Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-17 / 103. szám

BAC5MEGYEI NAPLÓ 3. ©Wal Kisebbségi Élet «S3« A csíki szenátorválasztás lesz az erdélyi magyar párt legközelebbi erő­próbája. Dr. Gyárfás Elemér a magyar párt jelöltje, mig a román liberális párt Florea, volt csikmegyei prefektust küldi frontra a magyar párt ellen. A bukaresti »Lupta« a választási harcról a követke­zőket írja: — Florea Juliu lemondott prefektusi állásáról, hogy az elhalt liberálispárti Szőcs Géza helyébe szenátorjelöltül léphessen fel. A választás' ideje busvét utánra van kitűzve s előreláthatólag he­ves lesz a küzdelem, mivel a volt pre­fektus a csíki székelyek előtt éppen nem rokonszenves. Csikmegye hatalmas., szé­kely központ, amelyben Florea Juliu úgy is mint gyergyószentmiklósi polgármes­ter s még inkább, mint csikmegyei pre­fektus sok olyan dolgot követett cl, ami az ottani székelység ellenszenvét váltot­ta ki. Ezért a csíki liberális szervezet azzal fenyegetőzik, hegy feloszlik, ha a kormány a Florea Juliu szenátorjelölt­­ségéhez ragaszkodik. A napokban kül­döttség jelenik meg a miniszterelnök j előtt és emlékiratot nyújt át neki, amelyben tüzetesen ismerteti a kormány szenátorjelöltjénok prefektusi minőségében elkövetett visszaéléseit. Er­re a lépésre azért határozta el magát a csikmegyei liberális szervezet, mivel meg van győződve, hogy a magyar ki­sebbség Florea Juliu kifogás alá eső cse­lekedetei révén a választókerületben győzelemhez fog jutni s oly küzdelem fejlődik ki, amely kellemetlen helyzetbe juttatja a Csíkszeredái liberális szerveze­tet. * A szohtokdobokaí magyar párt e napokban ülést tartott gróf Bethlen Pál elnöklete alatt. A gyűlésen Desbor­­des Ernő földbirtokos, volt országgyűlé­si képviselő ismertette a bánffyhunyadí .határozatot és javaslatára a gyűlés ki­mondta, hogy a bánffyhunyadí határo­zatot nem teszi magáévá, a központi ve­­zetöséget*további változatlan bizalmáról biztosítja és a rendkívüli közgyűlés ősz- 8 szehivását fölöslegesnek tartja. Az iske- j lakérdésben a gyűlés kimondta, hogy j a legnagyobb aggodalommal kíséri a I kormánynak a kisebbéi jogokat, azj egyházak önkormánzatát és ezenkívül a | szülők természetes jogait is sértő tan­ügyi politikáját, különösen az érettségi javaslatokban tervezett intézkedéseket és kérik a központ vezetőségét, fejezze ki a legerélyesebb tiltakozását a javas­lat ellen és járjon cl az 1923-iki ^i ma­rosvásárhelyi nagygyűlésen hozott ha­tározatok szellemében. * A marosmenti famunkások kitarta­nak a nyolcórai munkaidő mellett, ami­ért különösen Gyergyószentmiklóson nagy terrort alkalmaztak velük szemben a helyi hatóságok, A munkások tömege­sen menekültek a terror elöl. A csend­őrség a mezőkön dolgoztató gazdáktól elszedi a lovakat és lóháton meg szeke­reken veszi üldözőbe a menekülő mun­kásokat. Az elfogott munkásokat és ve­zetőiket az őrsökre kisérik és véresre verik őket. A munkások Dédabisztrán, Ratosnyán, Székpatakán, Marosvásár­helyen és Szászrégenben ideiglenesen megkezdték a munkát, most azonban az összes üzemekben újból szünetel a mun­ka. Szászrégenben a Müller-cég, amely­nek a munkásaival kötött kollektivszer­­ződése csak 1926 március 1-én jár le, a többi üzemek példáján felbuzdulva, hét­főn reggel összes munkásait kötelezni akarta, hogy tízórás munkanap mellett álljanak munkába. A munkások a tör­vényre és a szerződésre hivatkozva, nem voltak hajlandók munkába állani, mire a gyár kizárta íjket. Igv újabb öt­százzal szaporodott a kizárt munkások száma. Székpatakán a kilakoltatások al­kalmával a csendőrök négy