Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-12 / 127. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. május 12, Jaj ha tovább esik ... A palicsi postakézbesités — A nova­­kanizsai posta törvényt hoz — Vajdasági posta-mizériák — A noviszadi postaigazgatóság elisme­résre méltó buzgósággal igyekszik a postai kézbesítést a vajdaságban nor­málissá tenni, s ha nem orvosolhat min­den panaszt, ami a tudomására jut, leg­főbb oka abban van, hogy a postaigaz­gatóságnak sem megfelelő személyzet nem áll rendelkezésére a vidéki postá­kon, sem elegendő pénze nincs. 'Most azonban olyan panaszok érkez­nék hozzánk, amelyek feltétlen orvoslást igényelnek. : Az első panasz a palicsi postai kéz­besítésre vonatkozik. A palicsi postamester a levelek kéz­besítésére egy fiatal suhancot fogadott fél. Amig a íiirdőszezon meg nem kez­dődött Palicson, addig a fiú kézbesí­tette is a leveleket. Most, hogy egy kicsit megszaporodott a dolga, a kézbe­sítésnek egy egyszerűbb módját válasz­totta. Csak a fenyveserdő előtt húzódó árokig megy, óit szépen kiszórja a leve­leket s visszaballag a postára. Amig a palicsiak nem tudták a kézbesítésnek ezt a leegyszerűsített módját, csodál­koztak, hogy nem érkezik meg a levél­postájuk. Most azonban elmennek már az árokhoz s felszedik azokat a levele­ket, amelyek nekik vannak címezve, v*agy amelyek külömben éi deklik őket. Száraz időben ez még csak rendén volna, ha azonban esik az eső vagy nagy szél fu, nem lehet garantálni, hogy a levelek olvasható állapotban kerülnek a címzett kezébe. Minthogy a palicsi lakók hajlandók a postai kézbesítő fizetéséhez hozzá is járulni, - a postaigazgatóság bizonyára talál majd módot, bogy a jövőben a címzett lakhelyére, ne az árok feliekére kézbesítsék a leveleket. Elvégre ma már a palicsiak józanabbak, mint valaha s csak kivételesen tartózkodnak az ár­kokban. Akkor, ha a nem világított feny­­véssoron beleesnek .. #■ A novakanizsai posta túlságosan és a postai szolgálat érdekeinek rovására ambicionálja, hogy a hazát ő mentse meg s a honmentésnek egész különös módját találta ki. A múlt héten Nova­­kanizsáró! Szentára egy válaszos távira­tot akartak elküldeni — magyar szöveg­gel. Á postamester megtagadta a táv­irat fölvételét s ezt azzal indokolta, hogy az ő alkalmazottai csak szerbül tudnak, a novakanizsaiakuak tessék tehát szerb nyelven táviratozniok. Az állam­nyelv megvédése és terjesztése igen szép dolog. Azonban a novakanizsai postamesternek mégis figyelembe kel­lene venni, hogy Novakanizsán kívül vannak sokan, akik nem tudnak szerbül s ha valaki ezekkel mégis más nyelven akar közölni valamit, a posta ezt aligha akadályozhatja meg. A novakanizsai postamester különben csak a ciriüicával címzett leveleket to­vábbítja s azt állítja, hogy a postaigaz­gatóság rendelkezett úgy, hogy a latin betűkkel címzett küldeményeket nem kel! továbbítani. Minthogy nem valószínű, hogy ilyen rendeletet kiadtak volna, helyén való lenne a novakanizsai postát erről fe'.vi­­lágositani és a postamestert kötelessé­gének teljesítésére kényszeríteni Egy crno-brdoi olvasónk azt pana­szolja, hogy levelei, amelyeket a vasúti állomáson ad fel, sorra elvesznek s an­nak a gyanúnak ad kifejezést, hogy a levelek a mozgópostán vesznek el. Hat év után kézrekerült rablógyilkos Egy beográdi szabómester lőtte agyon Bálint Gábor szentai erdészt — Szentára szállították a rablógyilkost Szentáról jelentik: Még élénk em­­ékezetükben van a szentaiafaiak az I borzalmas rablógyilkosság, a Helynek hat évvel ezelőtt, 1910 ta­­vaszán. Bálint Gábor szentai erdész esett áldozatul. Néhány nappal ez­előtt Davidovics Bogdán szentai járásbiró a fel nem dolgozott bűn­ügyi akták között megtalálta a gyilkosságra vonatkozó iratokat, ezek alapján helyszíni szemlét tar­tott, kihallgatta a meggyilkolt Bá­lint Gábor özvegyét és több tanút és a lefolytatott vizsgálat eredmé­nyeképpen átirt a beogradi rendőr­séghez, hogy tartóztassa le Peko­­vics Bogdán huszonnyolc éves beo­gradi szabót, aki a fölmerült adatok szerint a hat évvel ezelőtti rabló­­gyilkosság tettese. Pekovics Bogdánt nilincsbeverve szállították Szentára. ahol Davido­vics járásbiró hétfőn kezdte meg kihallgatását. A borzalmak éjszakája 1919 tavaszán a szentai határban mindennaposak voltak a rablások. es I Néhány mákos! szőlősgazdának vincellérnek tudomására jutott, hogy virágvasárnap előtti csütörtök éjjelre rablótámadást terveznek el­lenük. Ezért Homoly János vincel­lér, Rábaközi István napszámos, Szép József szőlősgazda és Bálint Gábor erdész összebeszéltek, hogy az éjszakát családostul Bálint Gá­bor házában töltik és támadás ese­tén együttesen fognak védekezni. Össze is jöttek az erdészlakban és este tiz óra tájban lefeküdtek. Alighogy nyugalomra , tértek, ab­lakcsörömpölésre riadtak fel. Isme­retlen emberek kívülről bezúzták az ablakokat, majd lövöldözni kezdtek. A rablók ezután feltörték a konyha­ajtót és a konyhából lövöldöztek a hálószoba ajtajára, amely mögött az összegyűlt férfiak, asszonyok és gyerekek halálos rettegésben kiál­toztak segítségért. A két rabló vé­gül feltörte a szoba ajtaját és fegy­verrel a kezében kiszólitotta a szo­bából Bálintnét és ráparancsolt, bogy gyújtson gyertyát. Az egyik rabló kiment a ház elé, vigyázni, hogy senki se menekülhessen, a má­sik pedig pénzt követelt a halálra­­rémült asszonytól. Bálint Gábor nem mert kimenni a szobából és az ajtó mögül biztatta a feleségét, hogy adjon át minden pénzt a fegy­veres rablónak. Az asszony átadott a haramiáknak 500 dinárt és kar­ján ötéves gyermekével könyörgött neki, hogy vigyen el mindent, csak serikit ne bántson. Ezzel visszament a szobába, de abban a pillanatban, amint az ajtó kinyílt, lövés dördült el és Bálint Gábor szivén találva holtan esett össze. Fölismerik a gyilkost A gyilkosság utáni reggelen Bá­­lintné nyomban megtette a bűnvádi feljelentést. A helyszínére kiszállott bizottság megállapította, hogy ka­tonai fegyverből- történt a lövés. Gi­­lics Milorád hadnagy csendőrpa­rancsnok kaszárnyáról kaszárnyára járt, mindenütt sorba állította a le­génységet és fegyverüket megvizs­gálta. Az Ujtemplom-téri kaszárnyá­ba is sorba állottak a katonák, mindannyian, egy kivételével. Ké­sőbb ez a távolmaradó, névszexint Pekovics Bogdán kijött, de parancs ellenére puska nélkül. Gilics bement Pekovics Bogdán puskájáért és nyomban észrevette a puskacsövön a friss lövés nyomait. Bálintné, Fe­kete Andrásáé, Rábaközi ráismertek a sok katona közt a gyilkosra. Azon­felül a Bálint-ház egyik ajtóján kés­ütés nyomot is talált a bizottság, abba Pekovics katona kése éppen beleillett. Pekovics tag-adott, alibit is akart bizonyítani, ami azonban nem sike­rült neki. Cinkostársának nyoma­­vészéit. Szökés a fogházból Öt nap múlva átadták Pekovicsot a szuboiicai katonai ügyészségnek, azonban a gyilkos a katonai fog­házból megszökött. A szubotcai tör­vényszék elrendelte körözését, el is Párbeszédek Jászai Mari (A tragikus Színésznő otthona, fönn az ötödik emeleten, az égben, a fellegck közt. hova fölvonó zakatol, erkéllyel, j nagy ablakokkal. ' melyek a Dunát bá­multák. Petőit Dunáját. -»Folyam, kebled \ hányszor repeszti meg fiaié futása s i dúló förgeteg!« Itt versek vannak a le­vegőben. föikkiltóielek. indulatos szava­lás. sikolyok a sarokban, egy elmúlt, soha-el-enetn-muló kor szép pátosza. Viharra hajló, sötét májusi délután. Ö maga nyit altért, az utolsó szobából sza­lad ki az első. halk kopogtatásra.) — Nagyasszony íárad? A cseléd nem hallottal? ö: Nincs cseléd. Én vagyok a cseléd. Tizennégy év óta nem tartok senkit. Hogy én szolgáljam ki? Komonia. Hogy én neveljem? Társalkodónő. (Drámai kacajjal.) Hogy én mulattassam? Nem. az ember egyedül született: egyedül él, — egyedül hal meg. (Az ütemes szavak után csönd, melyet nem zavarok meg. Később mondom a végszót.) — Milyen erős. egészséges. Ö (kiegyenesedik nagyon magas. Homlokán — most látni — fehér fátyol köti át haját): Megöregedjek már? 1855- ben .születtem. Egyik atyafim száznegy­ven évig élt, a másik százhúsz évig. a harmadik csak százhét évig, de az nem természetes halállal halt meg: tehén döfte föl a tarlón, mikor dolgozott. Töb­bi őseim posztót gyártottak. Komárom­ban. Aki nem vétkezik az élet ellen, az sokáig él. erő. egészség csak mirajtunk mülik. Utálok minden mérget. Bor soha. egy csöpp rum sincs a házamban. Ci­garettát még nem vettem szájamba. Fűi. Évekkel ezelőtt próbáltam a harcot, magam vittem föl a miniszterhez az an­tialkoholisták emlékiratát..' Meghallgat­tak. udvariasan mosolyogtak, szélnek eresztettek. Holdkórosnak néztek. Most pedig Amerika, az üzletes. dolláros. mely nem holdkóros, megvalósította, amit mi akartunk. (Mindig tortisszimo, teljes lélekkel.) Szégyelhetiük magun­kat (Szünet.) — A pályájáról valamit. Már egy fél­százada játszik. Ö (sértődötten): Bocsánat, ötvenkét éve. Sajnos, nem minden este. Mert minden este játszani szeretnék. Játszani és élni. Előbb azonban játszani. Hogy kezdődött? Minden embernek van egy nagv villanyos-ütése. mikor egyszerre megvilágosodik előtte, miért az élet. miért született a világra: az enyém az volt. mikor bátyám szerepet másolt in­gyen színházjegyért s nekem, a csítri kislánynak megmagyarázta, mi a szín­ház, Átöltözni! Átváltozni! Másnak len­ni. mint vaevunk! Más helvett sirnl. kacagni, ordítani! E pillanattól kezdve vőo-vok színésznő. Első szerepem hét szóból állott a »Cigány«-ban. tizennégy éves koromban léptem föl a »Rákóczy Júliában', a bírálatot Jámbor Pál irta rólam. Egyéb emlékek? Mindig ugyan­az. Átöltözni! Átváltozni! Másnak len­ni! Tanulás együtt Prielle Kornéliával. könyveket bnini. megtanulni angolul, csikorgó erőfeszítéssel, éjjel fölébredni, gondolkozni egy angol szón. Shakespea­re vezetett ide. kit szonettjein keresztül szerettem meg. több szerepét eredetiben is megtanultam angol színpadon is föl akartam lépni, már kiutaztam Londonba, de egy sürgöny visszahívott. Nem lett belőle semmi. — Költő? Ö: Petőfi. Petőfi. Mint a tavasz. (Ke­­izét szivére szorítja.) Édes Petőfi. Leg­­j nagyobb dicsőségem, hogy verseit hang­­j versenvdobogóra vittem. Gondolja meg. «huszonöt évvel ezelőtt, mikor szavalni I kezdtem, már por ülepedett költemé- Snyeire. már megszokták, beskatulyázták. I idézni kellett a szellemét, újra. Vala­­í milyen rüpők (e szót használja) gunyo­­jsan azt jegyezte meg: »Jászai fölfedez­ne — Petőfit«. Ezt állom, vállalom, föl- I fedeztem Petőfit, magamnak, második­­inak. Micsoda művész. Homer és Oszián. (Szavalja.) »Halljátok Hornért? ... S látjátok amott Osziánt? . . .« Honiért — látia. Osziánt — hallja. Micsoda költő. »Arany kalásszal ékes rónaság .". .« (Könny csillan szemében, pályatársára gondol, a színész-Petőfire.) Tizenkilenc éves gyerek volt mikor ezt irta. vézna, sápadt, a katonaságtól jött. vért köpött. — Arany Jánosról is vannak emlékei? Ö (beszélni kezd. elnémul, évek mesz­szeségébe megy vissza, idő kell hozzá, inig egészen odaérkezik): Halála előtti évében láttam őt. Gubbasztott a Mar­gitszigeten. egy széken fázósan, félén­ken. Jóságos arca volt. tűnődő szeme. Ezt mondta: »Tudja-e, hogy tanítom a kislányomat latinul?« Az első szó. me­lyet megtanult: homo — ember! — a második: terra — föld! — Megindító. Még. még. Aranyról. Arany Jánosról beszéljen. Ö: Panaszkodott. Közelebb hajolt hoz­zám. valami bántotta. Szemérmesen ho­zakodott vele elő. »Jaj. édes Jászaim, beszéljen a kislányommal. Piroska fűzi magát, pedig gyönge köhög nem bírja a melle. De ez az ui divat, édes Jászaim. Magát úgy szereti, talán meghallgatja«. Arany Piros!« tovább fűzte magát, tü­­dővészben halt meg. — Homo — terra. — Volt náluk? Ö: Egyszer. Késő délután nyitottam be. Felesége fogadott. Zenét hallottam. »Ki muzsikál itt. Juliska néni?« — kér­deztem. »Az uram — mondotta, titokza­tos mosollyal —. János gitározik.« A tamburás öregur a díványon hevert, pengette a gitárt, énekelt. (Büszkén.) Én még hallottam. — Szavalta verseit, míg élt? Ö: Egyetlenegyet, az Emlényckei, Petőfiről. »Ki nekem álmaimban gya­korta megjelensz korán elhunyt bará­tom. Van-e iofr siri fádon . . .« I— Mennvi emlék, mennyi gazdagság. Ki még? Reviczky Gyula. ő: Szegény, kedves, kedves. Utolsó éveire emlékszem. Színi kritikákat irt, egyre jobban érdeklődött a színház iránt, de megbetegedett. Arcoba küld­ték. Akkor olvastam el Ibsen drámáját, a Nórát. Én olvastam itt először. Föl­rohantam veié Paulayhoz. kértem, for­­dittassa le Reviczkyvel. úgyis szüksége van pénzre, itthon majd eljátsszak. Nó­rára kitűnő művésznőnk van. az egyet­len. Márkus Emma. Reviczky le is for­dította. de bemutatóját már nem érte inee. (Most ennek a jelenetnek vége, kalapot vesz. megyünk az utcán, villa­mosra száll. A zsúfolt kocsiban három nő ugrik föl. versengve kinálgatia he­lvét.) Moziba megyek. Ön nem szereti amozit?£n itt pihenek. (Vállat von.) Ami van. az van. Nem lehet szemet hunyni előtte. Aztán nem tartom azt. hogy a mozi ellensége a színháznak, a könyv­nek,. talán váriuk meg hoev neveli föl a tömeget. Valószínűtlen, hogy azok. kik csak moziba járnak, ráfanyalodnának a színházra, a könyvre. Élthez idő kell. Shakespeare mit is mond? (Volumnia szerepét idézi a Coriolanus harmadik fel­vonásából szóról-szóra..) »Kérlek, fiam. Eredj hozzájuk sapkáddal kezedben. Nyújts ezt ki messziről és lépj oda. Csókolja térded a követ (ily esetben Szónoklat ez. s értelmes a szem e Tu­la Hahókban, mint a fül).« Először igy kell közeledni a tömeghez. • — Szóval a tömeg szeme okosabb, mint a füle. Iga®. A legősibb öröm bá­mészkodni. látni, szóba sem öntve azt, amit gondoltunk. De vadon aki folyton csak kinéz az ablakon, leiil-c majd egy zártszékbe, száz év múlva, leül-c majd 'gy regényhez kétszáz év múlva? Az­­áü ne felejtse mit felel Volurnniának a Hős: »Fickó, mosoly Tanyázzon arco­mon. sírjon szemem, mint Iskolás fi ti! Én nem Teszem: saiát hitem megsemmi­sítsem?« Nem. Azóta kétezer év múlt el. A tömeg nem változott. (A nagyasszony leszáll a villamosról. Utat nyitnak, köszönnek, ismerősök Is­meretlenek. Keményen jár. fejét föntarU ja, rendületlenül. Kosztolányi Dezső.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom