Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-07 / 122. szám

2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. május 7. Közelharcok a szuboticai polgármesteri állásért A földmüve*-klub ragaszkodik a mostani polgármesterhez Malagurszki Albc szuboticai pol­gármester tanulmányúton van Páris­­ban s talán jiern is tudja, hogy amig d odajár s terveket sző, hogy a francia fővárosban tapasztaltakat mikép alkalmazza a szuboticai köz­igazgatásban, addig állása körül heves közelharcok és hosszabb in­trikák folynak. A múlt héten már olyan volt a helyzet,' hogy Malagurszki, aki mint polgármester utazott el, mint egy­szerű magánember tér majd vissza. Kínig itthon volt s hivatalban volt, mindenki meg volt vele elégedve, mihelyt kitette a lábát a városból, észrevették, hogy nem is jó polgár­mester. 11a az utódja személyében meg tudtak volna egyezni, akkor már menesztették volna Malagurs.z­­kit a polgármesteri állásból, amely­hez ö különben sem ragaszkodik valami túlságosan. Úgy látszik azonban itt is érvényesül az az elv, hogy aki időt nyer, életet nyer, mert amig a felett tanácskoztak, hogy ki legyen az u> polgármester, váratlanul megnövekedett Mala­gurszki pártja. A radikálispártnak földmives csoportja, amelynek ve­zetője Juries Márké nemzetgyűlési képviselő úgy határozott, hogy ra­gaszkodik ahhoz, hogy tovább is Malagurszki maradjon a polgár­mester. A kérdés ezzel még korán sincs véglegesen eldöntve, mert arra szá­mítanak. hogy a földmives klub vál­toztat még az elhatározásán, vagy hogy nem ragaszkodik annyira hoz­zá. hogy ha akarata ellenére nevez­nek ki polgármestert, ennek levonja konzekvenciáit. A polgármesterség­re pedig meglehetős sok. aspiráns van s nem lehetetlen, hogy erősebb akarat érvényesül, rnint'a zemljodi­­lac-ok elhatározása. A szuboticai polgármesteri állás díszben és tekintélyben már nem ugyanaz, ami akkor volt, amikor sok száz ekszisztencia léte fiigött a polgármestertől. Azonban még igy is hatalmas és díszes méltóság, amely mindenképpen méltó arra. hogy ne személyes harcok és intri­kák döntsenek arról, hogy kinek jusson, hanem a város polgársága. Talán lehetne módot és alkalmat találni, hogy a város polgársága mondja meg, kit kivan polgármes­ternek. A bánáti haramiavezér bűntársai a bíróság előtt A noviszádi Ítélőtábla a noviszadi törvényszék illetékességét mondotta ki — Hamis ezüstdinárosokat gyártottak A bccskereki ügyészség vádat emelt Perics Marinké, a hírhedt bá­náti haramiavezér öt bűntársa: Ra­jin Dusán kereskedelmi utazó. Pi­­varszki István géplakatos. Marim János, Vorgics Reujka és Terzin Mirolyub földmivcsek, becskercki lakosok ellen, mert azok a vesze­delmes rabióvezért szökésében elő­segítették s a haramiavezér állal rabolt tárgyakat megveilék, noha azoknak rablóit voltát tudták. Az ügyészi vádirat szerint Rajin Dusán 1923 októberében házába fo­gadta, ott rejtegette és ellátta Pe­rien Marinkót, aki akkor szökött meg a kikindai fogházból, Raji» Pe­rics Marinkénak katonaruhát, sapkát, kátonafegyvert adott és mint kato­naruhába öltöztetett hónapokig iiyen módon megtévesztette az üldözésé­re kiküldött csendőröket. Rajin ezen felül Pericpsel további rablási ter­veket szőtt. () ajánlotta a rablóve­zérnek, hogy Emeries Pétert, a gazdag melcneei birtokost rabolja ki. Pérics Rajinnal végre is hajtotta a rablást, de csak néiiáiCz ékszerrel és egy csomó dukátával kellett be­érniük. Rajin a sikertelen vállalko­zás után Perit:s Maiinké nevében Premia; Péternek fenyegető levelet irt. amelyben 50.00') dinár sürgős letétbehelyezését követelte azzal, hogy az élete forog veszedelemben. Rajin és Perics Dnjkov Dragutintól 2500 és Lozanics Uros földbirtokos­tól 25.000 dinárt zsarolt ki életve-ttnwwmrr"iir i iiimi m ihiiiiii iiiiii ii um iii hu iihihi A költő barátai Irta: Baedeker A költő, akiről szó van, nem a Capi­­tale-ban, hanem vidéken élt, ahol csak a gazdag vagy előkelő embernek bo­csát tiák' meg, ha verseket ir, mert az e hibát egyéb erényeivel tudja jóvá­tenni. Ő egyik se volt, s ennélfogva a városában nem örvendett valami kiváló tekintélynek. Mégis: sokan kedvelték, mert nem volt annyira szegény, hegy valakinek terhére vált volna. S néme­lyek azért szerették, mert egy csöppet •se volt ctbizakodott és sose állította, hogy a versei jók, — mások meg őszin­tén sajnálták, hogy ez a »máskülönben« tehetséges férfiú ilyen kevéssé gyakor­lati pályára lépett, ahol nincs szamár­­lajtorja, Diätenklasse és nyugdíjigény. A tók valamikor rajongtak érte: ifjú korában, s még később is, nem egy ka­landja. volt, sőt, átélt oly esztendőket is. amikor egyenesen divat volt szerel­mesnek lenni az érdekes költőbe. Ha ebben a boldog korszakban valamelyik fiatal leány vagy asszony nem bomlott érte, azt mondták rá: nem tudja, mi a chic. (A költő ifjúkorában ez volt a leg­divatosabb szó.) De ez a korszak rég elmúlt, s ahogy a költő vénülni kez­dett. a nők levették róla a kezüket, sőt a tekintetüket is, mert e kitűnő terem­tések jobban szeretik ugyan 'az öreg poétákat, mint a vén patikusokat de a fiatal gyógyszerészeket többre becsülik, mint at öreg poétákat. S bizony, mikor a veterán dalnok meg­betegedett. a doktorán kivid vajmi kö­vesen törődtek vele. Egy üreg dáma, akivel valaha flörtölt, küldött neki elein­te kompé tot -ti>é«--piskóhaésy^át. de ké­sőbb már csak piskótát. Mások, egészen eitelekették, hiszen —- amióta ágyban iekü^ —- már versek se jelentek meg tőla a Nyugatt-ban meg az Uj Idők-bcn. amelyeket mégis csak elolvastak egy­néhányat! a városban, mert hiszen »ide­valósi« ember »költötte« őket ... A barátai se sűrűn látogatták, mert azok mind gyakorlati pályán működtek s nem értek rá gyakran (azaz: egynél több­ször) keresni föl a beteg s talán hal­dokló poétát. De a beteg - hiszen költő volt! szerelte az embereket s különösen a ba­rátait, s fájt neki, hogy nem láthatja őket. A nagybetegek s a vénemberek érzelmességc" fogta cl őt, beteges vágy azok után, a.kik még vígan mozognak kint az életben, míg ő mozdulatlanság­ra s nem sok idő múlva megsemmisü­lésre van kárhoztatva. Szeretett volna még — legalább egyszer találkozni mindazokkal, akikhez valami köze volt az életének, s mikor látta, hogy magá­tól nem jön úgyszólván senki, a helyi újságban, amelynek ünnepi számaiba in­tvén szökell szállítani verset, közzétet­te a felhívást: Nagyon beteg vagyok s a temeté­sem is. amelyről a közönség annak ideién értesül maid, azt hiszem, nem­sokára meglesz. Valószínű, hogy ott sokan fognak megjelenni főleg ha szép lesz az, idő s valami még jobb szórakozás nem kínálkozik nekik. Ám én őket még azalatt óhajtanám látni, amig élek. s azért kérem a barátai­mat és mindazokat, okik egykor ro­­konszenviiknek a melegével ajándé­ka ztak meg. hotrv látogassanak meg mielőbb. Szeretnék búcsút venni tő­­luk cgv utolsó Kézszorüással s n/zM a köszönettel, amellyel a világból távozó azoknak tartozik, akiket vala­ha szeretett. szélyes fenyegetések közt. Rajin Dusán 1924 januárban. Pe­­lies Marinkénak vállrojtos katonai altiszti egyenruhát és kardot kül­dött, amelyet felölt.e és a Martin Jánostól ecéira kapott revolverre! kirabolta Dojkov Dragutint és Ki­­íríly Antalt, amely zsákmányból Rajin és Martin is részesedtek. Martin Jánost azzal vádolja az ügyészség, hogy házába fogadta Pcrics Marinkét és huzamosabb ideig házában rejtegette. Rajin Dusán, Pivarszki János és Mariin János, Perics Marinkéval 1923. év őszén Becskereken pénz­veréshez szükséges sajtót szerez­tek be és annak segítségével ólorii, cink és antimon vegyülétből a meg­tévesztésig lui ezüst dinárokat ver­tek és hoztak forgalomba. Vorgics Veiykó és Mariin János Pcrics Marinkétól három rabiott te­henet 1000 dinárért megvettek, Ter­zin Mirolyrő, Martin és Vorgics ké­sőbb ismét bárom tehenet vettek a haramiavezértöl. de már ekkor hat­ezerötszáz dinárt fizettek a tehe­nekért. A becskereki törvényszék január 31-én tárgyalta a bűnügyet és te­kintette! arra, hogy a vádlottak pénzhamisítással is voltak vádolva és mert ilyen bűnügyek csak a táb­la székhelyén levő törvényszékek­nél tárgyalhatok, a tárgyalás meg­tartására illetéktelennek mondotta ki magát és az iratokat átküldte a Ez a sajátságos hírlapi közlemény nem maradt egészen hatástalan, s miu­­gyárt némi visszhangja támadt. Sokan jöttek, s az előszoba csengője — minő kellemes zene a- szerctetvágyónak! - gyakran csilingelt. Néha egyszerre né­­gyen-öten is tolongtak a beteg ágya. kö­rül. De a költő, aki bágyadt mosollyal köszöntötte őket, nem sok megeléged­ve. Alig ismerte a látogatóit s néme­lyiknek a becses nevét se tudta. Azok közül, akiket a barátainak tartott, akik az asztaltársaságához tartoztak, akik­nek dedikáciős és számozott szátnu pél­dányt adott a versgyűjteményeiből, azok közül nem jelentkezett senki. Hihetőleg nem tartoztak azok közé, akik levelező­lapra vagy újsághirdetésre »házhoz jönnek , vagy pedig a költő tévedett (ami ilyenfajta embereknél gyakran for­dul elő), s nem azok voltak a barátai, akiket azoknak tartott. Ezeknek a távolmaradásáért a költőt nem tudta kárpótolni és megvigasztal­ni azoknak a féligismeretleneknek és aligismerteknek a megjelenése, akik lel­kes szavakkal dicsőítették a betegnek értékes munkásságát és őszinte szívvel kívánták a fölgyógyulását. Azt remélte, h’ogv a bizalmas emberei (akikhez tud­niillik neki volt bizalma) az ágya köré íogruk csoportosulni, s ö leteheti ke­zükbe a szellemi végrendeletét, még egy párszor kibeszélheti macát velük kongeniális elmékkel közölheti utolsó eszmevivódásainak az eredményét . . . Oly szépnek képzelte, amint végső bú­csút vesz a bizalma letéteményeseitől, » azok könnyezve állják körül szenve­déseinek a fekvőhelyét: amint ő biztat­ja őket. hogy ne búsuljanak, hiszen fi a szeretettük emlékével s a nemes ba­rátságuk édes szájizével száll sírjába, noviszadi törvényszékhez, mely vi­szont az illetékesség megállapításai céljából kikérte a noviszadi felébb­­viteti bíróság döntését. A noviszadi felebbviteli bíróság Araniczky-kmácsa a noviszadi tör­vényszék illetékességét állapította meg, amely május végén fogja a tárgyalást kitűzni. A becskereki ügyészség ennek­­folytán a letartóztatásban levő Pi­­varszki Istvánt és Martin Jánost át­­kisérteti a noviszadi ügyészség fos­házába. A francia kommunisták a baloldali biokk javára visszalép­nek a községi pótválasztásokon Parisból jelentik: A belügyminiszté­rium jelentése szerint 385 járási szék­hely közül 181-ben a választás ebő me­nete eredményre vezetett. A járási székhelyek közül 204-ben pótválasztásra kerül a sor. Az eddigi eredmény sze­rint a szocialisták 9, a szocialista köz­­társaságiak 1 és a szocialista radikáli­sok 18 községi képviselőtestületben szei íczték meg a többséget. Veszteséget; szenvedtek a radikális-republikánusok 2, a baloldali liberálisok 14, a demokrata­­köztársasági unió 8 és a kouzervativek; 4 községi képviselőtestületben. A pari lament tagjai közül megválasztottak 121 szenátort és 194 képviselőt. A szenátoi rok közül tizenhatan, a képviselők kö­zül negyvenen pótválasztásra kerülnek, A baloldali kartell tehát egészében 28 járási székhely/ községi képviselőtestületé­­ben jutott többségre, mig öt városban kisebbségben maradt. A kommunisták általános vereséget szenvedtek. Politikai körökben élénken tárgyal­ják, hogy a kommunista-párt elhatá­rozta, hogy a jövő vasárnapi község­­tanácsi pótváíasztásokon mindazokban a kerületekben, ahol a baloldali blokk je­löltje több szavazatot kapott, mint a kommunista jelölt, a baloldali jelöltet, fogja leszavaztatni híveit. A kommunis­ták ugyanis nem akarnak több jobbol­dali jelöltet mandátumhoz juttatni. E célból jelöltjeik egy részét már vissza iä léptették. s akik itt maradnak, tudhatják, hogy oíy embert temetnek, aki forrón szerette őket. majdnem annyira, mint a poézist, az ő egyetlen igazi szerelmét. Ezt az étíis bucsuzást, az elválásnak c felsza­badító és vigasztaló érzését megtagad­ták tőle az istenek, akik különben, elhanyagolják néha a költőket . . . Mikor már a vég közeledett, s a. helyi lap szomorúan jelentette az olvasóinak, hogy a jeles költő haldoklik s alig éli túl az éjét, ketten-hárman a bizalmasabb hívei közül mégis ott termettek a nagy­­beteg szobájában, de ezek is gyorsan távoztak s c sietségüket azzal okolták meg, hogy a költő nagyon fáradt és tu-gy ebben az állapotban nem szabad zaklatni őt. A haldoklónak, aki mindvégig teljes eszméletnél maradt, az volt az utolsó elgondolása (de a följegyzésére már nem veit ereje), hogy az embernek nem mindig azok a barátai, akiket a, barátai­nak tart. Fájdalmas gondolat volt ez, amely sok más halandónak elrontotta és nehézzé tette volna az utolsó óráit, de ő nyugodtan halt meg, majdnem, mosolyogva, inert a költő — azért köl­tő! — béltiilékeny, megbocsájtö és fölé­nyes . . . Barátainak a hűvössége cgyébaránt a hálái után azonnal forró szeretetté me­legedett föl. ők voltak azok, akik dísz­sírhelyről gondoskodtak, ők foglalták le az irodalmi hagyatékát, ők tartottak a* ravatal mellett és a nyitott simái meg­ható gyászbeszédekot, amelyeket resz­kető hangon, könnyek között, lebegtek el. s ők adták el Budapesten Lantos­nak elég magas áron a kéziratokat, le-J (velőket és költeményeket, amelyeket sokesztendős barátságuknak az ideiében az ElköHözöttöl emlékül kaptak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom