Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-29 / 115. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ T925. április 29 tiélpolitikai miniszter helyettesi­­lésével a király Grizogono tárca­­nélküli minisztert bízta meg, amit Trifkovies Márkó elnök a páriá­méin ülésén be is jelentett. Harc a sajtójavaslat ellen Az újságíró-egyesület erélyes ak­ciót folytat abban az irányban, hogy d készülő uj sajtótörvény re­akció* és antizsumaliszta intézke­déseit a törvényhozó-bizottságnak ezt tárgyaló albizottsága módosít­sa, mielőtt még a parlament elé kerti!. Abban az esetben, ha ez nem történik meg, az újságírók az ellen­zéki pártokkal karöltve népgyiilésc­­ken fognak tiltakozni a saitójavas­­lat ellen, szükség esetén bojkottál­­ni ingják a sajtóban a parlament munkáját és ha más nem marad hátra, általános újság-sztrájktól sem riadnak majd vissza. Az újságíró-egyesület küldöttsé­ge Kovucsics Kresimir elnök, a zag- 1 ebi A'ovosti szerkesztője és Lakó­­vies Koszai. a beogradi Vreme szerkesztője vezetésével felkereste kedden Jovanovics L.iubát. a tör­vényhozó bizottság elnökét, akivel közölték az ujságiró-egyesiilet kí­vánságait. Ezután Dernetrovics .ín­­rajt, a törvényhozó bizottság alel­nökit látogatták ineg, aki rendes tagja az uiságiró-egyesiijetnek. De­­metrovjcesal már történtek is iiizo­­nyps módosításokra vonatkozólag megállapodások. Dernetrovics kije­lentette, hogy szükségesnek tartja, hogy az újságírók jogviszonyait szabályozó törvényt, mint a sajtótör­vény függelékét törvényerőre emel­jék. Felkereste a küldöttség ezután Mar kavics Lázárt.- a sajtótörvényt tárgyaló albizottság elnökét is. aki szerdáit délután ül össze a küldött­ség tagjaival, hogy részletesen megtárgyalja velük a sajtójavaslat egyes technikai módozatainak vég­leges mcgstilizálását. 2. oldal. Kell-e két tőzsde a Vajdaságnak? A noviszádi tőzsde főtitkárának nyilatkoznia A Buesincgyei Napló híradása ré­vén vált ismeretessé a kereskedelmi miniszternek az az elhatározása, hogy a szombori terménv- és érték­tőzsde felállítását engedélyezi-Ez a híradás noviszad? gabönake­­reskedelmi és tőzsdei körökben nagy feltűnést keltett, mert bár közismert tény volt. hogy a szombori gabona­­kereskedelmi körök mindent elkö­vetnek saját tőzsdéink létesítésének sikere érdekében. Noviszadon mégis bíztak abban, hogy a kereskedelmi miniszter- be fogja látni, hogy két tőzsde a Vajdasás számára: — sok. A szombori tőzsde fefállitási ügyé­ben a Bácsmegvei Napló munkatársa felkereste ma dr. Petrovics Brankot. a noviszadi tőzsde főtitkárát, aki a következőket mondotta • A tőzsde szerepe alkalmat nyújtani a kereskedőidzöiiségtick. hogy kereske­delmi ügyleteit gyorsan, kedvezően és megbízhatóan intézze el. Ha vau tőzs­de. a kereskedők nincsenek abban a kényszerhelyzetben, liógy vevők, illető­leg eladók után szaladgáljanak. Ez az egyik közgazdasági jelentősége a tőzs­dének. a másik pedig az. hogy a keres­let és kínálat folytán az áru értéke reá­lis bázison alakul ki és ez talán a leg­fontosabb közgazdasági hivatása a tőzs­dének. Még a nem kereskedőre néz­ve is fontos, hogy mindig informálva legyen az áruk értékéről, amelyek min­dennapi szükségletéhez tartoznak. A kereskedőre nézve íredig alig van fciuusabb körülmény, mint az, hogy a birtokában levő áruinak pontos és meg­bízható értékéről tudomása legyén. Olyan agrárállamban pedig, mint a mienk, a fenti közgazdasági jelentőség mellett a tözdének még egy fontos sze­repe van és pedig: terményeink küllőid­re szállítása. Közgazdasági köreink már 1919. év végén belátták, hogy a hazai és kül­­földi valuta közötti egyensúly ienntar-Az első éjszaka Irta: Kosztolányi Dezső Vacsorázik a násznép. A kis udvarban az uborka a bors. a vanilia illata érzik. Patkó-alakú, hosszu-hosszu asztalnál ül­nek a vendégek, sátor alatt, százhúszat!. Az első poliárköszölitőt az ország* gyűlési képviselő mondja. Utána az éneklökammok emelkedik szólásra, ki lila övvel a hasán, kezében pezsgős­pohárral. az élet igazi mélységéről, a szenvedésről beszél. Menyasszony ’ és vőlegény annyira figyelnek a szavára, hegy leteszik a kést. villát. ükkor fáidul meg a vőlegény ioga. India is, begy melyik. Baloldalt van tgv zápfoga. moly -... különösen idő­változáskor ... rakoncátlankodni szokott és már többször gondolt rá, hogy te­metni- kellene. A fájtfalc in mégis vá­ratlanul jött.meglepetésszerűen, mint egy rohant — úgy. hogy bclesápacl. Le­hajtja- a .fejét. Nyelvét próbálja a fo­gán tartani, de mindhiába, se lát. se hall. A kanonok még mindig a legszebb körmondatoknt mondja. Feléje moso­lyog é* ö igyekszik visszamosolyogni rá, II. Vacsora után kiszalad a sátorból az. ecetiák köze. Szeretne fclbögni a csil­lagos nyári égre. Annyira szenved. . Mire visszatér az arca krétait hér. a homlok» vereiteltes. Elhatározza, hogy úri hidegséggel uralkodik magán. Leül a menyasszonya mellé. Egy szól se szól. Aztán mégis megmondja, hogy nein bírta tovább. III. .Mennek a leányszebába hova nem hallatszik a cigánymuzsika és a lako­dalmas .j állna. Itt minden csupa pillangó és csipke, csupa ibrik és selyemfestés, csupa il­lat. aranyceruza, táncrend, csiricsáré. az asztal döcög, az ágy keskeny, a dí­vány szűk. a szék kicsiny. Aki meg­mozdul ebben a babaszobttban, az biz­tosan összetör valamit. A bútorok a vidéki költészet őrületét lehelük. Egy bronz házinyul gyomrában keltő­­éra ketyeg a kefék hátán tükrök, a* éjjeli szekrényen két siró angyal. Mind a ketten leülnek zavartan. IV. Tulajdonkén alig ismerik még egy­mást. Télen találkoztak először egy bálon, a farsangot áttáncolták, néhányszor együtt mentek társaságba, a lány pár­szor éjjelizenét, többször virágot ka­pott. jcgvajándékul pedig a gyémánt­gyűrűt. -Tetszett neki a vőlegénye csikós se- Ivetngailérvédöie meg az aranyórája, triebet csuklóján viselt, karkötővel. 0 maga pedig szép veit. mint egv bábu. Mellei viaszsárgák és fülei — két rubin láng — lobognák a türelmetlen ábrándé któl. V. Most szembenéznek egymással. Elő­ször maradnak magukra az esküvő után és mindjárt szenvedniük kell. Künn gomolyog a tánc. A vőlegény összehajtott, friss zsebkendőt tart — könnyedén - - az arcához. Másképen képzelték mind a ketten. Hiszen ők szívesen szenvednének. Főkéo lelki okok miatt, mint a regé­nyekben. Kéz a kézben, elhagyott tá­jon. szcmortifiizek alatt. Erre azonban néni voltak elkészülve. — Fáj? — kérdezi a menyasszony. A vőlegény nem felel csak a szemét eméli az égre ezzel jelezve hogy fáj­dalma !cfestésére minden emberi szó gyenge. — Annyira? Legyint a két kezével, hogy ne is be­széljenek róla. — Nem múlik? Egész testével tiltakozik. tásu érdekében a legjobb konjunktúra mezőgazdasági terményeinknek külföldi piacokon való elhelyezése, vagyis az »export«. Ebből a szempontból kiindul­va, szükségesnek mutatkozott egy tőzsde felállítása, mert közgazdasági életünk, különöseit a Vajdaságban a fejlődés olyan magas fokán állott, hogy nőin nélkülözhetett egy olyan közpon­tét. amelyen a kínálat és kereslet ösz­­szetalálkozik és amely hivatja van nemcsak a, kereskedelem lebonyolítását megkönnyíteni, liatteni a forgalomba Ho­zandó cikkek árait és értékét is irá­nyítani. A tőzsde székhelyének megvá­lasztása akkor Noviszadro esett, a mi egészen természetes is, hisz Noviszad a vajdasági közigazgatásnak központja és kedvező fekvésénél fogva kereske­delmi gócpontja. A terménytőzsde fel­állításával tehát a kereskcdővilág ki­­vtínságáiiak' tettek elegei, mely egy­szersmind az egész ország gabonakeres­kedő-osztályáé is volt. Egy másik tőzsdének i^áüitása köz­­gazdasági szempontból csak úgy volna megérthető, ha azt a tőzsdét a ánár fennállótól igen nagy távolság válasz­taná c-I, avagy a vidék közgazdasági helyzete és kereskedelmi szokásai tel­jesen eltérnének a meglévő tőzsde vi­dékének helyzetétől és szokásajtói — amit Szomborról, amely 80 kilométer távolságra fekszik Noviszadtól, nem le­het állítani. A • szombori tőzsde felállítását tehát, közgazdasági szempontból, nem lehet semmivel se'm megindokolni és annak a közre nézve való előnyös voltát sem­miben sem tudjuk ícliedczni. Sőt a mai közgazdasági szituációt tekintve, állít­­hatom, hogy az hátrányos. Jugoszlávia ugyanis a mezőgazdasági terményeknek oly nagy mennyiségével rendelkezik, hogy azoknak egy nágy része jóval meghaladja az ország la­kosságának élelmezésére szükséges mennyiséget. Érdeke tehát, hogy ezt a fölösleget exportálja. Aki az 1924. e\i exportkereskedelmet figyelemmel kísér­te, észrevehette, liogy az év utolsó hö­­napjaiban Európa nagyobb piacain alig tudtunk árut elhelyezni és exportunk, különösen a búzában teljesen csődöt . mondott. Sokan ezt annak tulajdonítot­ták. hogy búzánk ára jóval a külföldi paritás felett állott és igy nem tudott versenyezni más államok, különösen Amerika búzájával. Tény, hogy ma már az cxpcrt-kercskedelem terén olyan konkurrcnciával kell megkiizdenünk, a melyre nem számítottunk. De ennek oka nem a jugoszláviai búzának a pa­ritáson felüli árában, hanem a meny­­nyiség elégtelenségében keresendő. Ame­rika azért tudja olcsóbban adni a bú­záját, mert kt^pes. nagy mennyiséget egyszerre a prácra dobni, mig mi, kellő külkereskedelmi organizáció hiányában, _ a gabonakereskedelemnek szctforgácso­­lódása folytán, megnyomorítva rossz, bürokratikus és minden szakértelem hiányában összetákolt tariiális politiká­vá!, csak kisebb mennyiségű szállítmá­nyokat irányíthatunk külföldre. Ilyen módén kereskedőink nem tudják meg­találni azt a minimális hasznot, amely őket joggal megilleti. Csak a nagy meny­nyi ség állandó készlete teszi tehát Ame­rikának lehetővé, hogy búzája olcsóbb legyen, mint a miénk. Már most, ha ml egy tőzsde mellett nem tudtuk ezt biztosítani, hogy nagy mennyiségeink legyenek minőig ké­szenlétben, amelyekkel kellő és kedve­ző pillanatban a külföldi piacokat ellep­­hetnök, hogyan remélhető c tekintetben javulás ártól, hogy jóformán egyedüli termővidékünkön két tőzsde lesz és igy az eddig is elégtelen készletek két részre oszlattak meg? Ennélfogva, ha abból indulunk ki, hogy a tőzsdék felállítását közgazda­­sági érdekek teszik szükségessé, akkor arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy egy másik tőzsdének a Vajdaságban való felállítása felesleges, sőt export­­kereskedelmünk szempontjából rendkí­vül káros. Egv kortv rumot vesz a fogára. Az pólyát varrnak. se segít Csak az arc-husát maria ré­mesre. Mindenekelőtt szeretne kinyuj­­iózkedni az ara-nyosbársony babaszé­­ken. de az lehetetlen. Behozzák a má­sik szobából a bőrfotelt, melyben dél­utánonként az apósa szokott szundikál­ni. Abba süppedt bele. lihegve a fájda­lomtól VI. A menyasszony* izgatottan fut ki a szobából. Háziruhát kan magára, kö­nyökig ielgyiirkőzik s a hosszú, sötét folyosó végén sokáig csorgatja a víz­csapot Hideg vizet visz be. két nád­­széket áliit a bőrfotel elé. ezekre he­lyezi a mcsdótálat és a kékmázas kan­­csót. A vőlegény öblögeti a fogát. Eleinte a szája elé tartia a kezét, ké­sőbb már nem is tartja cda. Vízbe márt egy fél törülközőt, azzal köti át a fejét. Semmit se ér. A fájda­lom nem teketóriázik többé. Trillázni kezd a fogában, szaporán és tömören, mint a villamos csengő, mikor két •drótja összeél', sajog a beteg ideg, csörömpöl a villamos fájdalom, állan­dóan. Nincs többé maradása. Összekuporo­­dik és talpra szökken, fc-föl jár a szo­bában. mogorván, mindig a fal melleti. A menyasszony követi. Kezét hitvesi iósácgal kezére feszi. Ezt'a vőlegény kikéri magának, icv nun tud szenved­ni. tovább megy és — . tébolyult házi zsarnok folytatja sétáját, egyedül, a fájdalmával. , VII. Erre a menyasszony sértődötten üi !c a díványra, száriba könnyeit az el­ső könnyeit De a vőlegény is sir. Po­tyognak a könnyei a fájdalomtól. Fél­­néev felé eszébe jut. meg kellene pró­bálni meleget, sót mclegittet a konyhá­ban. ahol már a hajnali fánkot sütik a vendégeknek. Tüt. cérnát, ollót h02 a menyasszony. Varr ja a lámpa alatt a kis zsákocskát, irteh.be a meleg sót teszik. El ha ran ja a cérnát, öltöget mint az asszonyok, akik VIII. A leánvszcbtt üvegajtaja egész éjjel egyenletesen világit le az udvarra, csöndes, rózsaszínű fénnyel. Gyakran fel-felnéznek a mulatók. Az anyák bá­mulják a puha ködben mozgó árnyala­kokat es a fiatalságukat idézik, mely örökre elmúlt a boldogságra gondolnak meghatotta« és öreg szemük Iréia ned­ves. A két násznagy kövéren és zömö­kén ül egymással szemben. Nehéz ivók, kenténV magyarok elázottan hallgatnak. Mellettük 1849-ről beszélnek. ’ arról, hogy áruló-e Görgey vagy sem. Aztán az aitóra mosolyognak mindnyájan, hogy fiatalság bolondság, IX. Üt órakor a leányszobában is dereng. Hamuszinii fény surran az öreg családi bőrfotelre, mely csodálkozva és szé­gyenkezve áll itten, a mostíótálra. a bádcgkancsóra és a vizes törülközőre, melv a szóba közepén hever. Vászon­­rongyok az asztalon, a feldöntött fog­­•csöDP.k mellett egv gyűszű. Annyira megváltozott a szoba, hogy rá se ismer­nek reggel, de minden rendetlenség el­lenére is ugv találják, hogy igy kényel­mesebb. • y Mikor a nap a iuliusi lombok közt felbukkan már indulnak a fogorvoshoz fogat hozatni. Kilépnek a vad verő­­fénybe. A menyasszony arca kék. A vőlegény arca zöld. Bajszeme beda­gadt, oly nirinvó mint ecy silndisznóé. Meg se csókolták egymást, de házas­­társak. öreg féri és öreg ‘feleség, pár óra alatt. Cipelik • magukkal a kis só­­zsákot is. melynek hasznos és g.vógyitó hatását felismerték, ez kiséri első út­inkra. mint valami melv a szenvedések akáián született. Nincsenek többé egwdül. Vidéki bérkocsi várakozik reá­juk, két beteg gebével. Arra szállanak fel, rang szerint. X. Előbb a férfi, aki szenved, összetörve! és elhasználtam a kenvérkereső. az ttr. Utána az asszony, a cseléd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom