Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-05 / 93. szám
24 OLDAL * ARA 3 DINAR Pešterfaa plaČosss? m XXVI. évfolyam Snbotico. VASÁRNAP, 1925 áarüis 5. EUgjeienik minden reggel, ünnep után éa hétfőn délaea Telefon izém: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 WBb 1 tlőfizetési ár negyedévre 135 dinár Kistőhivatah Siiho.ita, Aleksandrova ul.l.(Lf>Hjttt!li'p«!}ta)l SzerbeExtőségi AJeksandrova aL 4. (RoM:a-Fűur»ür9»p&l9U) Fel a függönnyel! Irta: Prokopg Imre A választási vereség kimagyarázása, mentegetése és okainak feltárása körül megindult vita zajló hullámai immár elsimultak. Ennél a nekünk oly fájó kérdésnél is beigazolódott a régi mondás, hogy minden csoda három napig tart. Türelmesen vártam, hogy az enyémnél avatottabb toll hozza nyilvánosságra az első kísérlet balsikerének igazi okait, mert amit eddigelé erről a sokat vitatott témáról összeírtak, az jobbadán nem volt egyéb, mint több-kevesebb ügyes séggel kicirkalmazott pro domo védekezés és a lényeg jó vagy- rosszhiszemű elhomályosítása. Feszült várakozással néztünk az Elnöki Tanács legutóbbi gyűlése elé ils, abban a feltevésben, hogy a magyar párt legfelső fórumától végre megkapjuk az őszinte vallomást, a helyes ténymegállapítást és a,csinos bukás fő- és mellékkörülményeinek kimerítő és tárgyilagos lsmesteté--ót Ehelyett egy mlndörtképen szürke és semmitmondó kommünikével szerencséltették az Elnöki Tanács szentélvén kívül álló tömegeket. A »Roma locuta est* —r* nem tudtuk miért — ezúttal elmaradt a szokott ex cathedra nyilatkozatokkal együtt. A hivatott publicisták és a vezérek hallgatása szolgáljon tehát mentségül. ha közkatonák vállalják a felvilágosítás kényes és hálátlan szerepét. Sietek hozzátenni, hogy egyáltalán tíem szándékozom a nagy hévvel, i'mitt-amott kilobbanó szenvedélyességgel és éonen emiatt gyakran bántó elfogultsággal folyatatott disputát feléleszteni. Kötelességemnek tartom azonban, hogy rámutassak néhány olyan tényrjg, mulasztásra és hibára, melynek felderítése a közvélemény tájékoztatása szempontjából és az ügy érdekében szfirin,tem múlhatatlanul szükséges, ha nősért nem, hát azért, hogy magunkba szállva, okuljunk belője és a régi tévedésekbe, az elkövetett hibákba való visszaesést a jövőben lehetőleg kikerüljük. I A takargatás és szépitgetés, a »vakulj magyar«-féle struccpolitika csökönyös folytatása, a be nem vált taktikához, a rossznak bizonyult módszerhez való görcsös ragaszkodás olyan kátyúba sodorhatná a vajdasági magyarság politikájának már amúgy is kissé rozzant szekerét, hogy onnan semmiféle erőfesz: f essek sem lehetne többé a rende vágányba visszaterelni. Kik felelősek a bukásért ? Mi tűrés-tagadás benne: a választási kudarcért, az egyenesen megszégyenítő letörésért elsősorban a vezetőségnek, a magyar párt választási hadjáratát irányító vezérkarnak kell felelősséget vállalnia és viselnie. Készséggel elismerem, hogy az Elhöki Tanácsot együttesen és minden. egyes, tagját külöa-külön a lesjobb szándék vezette a párt ügyeinek intézésében a megalakulás napjától egészen a választási küzdelem szomorú kimeneteléig. A jó szándék azonban nem műiden. Sokszor még mentségül sem elegendő. Az alábbi megállapításokból majd kitűnik, legalább nagy vonásokban, miben rejlett a mulasztás, hol vojt a hiba és miben történt tévedés. Az Elnöki Tanács működése Nem árulok el titkot annak megállapításával, hogy az Elnöki Tanácsnak nem volt gyökere a magyar nép tömegeiben. A párt szervezetét a kényszerhelyzet -hatása alatt feiülről csinálták meg. A tetőzeten kezdték s vá nem értették a módját annak, hogy) a megalakulás óta eltelt három.esztendő során, a tagadhatatlanul fennálló temérdek nehézség ellenére is, í> íatőt- szilárd barakkal slájánfasszáfc és a teherbíró alapzatot is megépít. 7 * így aztán Mohamed koporsójaként ég és föld között lebegett az Elnöki Tanács. Ahelyett, hogy a pártszervezet kimélyitésénél és demokratikus irányban való kiépítésénél az országos szerb pártok vágj7 akár a német párt példáját követve, megalakította volna a helyi szervezeteit mellett a járási és kerületi szervezeteket is. legalább a bizalmiférfiak bevált rendszerének formájúban, érthetetlen módon mindvégig megmaradt előkelő elszigeteltségében, a lelhők között, a képzelt hatalom ködbe vesző Olympusán. Ne mondják azt, hogv ezt a szervezési munkát a viszonyok mostohasága akadályozta meg, mert a blokk három hónapos kormányzása alatt annak zavartalan elvégzésére rendkívül kedvező alkalom kínálkozott. . < •>. * A félbemaradt párt-szervezés előkészítésének és megkönnyítésének egyik hatékony segédeszköze kétségtelenül a sokai emlegetett pártprogrammnak népszerűsítése és tízezernyi példányban való terjesztése lett volna. Ennek érdekében a megalakulás óta lepergett három esztendő során — sajna — semmitsetn tettek, mert elegendőnek tartották a programnak a sentai alakuló gyűlésről irt tudósítások keretébe szorított egyszeri közzétételét. Bezzeg a néniét párt, melyre a'vita folyamán oly gyakran történt utalás, lóval helyesebb érzékkel kezelte ezt az iigveí, és džhmboljai programmiát még szerb és rnar^ar szöveggel is a legszélesebb körökben íerjesztgette. Az ügyrend Ugyanígy vagyunk az ügyrenddel, mely a vezetőségből valóságos oligarchiát teremtett és idővel amolyan jogforrás szerepéhez jutott. Minduntalan hivatkoztak rá, de; seas-! ki sem tudta, mi van benne, a beavatott táltosok, a kaszíszerüen elzárkózó augurok és baruspexek kivételével A Sibylla könyveit sem <őrizték féltékenyebben, mint a ma- I gyár pártszervezetnek ezt a hét pecséttel lezárt bibliáját. A titkolódzásban annyira mentek, hogy az ügyrend második, »hővitett' és. javított« kiadásának tervezetét sem tartották szükségesnek és ildomosnak az 1924 november 9-iki velikibečkereki nagygyűlést megelőzően a vidéki szervezeteknek tárnám ánypzás, hozzászólás és véleményezés végett megküldeni. A betiltott nagygyűlés előtt megtartott értekezlet igv persze kénytelen volt már a tulrövidre szabott tárgyalási idő miatt is a kb. 60. §-t felölelő elaborátumhoz áment mondani. A választójogi küzdelem mulasztásai Nem utolsó dolog az sem. hogy a választók névjegyzékéről szóló és a képviselők választására vonalzó 1922-es törvény szabatos magyar fordításáról, ennek idejében való kiiiyciit'tkrasártl és 'forgaloBiiba'^žaíai jrói nem gondoskodtak. Pedig ennek a ‘törvénynek rendelkezései I ugyancsak közelről érintették a választókat, bizalmiférfiakat, urnaőröket no még a jelölteket is. így aztán minden egyes vidéki szervezetnek kiilöti-külön kellett ezt a hiányt, szinte az utolsó órában, több-kevesebb hozzáértéssel pótojnia. Szakasztott ilyen lagymatagsággal kezelték a jogszerzés kérdését is a választók névjegyzékébe való bereklamálás felületes, lanyha és tervszerűtlen keresztülvitelével. Az első alkalom szándékos elmulasztása még menthető, mert akkortájt napirenden voltak a felelőtlen kilengések s így nem volt tanácsos az alkotmány sáncain kívül állók tízezreit felesleges zaklatásoknak és üldözetéseknek kitenni. Az akkori kényszerű mulasztást azonban játszva, minden veszélytől mentesen pótolni lehetett volna a blok-kormány idején, mikor — félig hivatalos helyről — egyenesen biztatták az illetékeseket nemcsak a reklamálás mielőbbi és nagyvonalú megejtése, hanem a hiányos pártszervezet minél sürgősebb és teljesebb kiépítésére Is. Fdsjft közönv és dermedt tétlenség tagadta a jóindulatú intelmet s — dicséret a kivételeknek — a reklamálás ügyét továbbra is a jószerencsére és a névjegyzékek hivatalból ’■aló kiigazítására bízták.'. Meg -is látszik az eredményen, mert még. mindig kb. 30.000 magvar honpolgár várja politikai jogainak elismerését -ujknek akOv részvétele a legutóbb? választási küzdeTpmVn feltétlenül a magyar párt favára billenthette voT”a a mérleget. A sfijtóake:ö téved’sei Mindez quanüté négligeoble számba ment, mint ahogy az egységes szellemben irányított sajtócampagne megszervezésével sem sokat törődtek, Szinte szánalmas volt nézni, milyen gyatrán törlést a választási had« járat előkészítése sajtó ntláa[Sajtóbizottságnak — még pedig az erre elsősorban hivatott újságírók; bevonásával — nt&sia sem volt, már pedig ezt a bizottságot a különben is csak nagyritkán összeülő Elnöki Tanács egyáltalán nem pótolhatta. Nem csoda, ha a magukra hagyott, inform álatlan és terv szerű irányítás nélküli magyar lapok közül a Hírlap, Torontói és a Délbácska csak 2—á 'héttel a választás előtt fogott hozzá ahhoz a választási Jsaitóagitudóhoz, melynek rögtön a választások kiírása után kelleti volna megkezdődnie. Kétlem azonban, (hogy a Uélbácska antiszemita kiruccanásai növelték volna a magyar [párt választási esélyeit. Ha az Elnöki Tanács valóban feladata magaslatán áll, könnyűszerrel meggátolhatta volna a választási agitációnak ezt a sajnálatos eltévelyedését és ártalmas eldurvulás;?. S-ba már érméi a kérdésnél tar’tok, külön meg kel! emlékeznem a- EiksmegyA Naplóról, melynek tejvékeny közreműködését és* önkéntes fešk■ ' _? . •• . ki:/delembe bizonyára mindannyian fájdalommal nélkülöztük. Minden módot, alkalmat és eszközt fél kelleti volna használni, hogy az Elnöki Tanács és Bácsmsgyei Napló közötti félreértés legalább a választás! kampány tartamára kötendő trenga del formáidban kikiiszöbifHessék. Az Elnöki Tanács másként vélekedett. meri hát y>Stolz lieb' ich den Spanier«. A következmények megmutatták, mily végzetes hiba volt a vajdasági magyarság legnívósabb, legelterjedtebb és legsúlyosabb szavú lapjának a támogatását rejtélyes könnyelműséggel íefítyrnálni és a limine lemondani arról a tagadhatatlanul nagy szellemi értékről és félsikert jelentő publicitásról, melyet a Bácsmegyei Napló, irigyei és nyílt ellenségei minden tiltakozása dacára is képvisel A,: eredmény a lebagcn íeilizált Bácsmegyei Napió sajnálatos és kisz,ámithatat!an veszteséget okozó íélreállása volt. Taktikai hibák Nyomós indokok szólnak amellett' hogy az egységes front megvalósítását célzó törekvés sem leit volna meddő, ha Pleszkoyits Lukácsot nem kezelik félvállról és az első érdemleges tárgyalás sikertelensége után nem ejtik el azonnal és fölényeskedve a további egyezkedési tanácskozások fonalát. A lesajnált kigunyoít és féketoli Pleszkovits révbe éri és — akárhogy forgatjuk is a dolgot — végeredményben erősebbnek bizonyult az Elnöki Tanács összes stratégáinál Szerény véleményem szerint a választási taktika sem volt helyes. Kezdetben teljesen indokolt volt az önálló lista, de csak addig, amíg remélhettük, hogy a népakarat szabad megnyilvánulása elé nem fognak leküzdhetetlen akadályokat gördíteni, Mikor azonban bekövetkezett az
