Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-19 / 105. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ T925 április 15, Ötezer jugoszláv zarándok indul pünkösdkor Rómába A zarándokút programja ^agrebhó! jelentik: Az idei s-Szeiit Év sorozatos ünnepségeinek fénypontja pünkösdkor lesz, amikor hozzávetőleges számítás szerint közel egy miftió zarán­­tio(c, a világ minden tájáról lesz az Örök városban«. A jugoszláviai katholi­­küsok körében már néhány hónap előtt akció indult meg a tömegzarándoklatoh való részvétel érdekében s a dr. Bolb­­vies zagrebi kanonok vezetése alatt álló agitáció* bizottság munkájának erednie uye, hogy eddig több mint 5000 zarán­dok jelentkezett az ország minden vi Kéről a zarándokuton való részvételre. Az eddigi megállapodások szerint hat zarándokvonat iittlui Jugoszláviából Kó­mába.. Az első és másodiknak Zagreb, harmadiknak Becskerek. a többinek pedig Szuboíica lesz a kiinduló pontja. Áz első vonat május 22-én indul el Za­­grebból és május 31-én tér vissza ugyan­oda, az utolsó pedig május 26-án indul és június 2-án tér vissza, úgy, hogy minden zarándok hét napot tölt Olaszor­szágban. .V Rómába való utazáskor min­den zarándokcsoport Velencében 9—1* óráig és Padovában 3-4 óráig időzik, visszatéréskor pedig 4—5 órát Assisi­ben, Firenzében pedig 7—8 óráig, úgy. hegy minden résztvevőnek alkalma lesz ezeknek az olasz városoknak nevezetes­ségeit is megtekinteni. Magában Rómában hét napig ' tartóz­kodik minden zarándok. Az ut szervezői gondoskodnak mindenki elszállásolásáról és ellátásáról. Minden 30—40 zarándok­ból álló csoport külön l:a!anzt kap, aki a zarándokok anyanyelvűn hívni ismeri • az olasz nyelvet is és otthonos az örök városban. Rómában a zarándokok két­szer meglátogatják a pápa által adomá­nyozott általános bttesu elnyeréséért a Szent Péter és Szent Pál bazilikákat, valamint a lateráni Szent János és a . Santa Maria Maggiore templomokat. Május 30-án közös audiencián veszne! részt XI. Pilis pápánál az összes jugo szláviai zarándokok s ekkor dr. Bauer Antal zagrebi érsek az egész jugoszlá­viai főpapság élén át fogja adni a pápá-' nak a jugoszláviai kathollkusok jubiláns ajándékát, egy művészi kidolgozású mi­­sckclyhet. Pünkösd első napján a zarán­dokok résztvesznek a Szent Péter bazi­likában tartandó pápai misén, a többi időt pedig a klasszikus és keresztény régiségek, valamint Rón\a egyéb neve­zetességeinek tanulmányozására szen­telhetik. ‘Az egész ut költségei (vasúti jegy, Za­gt ebtől Rómáig és vissza, valamint ellá­tás és lakás Rómában második osztá­lyú utasok részére 2000 dinár, har­madik osztályúak részére 1500 di­nár. A szuboíicai betör li banda nyomában Egy szuboticai detektív nyomába jutott a betórőb (indának Előkerült a Réti-féle betörésből származó holmi egy része A Réti /.. e's Társa suboticai cég üz­letében történt betörés ügyében pénte­ken érdekes fordulat történt. A'délután folyamán a detektivtestület egyik tagja nyomába jutott a betörőknek, az esti órákban pedig a: ellopott áruk egy része meg is került. Nyomában a betörőknek Pénteken délelőtt, amikor a rendőr­ség tudomáséra jutott a betörés, moz­gósították az egész detektivtestületet és a nyomozás a legszélesebb mederben indult meg. A detektivtestület egyik tagjának. Major Sándornak áldomására juiott, nogy az István-ucca egyik házá­ban sűrűn fordulnak meg gyanús ala­kok, akik közül többen rendszeresen csempészéssel foglalkoznak és kiiiönö­­sn egy asszonv jár át gyakran csem­pészárukkal Magyarországba. Közelebbi adatok hiányában azonban nem sikerült ! ráakadnia az 'hlván-uccai házra. ! A detektívek felkutatták az egész i várost, hogy valami nyomra akadjanak, > azonban az esti órákig semmi ered­ményt sem i.ozoit a nyomozás. Főleg egy parasztruliába öltözött asszony elő­­kerité-é-;- irányul a rendőrség munkája. Deutsch Sándor suboticai kereskedő ugyanis jelentkezett a rendőrségen, ahol közölte, bog)’ csütörtökön este kilenc órakor a városi bérpalota kapujában egy parasztruhás asszonyt látott, aki a kaput kulccsal kinyitotta és bement a házba. Ennek a körülménynek azért tulajdonit nagy fontosságot a rendőrség, inert a bérpalota lakói közül a házmes­tert kivéve senkinek sincs kapukulcsa, a házmester pedig semmit sem tud a parasztruhás asszonyról. A rendőrségnek az a feltevése, hogy az asszony tagja a betörőbandának és ezt a feltevést meg­erősíti az a körülmény is, hogy már több betörésnél jelentkeztek tanuk, akik a betörés idején a színhely közelében hasonló öltözetű asszonyt láttak ólál­kodni. A rendőrség azonban a nyomo­zás érdekére hivatkozva nem közli az asszony szemclylcirását a nyilvános­sággal. A titokzatos zsák Azalatt, amig a detektívek a főkapi­tányság utasítására valóságos razziát rendeztek a betörők után, este nyolc óra tájban megjelent a rendőrségen Sztüszner Lajos, a Holfmann-butorgyár művezetője, aki bejelentette, hogy "az István-ucca 23. szám alatti házban, ahol ö lakik, egy szövettel és vászonnal tömött zsák hevet az istállóban. Néhány detektív erre nyomban kiment az istván-ucca 23. szám alatti házba, ahol a közölt helyen ráakadtak a zsákra, amely szövet- és vászonáruval volt meg­töltve. Megállapították, hogy a talált holmi Rétiét üzletéből származik. A detektívek kihallgatták a ház la­kóit, özvegy Pauchler Lászlómét és a nála albérletben lakó Bőnk Ödönt, a Weitzenfeld és Társa-cég alkalmazott­ját, valamint Sztüsznert is, afelől, hogy mikép kerülhetett a lopott áru az istállóba. Bőnk Ödön kijelentette, hogy neki nem is volt tudomása arról, hogy a zsák az istállóban hever, míg Sztüsz­ner azt vallotta, hogy ő a háziasszony­jElőző élei Irta: Kóbor Tamás Hirtelen — a kislány nein is vett észre semmit, annyira gyorsan, a gon­dosatoknak ás kéneknek egész raja árasztotta el. Kálmán pajtásommal a nuszíán láttam magomat. En hét. ő nyolcéves volt. Az urfi. Es játszottunk és verekedtünk a parasztgyarekekkel és Bíbic?. Juliskát a zsellérsvcreket masá­hoz ölelte, uzsonnakor masa mellé ül­­^ette * — A menyasszonyom vagy és a fele­ségem leszel. Születésnapján állhatatosan ragasz­kodott hozzá, hogy a Ferkó. meg a Jani. a Misu. taeg a Gábor és a többi mezítlábas a kastély nagytermében együtt üljenek a nagyokkal és előke­lőkké!. S mivei az úri vendégek miatt megtagadták a kívánságát, odaült az istállók elé. ahova a parasztgyerekek­nek terítettek: — \ barátaimat r.em hagyom el. A Ferku. meg a Jani satöbbi együtt öregedtek velem és Kálmánnal s ha ez kSovagol a földekre, alázatosan meg­­mvcsdik a nagyságos Kálmán urat és Bibicz Juliska cl töpörödöttén mosogat a konyhában, ugv néz áhítattal a mél­tóságom asszonyra, mert a Kálmán fe­lesége mélíóságos. És végigvonul előttem iskdatársaim­­,ak zajos, üde c9oportia s látom mel­lettük a görnyedt hátú. a pocakos, szürkebaiuszu és kopasz polgárok mo­solyt alan és lomha sorát, amely az is­kolapadokból kifejlődött. És ismerem egész tömegét az_ asz­­szemvoknak. akik iiiuság- és szépség­­vesztetten az unokákat ringatják, mint­ha sohasem lettek volna fiatalok. Em­lékszem iiionti életfelfogásomra, mely az anyákat, nagyanyákat eredettől fog­va anváknak és nagyanyáknak vallotta és sehogy sem tudta valószínűsíteni, liocv ezek is valamikor fiatal lánvok voltak, a fiatal lányokból is valamikor1 öreg asszonyok lesznek. S most kezemet fogja egy kislány s| vonszol engem a kicsi szobájába: — Bácsi, most komolyan fpgimk be­szél ui. Ez a sudár termet, ez a csupa acé!­­rugaltn-asságu soványság, ez a gyors mozdulatu győzelmes öntudatossá«, ez a kék szem. amelyben álom és hatá­rozottság egyaránt csillog — eleimbe varázsdia az édesanyja kénét Nem ő fogja a kezemet és vonszol maga után gyerekes akaratossággal, hanem az édesanyja — abból .az időből. Vakmerőén nézett a szemembe s bomlott haját a vállára lóbálván. intett a főiével. —■ Azt hiszi, éii is gágogok? En emancipált lány vagyok. S jnem követett, hanem vitt engem a diák|>2obáinba. A követelő tartásával parancsolta, hogy öleljem ntagamhoz.. Uralkodóan provokált, hogy csókoljam meg. A székre kénvszeritett és az ölembe ült. Vadul félelemben dobogott a' szivem. Annyit álmodtam leánycsókról, leány­­ölelésről s most riadtan menekülni sze­rettem volna a paradicsomból. A csók­ja nem tudta' megolvasztani gyávasá­gomat. Végűi is ellökött magától. — Pfuj. maga nem férfi! Milyen csendes lett azóta ez az emancipált leúnvl Csendes, alázatos ár­­nvőkéletet él férje és öt gyermeke mel­lett. Kövér, hogy alig tud mozdulni. Az uccura sem igen kerül, mindig otthon szorgoskodik s inkább cselédje, mint úrnőié a s2ürke.. nolsárilag jómódú ház­nak. A hala megfeketedett, noha akkor olyan viiácos-szőke volt. mint most. a legkisebb leányáé, villogó kék szeme vi­zesen szürke, duzzadó piros száj a el­tűnt. két mélv barázda a szája körül három felé osztia arcát, mié toldalé­kul az álla alatt hatalmas toka csatla­kozik. Egészen olyan volt inár. mikor innét tlálkoztunk. mint régi jó barátom szinte kételkedtem benne, vájjon ez az egészen más asszonv tud-e valamit is arról, amit ifiu korában átélt. — Bácsi — szólt a kislány s virágos kis hintaszékébe kényszerítőit Hiába tiltakoztam, hogy szédülök a hintától, meg nem öreg uraknak való. —• Bácsi — szélt éls átfogta a nya­kamat. ugv nézett tisztán és kereken a szemembe —. esküdjön meg. hogy a tiszta igazságot íogia nekem mondani — Esküszöm — szóltam bohóskodva. de éreztem, hogy ezzel a kislánnyal szemben az eskü kötelez. — Örülne neki. ha maga volna a pa­pám? Nagyon értelmetlenül uézhettem rá. mert indulatosan megrázott. — Feleljen bácsi, mert nagyon ko­moly. amit kérdezek. Es feleljen ugy, ahogy felnőtt embernek keil felelni. En már tizennyoicéves vagyok és nem gyerek. — Mégis, mondaná meg előbb, kis­lány. hogyan jutott eszébe... — Igenis, megmondom. Mikor maga először jött hozzánk, ezelőtt három év­vel február nyolcadikam este hét óra­kor . . . — Olyan pontosan tudja? — Igen. mert ez nagyon fontos nap­­ia volt életemnek. Akkor délután hall­gattam a mama beszélgetését a néni­vel. Azt mesélte, hogy maga milyen komoly, urifiu veit és mindig gondolt magára és magiak akkor szeratték egy­mást és ő azt hitte, hoev a maga fele­sége lesz. Aztán történt maguk között valami, ami örökre elválasztotta egy­mástól s a mama miée soká sirt maoa után és szerelmes . volt magába, amig napához férjhez nem ment — Gyermek — szóltam níegindultan —. szabad-e más embernek, még ha *’ém is mamája. a titkaiba belekukkan­tani? — Nem' — kiáltott s amint rázta fe­­nvhaia uev röpködött arca kö­áé —. Nem te­­silcetülhettem meg s lét. ar: feleségével, méeis rögtön megismer- nil. mint akkor az nnvi tcm. Nem emlegette a múltat s már betek róla. nem tói értesült a titokzatos leletről, mire nyomban megtette a jelentést. Az accán hevert a zsák Pauchlerné a zsák eredetéről rendkí­vül érdekes felvilágosítást adott. El­mondta, hogy pénteken reggel a piac­ról hazamenet, észrevette, hogy a házfa1 tövében, amelyet sarokra állított deszka­­palánk véd, egy tömött zsák hever. Egy kisgyermek segítségével kiemelte a zsákot a palánk mögül és bevitte az istállóba. — Miért nem jelentette a rendőrsé­gen ? — kérdezték a detektívek. — Gondoltam — válaszolta Pauchlerné; hogy ha majd valaki keresi, akkor oda­adom neki A detektívek előtt gyanúsnak tűnt fel az asszony vallomása, annál is in­kább, mert délben már tudomására ju­tott albérlőitől, hogy a Réti-cég üzleté­ben betörés történt. A rendőrség most azt igyekszik ki­deríteni, hogy Pauchlerné kikkel áll összeköttetésben és hogy ncm-e ez az az lstván-uccai ház, ahoi a betörőbanda tagjai meg szoktak fordulni. A betörők tanyáján Az éjféli órákban azt az értesítést kapta a rendőrség, hogy dr. Pieszkovics Lukács képviselő Szegedi-ut mentén fekvő tanyáján két, többszörösen bünte­teti betörő rejtőzködik. A tanyára nagy rendőri készültség vonult ki, amely kö­rűi vette a tanyaépületeket és meg­kezdte a kutatást a rejtőzködő betörők után. Az egyik épületben, ahol a jelenleg is fegyházban tartózkodó Hunyadi István veszedelmes betörő felesége la­kik, megtalálták Bálint József és Szabó József csavargókat, akik betörések miatt már sokszor voltak a fegyháa lakói. A rendőrség mindkettőjüket letar­tóztatta és beszállította a rendőrségre, ahol szombaton megkezdték a kihallga­tásukat. Nincs kizárva, hogy Bálintéi: szintén tagjai a Szubóticán legutóbb felbukkant bűnszövetkezetnek. A rendőrség a nyo* Imozást nagy aparátussal folytatja to­vább. Valószinü, hogy néhány nap «múlva a betörőbanda tagjai valameny- Invien a rendőrség kezére kerülnek, I elmenni sem tudtam, nem is akartam. Aztán a mamám az enyém s nem Uraz­­sásíos. hogy maguk mindent tudjanak a fiatalokról s a fiatalok semmit se tud­janak magukról. Én ezt meghallottam és nem tehetek róla. S mikor maga el­jött hozzánk, akkor iszonyúan meg­ijedtem és a szivein nagyon fáit. Mi történt akkor, mondja meg mert ha akkor nem történik semmi, akkor ma­ga az én édesapám. Zokogásba! fulladt a többi szava. S az ölemben vonaglik a karcsú lány ás én simogatom a haját és felcsókolam a szeme könnyeit.' Soványka karja a nyakamba fonódik s én huszonkétéves vagyok s egy fiatal lány ül az ölembe. Álom. álom. S álmomban nem áltatom magamat. Nem öreg ember apai ér­zelme reszket haját simogató uiiaim hegyén. — Hogy szeretnék-e az apád lcrjii? 6 igen, mivel egyebed nem lehetek már. De te ne óhajtsd, hogv én legyek az apád. mert akkor hozzám hasonló lennél és nem magadhoz. Tágra nvilt. csodálkozó szemmel néz rám; Egyszeribe íelszáradt minden könnye. — Szeret? — kérdi s várakozón kap­csolja kezét a nyakam mögé. S erre felébredek. A szemben álló tükörre esik a tekintetem. Nem látom magamat öregnek, de tudom, hogv az vagyok. Az édesanyádhoz il­lek. nem ő hozzá. — Hogvne. mondom könnyedén, hát lehet-e ilyen kedves szép gyermeket nem szeretni? S nem tudom, szeretnék-e az apia lenni, de szeretem úgy. mint­ha az volnék. Erre durcásan, durván f dl pattan s egyet lök rajtam. — Nem kell szól gyűlölködő megve­téssel. apámnak is csak olyan embert­­szeretnék, aki férfi tud lenni. A becsapott ajtón keresztül fuldokló ie!zokogás. S mielőtt utána mennék, ’"özem közé szorítom halántékomat: so­hasem volton, sohasem leszek férfi?

Next

/
Oldalképek
Tartalom