Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-06 / 121. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T925. május 6. KQ2BE52QLR5 Amikor a Hudozsesztveni-Teater első ízben játszott Szubotícán, azt olvastam a' Báesnicgyei Naplóban, hogy ez a szín­­társulat egyik zsebébe telteti a budapesti Vígszínházát, a másik zsebébe a Nemzeti Színházat. Most nteg azt olvasom a fi­nom, a tamilt, a pompás iráskészségü Szentcieky Kornél cikkében, hogy most látja, milyen könnyelműen tékozoltuk el a dicséret jelzőit Varsányi Irénre, Mois­­sira — Dúséra' — amikor Germariöva­­asszonyról ás Pavlov úrról kell írnunk. Bátrak vagyunk ezt az ítélkezést meg­­felebbczni. Oh, ne legyen félreértés, amit a liudozsesztvcni-egyiittes produ­kál, az valóban a tökéletességig viszi tö­rekvéseiket s vállalt feladatuk megoldá­sának módját. Amit Germanova és Pav­lov- és, Sarov és a többiek produkálnak, az kétségtelenül maga a színpadi művé­szet. Amit ez az együttes a mozdulat­nak, hangnak, gesztusnak; a jajgatásnak és kétségbeesésnek összehangolásában nyújt, ahhoz valóban eljöhet tanulni —~ nem Moissi és nem Ousc - de a világ valahány rendezője. Ne áltassuk magunkat, mi itt Szuboti­­cán, Becskereken, Noviszadon, vagy Szivácon messzire kiestünk azoknak a meg-mcgnjuló törekvéseknek, szent lá­zaknak s álmokért vívott harcoknak sodrából, melyeknek összecsendülése, egy ritmusban összedobbanása az euró­pai kulturfejlödés fázisait jelöli: Mi itt partra vetődtünk s nem ragadnak tovább magukkal azok az áldott viharok, iné- Ivek a haladás magvait szórják szét a világon s melyek minden megújuló nap ui tájakat, uj néprétegeket és" pj Csudá­kat tárnak fel. Mi itt partra vetődtünk, ki húsz, ki harminc, ki negyven éves ko­rában s éljük tovább azt az életet, vall­juk tovább azokat a meggyőződéseket, hisszük tovább azokat a hiteket., amelyet a partrajutás pillanatában éltünk s a partrajutás pillanatában hittünk és val­lottunk. Egy-egy külföldi ut. két-három fájdalom, már csak időtöltésül olva­sott — jó könyv nem képesek.már ösz­­szeforraszrani a szétszakadt kapcsokat. Ne tagadjuk el, hogy ítélkezéseinket már néni a sub specie aeternitatis szempont­­iái vezeti, megállapításaink a megszo­­kottság és belctörődöttség szűk hori­zontjainak és kicsinyes szempontjainak Prokrustes ágyában látják meg a napvi­lágot. Elméretezünk mindent. Vagy a kon­venció szokványhazugságai, vagy az önbizalom localszinei, vagy a lelkende­­zés eiefantfázisra vezetik sivatagba mű­vészetet szimatoló szöuliunkat, vagy magasztaljuk lelkezve értékén és érde­mén felül a komoly és nemes eredmé­nyeket is. Ezért van az. hogy gyerekes, torz, jelentéktelen műkedvelő próbálko­zásokat a • jótékonycél a fontos s nem az. a. kusza zagyvaság, amit összehorda­­nak* — jelszóval magasztalunk, holott tudván tudjuk, hogy mit cselekszünk, de ezért van az is, hogy az igazi esemé­nyekkel szemben akaratunk ellenére is elveszítjük a mértéket s a lelkendező csodálkozás, az áhitatos hódolat s az a határtalan öröm, amit az igazi művészet földerít bennünk, a szupcrlativuszok tul­­ságaiba. a kritika kritikátlanságába s a mérték kilengéseibe szédít mindamiviun­­kat. A Hudozscsztveniek valóban tökélete­sen szolgálják a maguk törekvéseit, de talán ők maguk sem hárítják el a vitát abban a kérdésben, hogy azok a törek­vések, melyeket tagadhatatlan tökéle­tességgel valósítanak meg, nem egy túl­nőtt színpadi irány, művészi elv szolgá­latában állnak-e. Amit ők alkotnak, az tökéletes, de ez a tökéletesség megállt a meiningenieknek. megállt Brahm Ottó-, nál és — bármilyen groteszkül hat is, megálli íjtaniviaskynál. Amit ők'mutat­nak, az a veszteglő naturalizmusnak — Alfred Kéné ez a szó — Eniskeitszug­­ja, de — Rafael is maga volt a tökéletes­ség s melyik festő mer ma Raíael-képet iesteni s Rembrandt is maga az utolér­­hetetlcnség s csak az akadémiai növen­dékek festenek ma Rembrandt modorá­ban. A Hudozscsztveniek valóban meg­rázó biztonsággal ábrázolják nemcsak a pszihologiai, de a fiziológiai embert is. az ö — megint egy Alfred Kerr-i szó, mintha nagyherreskedök volnánk - Ar­­meleutstil-juk az emberábrázolás tökéle­tessége. de megint lehetne vitát kezdeni tkkor, hogy amikor a leeresztett szuffi­­ték között egy szék szobát s egy léc ke-i rifést és uccarészletet — szimbolizál, jo­gosult-e a naturalizmus örökérvénjrfise­­gét s korlátlan szabadságát orrpiszkálás­­sal, fiiltisztogatással és a test ülésre szolgáló részének vakarásával bizonyí­tani. Brahni Ottót detronizálta Rein­hardt, a naturalizmust a szimbolizmus, (Ijogy az expresszionizmusról ne is es­sék szó), de a Hudozsesztveniek még a naturalizmust és Brahmot szolgálják, igaz,. hogy nemcsak felülmulhatatlanuT, de utólérhetétlenül is. Ennek a művészi iránynak tagadhatat­lanul szirtészóriások álinak alázatos szol­­álatában, de ne ltigyjük azt. hogy ha olyan s'zinészzsenik, mint amilyen Pet­­hcs Imre, Fenyvesy Emii, Nyáray Antal, vagy Mitterwurzer voltak, vagy amilye­nek Szcntgyőrgyi István, Jászai Mari, Odry Árpád, vagy r- Moissi állnának össze egy teremtő, uj utakat föltáró rétl­­dezőzseni vezetése alatt s hat éven ke­resztül összesen csak tizenkét darabot játszanának, úgy, hogy minden színész nemcsak saját szerepét, de az egész da­rabot tudja kívülről, nem éppen ilyen tö­kéletesen, éppen- ilyen megrázóan, éppen ilyen fölülmulhatatlanul valósítanák meg — a vezető gondolatnak és vezető ren­dezőnek minden törekvését. A Hudozsesztvenieké legyen minden hódolatunk, szórjuk elébiik a dicséret tömjénes szavait, mert amit adnak, való­ban komoly és nemes művészet s aho­gyan adják, az világitó példája lehet az emberábrázolást a tömeggesztus curit­­muSáig a színjáték tökéletességének, — de a művészet nem Kronosz, hogy felfal­ta saját gyermekeit s a iludozsesztve­­niek nem bűvészek, hogy zsebükbe tün­tessék el testvéreiket a művészetben. Dettre János Együtt a halálba Egy subo'icai magántisztviselő Novisadon agyonlőtte feleségét és önmagát Noviszadról jelentik: A Fehér Hajó­­szálló egyik szobájában kedden délelőtt öngyilkosságot követett el egy fiatal há­zaspár, amely néhány nappal ezelőtt szállt ott meg. Tiz óra tájban Séhiü­­teisz Mária szobaasszony két egymást köyetö dörrenésre lett figyelmessé, a mely a szálló 5. számú szobiából hallat­szott. Bcrsirt György pincér be akart ha­tolni a szobába, annak ajtaja azonban zárva volt. Miután többszöri felszólítás­ra sem nyitottak ajtót a bentlévök, a pincér felfeszitette az ajtózárt és belé­pett, a szobába: A pincér elé ■ borzalmas látvány tárult. A szoba, lakói, amint a bejelentökönyv­­böl megállapították, Pálíív József ma­gántisztviselő és felesége vértől ellepve, megüvegesedett szemekkel hevertek a megvetett ágyban. A pincér- nyomban értesítette a rendőrséget és Malencsics Bogoljub rendőrkapitány rendőrorvos kíséretében kiment a helyszínére. A rendőrséggel egyidejűleg kiszállt a hely­színre Skrbliin Iván vizsgálóbíró, vala­mint Vukovoljác Zsarkó ügyész is. A nyomozás vezetői megállapították, hogy padlón hevert a revolver. Az asszony holtteste a férfié mellett feküdt, falfelé fordulva. A rendőrség az asztalon leve­let talált, amelyben az öngyilkos házas­pár csupán annyit ir, hogy közös elhatá­rozásból végeznek magukkal és kérik a hatóságokat, hogy kilétük megállapítá­sára ne indítsanak nyomozást. A búcsúlevélnek ez a része azt a g.va­­mit keltette a nyomozás vezetőiben, hogy az öngyilkos házaspár hamis né­ven jelentette be magát a szálló portá­sánál. Az ebben az irányban kiterjesztett nyomozás eredménye azután igazolta a rendőrség feltevését. Megállapították ugyanis, bogi’ az élettől megvált házas­pár Molnár József szuboticai magán­tisztviselő és felesége, akik április elején távoztak el Szuboticáról. Molnár Szubo­­ticán a Rajcsics-malomnál volt alkalma­zásban és a Szombori-ut 39. szám alatt lakott feleségével együtt. Kiderült, hogy Molnárék már régóta készültek Ameri­kába vándorolni, azonban nem tudtak bevándorlási engedélyt szerezni. Való­színű, hogy efölötti elkeseredésükben vé­geztek magukkal. A rendőrség tovább öngyilkosság történt. A férfi, közvetlen If oly táti » a nyomozást a kettős öngyii­­az ágy szélén feküdt, az ágy mellett alkosság ügyében. György herceg külföldre akart menekülni Végrendelkezett a királyi herceg Beogradból jelentik: Györgye her­ceg Beliére való szállításával egy­idejűleg, mint jelentettük, a beogra­­di rendőrség házkutatást tartott Angyeikovics Milivoj nyugalmazott ezredesnél, aki Davidovics Ljubának veje. Prodánovics Jása volt minisz­ternél. a köztársasági, párt vezető­jénél és Petrovics Mihajló egyete­­temi tanárnál. A házkutatások lefo­lyásáról és eredményéről a Politika a következő tudósításban számol be: A délutáni órákban megjelent An­­gyelkovics lakásán Sztevaaovics rendőrtiszt egy Írnokkal, egy tiszt­viselővel. két csendőrrel és két ta­núval. A rendőrtiszt kézbesítette Ángyéi kovácsnak a rendőrség végzé­sét és rögtön hozzáfogott a kuta­táshoz. Előbb megmotozták Ángyéi­­kovácsot, a. íját és a cselédjét, az­után tüzetesen átkutatták a lakást A házkutatás este tiz óráig tartott. Átvizsgálták a könyveket, papíro­kat. a levelezést, azokat a holmikat pedig, amelyek átvizsgálására már nem jutott idő, egy kosárba lepe­csételve a rendőrségre szállították, ahol másnap Angyeikovics jelenlé­tében felbontották a kosarat. A rendőrség semmi olyan nyomra nem akadt, ami Angyeikovics sze­mélyét kompromittálná és erről kedden hivatalos értesítést adott ki. Angyeikovics lakásában megtalál­ták Györgye herceg két leplombált ládáját, amelyeknek kulcsait Györ­gye herceg őrizte. Ezeket a ládákat a herceg mindig Angyeikovics ez­redesnél szokta hagyni, amikor kül­földre utazott. Györgye herceg va­lószínűleg most is útra készült, mert Ángyéi kavicsnak levelet is irt, a melyben kérte, hogy a ládákat őriz­ze meg visszatéréséig. A két ládát Szintén a rendőrségre szállították. Angyeikovics követelte, hogy erről értesítsék Györgye herceget. Megtalálták ezenkívül Angyeiko­vics lakásán Györgye herceg vég­rendeletét is. A végrendelet egy öt­szörösen lepecsételt fehér boríték­ban van, amelyre Györgye herceg sajátkeziUeg irta fel: Utolsó akara­tom. Angyeikovics kijelentése sze­rint Györgye herceg azt kívánta, hogy halála esetén végrendeletét a bíróság bontsa fel. Azt a körülményt, hogy Györgye herceg már végrendeletet készített, szintén a herceg üldözési rögeszmé­jének tulajdonítják. Az a kényszer­képzet. hogy üldözik és állandóan veszélyben van. indította Györgye herceget arra, hogy folyton változ­tassa étkezési helyét. Gyakran még a legbizalmasabb barátai házában sem mért enni, sőt a beogradi víz­vezeték vizéből sem mert inni, ha­nem automobilon kijárt az Avala­­liegyhez és onnan vitt magának ha­za vizet. A rendőrség Prodánovics Jása la­kásáról is sok kéziratot és egyéb iratokat vitt el. Az iratokat a rend­őrségen Prodánovics jelenlétében tanulmányozták át. Ez a vizsgálat csak kedden fejeződik be, de Pro­dánovics ellen sem találtak kom­promittáló anyagot. A feacskogradistei Jegyző merénylői a noviszadi felebbviteli bíróság előtt Uj bizonyítást rendeltek ei Novisadró! jelentik : Még 1923 októ­ber 21-én történt, hogy Pefrovics Gyúró és Russki Gavra nyolc más bácsko­­gradistci fiatalemberre! megvárták, ami­kor Csakra Csedomir községi jegyző este.a hivatalából hazament és balták­kal agyha-fobe verték, úgy, hogy Csakra hónapokig élet és halál közt lebegett, de csak hosszabb idő után gyógyult meg, Csakra Csedomir jegyző feljelenté­sére a csendőrség elfogta a tetteseket, akik beismerték cselekedetüket és elő­adlak, hogy nekik Popovits Milán bacsko­­gradisíei jómódú mészáros és Csolics József ottani földmives, a helyi szrnao szervezet vezetői parancsolták meg, hogy „össze kell törni“ a jegyzőt, aki nagy magyarbarát, nem jó hazafi, aki nem engedte egy nagy szerb nemzeti ünnepet megülni. A novisadi törvényszék 1924 február hó 5—7-ig tárgyalta a bűnügyet és PetíPvits Gyúrót, mint tettest őt évi fegyházra, Russki Gavrat, mint tettes­társat három évi fegyházra, Popovits Milánt, mint felbujtót öt évi fegyházra ítélte. A novisadi felebbviteli bíróság keddi tárgyalásán dr. Szekutics Milán védő előterjesztésére a bizonyítás kiegészítése végett a tárgyalást elnapolta. Ä hadifogoly bigamiája Két házasságért — egy hőnapi fogház Sztipics Béla, szuboticai földmives 1916-ban az orosz fronton hadifogságba jutott és Oroszország belsejében a re­­zanskai kormányzóságban levő' Dulravka faluban, egy orosz báró birtokán kapott, mint földmunkás elhelyezést. Később, a bolsevisták uralomrajutása után Agopov Konstantin birtokán talált elhelyezést, ahol munkaadójának 18 éves Evgeni je nevű ieáuya halálosan belesze­retett a csinos szuboticai legénybe, aki elhallgatta, hogy neki Szubotícán fele­sége és gyermekei vannak. Sztipics Béla ugyan most azt állítja, hogy a Szép Evgenije tudta róla, hogy házas és családja van, viszont Agopov Evgenije azt állítja, hogy Sztipics Béla elhallgatta előle nős és családos állapo­tát. Tény azonban, hogy * Oroszország­­bau orosz egyházi szertartás szerint meg­­eskiidíek és a háború befejeztével Szti­pics Béla visszatért Szuboticára, ahova elhozta második feleségét is. Az uj asszony csak itt tudta meg, hogy férje nős. Az orosz asszony erre az oiosz emigrációs szervezethez for­dult, amely Sztipics Bélát feljelentette az ügyészségen: s Sztipics Béla és Ago­pov Evgenije ellen bigámia miatt bűn-, ügyi eljárást indított. Evgenije később meghalt. A szuboti­­ciai törvényszék 1923 január 16-án fel­mentette Sztipics Bétát, mert a vádlott mentségéül elfogadta, hogy élete meg­mentése érdekében vette el feleségül az orosz leányt, különben a bolsevisták kezébe került volna. A noviszádi felebbviteli bíróság ked­den tartott tárgyalásán, a rendkívüli enyhítő körülményekre való tekintettel egy havi fogházra ítélte Sztipics Bélát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom