Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-12 / 127. szám

6. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. május 12. Le baptéme Savoir első színdarabja, amelgről nem lehet eldönteni, hogy filoszemita vagy antiszemita Paris, május hó (AB. N. kiküldött tudósítójától) Alfréd Savoir a legdivatosabb francia színpadi Írók egyike. Két utolsó színda­rabja a »Kékszakáll nyolcadik felesége« és a »Nagyhercegnő és pincér« kivéte­les sikert aratott és most'elkészült »Al­­latszeliditö« cimii darabjáért erősen ver­sengnek a színházak. Az okos Savoir hirtelen népszerűségét arra használta fel. hogy előadatta első színdarabját, amely annak idején egy kisebb színház­ban került színre. Ez a darab a »Bup­­ténre« (Keresztelő), amely sok szóbe­szédre és vitára ad alkalmat mostaná­ban. Arról vitatkoznak a bölcsek, hogy váj­jon a darab tendenciája filoszemita-e vagy antiszemita, Savoir maga — aki különben a sziniup szerint P. Noziére ismert iró társaságában irta ezt a mü­vet —- filoszemitának vallja az érdekes darabot. Mi a Baptéme meséje? Bloch gazdag párisi zsidó bankár es­télyén vagyunk. Két frakkos fiatalember diskurál egy kis szalonban. Kiszöktek a táncteremből és most szapulják a házi­gazdát. Megtudjuk, hogy Bloíli ur har­minc évvel ezelőtt került Parisba Galí­ciából egy fillér nélkül és most az első bankár a francia fővárosban. Dúsgazdag. Procc. Felesége csak keresztényekkel keresi az érintkezést, a fia az arisztekra­­ifiusághoz dörgölödik. a lánya elszegé­­nyegedett nemeseket gyűjt maga köré. Egy püspököt is várnak az estélyre. — Rettenetesek ezek a meggazdago­dott zsidók! — mondja az egyik. — Rémes! Nekem muszáj volt idejön­nöm ma este. Ezt a zsidóbandát, ami itt van! — Förtelmes! Így szidják egyesült erővel a zsidó­kat. Aztán. — ió francia szokás szerint, a diskurzus végén. — névjegyet cserél­nek. Örömteljes bemutatkozás. — Ah! Monsieur Blumenthal?! Roko­na a Blumenthai bankárnak? — Ah! Monsieur Dreyfus! Jól ismerem a famíliát. Es összcölelkeznek. A két zsidó a zsidókat szidja. Eddig a darab antiszemita. Megismerkedünk csakhamar a Bloch­­familiával. A szép bankáméval, aki a keresztény ifjúsággal flörtöl, a monoklis nagyobbik fiúval, az exaltált lánnyal, egy 15 éves cionista érzelmű kis fiúval és végül a nagymamával. Bloch ur édesanyjával aki külön kóser kosztot hozat a zsidó vendéglőből és zsargon­ban beszél a fiával. Hiába dugják el az öreg asszonyt a vendégek elől. ő nem hagyja magát és még a püspöknek is megmondja a véleményét. A darab kezd filoszemita lenni. Ám a püspök fölényes és bölcs anti­szemita kijelentéseket tesz és a család nevetségesen viselkedik előtte. Egy lé­ha fiatalember megkéri a lány kezét. Boldogan megy hozzá, mert keresztény. Kijelenti, hogy ő is kikeresztelkedik es u! háztartásában nem fogad zsidót. A darab ismét antiszemita. De a zárójelenetben együtt marad az apa és a 15 éves cionista fiú. A kamasz nyafog. Jeruzsálembe akar menni. Ott az otthona a zsidóknak. T— Itt is otthon vagyunk. — mondja az öreg. — Nem úgy van. apám. Mi sehol se vagyunk otthon. — Sőt. Mindenütt otthon vagyunk. És a fia tovább kérdez. — Zsidónak lenni? Mi az? — Nem szoktam rajta gondolkozni — Mégis? Felekezet? — Nem! — Fai? — Az sem! — Hát mi? — Pech. fiam! Nagy pech! A második felvonásban az asszony és a lány nagy attakot indítanak az öreg ellen a kikeresztelkedés érdekében. Blocff azonban hallani se akar róla. Az asszony és a lány között se teljes az egvetértés ebben az irányban, mert az asszony protestáns akar lenni, a lány katolikus. És a két zsidó nő egyházi vi­tába kezd ami a darab legsikerültebb dialógusa, kiki védelmezi a maga vallá­sát. Ez a hitvita a legszellemesebben gímvolia ki a zsidóságot. És a két nő. a monoklis fiúval ráveszi az apát. hogy térien ki. A püspök boldogan fogadja a hirt. Az egyháznak szüksége van gaz­dag báránykákra. A harmadik felvonásban őnagysága már hatalmas keresztet hord a nyaká­ban. a lányt Lourdes-ből váriák haza. ahol Krisztus nevében betegeket ápol. Hazaion és kijelenti, hogy nem megy férjhez a vőlegényhez, apáca akar lenni, vallási' tébolyban szenved. Az anya is egy kicsit. Bloch röhög az egészen, a nagymama átkozódik. Es a kisfiú, az ifjú keresztény cionis­ta megkérdi az apját: — És most már igazi keresztények vagyunk? — Dehogy, fiam! Zsidóbbak vagyunk, mint valaha. fis miközben az egész család tombol a vallási őrületben, a nagymama megcsípi a fiatalabb unokáját, amint egy ima­­könyvből a hiszekegyet recitálja. A val­lási érzetében elvakult öregasszony ki­tépi a könyvet a fiú kezéből és ellen­­mondást nem tűrő hangon parancsolja: — Mondd utánam! Habiad Izráel. az örökkévaló egy . . . fis miközben héberül ájtatosan remegi : imát. a függöny legördül. Ezzel a szemita akkorddal befejeződik a darab. A Baptéme-nek szép sikere volt. de v párisi magvar színházi ügynök se mert arra gondolni, hogy Budapest ré­zére a darabot megvásárolja. ■ , (s. a.) Kern lett öngyilkos az angol király veje Lord Lascelles öccse lőtte agyon maga} Londonból jelentik: Rendkívüli izgal­mat keltett egész Angliában az a hír, — amelyről a Bdcsrnegyei Napló is be­számolt — .hogy lord "Henry George Lascelles, az angol királyi pár veje, Mary hercegnő férje, öngyilkos lett. Rövid idő alatt siirii tömeg lepte el a Belgraviasquaret, amelynek 13. száma alatt a Harewootl grófnak, viscount Las­­celles édesapjának a palotája áll. Csak­hamar kiderült azonban, hogy a hir eb­ben a formájában nem igaz, az angol királyi pár veje ép és egészséges és vi­déki kastélyában van családja körében, ellenben .öccse, Francis John Lascelles követett el Römseyben öngyilkosságot. Frank Lascelles csakúgy, mint bátyja, lovastiszt volt és Londonban meglehető­sen ismert gavallér, de soha semmiféle tekintetben különös szerepet nem ját­szott. Az ifjabb lord Lascelles öngyil­kosságának . indító okáról és közelebbi részleteiről egyelőre csak annyi ismere­tes, hogy Römseyben vetett véget éle­tének és hogy holtteste mellett egy két­­lövetű pisztoly hevert, amelyből egyik lövedék hiányzott. Az angol kormány ultimátumot intéz a szovjet­­kormányhoz Anglia a harmadik Iníernacionálé feloszlatását követeli Londonból jelentik : A Morning Post értesülése szerint az angol kormány a legutóbbi miniszter­­tanácson foglalkozott az Indiában egyre terjedő kommunista moz­galommal és elhatározta, hogy ultimátumot intéz a szovjetkor mony­hoz, amelyben a következőket követeli: 1. A szovjetkormány oszlassa fel azonnal a harmadik Internacionálét. 2. Oroszország hagyjon fe! a külföldi propagandával és más or­szágok kommunistáinak anyagi tá­mogatásával. 3. A szovjetkormány záros ha­táridőn belül utasítsa ki területéről az idegen kommunista agitátorokat. Az Ultimatum megemlíti, hogy Oroszország kötelezte magát arra, hogy nem fog beleavatkozni idegen állam belügyeibe és mégis továbbra is támogatja a külföldi kommunista propagandát. A jegyzék azzal fe­nyegeti meg a szovjetkormányt, hogy ha nem tesz eleget a fel­szólításnak, Európa összes államai kollektiv jegyzéket küldenek és azonnal megszakítják Oroszország­gal a diplomáciai és kereskedelmi összeköttetést. Az ultimátumot hir szerint a közeli napokban megküldik a szov­­/étkor monynak. A frankfurti gyorsvonat tizenegy embert agyongázolt Az áldozatok között van a wiesiochi polgármester is, aki múlt hónapban megmenekült egy halálos autószeren­csétlenség alkalmával Mannheimból jelentik: Megrázó szerenccsétlenség történt Wiesloch környékén Rottinalsch kis vasútál­lomáson. Közvetlenül a sorompó les­bocsátása. előtt egy teherautó, a melyhez személykocsi is volt csa­tolva, huszonnyolc utassal át akart haladni a síneken, mikor teljes se­bességgel előrobogott a frankíurt— stuttgarti gyorsvonat, elkapta a te­herautó mellékkocsiját, maga előtt sodorta, aztán elgázolta. Az utasok közül tizenegy ember szörnyet halt és négy súlyosan megsebesült. A sebesülteket egy helyivonat beszál­lította Heidelbergbe a kórházba. Az áldozatok között van fíaber­­berg wiesiochi polgármester is, aki nemrégiben már csaknem áldozatul esett egy autószerencsétlenségnek. Ö kisérte el utolsó útjára Pöhner müncheni rendőrfőnököt. Polliiért autószerencsétlenség érte ez alka­lommal és meghalt, á wiesiochi pol­gármester azonban — akkor — sértetlenül megmenekült. A Jugoszláviai munkásság szakszervezeti egységfrontja Akció a két mnkásszovetség egyesítésére Beogradból jelentik: A jugoszláviai szervezett munkásság körében már régebben kifejezésre jutott az az óhaj, hogy a két táborra szakadt, munkás­ság egyesüljön és építsék ki újból a szakszervezeti egységfrontot. A most fennálló kétféle szakszervezeti szö­vetség egyike sem képes külön-külön eredményes működést kifejteni a munkások életviszonyainak megjaví­tása és gazdasági érdekeinek bizto­sítása terén. Az idei május elsején már meg­történt az első kísérlet a két tábor kibékülésére és az ország legtöbb helyén közösen ünnepelték meg a nemzetközi munkásünnepet. Most az­­egyesülési akció még egy lépéssel jutott előre. A központi munkásszak­szervezeti szövetség, az úgynevezett független szakszervezetek központja ugyanis a napokban formális javasla­tot terjesztett a munkásfőszövetség elé, a munkásmozgalom egységének hely­reállításáról. A javaslatot a főszöv.et­­ség ezúttal kedvezően fogadta és már legközelebb megindulnak a tárgyalások a kél szövetség közölt. Ha a tárgyalások eredményesen vég­ződnek, mindakét szakszervezeti szö­vetség kimondja a feloszlást és rög. tön megalakítják az uj, egységes szakszervezeti szövetséget. Az egye­sülés egyik feltétele az, hogy az uj szakszervezet! szövetség ne folytasson pártpolitikát és ne szabja meg mun­kástagjainak politikai állásfoglalását, ellenben erélyesen szálljon sikra a munkásság