Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-04 / 92. szám

!925. április 4, BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oMa!. Kisebbségi Élet S3* Csehszlovákia uj berlini követe, dr. Krofta, egy német hírlapírónak ér­dekes nyilatkozatot tett a csehszlovák kisebbségek helyzetéről. — A németeknek — mondotta — rend­kívül nagy szerepük vau a kulturális munkában és ha kiengeszteiődnek az uj helyzettel, mindent megkapnak, ami az állam biztonságával és egységével ösz­­szeegyezictheíő. Berlinből tekintve a dolgokat egy reális politikus sem* fogja elvitatni, hogy a német kisebbségek mindenütt, tehát Csehszlovákiában is, előnyt jelentenek Németországnak. A természetes összeköttetést tartják fenn Németország s a szomszéd államok kö­zött, amely jó irányba terelve, mindkét félnek csak hasznos gyümölcsökét hoz­hat. Elsősorban gazdasági .kapcsolatok­ra gonodolok, de kulturális és szellemi befolyásokra és vonatkozásokra is. A kisebbségeknek az a pozitív missziója van, hogy a nemzetek közti közeledést szolgálják és ezzel az ellentéteket át­hidalják. A kisebbségeiknek ezeket a pozitiv lehetőségeit nem szokták kellően hangsúlyozni. A népek megértésének s az általános békének utján nagy hala­dás lesz, ha kisebbségek felismerik elhi­vatottságukat arra, hogy ne ék, hanem összekötő hid legyenek. # A bukaresti Lopta legutóbbi számá­ban Miile Constantin, az ismertnevü ro­mán publicista vezércikket irt a kisebb­ségi kérdésről. Az Amerikai Egyesült- Államokban — írja *— újra a romániai kisebbségek ügye van napirenden. Nem áll rendelkezésünkre a jelentés, hogy az abban foglaltak valódiságáról meggyő­ződést szerezhessünk. De hacsak szá­zadrésze igaz azoknak a panaszoknak, amelyeket az amerikai lapok felsorolnak, az tisztán a háború utáni román kormá­nyok bűne, amelyek hat esztendő lefor­gása alatt nem voltak képesek megta­lálni annak a módját, hogy a románság és a kisebbségek között az ellentéteket kiküszöböljék. Ha a kormány azt hiszi, hogy a békeszerződések a valóságban nem hajthatók végre, mondja meg nyíl­tan és világosan. De a kormány azt állítja, hogy a békeszerződéseket lelki­­ismeretesen végrehajtja. Tehát egysze­rűen és kereken hazudik, amikor a külföld felé azt mondja, hogy Romániá­ban minden a legnagyobb rendben van és hogy a kisebbségek számára ez az ország tejjei-inézzel iolyó Kánaán. Épei; a külföld felé nem szabad hazudni, mert a külföld igen könnyen ellenőrizheti a helyzetet. S ha ilyesmi a külföld előtt ismeretessé lesz, annál érthetőbb, ha a valótlan és túlzott panaszoknak is hitelt ad. A kormány nagy hibát követ el, amikor Igazságtalan és jogtalan rend­szabályokat léptet életbe a kisebbségek­kel szemben. Ez megbocsáthatatlan hi­ba, hiszen a békeszerződésekben, ame­lyeket szabad akaratából, kényszer nél­kül Irtuk alá, kijelentettük, hogy a ki­sebbségek egyenrangú polgárai az ál­lamnak. Ez az eljárás csak arra jó, hogy a román állam kebelén belül élő kisebbségeket ellenségekké tegyük, ahe­lyett, hogy barátainkká tennők őket, akik aztán állandóan a külföld felé te­kintenek. * Magyar egység cimen vezércikkben foglalkozik a »Kassai Napló« azzal a íerVvél, hogy a csehszlovákiai magyar­ságot egységes táborba kell tömöríteni. »A magyarság egységes politikájának eszméje — irja — már régóta benne él a magyar szivekben. Az államfordulat sorsdöntő napjaiban éreztük mindnyá­jan, hogy bűnt követnénk el nemzetünk­kel és önmagunkkal szemben, ha a nagy katasztrófa után is egymással civakod­va. egymással megliasonolva. külön­­külön utakon indulnánk neki a szomorú jövőnek. Már akkor tisztában voltunk; azzal, hogy az uj helyzetben csak ak-í kor vethetjük meg szilárdan a lábunkat,' ha összefogunk és ha a magyarellenes, törekvésekkel szembeállítjuk a ml egy-j séges akaratunkat és egységes célkitű­zésűnket... Szent-Ivány József tornai­jai beszédjével kibontotta az egységes magyar párt zászlaját. Akciójának si­kere nagyrészben attól függ, hogy azok­ban az elemekben, akiket a keresztény­­szocialista párt hivatalos vezetősége ki akart szorítani a pártból, valamint azok­ban, akik a magyarság egyetemes ér­dekeit mindig előbbre helyezték, mint a kicsinyes pártérdekeket, megvan-e a kellő készség arra, hogy az adott hely­zet logikus következményeit levonják. Ha nem akarják,- hogy megismétlődjék az a játék,1 amelyet a keresztényszo­­ciaiista párt jelenlegi vezetősége évek óta üz, ha csakugyan a magyarság egyetemes érdekeit tartják szem előtt úgy haíadéktalauul a mellé a zászló mellé fognak állanl, amelyet Szent-Iváu. Tornaiján kibontott«. Husvéi előtt megtörténik a kormányrekoostrukcio Elégedetlenek a vajdasági radikális képviselők A minisztertanács ülése este kilenc óráig tartott, amelyen első sorban az általános politikai hely zétről, a kormány munkaprogram­éról és a parlament elé terjesz­tendő uj törvényjavas!etokról tár­gyaltak. Pasics miniszterelnök megsür­gette több törvényjavaslatnak, igy főleg a rokkant-törvénynek és a íöldmives-hitelekről szóló törvény­nek elkészítését, amelyeket a mi­niszterelnök a sajtótörvénnyel és egyéb, már kész javaslatokkal akar a parlament elé terjeszteni. A sürgetést azzal magyarázzák, hogy a miniszterelnök hosszabb üdülésre szeretne menni és sza­badsága előtt mindezeket a leg­fontosabb javaslatokat tető alá szeretné hozni. A kormány ta­nácskozásán szóba került a ka­binet rekonstrukciójának kérdése is. Mint a kormány egyik tagje a minisztertanács után munkatár­sunknak kijelentette, a rekonstruk­ció még a húsvéti ünnepek előtt meg fog történni. Azt a hirt, hogy a miniszterelnök mér benyújtotta a kormány lemondását, megcáfol­ták. A lemondás még nem tör­ténhetett meg, főleg azért, mert az uj kabinet összetételére nézve még nincs meg a megegyezés a kormánypártokon belül sem. Előbb a pártkérdést kel! megoldani és csak azután kerülhet sor a sze­­kérdésekre, amit Pasics, mélyi des Pantheon és a Sorbomne-t kö­rülvevő nccák nyüzsgő hangyaboly­­hoz hasonlítottak. Háromezer diák tüntetett. A hangulat mindinkább feszült !eti A királypártiak a kalapjukra tűzték az Action Prancaise-t. amire a re­publikánusok hasonlóan feleltek. A kalapjukra csavariák a TOeuvre. a Ouotidien és a Paris $oir számaik Maid botok emelkedtek a levegőbe.. Erre előjöttek a rendőrök. Fülsi­ketítő lárma tört tel Pendőrkordora állta el a Faculté de Droit olace díj Pantheon-ra szóló főkapuját- Maid sípok harsantak fel és a diákok ret­tentő üvöltésbe kezdtek. Hirtelen ro­hanni kezdett egy diák és a magas­ba tartotta a rendőrbottól felvérzeii ujját. Ez a véres uii gyújtott. Botokkal és ököllel mentek név­másnak a diákot.. A verekedések egyik legsúlyosabb áldozata fear» Carco, a Soir munkatársa lett. A. royalisták nekimentek. bőtökkel agyba-íőbe verték, asv. hogy nya­kai és az arcát teljesen elborította a vér. Bántalmazó! közül többet azonnal letartóztattak és bekísérték őket az ötödik kerületi kapitányságra. Háromnegyed négykor Móráin rendőrprefektus bement a Faculté de Droit épületébe és kijelentette, hogy Georges Seelies előadását nem fog­ja megtartani Erre aztán a diákok megnyugodtak. A jobboldaliak előbuitak az Am­­pliithéatre-barrikádjai mögül és csöndben elhagyták a Sorbonne épü­letét. Az uccákon külön csoportokba verődtek és énekelve, kiabálva vo­nultak el. Véres diáktüntetés a Sorbonne-on Nem engedték megtartani Scelles professzor első előadását A rendőrség szétverte a royalista diákok csoportját egyetemi katedrával. A Fakulté de Droit (Jogi fakultás) épületét már délután egy órakor megszállta a diákság, pedig Geor­ges Scellesnek csak három órakor kellett volna katedrára lépnie. Kü­lönösen az Amphitheatre körül emeltek valóságos barikádokat, ne­hogy a katedra megközelíthető le­gyen. Majd a jobboldaliakból alakult őrségek megszállták az összes ka­pukat., Közben rendőrség szállta meg a Quartier Latin főbb pontjait. Válságos rendőr-tenger árasztotta el a Sorbonne körüli uccákat és fő~ t'énf u Boulevard St. Michelt, a rue Soufflot-ot és a rue St. Jaquest. Az egyszerű, kékruhás gyalogosrend­őröknél — mint rendesen — nem volt fegyver. Minden védelmi, illet­ve támadó eszközük az a bot volt, emeli vei máskor a forgalmat szok­ták irányítani. A baloldali, republikánus diákság tömege közben folytonosan növeke­dett. Ekkor már látszott, hogv a harc komoív lesz. Hangos kiáltozá­sokkal ellentüntetésbe mentek át De gyarapodott az Action Fran­­-ais*» tábora is. Hevülfen és vadul kiáltoznak: — Köpjék le fíerrfoi-oif Háromnegyed báromkor * place Párisból jelentik: A Herriot­kormány katedrához juttatta az erősen baloldali érzelmű és a ra­dikális politikában aktivan résztve­vő Georges Scelles professzort. Scelles a katedráját a legszabályo­sabban nyerte el és így semmi más nem maradt volna már hátra, mint­hogy a jogi fakultásom megkezdje előadói működését. A hires irancia professzor már többször meg is kí­sérelte a bemutatkozó előadásának megtartását, ez azonban a diákság ellenállásán mindig meghiúsult. A diákok agresszív magatartásá­ért legnagyobbrészt Leon Daudet­­et, az Action Francaise szerkesztő­jét terheli a felelősség. Az ő és Charles Maurras izgató vezércikkei, melyek ott parázslanak nap-nap után az Action Francaise első há­rom-négy hasábján* annyira hatot­tak, hogy a diákság egy része nem­­sak teoretikusan, de aktiven is harcot kezdett a kormány ellen. Az Action Francaise által veze­tett diákok arra az álláspontra he­lyezkedtek,- hogy Georges Scelles tanári kinevezése a kormány önké­nyes és jogtalan tette volt. Szerin­tük a Herriot-kormány Scellest a Cartel des Gauches politikusát po­litikai1 érdemedért jutalmazta rne? szokásához hiven, valószinüisp most is pártjának megkérdezése nélkül fog elintézni. E tekintet­ben különben máris többféle kombináció merült fel. Ismét kü'ön kívánságokkal lép­tek fel a tárcák betöltése tekinte­tében a radikális párt egyes cso­portjai, különösen a boszniai és vajdasági radikálisok, akik meg­növekedett számarányuknak meg­felelően az eddiginél több tárcát követelnek a maguk számáré. Nagy elégedetlenség topnszlaihaló a vajdasági radikálisok kűriben, akik attól tartanak, hogy ismét csak egy tárcát kapnak és azt sem vajdasági születésű, hanem a Vaj­daságban megválasztott szerbiai származású Leovac fogja elnyerni, akinek kir szerint a miniszterel­nök az agrárreform tárcát szántén A pénteki mozgalmas nap után egyébként most ismét csendesebb politikai élet várható a parlament újból való megnyitásáig. Az ellen­zéki pártok vezetőinek nagy része el is lusgyta Beogradot. Spaho, Behmen és Hrasznica, akik s mu zulmán párt képviseletében rna‘ rodtak Beográdban, pénteken este elutaztak Sarajevóba. Korosec már reggel Ljubljanába utazott, Rades Pavíe és dr. Polics ugyancsak este Zagrebba utaztak, udy, hogy u horvát pártklub ve­zetői közül már csak dr. Trumbics Ante maradt Beográdban. Az angol munkáspárt msg vart elégedve a lordok házával Vita az angol felsőhíz reformjáról Londonból jelentik: A lordok háza folytatta a vitát a felsőház reform­járól. amelyet a múlt hété:! Suther­land herceg kezdett meg. Lord Bir­kenhead utalt azokra a kiieieníések­­re. amelyeket ebben a társrvban a li­berális és munkáspárti vezérek az előző felsőházi vitákon tettek. Asífuith. Oxford grófja, a liberá­lisok vezére kijelentette, hogy ra­gaszkodik azokhoz az elvekhez, melyeket a felsőház reformja tár­gyában a tizenöt év előtti történelmi ellentétek idején vallott, nevezete­sen. hogy a második kamara elvá­laszthatatlan része a variament de­mokratikus intézményének, de újjá­szervezésre van szüksége. Lord Haldane, a felsőház munkás­párti vezére, beszédében azt hangoz­tatta. hogy véleménye szerint leg­okosabb volna ezt a kérdést levenni a napirendről, mert a munkáspárt meg van elégedve a lordok házának mai összetételével és nem tesz ja­vaslatot annak reformjára, hacsak a ielenlegi kormány nem módosítja a felsőház működését. Lord Birkenhead rámutatott arra, hogy teljesen lehetetlen a felsőházat úgy hagyni, ahogy az ma van és ha a munkáspárt csakugyan megértené saját érdekelt, akkor felelősséget vállalna a felsőház szükséges re­formjáért. A szónok utalt azokra a nehézségekre, amelyekkel a mun­káspárt találkozott akkor, amikor a lordok házában képviselőket kere­sett a saját politikájának védelmére, A munkáspártnak, számolnia kell az­zal. hogy ha évek múltán esetleg is­mét kormányra kerül, olxan felső­házzal álljon szemben, amelyben a munkáspárt is képviselve van. El­lenkező esetben a lordok háza örök­re eltünhetik a föld színéről. Impe­rativ ok a reformra az. hogy a felső­házban nem kevesebb, mint 700 lord van. de ezek közül igazi munkát alig 2—300 végez, ö maga a felsőház tagjainak számát 300-ra szállta, ná le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom