Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-26 / 112. szám
1925, április 26, BACSMEGYE! &APLÖ tS, r*3ai. Oblath Leó könyvesboltja Irta: Baedeker —- /lz emlékezések könyvéből — többet tudnak mint ők. s. vártak a zeze-A legtöbb olvasóm most valószínűleg azt hiszi, hogy. novellát fog olvasni, amely könyvek között játszik, hiszen a név, amelyet e sorok fölé irtani, ismeretlen a közönség • eiőtt. Csak néhány vén ember emlékezhetik e cégre, mely mintegy húsz évig állott tömi s ai hetvenes évek végén szűnt meg. Tehát nem novella jön, hanem emlékezés az első szabadkai könyvkereskedésre. A főtéri kétemeltés ó-német stilü Kunetz-palotátiak a helyén valamikor a Szieigcr Dániel nem éppen díszes portála állott, amely olyanformán festett, mint a régi piac-térnek még egyetlen megmaradt földszintes emléke: a Farkas Muki alacsony háza. Akkor inég kövezve se volt a város főtere s a Szicgvr?:'• bail levő könyvesboltba: az Oblath Leóéba négy lépcsőn kellett fölfelé kapaszkodni. Pedig hát a könyvkereskedés egészen más iránt a, kocsma, amelyet szívesen keresnek föl, ha az elérhetése, némi nehézségekkel jár is, — még ha fölfelé vagy lefelé lépcsőn kell Is mászni. A könyv kevésbé népszerű mint a bor, s hozzáférhetőbb helyen kell árulni. Mégis — bár lehet, hogy egyik-másik kulturszomj as polgártársunk azért nem látogatta c boltot, mert irtózott a hegymászástól, mégis — annak, hogy a vállalat rossz véget ért, mint később ki feg derülni, nem ez a néhány garádics volt az oka. Ez volt az első kulturbóit nálunk s tönkre kellett mennie, mert a tulajdonosa müveit férfiú volt és szerette a. könyvöket. Ez paradok&zul hangzik, de dogmatikusan igaz. Az öreg Oblath kénytelen volt írószerekké! és dunsztjtepirossal is kereskedni, de csak azokat a vevőket szolgálta ki szívesen, akik könyvet vagy kottát kerestek nála, ilyenek pedig — hatvan, evvel ezelőtt — kevesöh akadtak ebben a vékonykulturáju városban, aho! abban az időben még a legelemibb higiénikus intézmények. csatornázás és vízvezeték is hiányzottak. (E serek megírása után közli velem egy szuboticai ismerősöm, hogy e kulturalkotások' itt még ma, sincsenek meg. Hihetetlen!) Sokkal többen vásárolták a boltjában a krajcárös Hardtmuth-okat és kisüveg-tintákat, mint a Zalán Futását s a Beethoven szonátáit, fi pedig ezeket' akarta mindenkivel megvetetni. Az a hibája — helyesebben: az erénye - nagy mértékben volt meg, hogy nem üzletet kívánt kötni, hanem műveltségei óhajtott terjeszteni. E nemes de gyakorlatiatlan cél érdekében a kuncsaftjait lebeszélte selejtes könyvek vásárlásától s arra iparkodott bírni őket. liogy csak örökbecsű müvekre költsék a pénzüket. Xavier de Montépin urnák és Fon son du-Terrail* mesternek n regényeit nem szívesen adta el, pedig többen buktak rájuk, mint a Kemény Zsigmond klasszikus veréíü írásaira, amelyekért az irodalmilag művelt könyvárus lelkesen rajongott. Meddő küzdelme volt ez az esztétikailag képzett kereskedőnek a tömegiziéssel s óz eredmény az kft, hogy a kliens nem vette meg a Zord Idő-1, mert nem érdekelte, de a szenzációs francia regényt se, mert attól meg a könyvárus vette öl a kedvét. (A közműveltségnek még így is szolgálatot tett a derék f&jfin, mert kisebb baj, ha az ember sejótserosszat nem olvas, mint ha csupán rosszat olvas.) így volt ez a hangjegyekkel is. Oblath bácsi muzsikái is lévén —' hegedült és zongorázott - - nem győzött bosszankodni, hogy az Eücnbogen-fcle lapos. tán ezen ének nagyobb a publikuma, mint Cliopiu-nak és Lisztnek, s ő kedves naivitással ez utóbbiakat akarta »rásóaui« azokra, akik az Ellenbogen nr kosztjára éheztek meg. Ezekkel se volt éppen szerencsés, mert az emberek ném ’ szeretnek olyanoktól tanulni, akik miibe vásárlásukkal, amig legközelebb Pestre jutottak. Ott aztán Rózsavölgyinél megkapták azt, ajrat akartak, mert ennek a kitűnő cégnek teljesen mindegy volt, hegy mit klaviroz a vidéki pasat, lánya. Kísérletei, amelyekkel a kultúrát szolgálta, fiaszkőt csináltak, mert a közönségnek nem a gyarlóságaira,, hanem az erényeire spekulált, ami sose. volt jó politika, KölcsönköhyvIkrának az alapításával is így járt. Olyan nagyot állított föl a hatvanas évek legelején, amelyhez fogható a fővároson kívül sehol se volt az országban. Közel háromezer könyvet köttetett be Kurucz .könyvkötőnél (régiszabásu jó iparosnál) teljes vászonba, s a kötetek hátára nem. alkalmazott, mint más , hasonló vállalkozók, szerző nevét és a műve danát Mert ismétlem, azokhoz a kisszámú könyvkereskedőkhöz tartozott, akik szeretik a könyveiket. Nem is pisskitotía be azoknak belső címlapját óriási méretű lebélyegzésekkel, hanem szerény, karcsú kis aváüarrtiáju jelzéssel: Oblath Leó tulajdona, Feltűnt ennél a tndturintézménynél, hogy a könyveket feketébe, koromfeketébe köttette., 'SziiTtbűlikusan azért, mert talán előre látta merész vállalkozásának a gyászos végét, valójában pedig annak folytán,, hogy' az akkori jeles Eisenstädter-cég (jóhirü posz-tókercskedés á régi gimnázium épületében) akkoriban . tulnagy bevásárlást1 tett fekete vászonban, s nem tudván a íölösk-gés kvantumon, másképpen .túladni, beszerzési áron — vagy azon. alul is — engedett át belőle Oblathnak annyit, amennyi a köicsönkönyvek bekötéséhez kellett. Ez a magyarázata annak, hegy c könyvtár már a születésétől fogva gyászolt, — gyászolta a szomorú sorsot, anteíy előtte állt. A kötések igy is sok pénzt emésztettek föl s a könyvek papiroscimkéket, hanem becsületesen ésiinég többet, mert O. nem vásárolt öszíényüzöcn ránycmatta aranybetükkel a*sze potoináron holmi bukott dolgokat, Jahász Gyula: Versek a vasúton Az első . . . Meghalt a nap. Biborló glóriáját A szürke árnyak tépdesik sután, A nagy mezők most rágondolnak árván. Nines este még és már nincs délután. Meghalt a hős. Szelíden és nyugodtan. A kint hőshöz illő, némán elbukott, Elment nagy tengerek mögé mosollyal. Mely nem volt fájó cs nem volt unott. A várcs végen — még az ég bíborban. — Egy síelő gázlámpás fénye lobban, Mint a rivális, ki rég óta vár. Irigyen, sárgán, félénk lámpalázban Törött üveggel hunyorog magában. De a halóit nap öt nem Mijei már. Ha kiderül az alkony Megy a vonat az este sátorába Eső után, az alkonyég alatt S egyszerre csak kigynl felhők palástja S bíborban égnek múló sugarak. Majd rózsafényben tündököl, a föld, ég, Alint valami nagy kései dicsőség. Mint tuhilági derengés ragyog A messzi táj s a tavaszi falomb. Mint életünkben néha, esteledvén Üröm, remény, csak megjön hirtelen Valami szent csönd, mint az égi vendég, Vagy fölragyog egy elmúlt szerelem. Magunk se merjük hinni, hogy valóság S amíg szelíden szövi takaróját Nagy éjszakánk fölöttünk láthatatlan : Megállunk andalgón az alkonyaiban. Temetők mellett Kezdik nevem már itt ott emlegetni S utánam néznek néha lányszemek. . Ez a dicsőség és a bérem ennyi, A sírba majd nem névtelen megyek. Amit kívántam, nemsokára itt lesz, Szelíd öregség és szelíd halál Es nem sirat a gyermek és a hitves S a hir felőlem majd nem kiabál. Mig ifjú voltam: diadalra vártam S a boldogság mellctlem elhaladt, Talán majd rám lel egyszer ott alant De meglehet, hogy olt sem ismerem meg S el nem dalolt versen némán merengek S nem érzem, hogy fölöttem pusztaság van. amelyek a kiadói padlásokon • és pincékben aludtak téli és nyári áhnukaí, ha-: «cm a. magyar, és német irodalom legjobb termőiéit válogatta ös&fe, $ c váló Fokozásánál sem a nagyközönség igéryeit tartotta szent előtt, hanem, a maga finomabb ízlését és az irodalom éret keit. ?! fekete könyvek közölt nemcsak Jókai. Jósika, Eötvös, Kemény s a_ kisebb ' magyar auktorok' tv.é,p irodaim.» munkái sorakoztak, de helyet kapuit ottan a történelmi müvek, memoárok, sőt bölcselettel foglalkozó könyvek is, s a német Utteratura termékei is,' úgyhogy ©sy forintnyi havi j-bóríetületmény-s-ért az akkori szabadkaiak a képzelhető legjobb könyveket ■ olvashatták. Sajnos, az idealists könyvárus itt is ugyanazt az erényt gyakorolta, s igy. ugyanazt a hibát követte cl, mint a könyvek és kották árusításánál. Ha az abvimens valami kétcsértékü novelláskönyvet (Szabó Richardtél vagy Remeilay Gusztávtól) kívánt olvasni,, ő Kemény Zsigó vahanclyik nehéz regényét, vagy ha németül is tudott az illető, a Frey tag Soll und linóén- jét ajánlotta, amely akkoron azt'a szerepet játszót La a könyvpiacon, mint mostanság a Budámé raktok vagy a Varúzsfieg&tű. Képes' vélt negyedórát disputáin! ák 'olyan olvasóval, aki Gáborba bűnügyi regényeit kérte, mig ő Octavo Fpuillet-t vagy Victor iiugo-i szerette Volna olvastatni vele. Ilyen könyvkereskedők csak abban a/, időben voltak ... Jellemző veit rá az is, im-gy éiéuken érdeklődött a Kaspar 1 faaver-eset iránt, amely akkor még nagyon fcsk:Utaztatta a müveit közvéleményt. Meghozatta az ügyre vonatkozó egész irodalmat, legkevesebb huszonöt müvei, beköttette feketébe és besorozta, a köicsönkönyvtárába. Persze, senki se olvasta. • éket. csak Oblath bácsi. Es jócskán volt olyan könyve. amDynek ö maradt aá egyadü.:; •jívy.sőj a . . . Éhben a i-xiuerabßd veretre az. üaleíét mindaddig, ajnig csak csődbe nem kérőit. Nem is khctLti más vége. Aztán, tönlerejutva (mert becsületes csőd volt), c-ikedvetientd» ü. betege-:: elköltözött családjával együtt.-a városból. amelynek a szellemi haladásáért rajongott, » ahol már csali néhány öreg ember emlékszik rája, hacsak azok is el nenn; felejtették. Rálli Mór. ez ímgyéidemü pesti könyvárus és -kiadó szolgált «óki mintaképül, aki szintén nem riadt vissza áldozatoktól, sőt tudatosan tette ki masát biztos veszteség' sk, ha az irodalom vagy u tudományosság érdekeit valamely költséges kiadvánnyal" moadliliait» elő. Csal: abb:-.:', tévédéit Obíáfh, hogy Szabadkán fővárosi módon és szellemben akar t kai túrát teremteni, holc-ít a reálisan látók már ni.rak is örültél; volna, ha vidékies recept szerint tudjál; az; megcsinálni. Abban is a nyaltában járt Fáiknak. hogy könyvkiadó lett. Több mint hatvan esztendő előtt! Itt él! akkor (s gimnáziumi tanár, később igazgató veit) Jámbor Pál, költői hévén Miador, aki nemrég jött haza Párfeból, az emigrációból. Párisi lirnlékek climb könyvét adta ki Oblath két kötetben, s Knrn.cz mester ebből is bekötött vagy 2Gt< példányt vörös vászonba dns aranyozással. Ezen nem veszteit a nagylelkű kiadó sokai, mert helyben és elég olcsón készült ' Bittcrmann Károly Bern-utca; könyvnyomdájában, (most Bedő Ferenc háza), do másik két kötetére nagy össszeget fizetett rá. líiador Küllői Müvei-i s a Künn és Bonn ciroü verseskőnyve; ^legfinomabb velinpapirosra nyomatta- Becsben Holzhaiisen-nél, s pazar kiáJlftásu aranymetszés ii diszkötéseícct csináltatott hozzájuk Lipcsében a Spcrlingféle európai hirü könyvkötő-officinában. Hiador, fájdalom, már altkor legkevésbé se volt divatban, a könyvei nagyon lassú tempóban fogytak, s az Auflage kitcr.ctizédrészc bizony a túl merész kiadó nyakán maradt. Pedig cisaíesséses tiszteletdijait is fizetett a ssérzőiídr, alaj aztán kesernyés masofiyal nrudsser. igy szokott ctnlegetnl: -.drága • b*rát*jo*.