Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-16 / 131. szám
1925. május 16. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. A Lederer-házaspár izgalmas szembesítése A gyilkos csendőrföhadnagy feíbujtással vádolja feleségéi — Lederer első részletes vallomása a gyilkosságról — Sir a gyilkos katonatiszt Prónay a különitményi tisztek rablásainak tisztázását kívánta a tárgyaláson Budapestről jelentik: A Kodelka-gyilkosság pénteki tárgyalásán a bíróság folytatta a tanúkihallgatásokat. Az első tanú Linder Rezső csepeli gépész volt, aki elmondotta, hogy január 9-én az éjjeli őr közölte vele, hogy az éjszaka Lederer főhadnagy valamit bedobott a Dunába. A szokatlan eset szeget ütött a fejébe és ezért délután kiment Csepelen a Duna-partra és kutatni kezdett. Rövid kutatás után egy nadrágot, egy kabátot és egy véres gummikeztyüt fedezett fel, amiről azonnal jelentést tett Rosta főmérnöknek. A tárgyalásvezető kérdésére Lederer kijelenti, hogy a gummikeztyü eredetéről nem tud. Rosta főmérnök a következő tanú. Elmondja, hogy az éjjeli őr jelentést tett neki és közölte vele, hogy ruhadarabokat és gummikeztyüt találtak. Bűntényt sejtett, rögtön felment a tiszi kaszinóba, hogy éresitse a dologról Gödry századost, de miután Lederer is ott volt, nem beszélt vele. Mivel azonban az egész gyártelep bűntényről beszélt, a rendőrséggel közölte az esetet. Prónay vallomása Prónay Pál áll ezután a bíróság elé, hogy mint tanú Lederer különitményi szerepléséről tegyen vallomást . A tárgyalásvezetö (Prónayhoz): Különösebb ellentét nincs önök között? Prónay: Nincs. Ledererrel én Szegeden ismerkedtem meg, ahol Magasházi László ajánlatára. vettem fel a különítménybe. 1921 szeptemberéig volt parancsnokságom alatt. Ez év február 24-én már tettem tanúvallomást Ledererröl, kérem azt felolvastatni. Tárgyalásvezető: Mondja el vallomását újból élőszóval. Prónay: Amikor a különítmény Somogyba került, a többi tisztek ajánlatára Lederert tettem meg élelmezési tisztnek, akit különben kötelességtudó embernek ismertem. Feltűnt azonban, hogy a velem való érintkezést kerülte és ha elém került, mindig zavartan viselkedett. Tárgy alásvezetö: Felmerült-e az a gyanú, hogy Lederer atrocitásokban is résztvett? Prónay: Erre nem emlékszem. Megkérdeztem erről a többi tiszteket is, akik azonban szintén nem tudnak semmit e tekintetben Ledererröl. Tárgy alásvezetö: Nagyobb szerepet játszott-e Lederer a különítményben? Prónay: Nem. A nyugatmagyarországi felkelés után Lederer nagyban agitált az ellen, hogy én visszakerüljek a zászlóalj élére, közben — mint utóbb kiderült — a zászlóaljnál és a tiszti bérleteknél visszaélések történtek, valószínű, hogy Lederer volt az. aki meghamisította a kassza-könyveket és ezért agitált az ellen, hogy visszakerüljek és rendet csináljak. Tárgy alásvezetö: A nyomozás során Luxerné a csendőrüg^észséghez beadványt intézett, amely szerint az atrocitások idején Lederernek része volt férje elhurcolásában és eltüntetésében. Tud-e erről .valamit? Prónay: Akkoriban valóban merültek fel panaszok különböző értékek elrablása miatt, azonban Luxer eltűnésének körülményeiről nem tudok semmit . . . Azt hiszem, hogy most volna az ideje annak, hogy ezeket az ügyeket is tisztázzuk... Tárgyalásvezető megszakítja: Ez nem tartozik ide! A tárgyalásvezető felszólítására ezután Lederer áll fel, hogy megtegye észrevételeit Prónay vallomására. — Én nem voltam azok között — mondja Lederer — akik az ön visszatérése ellen agitáltak, alezredes ur . . . Tárgyalásvezető: Ez nem tartozik ide! Lederer: ... az sem igaz, hogy a pénztárkönyveket meghamisítottam. A tárgyalásvezetö ezután ismét Prónayt kérdi, afelől, hogy tényleges csendőrként volt-e Lederer, vagy csak próbaszolgálatos. Prónay: Én mint tényleges tisztet vettem át. Különben is az 1922 május 22-én megjelent rendeleti közlönyben is benne volt, hogy Lederejrt a ténylegés csendőrtiszti állományba helyezték. A biróság Prónayt megesketi vallomásárai , Ezután a tárgyalásvezető ismét Ledererhez fordul: — Most felvonultak mind a tanuk — mondja — hogy felfrissítsék emlékezetét. Visszaemlékszik-e már a dolgokra? — Még most sem emlékszem egészen —• válaszolja halkan Lederer. Kihallgatják Lederer rabtársát Most Kranz ügyész kér szót és azt indítványozza, hogy a honvédtörvényszék vezettesse fel a fogházból Demján Árpád foglyot, hogy Lederer ügyében kihallgassák. A biróság helyt ad az előterjesztésnek, mire rövid szünet után felvezetik Demján Árpád huszonötéves fiatalembert, aki kémkedés gyanúja miatt van a katonai törvényszék fogházában. Demján elmondja, hogy cellája szomszédos volt Ledererével és a télen, amikor a fűtés miatt a rostélyt ki kellett nyitni, többször beszélgetett Lederer Gusztávval. Lederer közölte vele, hogy gyilkosság miatt van fogságban, a lakásán agyonlőtt egy hentesmestert, mert a feleségével viszonyt folytatott. A hentest felheviilt állapotában lőtte agyon, majd a feleségével együtt bevitték a kamrába és feldarabolták, hogy eltüntessék a holttestet. Felesége egy bárdot és kést adott neki a feldaraboláshoz. Lederer azt állította, hogy neki nem volt eleinte bátorsága a gyilkossághoz, mire a felesége folyton gúnyolta, azt mondta: Hát ilyen katona vagy? Tárgyalásvezetö: Nem mondta Lederer, hogy a holttestet le is nyúzta? Demján: De igen. Azt mondta Lederer, hogy a bőrt lehozta a holttestről, hogy később, ha a Duna kiveti, ne lehessen felismerni. Elmondta Lederer, hogy a felesége állandóan bujtogatta és azt mondta, hogy ott fogja hagyni és Kodelkához megy, mert ez kocsit ígért neki. Azt mondta az asszony, hogy nem lehet Ködeikét már sokáig felcsalogatni hozzájuk, ezért tenni kell valamit. — Mit szól hozzá? — kérdi a tárgyalásvezető Lederertöl. — Lehetséges, hogy igy volt — válaszolja a vádlott. Demjánt megesketik vallomására. Az elnök intéz ezután néhány pótlókérdést a tanúhoz, aki elmondja, hogy Lederer azt mondta, hogy Kodelka fejét is a Dunába dobták. A fogházban részletesen beszéltek Ledererrel a védekezésről is. Lederer azt mondta, hogy bolondnak fogja magái tetetni, mire ő megjegyezte, hogy ez nehezen fog menni. Megbeszélték az összes mentő és terhelő körülményeket is. Ezután a tárgyalásvezető intézkedésére kivezetik a teremből, aki gúnyos mosollyal fordul a hallgatóság felé. — Remélem — mondja a tárgyalásvezető Lederernek — most már visszatér az emlékezőtehetsége. Mondja el, hogy hogyan történt a dolog. Lederer halkan válaszol: Mikor ezt elkövettem, nem tudtam, hogy mit teszek. Az ópiumos kísérlet Tárgyalásvezetö: Kinek az ötlete volt az üzletkötés Kodelkával? Lederer (hosszas hallgatás után): Nem is volt erről szó. Nem tudtam, hogy feleségem milyen viszonyban volt Kodelkával. Amikor Gyöngyösről hazaérkeztem, mondotta a feleségem, hogy Kodelka gyakran jár fel hozzá, azonban nem hittem neki, tudtam, hogy na gyón ideges nő. — Miért volt ópium a házban? — Gyógyszernek használtuk, gyomorgörcs ellen. — Nézze, maga állandóan igyekezett eddig a feleségét védeni. Gondolja, hogy megérdemli ezt az az asszony? Lederer (elcsukló hangon): Nem tudom. — Miért maradt maguknál éjszakára Kodelka? — Panaszkodott, hogy fáj a feje és ezért azt mondtam neki, hogy feküdjön le. — Mikor Kodelka elaludt, a felesége rábeszélte magát, hogy mérgezzék meg? Lederer (sírni kezd): Nem émlékszem erre. Talán méltóztassék felolvasni korábbi vallomásomat. Tárgyalásvezető felolvassa Lederer vallomását, amelyben bevallotta, hogy az ópiumot Gyöngyösön vette. Karácsonykor, amikor Kodelka náluk aludt, felesége beadott neki az ópiumból. (Ledererhez): így történt? Lederer: Nem tudom. Tárgyalásvezető tovább olvassa Lederer vallomását, amely a következőképpen hangzik: Feleségem felszólított ezután, hogy vágjuk fel az alvó Kodelka ereit és csurgassuk ki a vérét, hogy könnyebben menjen a hulla feldarabolása. Én vágást tettem Kodelka erein, mikor azonban láttam, hogy karja megrándult, nem birtam tovább folytatni a dolgot, hanem kimentem a szobából és megmondtam a feleségemnek, hogy ne iorszirozza tovább a dolgot. Szerelemféltés vagy rablógyilkosság? Tárgyalásvezetö: Mikor került isméi szóba Kodelka meggyilkolása? Lederer: Nem beszéltünk róla többet. — Hogyan történt a dollárüzlet? — Én ismételten sürgettem Kodelkát, hogy hozzon száz millió koronát. Vizkereszt napján végre hozott is hetven milliót. — Emlékezzen vissza: a felesége mondotta ekkor, hogy a még hiányzó harminc milliót ö megszerzi. — Nem. — Dehogynem. Gondolkozzék csak. Lederer mereven néz maga elé és nem felel. Tárgyalásvezetö: Ha a pénz Vízkeresztkor már magánál volt, akkor valószínűbb az a feltevés, hogy maga szerelemféltésböl ölte meg Kodelkát. ha azonban nem, akkor a rablógyilkosság vádját kell elfogadni. Lederer (teljesen megrendülve); Nem tudok semmit. Csak azt mondhatom, hogy nem gondoltam semmit komolyan. — Látta, hogy felesége el van szánva mindenre. Feleségének csak pénz kellett és mindegy volt neki, hogy milyen áron szerzi meg, maga, Kodelka. vagy egy harmadik lesz-e az áldozat. Lederer hallgat. Felbujtás a női becsület védelmében Tárgyalásvezetö: Maga tudomásul vette, hogy Kodelka ott fekszik a maguk divánján? Lederer: Többször megtiltottam a feleségemnek, hogy Kodelkát olyan sűrűn fogadja. Ezen a napon azonban, amikor hazajöttem Csepelről, megint ott találtam Kodelkát a sezlónon. Ekkor jöttem rá, hogy feleségemnek viszonya van Kodelkával. Gondolkoztam, hogy mit tegyek, mert addig még nem vettem észre semmit. Gondolataimba elmerülve ültem a konyhában, amikor feleségem dühösen rámtámadt és olyanokat mondott, hogy Kodelka minden aszszonyt meg tud venni a pénzével és hogy az 6 asszonyt becsületével nem törődöm. Panaszkodott, hogy minden férfi öt üldözi szerelmével és arcombavágta, hogy milyen gyáva fráter vagyok, mennyi párbajt kellett volna már vívnom érte. — Szóval főzte magát az asszony', hogy könnyebben rávehesse a gyilkosságra. — Később az alkóvban lefeküdtem és a feleségem mellém feküdt. Szoknya volt rajta.... Azután ismét kiment a feleségem a konyhába. Én utána mentem; és ekkor ismét elölről kezdte a szemrehányásokat, hogy ón nem törődöm az ö asszonyi becsületével. — Nem a felesége mondta, hogy tegye el láb alól Kodelkát? — Nem mondta ezt, hanem én arra gondoltam, hogy végeznem kell az aszszonnyal. Ráeszméltein, hogy eddig milyen vak5, voltam és hogy a feleségem milyen régen csal már engem. — De a felesége, mégis csap provokálta magát? — Igen a feleségem izgatott engem, de nem arra, hogy Kodelkát megöljem. Én a feleségemet akartam megölni. — Miért kíméli állandóan a feleségét? Meg fogja látni a szembesítésnél, hogy ö miket mond magáról. — Akármit is mond. én tisztának érzem magam. Lederer elszólja magát Tárgyalásvezetö: Azt a lőpróbát u?y-e azért csinálta, hogy feleségének elmondhassa, hogy a szobából nem hallatszik ki a revolver dörrenése?. Lederer: Igen, úgy emlékszem karácsony előtt mondtam ezt feleségemnek. Tárgyalásvezetö: Látja, most elszólta magát. ( Izgalom a tárgyalóteremben, Lederer lehajtja fejét és hallgat.) ön bement až előszobába és belelőtt Kodelkába. Milyen messziről lőtt és jobb vagy balkézzel? Lederer: Nem emlékszem, teljesen felindult lelkiállapotban voltam. — Ezután mit csinált? — Borzasztóan megijedtem. Vártam feleségemet, hogy bejön, mert Kodelkd-í val együtt vele is végezni akartam. Később kimentem a konyhába, ahol feleségem keservesen sirt és erre nem volt erőm agyonlőni. , Tárgyalásvezetö: Ki adta uz ideát a feldarabolásra? — Nem tudom, lehet, hogy a feleségem, de lehet, hogy én. A lavórról nem tudok, csak a nagy tócsa vérre emlékszem. Nem tudom, nem tudom__ Tárgyalásvezetö: Ez nagyon természetes az után, amit ön csinált. Vigyázzon, az igazat vallja! Hogyan vitték ki, a hullát a konyhába? — Nem tudom, nem tudom. — A konyhában hogyan fogtak hozzá a feldaraboláshoz? — Nem emlékszem, nem tudom. Ügyész: Majd mindjárt emlékezni fog. Hozzák be a lavórt és a szerszámokat, amikkel a holttestet feldarabolták, A teremszolga behozza a borzalmas bűnjeleket, mire az iszonyodás moraja zug végig a hallgatóságon. Ügyész: No, most már mondja el, Hogyan darabolták fel Kodelkát? Lederer: Nem tudom, nem tudom. — Segédkezett a felesége? — Nem tudom, nem tudom. — Honnan volt ilyen gyakorlata a trancsirozásban? — Élelmezési tiszt voltam és igy gyakran volt alkalmam megfigyelni, ho-: gyen darabolják fel a marhákat. Elnök: Hogyan fosztotta ki a hullát? Lederer: Én nem, hanem a feleségem. — A gyűrűket ki húzta le az áldozat uj jairól? — A feleségm.
