Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-30 / 145. szám
4. oldal. 8ACSMEGYEI NAPLÓ 1925. május 30, Bezárták a bécsi főiskolákat Pénteken is folytatódtak az uccai verekedések Bécsből jelentik: A csütörtökön megismétlődött egyetemi zavargások következtében a bécsi főiskolákat pénteken bezárták. A főiskolák bezárására vonatkozó határozatot a bécsi főiskolai rektoroknak csütörtök esti tanácskozásán hozták és ezért, tekintettel a legutóbbi eseményekre, a bécsi főiskolákon minden előadást és vizsgát megszüntettek és az épületeket bezárták. A nyugalom azonban az egyetemek bezárása ellenére sem állt helyre. Pénteken a főiskolák élőt! újabb verekedések voltak a szocialisták és horogkeresztesek között. A szocialista diákság a Votioparkban, a horogkeresztesek a Menza körül gyülekeztek és a fajvédők ez alkalommal már az uccán járó zsidókat is megállították és inzultálták. A rendőrségnek kellett beavatkozni a verekedésekbe és három rendzavarót letartóztattak. A horogkeresztesek központi helyi ségében, amely a volt vasutügyi minisztériumban van a Schiller-Platzon, a rendőrség házkutatást tartott. A rendőrség funkcionáriusai a nemzeti szocialista párt jelenlevő hivatalnokaitól az Írások beszolgáltatását követelték, azután pedig a házat átkutatták. Főleg fegyverek után kutattak, A kutatások eredményéről a rendőrség nem adott ki jelentést. Felsőbb utasításra a Rheinland horogkeresztes szervezetet, amelynek a mödlingi véres eseményekben nagy része volt, a hatóság feloszlatta. Szopcsákra ismertem. Szólt, hogy várjam meg. Hozzámérve, azt mondta: „Most jó alkalom van a leszámolásra“ és kétszer rámütött. Futni kezdtem, de Szopcsák utánam szaladt és újra megütött, mire késemmel egyszer feléje döftem és elfutottam. Nem tudtam, hogy mi történt vele. Egy ideig az uccákon kóboroltam, majd betértem egy vendéglőbe vacsorázni. Ott hallottam, hogy Szopcsák meghalt. Az idegességtől alig tudtam megvacsorázni, nyomban hazafutottam, de ott már vártak a rendőrök. Szopcsákot pénteken délután temették el nagy részvét mellett. Újabb negyedféimiiíió dináros adóbirság Tovább működik a noviszádi adóstatárium A Bácsmegyei Napló pénteki számában már beszámolt a novisgiadi tartományi pénzügyigazgatóságnak arról az ítéletéről, amely forgalmi adóeltitkolás miatt öt millió dinár pénzbírságra Ítélt egy noviszadi textilnagykereskedőt. A pénzügyigazgatóság az adórazzia alkalmával 28 kereskedő ellen indította meg az eljárást, akik ellen most egymás után hozza meg az ítéletet. A pénzügyigazgatóság pénteken meghozta második ítéletét i.s és ismét egy textilnagykereskedőt sújtott nagyösstziegü pénzbírsággal. Ez a nagykereskedő cég, — Noviszad egyik legtekintélyesebb cége, az 1923. évre 1,973.755 dinár forgalmat vallott be. Az adórazzia alkalmával Bugarszky Tódor pénzügyigazgatósági inspektor a forgalmi adóról vezetendő könyv bemutatását kérte, de azt a cég nem vezette. Bugarszky inspektor az Ítélet szerint megállapította, hogy a cég legalább 20 millió dinár iorgalmat ért el és ezt a körülményt egy tanú igazolta is. Mindezért a pénzügyigazgatóság céget pénteken 500 dinár pénzbírságra ítélte, mert nem vezetett a forgalmi adóról üzleti könyveket, elítélte továbbá az eltitkolt forgalom után 180.262.45 dinár egyszeri adókülömbözetre és bírságképpen ezen .dóösszeg tizennyolcszorosára: három millió 244.716 dinárra és 97.540 dinár ítéleti illetékre és költségre, összesen tehát 3^23.018.45 dinárra. A pénzügyigazgatóság második birsága is nagy konsternációt idézett elő a noviszadi kereskedők körében. Megkérdeztük eziigyben a noviszadi kereskedői társadalom együk vezető egyéniségét, aki a következőket mondotta: — A pénzügyigazgatóság drákói Ítéletei a legnagyobb elkeseredettséget idézték fel, mert amint a mai második Ítéletből kitűnik, a pénzügyigazgatóság nem könyvek alapján állapította meg az adóeltitkolást, hanem, egy besúgónak az érdekelt féllel nem is közölt, előtte ismeretlenül maradt vallomása alapján. Ilyen módon az egész noviszadi piacot tönkre lehet tenni. Bízunk benne. hogy ezeket az ítéleteket a felsőbb fórumok meg fogják semmisíteni. Erre vonatkozólag már illetékes helyről ígéretünk is van. Jogos önvédelemmel I védekezik a becskereki gyilkos Nagy részvét mellett temették el az áldozatot Becskerekröl jelentik: A rendőrség pénteken fejezte be a nyomozást a szerda esti szerelmi tragédia ügyében. Mint a Bácsmegyei Napló közölte, Jakabot László tisztviselő szerdán éjjel egyetlen késszurással megölte vetélytársát, Szopcsák Lajos becskereki kereskedőt, aki sérülésébe nyomban belehalt. A nyomozás folyamán megállapították, hogy Jakabos és Szopcsák már régebb idő óta udvaroltak Klotton Gizellának, a cukorgyári portás leányának, aki miatt a vetélytársak között állandóan ellenségeskedés volt. Dimitrijevics Névén bűnügyi rendőrkapitány pénteken délután ismét kihallgatta Jakabost, Klotton Gizellát és annak anyját. A gyilkos a második kihallgatása alkalmával is ragaszkodott ahoz az állításához, hogy önvédelemből használta kését és nem volt szándéka meggyilkolni Szopcsákot. — Szerdán este — mondotta Jakabos ;— mindketten Klottonéknál voltunk. Én előbb jöttem el, azzal a szándékkal, hogy az utón valahol megvárom Szopcsákot és megkérdem tőié, nőért jár még most is Klotlonékhoz, amikor tudja, hogy a leány nem szereti. Egy ideig a cukorgyár kantinjában várakoztam, majd kimentem az útra és ott Kurunci éjjeli őrrel rövid ideig beszélgettem. — Az éjjeli őrtől kölcsönkérte fegyverét — szakította meg Jakabos vallomását a kihallgatást vezető rendőrkapitány. — Nem kértem. Csak feltűnt nekem, hogy az éjjeli őrnek nincsen fegyvere és ezért kérdeztem tőle, miért nem hordja puskáját . . . Hosszas várakozás után elindultam hazafelé. Amikor az écskai-utra értem, észrevettem, hogy valaki jön a hátam mögött, akiben Másfélévi vizsgálati fogság után felmentettek egy „kémet" A nyomozás adatai szerint a szegedi kémiroda azzal bízta meg, hogy szerezze meg részére a Világ-ot — „Jugoszláviában egyenruhában járnak a magyar kémek“ — A fölmentett vádlott a nyomozás folyamán részletes beismerő vallomást tett Kémkedési bünpörben ítélkezett pénteken a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa. A vádlott: Glumisics Tome. 28 éves, Bezenicén (Pozsega, Szlavónia) született, görögkeleti vallásu földműves, akit 1923 november 27-én tartóztattak le a szuboticai pályaudvaron. Ettől a naptól a mai napig, tehát tizennyolc hónap és két napig fogva volt és pedig 1924 iulius 27-ig katonai helyőrségi fogház fogdájában, 1924 július 27-től a főtárgyalás napjáig szuboticai ügyészségi fogházban. A pénteki fötárgyaláson a közvádat Sztárcsevics tMató államügyész képviselte. A védelmet Dimitrijevics Drágó dr. ügyvéd látta el. Szuronyos börtönőr kiséri a terembe a vádlottat. A szikár, sápadt arcú, kis fekete bajuszu ember megáll a birói emelvény előtt és katonás tartásban várja a kihallgatását. Halk hangon beszél. ,4z elnök: Az ügyészség az államvédelmi törvény első szakaszának 5-ik pontja alapján kémkedés bűntettével vádolja. Kérdem: bűnösnek érzi magát? A vádlott: Nem érzem magam bűnösnek. .4 vádlott hosszadalmasan mondja el letartóztatásának előzményeit és azt, hogy miként keletkezett ellene a kémkedés vádja. a haditörvényszék elöl a határvédelmi csapa-Szökés Macedóniában toknál szolgált. 1923 május 29-én elfogták a bolgár komitácsik és másfél hónapig volt bolgár fogságban, ahonnan a szófiai jugoszláv katonai attasé szaba ditotta ki. Az attasé igazolványával Szkopljéba ment, ahol mint katonaszökevényt letartóztatták és haditörvényszék elé akarták állítani. Amikor ezt megtudta, betegséget színlelt és kórházba vitette magát, ahonnan sikerült a haditörvényszéki tárgyalás elöl megszöknie. Szkopjéból Beogradon, Zemunon át Szuboticára szökött. Itt nem tartózkodott csak pár óráig „és a mélykúti utón átszökött a határon Magyarországba. A határon a magyar hatósági közegek elfogták és miután nem volt útlevele, tiltott határátlépés miatt tizenöt napi elzárással büntették. Amikor Szegeden — ahol a büntetését kitöltötte — a rendőrségen kihallgatták, kikérdezték az itteni viszonyokról és állapotokról. Kiszabadulása után foglalkozás után nézett és Oberting Mihály szegedi vendéglősnél mint háziszolga alkalmazást talált, ift körülbelül két hónapot töltött. Ekkor elhatározta, hogy visszajön Jugoszláviába. Az Oberting szolgálatában töltött idő alatt 65.000 magyar koronát keresett. Ebből a pénzből civil ruhát vett és szerzett magának egy katonakönyvet, amely Bartulov Marin nevére volt kiállítva. Szegedről sikerült átjönni a határon, eljött Szuboticára, itt vonatra ült és Noviszadon—Indjiján át haza akart jutni a Pozsega megyében levő Bezenicére. Noviszadon kifogyott a pénzből. 35 dinárja maradt, ebből pedig nem futotta volna hazáig. Volt neki egy Baics Kájó nevű pénzügyőri szemlész ismerőse Noviszadon, ezt kereste, hogy pénzt kérjen tőle. Szerencsétlenségére Baics abban az időben nem volt Noviszadon, hanem Szuboticán időzött. Utolsó pénzén eljött Szuboticára. hogy fölkeresse üt tartózkodó ismerősét, Baics Káiót. A kém .. Amikor Szuboticára érkezett, alig lépett ki a kocsiból, hozzá ment egy csendőr és letartóztatta. Bevitték a vas* úti komeszár elé, aki kijelentette előtte, hogy mint kémet tartóztatták le. Rögtön tiltakozott a vád ellen. — Ne hazudj — mondotta a komeszár téged Eggert magyar kapitány küldött ide, aki a szegedi katonai kémiroda főnöke, ő küldött ide, hogy Magyarország részére kémkedj. Kijelentette, hogy ö Eggertet nem ismeri. Nem hittek neki. Akkor aztán éré-, lyesen elkezdték biztatni, hogy vaUjoru A biztatás olyan hatékony volt, hogy 2—3 napi idradozás után elkezdett vallani és mindent vallott, amit csak tudrA akartak tőle. Egész kalandos mesét mondott el. Azzal kezdte, hogy a szegedi magyar kémiroda főnöke. Eggert^ százados megbízásából elment először is Noviszadra, ahol van egy Popovics Márkó nevű katonaőrmester ismerőse, ettől megszerezte a hadsereg szervezetéről szóló törvényt. Aztán fölkereste Noviszadon Burgand Jelena nevű nőt, akitől fontos katonai titkokat tudott meg. Amikor a vizsgálat során a hatóságok kutatták az említett PopovicS Márkét és Burgand Jelenát Noviszadon, kiderült, hogy ilyen nevű emberek nincsenek is Noviszadon. A kémtől azonban még többet akartak megtudni és ő mondott többet. Elmondotta, hogy amikor megkérdezte Eggert kapitánytól, hogy miről fogja megismerni azokat a magyar kémeket, akik már itt kémkedned és akiket neki fel keil keresni, azt mon-, dotta Eggert kapitány, hogy mindazok, akik itt Magyarország részére kémked-. nek, egyforma ruhát viselnek és a ruháról fogja őket megismerni. Elmondotta hogy fölkeresett Zsablyán egy Bránkő nevű embert, akinek a vezetéknevét nem tudja, ez is kém és azért kellett fdkeresnie, hogy Eggert megbízásából ellenőrizze a kémeket, hogy jó! tel/esitik-e megbízásukat. Végül azt vallotta, hogy Eggert százados megbízta, hogy szerez-, ze meg a következő lapokat: Politika, Dnevnik, Vremc és a Világ cimii ma-| gyár lapot. A részletes, beismerő vallomás után átadták a katonai hatóságnak, ahonnan a polgári bírósághoz került. Kijelenti, hogy csak kényszer alatt tett beismerő vallomást. Az egyetlen tanút nem eskette meg a bíróság A vádlott után az egyetlen tanút: Zubanov Misát hallgatta ki a bíróság. A vádlott Szegeden együtt volt bezárva Zubanovval, aki szintén tiltott határátlépésért volt bezárva. Elmondja, hogy a rendőri fogdában ismerkedett meg a vádlottal, aki hamarabb szabadult ki, mint ő. Amikor ő is kiszabadult, akkor látta a vádlottat kétszer az uccán menni Eggert kapitánnyal. Ebből azt látta, hogy a vádlott kém. Az elnök felolvassa a tanú előző vallomását, amelyet a vizsgálat során tett és ahol nem állította határozottan, hogy a vádlottat Eggert kapitánnyal látta menni. Kérdi, melyik vallomás az igaz? A tanú ingadozó választ ad és azt mondja, hogy lehet, hogy akkor mondta helyesen. .4 bíróság a tanút nem eskette meg. A bizonyítási eljárás ezzel be volt fejezve. Sztárcsevics Máté ügyész íentartja a vádat. Dimitrijevics Drágó dr. védő felsorolja azt a hat pontot, amellyel állítólag Eggert kapitány megbízta vádlottat és ’ W /<rao egyáltalán nem érdemel hitelt és alig lehet feltételezni, hogy a szegedi kémiroda főnöke az uccán együtt fog sétálgatni általa felbérelt kémekkel. Felmentést kér. Az Ítélet A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza és rövid tanácskozás után meghozta az ítéletet, mely szerint a vádlottat felmenti és elrendeli azonnali szabadlábra helyezését. Az ügyész felebbezett a felmentés, miatt’. ezekből bizonyítja, hogy a vádiak nincsen komoly alapja. A tanú vTMomása