gazdasági követeléseinek érvényesítéséért. Tragikus zásziószeutelés Veszprémben Egy diákot megölt, egyet súlyosan megsebesített a rosszul töltött mozsárágyu Veszprémből jelentik: A MOVE veszprémi főosztálya vasárnap dél­előtt avatta fel sportpályáját. Az ünnepség közben, amikor a kürtös diszsortüzet fújt, hatalmas detronizáció rázta meg a levegőt Nagy, riadalom1 támadt a közönség soraiban, felbomlott a rend és arra­felé rohantak, ahol a robbanás tör­tént. Borzalmas látvány tárult az ünneplő közönség elé. Szétszagga­tott vasdarabok hevertek a földön, mellettük pedig két eszméletét vesz­tett fiatalember feküdt. A két fiatal­ember — mint megállapították — mozsárból íidvlövést akart adni, a mozsár azonban felrobbant. Huszon­egy darabra szakította az ekrazit a mozsarat ás halálosan megsebezte Tóth Károly negyedéves kereskedel­mi iskolai hallgatót, valamint Hor­váth István gazdászt. Tóth Károly a veszprémi királyi tanfelügyelő fia, vasárnap éjjel meghalt, Horváth Ist­ván pedig, a MOVE vendéglősének a fia, a halállal vívódik. A veszprémi rendőrség, a legszi­gorúbb vizsgálatot indította meg az iigvben. Mindenek előtt azt állapí­tották meg. hogy a hatóságokat nem tefheli semmi felelősség, mert a hatóságoktól nem kértek enge­délyt a mozsár használatára. Nyolcezernovisaditermelő gyümölcsöt akar a külföldre szállítani Á uoviszádi kereskedelmi kamara külön gyorstehervonatot kér A hoviszadi kereskedelmi és iparka-; mara szombaton tartott teljes ülésén foglalkozott a noviszadi gyümölcs- és szöilőtermelők, továbbá a konyhakerté­szek több éven át hangoztatott sérel­mével. A termelők az államvasutak hi­bájából nem tudják terményeiket kül­földre szállítani. Növi szád még a háború előtt, Kecs­kemét és Nagykörös után a legnagyobb gyümölcs- és szöllőtermeiővidék volt, ahonnan naponta 40—50—80 vaggon friss gyümölcs, konyhakertészeti cikk és szőllő került a külföldi világpiacok­ra, főleg Becsbe, Berlinbe és Hamburg­ba. A háború óta a szállítás megszűnt, amiáltal 8000 termelő szenvedett súlyos károkat és az állam is elesett jelenté­keny exportilleték-jövedelemtől, a vasút pedig nagyösszegü fuvardíj aktól. A kamara elérkezettnek látja az idő­pontot a régi kapcsolatok fejelevenité­­sére, annál inkább, mert Kelcbiáxól a 955. számú gyümölcsszállitó gyorsteher­­votiat naponta délután indul Bécsbe, a hova már kora reggel megérkezik és így a szállított gyümölcs már másnap a piacra kerülhet. Ezt a kelebiai gyors­vonatot a szuboticai termelők már igen előnyösen kihasználják, mert sznboticá­­ról ehhez a kelebiai vonathoz csat lakó zás van, épp ezért a kamara arra kérte a kereskedelmi minisztert, hogy vagy csatoltasson a Noviszadró] reggel 9 óra 15 perckor indnlÓ személyvonathoz egyelőre 8—10 teherkocsit, vagy, a mi előnyösebb volna, indíttasson Noviszad­­ról 20—30 vaggonból álló külön gyü­mölcsszállitó gyorstehervonatot, amely­nek a Szuboticáró! 14 óra 50 perckor Budapestre induló vonathoz lenne csat­lakozása. A kereskedelmi és iparkamara még arra kéri a minisztert, hogy gondoskod­jék a külföldre szánt gyümölcs gyors elvámoltatdsáról és arról, hogy minden előzetes bejelentés nélkül mindig meg­felelő vaggon álljon rendelkezésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom