Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-30 / 116. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 30, CIRKUSZ m ® a Ahogy a viccet a kedélyes vidéki bácsi elmeséli Bizonyára emlékeznek még, — hogy ne' emlékeznének? — arra a költői pár­viadalra, amelyet a Bdcsmcgyei Napló két humoristája, dió és Stella folytatott ebben a rovatban. Adva volt egy vicc s arról szólt, hogy ki mikép meséli ezt el s ki inikép hallgatja. Ha netán nem unták még meg c históriát, az alábbi­akban elolvasható, hogyan meséli el a viccet falun az úgynevezett jókedélyü öreg bácsi. A napokban Kistorákon voltam láto­gatóban. A falu nevezetességeivel ha­mar készen voltam, a házigazdám azonban estére különös élvezetet Ígért. — Jól teszed, hogy itt maradtál, mon­dotta. Estére olyasmit hallasz, amit nem hallhatsz másutt csak Kistorákon. lit lesz vacsora után a Jakab bácsi. Majd elmesél vicceket... ahogy a Ja­kab bácsi mesél... Ccc... Olyat még nem hallottál. Nagyszerű előadó. Csak arra kérlek, hogy ne szólj arról, hogy városi ember vagy, mert akkor zsén­­ben lesz s nem mesél. Majd azt mond­juk, hogy nagyccrnyai fűszeres vagy... Csudát hallasz... Bevallom, hogy némi izgalommal és nagy kíváncsisággal vártam a Jakab bácsit, aki vacsora után pontosan be is állított. Mindenki nevetett, amikor meglátta. Az egész társaságon ur lett a kedélyesség. S Jakab bácsi rövid elő­készület után elkezdte... — Na Kinder, — mondotta, — 'hal­lottam egy viccet. Illetve nem is haj­lottam, láttam. Az valami nagyszerű. Olyat még nem láttatok ... Mindenki kuncorgett. Legjobban és leghangosabban a Jakab bácsi... — A Fligendebc volt.. Nem is a vicc olyan nagyszerű, hanem' a kép, ami hozzá volt. Azt nem lehet elmesélni. Azt látni kell... A villanyoson utazik egy pasas, egy régi már használt át­szálló jegye van. Jön a kalauz. De azt a pasast kellett volna látnod, ahogy a Eligendé-bo le volt rajzolva... Én ak­kor a Spitzer és Weisznál voltam kon­dícióba a Nagykorona-uccában. Minden szombaton délután már két órakor ott voltam a Holzer-kávéházba, vártam az uj Eligendét. Nem a Miramárba, az följebb van, oda a törökök jártak. A liolzcrbe. Ott volt Pesten a legjobb fe­kete. Négy féle kávét kevertek össze, abból főzték. Tizenöt krajcárba került. De milyen nagyszerű fekete volt, még most is összefut a nyál a számban, ha rígondolok. Igaz, hogy az a 15 kraj­cár aranykrajcár volt, de hogy jön eh­hez a feketéhez az a török kávé, amit a Moszkvában árulnak. Öt krajcár volt a borravaló s a pincér, ahogy belép­tem, hozta már az uj vicclapokat. Hát amikor láttam azt a képet, azzal a hosszú hajú pasassal ott a villanyoson, elkezdtem hangosan röhögni. Az egész kávéház oda nézett. A Paczarerné, aki már keltőkor beült a kávéházba s ott ült nyolcig, — ismeritek a sógorának itt Basatelken volt bérlete az volt, aki nem tartott kutyát, hanem a gramo­font tanította meg ugatni. De én csak röhögtem. - Most is röhöghetnéketn van, ha rágondolok... Egy óra hosszat folyton csak azt a képet néztem, azzal a hosszú hajú pasassal, ahogy odaadja a lejárt átszálló jegyet a kalauznak. De azt a kalauzt is látni kellett volna, a hogy ott le volt rajzolva. Kövér volt és a hasán ott lógott egy kis táska. Bécsi villanyos kalauz volt, de lehet, hogy berlini, mert Becsben akkor még nem is volt villanyoson átszállójegy. Tíz krajcárba került egy nt és a ka­lauznak mindenki egy krajcár borrava­lót adott. A bécsi Rotschild egyszer a villanyoson utazott s nem volt nála ap­rópénz. Nem adta oda a kalauznak az egy krajcárt, de az meg is mondta ne­ki: az én pénzemen könnyű magának miliomosnak lenni. Ahogy azon a ké­pen a kalauz nézett a pasasra, mikor azt mondta neki, hogy a jegy nem ér­vényes. En úgy röhögtem, öt óra el­múlt már, amikor visszamentem az üz­letbe. Á, a Weisz és Spitzer nem szólt egy szót se. Engem nagyon szeretett, nem mert szólni Egyszer azt mondja a Weisz nekem: Jakab, maga kimegy útra. Elutazik Hatvanba, onnan Mis­kolcra, onnan Sátoraljaújhelyre, onnan Kassára, onnan Pozsonyba, onnan Szombathelyre, onnan Zagrebba, onnan Szabadkára, onnan Szegedre, onnan Te­mesvárra, onnan Bukarestbe, onnan vissza Kolozsvárra, Nagyváradra, Csap­ra, Ungvárra, onnan hazajön. Ha tüch­tig ember egy hét múlva itthon lesz ... Egy hét múlva hazajöttem. Na, kérdi a Weisz, volt mindenütt, szerzett uj összeköttetéseket? ürültem, mondtam neki, hogy a vasúti összekötteté­seket megkaptam. Nem beszéltem én egy kundschaftal sem. Belekerült kik ez a vicc 116 forintjukba. Akkor január 1-én behívott a Spitzer a pri­vát komptoárba, s azt mondta: nézze Linker, maga hat éve van nálunk, re­­munerációt nem adunk magának, de holnaptól kezdve tegezheti a Weiszot... Itt aztán már türelmetlenül közbe­szóltam: — De Jakab bácsi, mi van már az­zal a viccel? Mit mondott a kalauz an­nak a pasasnak? Jakab bácsi rosszalóiag nézett rám s indulatosan kiabált: — Mi köze hozzá?... Azt már elfe­lejtettem, — tette hozzá dühösen. Láttam, hogy a többiek is dühösek, amiért megzavartam a kitűnő előadót. Nem is titkolták véleményüket. A házi­gazdám szemrehányólag mondotta: — Ti blazirt városiak, cinikusak és türelmetlenek vagytok. Nem tudjátok semminek' kivárni a végét. A hangulat elsavanyodott. Jakab bá­csi nem szólt egész este egy szót sem. Októbert, forradalom nélkül! Á magyarországi Köss.uth-pért programmja Budapesti tüntetés Károlyi Mihály mellett Budapestről jelentik: A Kossuth-pTt kedden este avatta föl uj klubhely kéjét és ez alkalommal a párt vczcjoi hitva'­­lást tettek az októberi program mellett. A felavató-vacsorán Fenyvesi Pál dr. kerületi elnök beszéde után Nagy Vince ncmze'tgyülési képviselő szólalt föl, aki élesen támadta Bethlen miniszterelnö­köt, mint aki a nyugati országok felé a demokrácia apostolának szerepében hivalkodik, Magyarországon pedig a legsötétebb reakciót intézményesítette. Beszédét a következőkép fejezte be : — A mi programunk az 1918-iki október megismétlése ! Uj októbert aka­runk forradalom nélkül, mert az októ­ber diadala a demokrácia diada’át je­lenti. Nagy Vince nagy hatást tcH felszó­lalása után Búza Barna, a Károlyi-kor­mány volt földmivelésögyi minisztere beszélt. — Nekünk — mondotta — kedve­sebb Cauillaux Franciaországa, mint Hindenburg Németországa. Károlyi Mi­hály vagyonelkobzási pőrének tárgyalá­sán az ügyész azt mondotta, liogv ez a pör olyan, mint a Caillaux-pör. En azt mondom és azt kívánom: Károlyi Mi­hályt is ngy kell megbüntetni, mint ahogy most Franciaországban megbün­tetik Caillauxt. A gyűlés résztvevői ezután zajosan ünnepelték Károlyi Mihályt, Bulgária ura jelentékeny aktiv kommunista és azok munkatársai fogságba kerültek. A letar­tóztatottak közül Szófiában mindössze mintegy száz van még elfogva és körül­belül ugyanannyi van fogságban a vidé­ken. A biróság elbocsát mindenkit, aki nem bűnös. A vizsgálat folyik és a nyo­mozás még nincs befejezve. Eddig még nem történtek elítélések, mert a törvény­székek még nem kezdték meg munkáju­kat. Azonban a legrövidebb időn belül e bíróságok össze fognak ülni. Riasztó hí­reket hoznak forgalomba a letartóztatá­sokkal kapcsolatban és azt terjesztik, hogy a letartóztatottak egy részét meg­gyilkolták, ami azonban nem igaz. Olyan híreket is hallani, hogy a tartalékos tisztek azokat a kommu­nistákat. akiket elfogtak, azonnal ki­végezték. mert attól tartottak, hogy a király az esetleges halálos ítéle­teket nem fogja aláírni. — Az április 14. és 16-iki merényletek óta a tartalékos tisztek és altisztek' a hatóságok rendelkezésére álltak, hogy úgy a fővárosban,' mint a vidéken a ren­det fentartsák. Ezek a tisztek és altisz­tek nem követtek el egyetlen olyan cse­lekedetet, amely foltot ejtene a becsüle­tükön. Néhány külföldi újság olyan híre­ket terjeszt, hogy a rend hqlvreállitása közben és a letartóztatások folyamán gyilkosságok történtek, ezek a hirck azonban egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. A tartalékos tisztek és az altisztek csakis a városi őrségeket he­lyettesítik, rendőri szolgálatot teljesíte­nek, olyan házkutatásoknál, ahol a rend­őrség arra gondol, hogy bűnösök rejtőz­tek el, vagy ahol rejtett fegyverraktára­kat sejtenek. Meddig marad meg az ostromálla­pot?-- Az ostromállapotot addig tartjuk’ fenn, amig az ország újra a rendes ke­rékvágásba jut. Azt hiszem, ez az idő­pont nincsen már messze. Egy hónap, legfeljebb kettő után az ostromállapot megszüntethető lesz. Ami a külföldre menő sürgönyök cenzúráját illeti, az már jelentékenyen enyhült, a levélposta pedig nem esik cenzúra alá. A zárórát egy; legfeljebb két hét múlva tiz órára toljuk ki a mai nyolc óráról. Dr. Kovács jenó. Látogatás Laza Az az egyszerű emeletes sárga ház a Cserveni Dzsámié-uccában, ahol inár több mint egy évtizede székel a szófiai térparancsnokság, ma Bulgária leghatal­masabb urának a rezidenciája: itt székel Lazaroff generális, aki ma tényleg a leg­nagyobb, sőt mondhatni az egyetlen po­zitív hatalmasság rebben az országban. Abban a nagy felfordulásban, amelyet a kommunisták merénylete Bulgáriában okozott, ő volt az, aki vaskézzel fűgfa a pillanatokra gazdátlan gyeplőt, katona módjára cselekedett. A ház előtt szuronyos katonák állanak őrt. Nem engednek be a kapun senkit mindaddig, atnig a tábornok adjutánsa arra engedélyt nem ad. Sokan állanak sorba, mindenkinek van valami baja, minthogy itt a legszigorúbb törvények vannak érvényben és azok őre a legszi­gorúbb katona. Lazaroff generális az öt­­venen már túl van; homlokán hatalmas sebhely, nem mai keletű, még a balkáni háborúk idejéből származik, de a Sveta Nedelia emlékét is hordozza a feje tete­jén. Kis, szerteágazó bajuszának a szá­lai mint a sörték állanak el. állát rövidre nyírott kecske-szakáll borítja. Nyugod­tan, lassan, csendes hangon beszél, kül­sőleg az erélyt legfeljebb éles szemei árulják el. Adjutánsa, Junatschkoit kapitány a tá­bornok munkatársainak a szobáján ke­resztül vezet. Itt dolgoznak Kovacseif és Qheorghieff ezredesek. Lazaroff tábor­nok segítőtársai. Lazaroff generális cigarettával kínál meg, maga is rágyújt és megindul egy szinte kedélyesnek mondható beszélge­tés: Kegyeskedjék, tábornok ur, a inai helyzetet megvilágítani. — Az ostromállapot kihirdetése a bol­gár kommunisták legutóbbi akciója kö­vetkeztében vált szükségessé. A béke és off tábornoknál a rend, amely az országban uralkodik, nem egyedül az ostromállapot következ­ménye, a kommunisták akciója, amely­nek a kegyetlensége megsértette a bol­gár nép vallásos érzületét, még növelte azt a gyűlöletet, amellyel eddig is visel­tettek irányukban és a hatóságok olda­lára csoportosította a kommunizmust. Ennek az állapotnak kell tulajdonítani a rend és gyugalom fentartását az egész országban. — Jelenleg egész Bulgáriában nyuga­lom uralkodik. A nép visszatért békés foglalkozásához és a rokonszenv mani­­íesztációi, amelyeket a hatóságokhoz el­juttattak, a legjobb bizonyitékai annak, hogy a bolgár nép azok mellé állott, akik azt kívánják, hogy rend, béke. kultúra és haladás uralkodjék az országban. Mi igaz azokból a hírekből, ame­lyek az! egész külföldi sajtóban for­galomban vannak arra vonatkozó­lag, hogy tábornok ur a királyt fog­ságban tartja és őrséggel véteti kö­rül? — Ezek a hírek teljesen alaptalanok. Lehetséges, hogy az illető lapok szer­kesztőit félrevezették olyan informáto­rok, akik Bulgáriából jöttek és akik je­lenleg menedéket találnak, mint politikai menekültek Bulgárián kívüli államokban. Helyes volna, ha ezek a szerkesztők ide­­küldenék tudósítójukat, hogy az szemé­lyesen győződhessék meg a viszonyok­ról. Helyemen maradok, mint igazi ka­tona, akit egyetlen gondolat < vezérel: Bulgária java, amelyért mindenki kö?ű! a legtöbbet dolgozik, teljes erejével a bolgárok királya, III. Boris cár. Hány kommunistát tartóztattak le és hányat ítéltek el eddig.a katonai bíróságok? * — A kommunisták utolsó akciója után a hatóságok nagy tevékenységet fejtet­tek ki és meg kell adnunk, hogy minden Elhalasztották a szuLóikat színház felépítését Ősszel tűzik ki az árverést a városi földekre A városházán nagyban folynak az előkészületek az agrárreform alól fel­oldott kétezer hold városi föld eladá­sára, amelynél: vételárából szándékozik federn: a tanács a színházépítés költsé­geit is, A mérnöki hivatal technikai akadályok miatt csak a napokban kezd­hette meg a föld felmérését és parcel­lázását, amely munka körülbelül egy-két hónapot vesz igénybe, úgy, hogy az első földparccllák eladására csak ősszel kerülhet sor. Mint értesülünk, mindeddig, amig a mérnöki hivatal nem készül eí munkájá­val és a földek árának egy része nem folyik be a város pénztárába, nem kez­dik meg a szinházépitkezéSt. Eszerint a városi tanácsnak az a szándéka sem fog ősz előtt megvalósulni, hogy a jelenlegi épületromot még a nyár elején lebon­tatja. A tanácsnál az az álláspont ala­kult ki, hogy a városfejlesztési tervek, igy a szinházépités tervének megvalósí­tása is csak akkor következhet £>e, araikor a városnak már megfelelő összeg áll rendelkezésre és nem kel! attól tar­tania, hogy esetleges anyagi kimerülések miatt zavarok állhatnak be az építkezé­sekben. Amint azonban a város oly anyagi helyzetbe kerül, hogy az építke­zés költségeit minden nehézség nélkül folyósíthatja, nyomban megkezdik az alapmunkálatokat és az építkezést, amely, amennyiben az időjárás megengedi, a téli hónapokban sem fog szünetelni, mert a városnak is az az óhaja, hogy Szubotica színháza tavaszra már tető alá kerüljön. A városi földek megvételére, amint a parcellázási munkák befejeződnek, nyil­vános árlejtést hirdet a városi tanács.

Next

/
Oldalképek
Tartalom