Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-07 / 122. szám

1925, május 7,

BACSMEGYE1 NAPLÖ

5. óim

Kalfoff bolgár külügyminiszter beogradi tárgyalásai

Á bolgár külügyminiszter látogatást tett as udvarban Pastes és Nincsics tanácskozása Kalfoffal — Kinos jelenet bolgár külügyminiszter és az újságírók kozott

Beogradbol jelentik: Kallóit bolgár külügyminiszter - mint a Bácsmegyei Napló előzetesen .jelentette — szerdán Beogradba érkezett. A pályaudvaron a külügyminisztérium részéről Markovics lován, a külügyminiszter helvettese és Novakmics külügyi osztályfőnök, a bolgár követség részéről pedig Vakarelszki beogradi bolgár követ és a követség egész személyzete fogadta. Kalfoff előbb Markovics Jovánnal folytatott rövid tanácskozást, majd a bolgár követségre hajtatott. Délelőtt fél tízkor Nincsics külügyminiszter fogadta. Kalfoff látogatását, akivel hosszú ideig tanácskozott. A külügyminisztériumból távozó Kalíoffot >a várakozó újságírók különböző kérdésekkel ostromolták meg, amire kijelentette, hogy a bolgár kormány határozata értelmében nagyobb külföldi körntra "megy és ennek során jött el először Beogradba. A délelőtt folyamán Kalfoff tanácskozott még Sztojadinovics pénzügyminiszterrel, aki utána Nincsicset kereste fel és vele folytatott megbeszélést, majd délben a bolgár külügyminiszter Vakarelski követ társaságában megjelent az udvarban is, ahol beírta a nevét a látogatók könyvébe. Féikettőkor Nincsics külügyminiszter az Excelsiorbau intim ebédet adott Kalfoff tiszteletére, amelyen a két külügyminiszteren ki'.iil Sztojadinovics pénzügyminiszter, Markovics Jován, a külügyminiszter helyettese, Novakovics külügyi osztályfőnök és Vaka relski követ vetlek részt. Délután Kalfoff Pasics miniszterelnöknél tett látogatást, majd fálhatkor a bolgár követségen fogadta a beogradi és külföldi újságírókat.

A megjelent harminc újságíró előtt Kalfoff előbb bolgár nyelven nyilatkozott. /Írómét fejezte ki a beogradi szi. vélyes fogadtatás fölött, majd megismételte déli kijelentését a bolsevista veszedelemről és hozzáfűzte, hogy örömmel látja, hogy Nincsics külügyminiszter majdnem azonos nézeteket vall vele ebben a kérdésben. Ezután francia nyelven több mint egyórás beszélgetés fejlődött ki a bolgár külügyminiszter és az újságírók között. Kalfoff minden hozzá intézett kérdésre meglepő gyorsasággal és biztonsággal válaszolt. A sok kérdés között egy újságíró megkérdezte Kalfoffot, hogy miért tűri a bolgár kormány a 'macedón komité működését, ha valóban olyan békeszerető, mint ahogyan állítja? A bolgár külügyminiszter erre a következőket válaszolta:

— Tessék összehasonlítani a bandabetörések jelenlegi számát az egy év előttivel. Ez a legjobb bizonyíték arra, hogy a bolgár kormány megtesz mindent e jelenségek megszüntetése érdekében, amelyek neki ugyanolyan kellemetlenek, mint a szomszédállamoknak.

Arra a kérdésre, hogy valóban komoiy-e a bolsevista veszedelem Bulgáriában és nem a bolgár nép hangulat át tükrözik-e vissza a sorozatos merényletek, Kalfoff a következőket felelte:

— A legutóbbi merényletek ügyében letartóztatottak között nincs egyetlen munkás [Vagy földműves sem, hanem csupa félmüveit ember és lecsúszott intellektuel, ami azt bizonyítja, hogy magában a bolgár népben nincs talaja a botsevizmusnak.

Egy újságíró ezután azt kérdezte Kalfofftól, hogy Ntncsicsnél tett látogatása alkalmával tett-e -valamely konkrét ajánlatot és létrejött-e köztük valamely megegyezés, mire a bolgár külügyminiszter kijelentette, hogy semmiféle ajánlatot nem tett és semmiféle megegyezés nem jött létre, hanem kizárólag eszmecserét \ folytattak a Balkánt fenyegető kommunista veszedelemről, amely kérdésben Nincsics álláspontja találkozott az övével.

Valósággal drámai jelenet következett, amikor néhány beogradi újságíró firtatni kezdte több bolgár államférfinak Jugoszlávia elleni támadásait. Az újságírók megkérdezték Kalfoffot, mit szó! Ruszetf belügyminiszternek a szobranje ülésén tett és egyébként mái' megcáfolt jugoszlávellenes kirohanásához, amelyben Jugoszláviát azzal vádolta meg, hogy részes a székesegyház elleni merénylet előkészítésében. Kalfoff külügyminiszter határozottan tagadta, hogy Ruszeff belügyminiszter ilyen kijelentést tett volna, mire a Politika egyik munkatársa, aki a szobranje említett ülésén jelen volt, a következőket mondotta:

— Kérem ért ott voltam a szobranje ülésén és hallottam Ruszeff Jugoszláviaellenes beszédét.

Kalfoff nem jött zavarba, hanem Így válaszolt az újságírónak:

— Ha valaki nem jól ért bolgár nyelven, akkor könnyen származhat ilyen félreértés.

— Én azonban egészen jól értek bolgárul és szó sem lehet félreértésről — volt az ujságiró válasza.

A kinos szituációból egy külföldi ujságiró mentette ki a bolgár külügyminisztert egy gyorsan hozzá intézett másirányu kérdéssel.

A beszélgetés végén Kalfoff még elmondotta, hogy útját Párisba és Londonba folytatja, azonban az nincs öszszefüggésben a bolgár hadsereg létszámának további emelésével, amit a bolgár kormány nem is vett tervbe.

Kalfoff külügyminiszter még a csütörtöki napot is Beogradban tölti.

biztosítsa?

— Ez az emelés, amelyet az antant a merényletek hatása alatt engedélyezett, nem elegendő, de a kormány igyekszik a rendelkezésére álló erőket úgy felhasználni, hogy a rendet biztosíthassa. Ebben a kérdésben fontos szerepet játszik a pénzügyi helyzet is. A hadsereg fentartása annyira megterheli a budgeted hogy egy továbhi megttrhelés azt felborulással fenyegeti.

— Hogyan viselkedett a külföld ezekben a nehéz napokban?

— Hivatalosan a külföld nagy on korrektül viselkedett, .minden állam mély részvétét fejezte ki Bulgáriának. A sajtó is. különösen a középeurópai sajtó nagyon korrekt magatartást tanúsított, élénk részt vett bajunkban, csak a görögök netn viselkedtek korrektül. A görög sajtó még ezekben a napokban is a legelienségesebb magatartást tanúsította Bulgáriával szemben. Minden országban van a kommunistáknak bizonyos körökre befolyásuk, ezek a körök kevés jóakaratot tanúsítottak Bulgáriával szemben, A kommunisták nagyon ügyesek és agilisek, értik a módját, hogy befolyást gyakoroljanak még azokra is. akik távol állának tőlük. Olyan eszközökkel dolgoznak, amelyek előtt még azok is. meghajolnak, akik koncepciójuktól távol állanak. Nemcsak pénzről sikerül nekik befolyást nyerniük. Minden körbe bekerülnek, igy a mi kezünkben is van egy titkos utasítás, amelyben a kommunistáknak előírják, hogy minden módon igr ekezzenek összeköttetéseket teremteni minden csoporttal, minden társadalmi

osztállyal, természetesey az «egyházat, a hatóságokat, sőt á minisztereket sem véve ki. Ezek a kommunisták, akiknek sikerült igy befurakodniok a legkülönbözőbb körökbe, természetesen erőse® agitálnak Bulgária ellen.

— Miért van annyi inteilektüel a kommunisták között?

— Egyetlen kommunista mozgalomben, vagy összeesküvésben, amely eddig Bulgáriában felütötte a fejét, nem találunk egyetlen munkást, egyetlen parasztot sem. A mozgalmat és a merényleteket mind csakis az intellektuellen csinálták. De ezek kivétel nélkül döpiászirozott intellcktuilek. Azt remélik, hogy egy

S felfordulás uralomra juttatta őket. A „kommunisták másik része — ezek.a veszedelmesebbek — a külföldi kommunista organizációk szolgálatában állanak, fizetéseket kapnak, amelyek nagysága nem egyszer meghaladja a bolgár miniszterek fizetését is. A bolgár kommunista-párt budget je igen nagy, azt az itteni kommunisták nem tudják előteremteni. de nincs is szükségük reá, mert minden szükségletüket a külföldi organizációk fedezik.

Búcsúzott! Cankov miniszterelnök még a következőket mondja;

— Külföldön a jelenlegi bolgár kormányt diktatórikus és reakcionávius kormánynak tüntetik fel, úgy állítják be, mint a terror kormányát. Holott a kotr ináuy nem az, de Bulgáriában nein is lehetne az. Az ország nyög a nagy terhek alatt, amelyektől nem tudunk szabadulni és a kommunisták ezt a nehéz helyzetet és az e helyzet okozta elégedetlenségét" igyekeznek kihasználni. De a kommunisták még íuioznuk és szítják a nép között az elégedetlenséget. Ez ellen kell dolgoznunk és azokkal a merényletekkel és terrorisztikus cselekedetekkel' szemben, amelyeket a kommunisták elkövetnek. nem védekezhetünk másképp, csak

a 1 égeréi yesebb

rendszabályokkal.

Dr, Kovács Jenő

Külföldön óriási szerencse vár rám * .

Látogatás a jósnőnél

Látogatás Cankov miniszterelnöknél

— A Bácsmegyei Napló kiküldött tudósítójától —

A miniszterelnökségnek elegánsan berendezett fogadójában asztala előtt ül Cankov. Feje be van kötve, a Szveta Nedelja kápolnájának leomló darabjai súlyosan megsebesítették. Arcán a fáradtság és az idegkimerültség mély barázdákat szántott. Idegesen rajzol ceruzájával, székében fáradtan hátradől, azután belemelegszik a beszélgetésbe és csakhamar kiüt belőle a professzor: széles gesztusokkal kezd magyarázni, arca megélénkül, beszéde élénkebbé válik.

— Milyen az ország belső helyzete? — kérdezzük?

—A bel sö helyzet olyan, amilyenné azok tették, akik az állam biztonsága ellen törtek. Az összeesküvők egy részét sikerült elfogni, egy részüket azonban még keresi a rendőrség. A rögtönitélő bíróságok működnek. Azonban az összeesküvőknek az a része, amelyet még nem

a szliveni vonatot. Ezzel szemben a falu népe nyugodt, végzi a munkáját. A falukban egyetlen összeesküvés sem volt, mind a városokban szövődött, viszont ezeknek a városi összeesküvéseknek nincsen különösebb jelentőségük. Súlyos Ínlengések, már nem történhetnek. Ha a városokban történik is valami, ez nagyobb nehézséget már nem okoz. Az összeesküvők felkelést nem tudnak szítani, mert a nép velünk tart és a hatóságok, a rendőrség, a katonaság helyükön vannak. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy az összeesküvőknek szabadonjáró része nem fog tovább merényleteket elkövetni. Eleinte az volt az összeesküvők célja, hogy felkelést rendeznek, minthogy azonban ez a tervük meghiúsult, egyes terrorista merényletekkel próbálkoznak.

Elegendőnek tartja-e miniszterellehetett elfogni, tovább folytatja pokoli in ölt ur a hadseregnek 10.000 fővel munkáját és csak a minap megtámadták5való emelését ahhoz, hogy a rendet

Madame Teréza szuboticai vendégszerepléséről egy piros röpcédulából értesültem. Eszerint a fenti úrnő szerelmi bánat és más szexuális üzemzavarok ügyében, mint európai hirü jósnő és grafológus szolgál felvilágosítással. Sajnos, szerelmi bánattal nem rendelkeztem és igy csak tiszta szivemet és egy csomó kéziratot vittem el a kiváló tény ér jósnő lakására. Az előszobában három iibatömő asszony várakozott. A iibatömő aszszonyokat tiem a kielégítetlen szerelem hajtotta Madame Terézához. A libáik között valami ismeretlen vész dúl, amely valósággal megtizedelte a gyönyörű hízott libák sorait. Azt jöttek megérdeklődni: A jóisten meddig bünteti még őket a libák hullásával és miért? Madame Teréza dolga lesz kiolvasni a Iibatömő asszony tenyeréből a ludak jövőjét.

A jó Teréza (nem tévesztendő össze Mária Teréziával!) minden családi szennyesre fényt dérit. Csekély hatvan dinárért megmondja bárkinek piszkos múltját és jövőjét, ha van. őneki persze könnyű, előre tudja, hol éri el a szerencse. Ezért is jött Szuboticára. Ami viszont kész szerencse nekünk, szegény halandóknak, már akinek van hatvan dinárjuk.

Itt hitel nitícs, s a jósdiiakra nem lehet kényszeregyezséget kötni.

Feldúlt arcú, csinos uriasszony lépett ki a szentélyből. Mélységes csalódás ült az arcán. Ennek a jövőjével sem cserélnék. Aztán a libatömők kerültek sorra. Az ablakon át láttam, hogy letérdeltek és keresztet vetettek a szőke .iósnő előtt, aki áldását adta rájuk. Félóra múlva ragyogó orcával masíroztak ki.

— No, megérte? — kérdeztem.

— De mennyire! — mondták. — Sok pénzt fogunk keresni a ludakon. Mához egyévre . . .

Ekkor az idősebbik asszony mérgesen leintette a beszélőt. Minek mással is közölni a nagy titkot? És büszkén eltávoztak. Amiből megállapítottam, hogy Teréza egy jószivü nő. Egész biztos egy falka ludat ígért nekik jövő májusra.

Hát beléptem. A jósnő fején félelmetes tolíbóbita <ow*v" mint egy indiánnak.

Nagyon rosszul áll neki, pedig ettől eltekintve egész szép nő. A zsanéréra egy ilyen jósnő.

Először is megállapította, hogy fiatalember vagyok. Megdöbbentem ennyi találékonyságtól. Aztán azt mondta: »haj® göndör, szive jó, az igazmondással hadilábon áll, tehát — foglalkozása hírlapíró.« Mindezt a tenyeremből olvasta ki. Majd igy szólt: »féléven belül hosszú útra fog kelni, sok kalandja lesz, felhagy az újságírással és nagyon meggazdagszik.« i.

— A nők? Mi van a nőkkel? — kérdeztem.

— Csak asszonyoknál lehet szerencséje. A lányokra vigyázzon. El akarják vetetni magukat féleségül.

Mélységesen elérzékenyültem. Igazán erre soha nem jöttem volna rá magamtól. Hogy ezek a lányok mire képesek.

Aztán jött a főpróba, a sláger. Elébe tettem a kollégáim különböző kéziratait. Természetesen a jósnő nem tudta, hogy melyik kié. A főszerkesztőm például úgy Irt, mint a sporítudósitónk. Futballról és helyesírási hibákkal. Ebből Teréza a következőket grafológizálta ki: »ígért ügyes fiatalember, csak titkolja. Sok kellemetlenség éri az életben, de erős akarattal megússza a bajokat. A nők nem érdeklik. Vágya teljesül: clsőosztályu futballbiró lesz belőle.«

Gőgös gazdánkról, aki - - ez nem titok — legjobb kiadó Középeurópában, ilyen rémes dolgok sültek ki: »A könnyelműségig jószivii ember, hisztériás rohamokkal. A nőket gyűlöli, egyetlen szenvedélye: előleget- és fizetésemelést adni a munkatársainak. A nők szeretik és viszont.«

Estéli szerkesztőnk tudvalevőleg egy vajszívű ember, akinek fő öröme abban merül ki: kávéi és narancsot fizet a kollégáinak. Az ő analízise ennyi! »Kemény karakter, abszolút újságírói készség nélkül. Kedvenc tere a politika. Szellemes társalgó. Antik jellem.«

Színházi és. közigazgatási munkatársunkról. akinek pedantériája és férjhüsége már példabeszédekből is közismert igy rántotta le Teréza a leplet: »Miivész.

T