Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-27 / 142. szám

1925. május 27.

BACSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal.

Az ujnégy éves Buddha

másfélórás prédikációkat tart híveinek

A hatalmas birmai tartomány Hátsóíndia hegyláncain, Rino, Sziám és a Bengáliai-öböl között húzódik. Gyönyörű örökzöld erdőiben kedves, derűs, jólelkű nép él, félnapig alszik, félnapig dolgozik, a kellemes, hűvös éjszakákon pedig énekel, táncol és betelt rág a magnólialigetekben. A husevést a vallásuk tiltja, csak a mesterségesen öntözött földeken termő rizs és banán a táplálékuk. Ez a csöndes, álmodozó ország most — mint a Chicago Tribune kalkuttai jelentése mondja — megmozdult; ezrek és ezrek zarándokolnak az Irrewaddy, Birma legnagyobb végighajózható folyójának deltája felé, ahol egy kis falu nyomorúságos kis viskójában székel a néphit szerint az uj »rcinkarnált«, azaz újjászületett Buddha.

Tűn Kyine, a kis apostol, összesen négyesztendős, tehát még csak nem is iskolaköteles (Birmában a gyermekek három évig tartoznak az állami népiskolákban az irás-oivasás' törvényeit elsajátítani) és kis teste még egészen csupasz, mert a tetoválás Birmában csak a gyermek kilencedik évében kezdődik és tizenegyéves koráig tart, mig testét teljesen elfedik a szent jelek. Ebben a négy esztendős kis gyercktcstben állítólag csodálatos, természetfölütti erők működnek. A kis Tűn Kyine, aki egyébként szép, egészséges, teljesen normálisan fejlett fiúcska, folyékonyan olvassa a régi szanszkrit szentirásókat. legendagyűjteményeket és szanszkrit nyelvészeket megszégyenítő tökéletességgel és gyorsasággal fordítja — magyarázza — őket honfitársai nyelvére. Ámbár szenvedélyesen szeret játszani, amint hallgatóságot pillant meg maga körül, a csöppségből pillanatok alatt komoly felnőtt lesz, — igy Írja a Chicago Tribune — aki prófétai igaz meggyőződéssel minden ingadozás vagy idegeskedés nélkül, bölcs tanító módján prédikálni kezd.

Nemrég egy napon például két vallásos mitinget rendezett a gyermek, mindegyiken átlag mástélóráig beszélt, óriási elbűvölt tömeg előtt. S a nehézkes, lomha, lusta birmaiak mérföldeket gyalogolnak az uj kis Buddha elé vezető zarándokújukon . . .

Magyar költő a vádlottak padján

Juhász Gyula sajtópöre

Szegedről jelentik: A szegedi törvényszék kedden tárgyalta Juhász Gyulának, a kiváló magyar költőnek becsületsértési és rágalmazás! porét, amit Dohay Gyula, Szeged volt kormánybiztosa indított ellene egy vezércikk miatt, amit Juhász Gyula a Szeged cimü napilapban egy ébredőgyüiéssel kapcso atban irt Dobayról, aki ennek a gyűlésnek szónoka volt.

A tárgyalás kezdetén Dobay kijelentette, hogy hajlandó békésen elintézni az ügyet és megbocsát Juhász Gyulának, ha az bocsánatot két tőle. Juhász Gyula erre a következőket jelentette ki:

— Nem kérhetek bocsánatot, mert cikkemben nem sértettem meg Dobayt. A kérdéses cikket csak a kurzus-betyárok ellem írtam, a Ledererek, Okolicsányik és társaik ellen, akiknek bűnössége ma már eléggé be van bizonyitva.

Felolvasták ezután az inkriminált vezércikket, majd kihallgatták Juhász Gyulát, aki ügyvéd nélkül jelent meg a tárgyaláson és aki a következők! mondotta:

— Nem érzem magam bűnösnek, mert cikkemet közérdekből a kurzusbrigantik ellen írtam. A valódiságot nem kívánom bizonyítani, mert az különben sem sértés, hogy Dobayt levitézlett kormánybiztosnak neveztem.

Dobay Gyula tartotta meg ezután vádbeszédét, amelyben többek közt ezeket mondotta:

— Aki a vádlottak padján ül, közön

séges demagóg-vezér, aki Szegeden munkásszinházat csinált, a főtéren magyar embereket veretett szét és a forradalom alatt a szegedi színházat igazgatta. Ennek az embernek a sötét jelleme és viselt bűnös dolgai miatt kérem a legszigorúbb Ítéletet.

A szokatlanul éles hangú vádbeszédre, amelyet Dobay magából kikelve mondott el, Juhász Gyula a legnagyobb nyugalommal a következőket felelte :

— Az a szerény megjegyzésem, hogy

a „Nikoláj“ szerzője, a kurzus vezére engem ne oktasson magyarságra és kereszténységre. Engem a Petőfi Társaságban az „ücskay brigadéros“ Írója és a »Danton“ szerzője igazolt és akik ismernek, tudják, hogy egész életemet a magyarság szolgálatának szenteltem.

A bíróság ítéletében bűnösnek mondotta ki Juhász Gyulát rágalmazás vétségében és ezért hárommillió korona pénzbüntetésre Ítélte. Úgy Juhász Gyula, mint Dobay felebbeztek.

A eép adómegterhelése elérte a maximumot

Á pénzügyminiszter takarékosságra inti a pénzügyi bizottságot

A parlament pénzügyi bizottsága kedden délután dr. Radonics Jován elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés kezdetén a bizottság különböző hiteleket szavazott meg, többek között a közoktatásügyi és az erdőügyi minisztériumnak. Radonics elnök ezután bejelentette, hogy a pénzügyminiszter átiratot intézett a bizottsághoz a költségvetési takarékosság ügyében. Felolvassa a mi’rszteri átiratot, amely többek között a következőket tartalmazza:

— A költségvetési tizenkettedtörvényben jóváhagyott hitelek csak julius végéig érvényesek. Augusztus elsejére vagy el kell készíteni az 1925—26. évi költségvetést, vagy pedig uj tizenkettedjavaslatot kell beterjeszteni. Bármelybe eset áll is be, az kétségtelen, hogy a név adómegterhelése elérte a maximumot és nem lehet gondolni uj adók, pótadók, illetékek, vagy hasonló terhek bevezetésére. A vasúti és postai tarifa szintén eléggé magas. Nemcsak. hogy nem lehet gondolni újabb emelésre, hanem a jelenlegi költségvetésben jóváhagyott hitelek is csak nehezen fedezhetők a rendes költségvetési bevételekből. úgyhogy a korábban jóváhagyott hitelek csökkentésére gyalják.--------------- II a i—.ur

mentek belső erejét biztositó szabályokat mindenhol és mindenkor közös megállapodással igyekeztek létrehozni, mert megnyugvást csak ilyen módon lehet elérni. De a kormány nem elégedett meg ezzel a parlamentáris gyakorlattal ellenkező eljárásával, valamint a nyomában járó kétes értékű sikerrel, mert most ugyanilyen módon akarja törvényerőre emelni a legfontosabb alkotmányjogi javaslatokat is. Ismerjük a kormányzat ellenforradalmi mentalitását. Tudjuk, hogy készséges tábor áll rendelkezésére, nincs reményünk ahhoz, hogy sikerül megállítani a reakciót végzetes útjában, mégis megjelentünk, hogy az ország érdekében lelkiismeretünk parancsának eleget tegyünk. Megjelentünk különösen a fővárosi verdikt után, amely bennünket igazolt, meri dacára annak, hogy zázazer választót jogosulatlanul megfosztottak a szavazás lehetőségétől, mégis kifejezésre juttatta a főváros népének azt az akaratát, hogy az igazi konszolidációt, a főváros és az ország újjáépítését nem a hep-hep, nem az Ergerberger, nem az igazoltatók babusgatása és védelme, egyszóval: nem a reakció . . .

Meskó Zoltán: Nem a Ripka!

Peidl Gyula: . . . hanem a demokrácia segítségével a fokozatos fejlődés utján tartja szükségesnek és lehetségesnek. .A fővárosi verdikt hangtalan, de lesújtó kritikája a kormány politikájának és komoly figyelmeztetés arra, hogy álljunk meg azon a végzetes lejtőn, amelyre az utóbbi években jutottunk, egyben válasz a délivasut vendéglőben kiadott hírhedt jelszóra, amely szerint a szociáldemokratákkal nem állnak szóba. A dolgozó polgárság e verdikt szerint igenis szobádat velünk, mert felismerte becsületes és őszinte szándékainkat és mert tanult a múltból, amely éppen azért vált az országra nézve végzetessé, mert évtizedeken és évszázadokon át nem álltak szóba a munkássággal. (Zajos helyeslés a l szociáldemokrata-párton és a baloldalon.) Mi pedig a fővárosi választások hál beigazoltuk, hogy önös célok nélkül, sőt áldozatok árán is tudunk és akarunk alkotmányos eszközökkel küzdeni a szabadságért és az igazi egyenlőségért, ha ezt lehetővé teszik számunkra. De hogy ezt tehessük, ahhoz a túloldal belátására és megértésére van szükség, mert enélkül mesterséges akadályokkal kerülünk szembe, amelyek elhárítása szükségszerűen más eszközöket igényel és provokál. A választójogi törvényjavaslat nem egyengeti útját a célnak. Ez a javaslat nem a haladást szolgálja, hanem a visszafejlődést. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Egy miniszter szavával élve, ha a fene fenét eszik is, akkor sem lehet az idő kerekét visszafordítani. A javaslat indokolásában értékes vallomások vannak. Szinte érzi az ember az izzadságszagot, ha belemélyed az indokolásba, olyan megerőltetésbe kerül, hogy önmaguk előtt is plauzibilissé tegyék azokat, amiket a törvényjavaslatban paragrafusba foglaltak. Az indokolás összehasonlítást tesz az 1913. és 1918. évi választójogi törvényekkel, amelyeket a gyakorlatban soha nem próbáltak ki. Ezekből mutatják ki, hogy milyen nagy a számszerű haladás a régi javaslatokkal szemben. Ha visszatérnek a 48-as időkbe, vagy ha 1514-be mentek volna vissza, akkor mutathattak volna csak ki nagyszerű haladást! Ez a javaslat mutatja, hogy milyen nehéz igaztalan ügy mellett érveket felhozni. A kormány indokolása szerint nem lehet összehasonlítani ezt a törvényjavaslatot a Friedrich-féle választójogi rendelettel, mert a Friedrich-féle rendeletet az akkori viszonyok kényszerítő hatása szülte. Pedig Bethlen miniszterelnök szintén aláírta ezt a Friedrich-féle javaslatot. Az indokolás szerint ez a javaslat óriási lépéssel haladt a jogkiterjesztés felé. (Gúnyos közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) A javaslat szerint tetemesen emelték a jogosultak számát. (Gúnyos derültség,) Azt mondják a javaslatban, hogy azért kívánják a négy elemi iskolai képzettséget és nem az Írni és olvasni tudást körülményesebben bizonyítani, ment a négy efemi iskolai képzettséget.

is gondolni kell. A takarékosság elvének legszigorúbb keresztülvitele ma a kormány és a parlament legfontosabb feladata és a legnagyobb szerepe ebben épen a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának van. Ezért van szerencsém a pénzügyi bizottság tagjait felhívni arra, hogy az állami közigazgatás minden ágában és az összes minisztériumokban a legnagyobb takarékosságot vezessék be. Ha azonnal és a legenergikusabban hozzá nem látnak ehhez, akkor az állami pénzügyek szanálásának már megkezdett munkája kérdésessé válik. A pénzügyi bizottság, ha ezt a munkát gyorsan, energikusan és a legnagyobb határozottsággal elvégzi, akkor az állami pénzügyek rendbehozásának és a nép gazdasági fejlődésének szempontjából epochális jelentőségű feladatot oldott meg. Kérem, elnök ur. hogy ezt a kérdést a legközelebbi ülés napirendjére kitűzni szíveskedjék. Az ellenzék a levél felolvasását gúnyos közbeszólásokkal fogadta. A pénzügyi bizottság legközelebbi ülésén fogják megválasztani azokat az albizottságokat, amelyek az egyes tárcák költségvetéseit letár-A magyar ellenzék kedden bevonult a nemzetgyűlésbe

A demokratikus blokk feladta a passzivitást — Peidl Gyula

jeleutette be a parlamentnek a passzivitás megszüntetését

Budapestről jelentik: A passzivitásba vonult ellenzéki pártok hétfőn éjszaka értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy bevonulnak a parlamentbe. Kedden délelőtt a demokratikus blokkhoz tartozó képviselők — a szociáldemokraták is — megjelentek a képviselőházban. Ez az elhatározás szoros összefüggésben van azzal a győzelemmel, a melyet a fővárosi választásokon arattak. A bevonulás minden szenzációtól és incidenstől mentesen, szinte feltűnés nélkül zajlott le. A szocialisták tiz óra után nagyobb tömegben érkeztek és elfoglalták szokásos helyüket és pedig a középfolyosó benyílójánál. Nemsokára megérkezett Vázsonyi Vilmos, aki a szocialistákkal kezdett beszélgetni. Az első Rassay Károly volt, aki a béke jeléül sietett Vázsonyit üdvözölni. A diskurzus a folyosón huzamosabb ideig tartott és szemmelláthatólag azt a tendenciát domborította ki, hogy most már el kell tűnnie minden ellentétnek, amely a fővárosi választásokból sarjad ki és a baloldalnak egyesült erővel kell különösen a választójogi javaslat ellen harcba mennie.

Féltizenegykor nyitotta meg az elnök az ülést és ekkor Peidl Gyula vezetésével a szocialisták egész tömegükben bevonultak a terembe. Ugyancsak bementek a demokraták és a megjelent Kossuth-pártiak is.

Folytatják a választójog vitáját

A választójogi vita folytatásának soráű elsőnek Baross János páxtonkivüli

szólalt fel, aki örömének adott kifejezést, hogy a csonka parlament ismét teljes. Kijelentette, hogy kizárólag a nemzet érdekei miatt küzd a titkos válasz tójogért. *

— Azoknak az embereknek — mondotta — akik forradalmasitóknak neveznek bennünket, csak azt válaszolom, hogy a huszadik 'században nem lehet munka nélkül megélni. Munkát követelünk és mert ez a választójog, amelyet a kormány akar hozni, megakadályoz minden reformot, mert ez a törvényjavaslat egyenesen nemzetellenes, azért azt visszautasítom. (Zajos helyeslés a baloldalon.)

Scitovszky Béla elnök: A következő szónok?

A jegyzó (olvassa): Peidl Imre.

Felkiáltások a baloldalon: Nem Imre, hanem Gyula! Úgy látszik a hosszú idő alatt éli elejtette! (Derültség).

Peidl nagy beszéde

Peidl Gyula: Tisztelt Nemzetgyűlés! Hosszabb távoliét után megjelentünk újra az ország házában, hogy az utolsó pillanatban még egyszer kísérletet tegyünk annak a merényletnek a megakadályozására, amelyet a kormány a választójogi javaslatának keresztiilerőszakolásával készül az ország dolgozó népe és végső fokon az egész ország ellen elkövetni. Erőszakkal távolítottak el bennünket, hogy a házszabályok szigorítását. ellenzékmentesen. gyorsan tető alá juttathassák. Példátlan eset ez a parlamentarizmus történetében. A parla-T—r