. A munkásság körében természetesen nagy' ellenzésre talált az uj adó és mozgalom indult meg annak érdekében, hogy a következő tizenketted törvényben már helyezzék hatályon kívül a sérelmes rendelkezést. A mozgalom eredményeképpen csütörtökön este Zagrebban nagygyűlés volt, a melyen elhatározták, hogy valamennyi munkásszervezet bevonásával tüntetést rendeznek. Vasárnap Zagrebban tartanak a munkások tüntető gyűléseket, hétfőn pedig — ugyancsak Zagrebban — a szakszervezetek vezetői konferenciát tartanak, amelyen arról fognak tanácskozni, miképpen segítsék a munkásságot az adóteher viselésében, mindaddig, atnig a törvényhozás hatályon kívül nem helyezi ezt az uj adóztatást. A királytól kérnek védelmet a horvátországi és szlovéniai lakók A lakástörvény szentesítésének megtaga* dását kérik az uralkodótól Zagrebból jelentik: Horvátország és a szlovéniai lakók szervezetei konferenciát tartottak Zagrebban, amelyen dttdst foglaltak a már megszervezett lakástörvénnyel szemben. A konferencia, amely elhatározta, hogy az uralkodóhoz fordul védelemért, a következő táviratot küldte el Alekszander királyhoz: Horvátország és Szlovénia összes lakásbérlőinek és albérlőinek Zagrebban összegyűlt képviselői a következő alázatos kérelemmel járulnak Felséged elé: Horvátország és Szlovénia lakásbérlőit szerfelett elkeserítette az a tény’, hogy a törvényelőkészitö-bizottság plénuma elfogadott egy lakástörvénytervezetet, mely nem védi meg a szegény kiskereskedőt és kisiparost lakása birtoklásában, nem veszi figyelembe azt, hogy a magas lakásbérek folytán súlyos anyagi helyzetbe kerülnek majd a nyugdíjasok, rokkantak, özvegyek, állami tisztviselők és nagyrészt munkanélküli munkások és végül nem gondoskodik azokról a bérlőkről és albérlőkről, akik lakásaik bérbeadásával tengetik életüket, mert a kormány nem ad részükre semmiféle segélyt és nem nyújt nekik semmi módot arra, hogy intézkedései alapján • kilakoltatott lakók megfelelő lakáshoz jussanak. Mindezekért kérjük Felségedet, kegyeskedjék ennek a szociális Igazságtalanság szempontjából egész kulturált Európában egyedülálló törvényjavaslatnak a törvényes szankcióját megtagadni. A kongresszus tiltakozó tervezetet küldött a parlament elnökségének is. A halott Hoefle miniszter-válságot idéz fel Szigora vizsgálat indult meg a volt miniszter titokzatos halála miatt Berlinből jelentik: Am Zehnhoff birodalmi igazságügyi miniszter kijelentette, hogy Hoefle volt birodalmi postaügyi miniszter haldia miatt a legszélesebbkörii vizsgálatot fogják megindítani, Mint ismeretes, Hoeflét a Barmat-ügy kapcsán vizsgálati fogságba helyezték. A fogságban kiújult régi szívbaja. Átszállították a rabkórházba, ahol rövidesen meghalt. Holttestének íelboncolása után nagymennyiségű mérget találtak szervezetében. Felmerült az a gyanú, hogy Hoefie az ápolószemélyzet gondatlansága folytán egyszerre nagyon sok mérget tartalmazó orvosságot vett be és igy elősegítették öngyilkosságát. A vizsgálat a rabkórház egyes orvosainak és ápolóinak rendkívül nagy hanyagságát állapította meg. Az orvosi naplóból kiderült, hogy Hoefle panaszait semmibe sem vették és aznap, amikor Hoefle már elvesztette öntudatát, az orvos csak ennyit irt a naplóba: ,Hoefle azt állítja, hogy eszméletlen.“ A parlamenti bizottságban ez a bejegyzés érthető felháborodást keltett és az egyik képviselő igy fakadt ki: — Nem csodálnám, ha a következő napon az ügyeletes orvos ezt irta volna a naplóba: „Hoefle azt állítja, hogy meghalt Ebben az ügyben most nagyon erélyes vizsgálat indult meg az összes ügyészségi és kórházi alkalmazottak ellen, akik az ügyben felelősséggel tartoznak. Elsősorban — orvosok adatai alapján — a vizsgálóbíró ellen. A centrumpárt, melynek Hoefle tagja volt, magát az igazságügyminisztert teszi felelőssé a történtekért. Nem lehetetlen, hogy az igazságügyminiszter, aki szintén a párthoz tartozik,’ a Hoefle-iigyböl kifolyólag rövidesen lemond. ha nem hiszi, hogy 1 pár„Kn!cs“-jegyes harisnya (vörös, kék vagy arany jeggyel) annyi ideig tart, mint 4 másik pár. Vegyen 1 párt próbára és Ön is meggyőződik. Kapható minden üzletben!