asszonyt szuronnyal megsebesítettek. A kiiakolta­­tottakat a csendőrség tehervagonokba gyömöszöli és egyik állomásról a má 1925. április 17, _______ síkra és vissza Járatja a vagonokat. Az állomások olyanok, mint a háborús me­nekülés napjaiban. * A csehszlovák közoktatásügyi mi­niszter átiratot intézett a köztársaság tizenegy főiskolájához Prágába. Brünp­­be és Pozsonyba. A kérdés lényege az volt, hogy tekintettel a főiskolák kü­lönböző intézeteinek korlátolt befogadó­­képességű helyiségeire, nem lenn»-e szükséges a tanulókat bizonyos szem­pontok szerint megrostálni. E szem-1 pontoknál elsősorban tekintetbe kellett volna venni az illető hallgatóinak az egyetemi tanulmányokra való hivatott- í ságát, továbbá fizikai és ’pszichikai arra- - valóságát. A megkérdezett iskolák taná-' csai ez ügyben egybehangzóan azt az 1 álláspontot foglalták el, hogy' semmiféle javaslatuk erre nincs, mert nem talállak egyetlen főiskolától sem jogosnak azt, hogy bárkitől, aki tanulni akar. a tanu­lás és írvényesülés lehetőségét megvon­ják. A válaszadó főiskolai tanácsok kö­zött az első a brünni német technikai fő­iskola volt. Átiratában még hozzátette azt is, hogy a kormány legigazságosab­ban úgy oldhatná meg a kérdést, ha a szűknek bizonyult helyiségeket kibővite­­né vagy pedig uj: intézeteket építtetne. A többi főiskola hasonló értelmű nyilatko­zatot küldött. A kormány félhivatalos utón a leghatározottabban hangsúlyozza, hogy az átirat korántsem céloz nemze­tiségi numerusz klauzuszra, hanem tisz­tára technikai megoldások miatt forrnu­­lázta igy a kérdést. A bukaresti konferencián határoznak a kisantant külpolitikájának uj irányairól Benes egységes állásfoglalást sürget Diplomáciai körökben nagy fon-! tossáeot tulajdonítanak a kisantant kü 1 ü gym ini szt e reinek bukaresti ta-[ nácskozásának. > A május 8-ikán kezdődő bukaresti tanácskozás előkészítője és legfőbb irányítója Benes cseh külüevminisz- jj tér. aki Genfben és Párisban állan-s dóan pacifista, de otthon és a kisan-j tant államainak külügyminiszterei között a legélesebben uszít fegyver­kezésre és gyűlölködésre. Bécsi dip­lomáciai körök értesülése szerint Benesnek az a terve, hogv a buka­resti konferencián a kisantant hatá­rozza el. hogy Magyarországgal. Ausztriával és Németországnál szemben erőteljesebb politikát kezd. Benesnek sikerült meggyőzni Nin­­csicset és Dúcát, az S. HL S. és ro­mán külügyminisztert, hogy az el­múlt két évben Ausztria és Magyar­­ország gazdaságilag annvira kon­szolidálódott. hogv már nem szorul olyan mértékben a Népszövetség tá­mogatására. mint eddig s igv olyan akciót is kezdhet, amely veszélyez­teti a kisantant érdekeit. Benes rá­mutat arra. hogy az esetleges Habs­burg restauráció kísérletével szem­ben a kisantant nem számíthat olyan' mértékben, mint ezelőtt a nagyhatal­mak egyöntetű fellépésére s igv a kisantant államainak már most kell megállapcdniok követendő magatar­tásukat illetően. A másik momentum, amellyel a bukaresti konferencia Benes tervei szerint, foglalkozni fog. az. hogy Ausztriában újra feléledt az a moz­galom. mely a Németországhoz való csatlakozásra irányul. Noha ebben a kérdésben' a nagyhatalmak állásfog­lalása is egységes, a kisantant ezzel a mozgalommal szemben is erőtelje­sebb intézkedéseket kivan tenni. Szóba kerül a konferencián a du­nai-konföderáció kérdése is. amely­re nézve Benes olyan deklarációt ki ván tétetni, hogy a kisantant államai ’ nem engedik csorbítani önállóságit-1 kát. azonban a dunai államok közti 1 gazdasági kapcsolatok kimélyitését, kívánják. Végül a német garanciális’ paktumra nézve Benesnek az a ter- ; ve. hogy azt, ki kell terjeszteni Cseh- ; szlovákjára. Jugoszláviára és Romá-f niára nézve is. A bukaresti tanácskozás jelenté-1 kenv részét foglalia le a szovjet el- i ismerése tekintetében követendő ma­gatartás megbeszélése. Boris bolgár királyt előre figyelmeztették a merénylet tervére Nem rablótámadást, hanem kommunista merényletet követtek el a bolgár uralkodó ellen Szófiából jelentik: A Boris király ellen elkövetett merénylet híre, bár az utóbbi időben több po'itikai merénylet történt és a bolgár lakosság majdnem szakadatlanul i galomban volt, ária. i katasztrófaként hatott. Nyilvánvaló, hogy a merénylet kommunista terrorcselcke­­det azzal a céllal, hogy az utána bekö­vetkező nyugtalan napokban Bulgáriá­ban forradalmat idézzenek elő. A királyt egyébként már hetek c a óvták és közöl ék vele, hogy kommu­nista merényletet terveznek ellene. Kör­nyezete m:r többször figyelmeztette a uralkodót, hogy a vidéken való u'azás nagyon veszélyes és arra kérte, hogy Szófián kívül csakis katonai kiséretíe! utazzék. Boris király azonban sohasem hallgatott ezekre a tanácsokra, bár, mint ismeretes, egy évvel ezelőtt ugyan­ezen a helyen hasonló kaland történt vele. Akkor is rablók támadták meg, de ez a támadás sokkal veszélytelenebből és ártalmatlanabbal folyt le, mint most. Mint a merénylet újabban felderített részleteiből megállapítható, Boris király sokkal nagyobb életveszedelemben for­gott, mint először hitték. Tisztán a vé­letlenen múlt, hogy az uralkodó az autóban nem a soffőr mellett ült és nem 5 tartotta kezében a kormányke­reket, mint szokta. Ebben az esetben a király a soffőr melletti vadász sorsára jutott volna, aki a banditák első sor­tüzének az áldozata lett. Egyébként is súlyos veszedelem fe­nyegette a király életét, mert az első lövésektől a soffőr annyira megrémült, hogy elengedte a kormánykereket és ha Boris király nem őrzi meg önuralmát és nem ragadja meg a kormánykereket, hogy megfékezze a kocsit, akkor az autó a meredek pályán lecsúszva az rokba borult volna. Még a gyors fékezés ellenére is egy villanyoszlophoz ütődött az autó és eb­ben a pil natban a banditák három bombát dobtak az udvari autó felé. A bombák közül kettő felrobbant és poz­­dorj vá zúzta a gépkocsit. A király és Thomatov kapitány az autó oldalát használták fedezékül és onnan tüzeltek a banditákra. A banditák üldözése eddig nem járt eredménnyel és a támadókat még nem tudták kézrekeriteni. A banda tagja", hogy könnyebben menekülhessenek, út­közben elszórták a náluk levő nagy­mennyiségű ruhanemüeket és orvosi köt­szereket, amelyeknek nagyrésze a „Sem­­ledelsko Zname“ című agrárkommunista uiság papírjába voit csomagolva és eb­ből, valamint sok más jelből is arra ’ öve keztetnek, hogy nem rablóláma-\ dósról van szó, hanem agrárkommunis- * tők merényletet akartak elkövetni a ki­­rály ellen. Bulgáriában egyébként újabb banda-* harcok vannak és a merényletek se ér­tek még véget. Szerdán Georgiev Kon­stantin tartalékos tábornok, szobranje­­képviselő, a kormánypárt tagja és szófiai helyi csoportjának elnöke me­rénylet áldozata lett: két eddig ismeret­len merénylő három revolverlövéssel meggyilkolta. Georgiev Caribrod vidéké­ről származik, katonai tanulmányait Olaszországban végezte, majd a háború után a vezérkar főnöke és a hadügymi­nisztérium elnöki osztályának főnöke lett. Georgiev nagy poMtikai szerepet játszott. A többi között 5 volt a tarta­lékos tisztek egyesületének megszer­vezője. Más jelentés szerint a Haskofi kerü­letben lévő Ada községben lelőtték Abki e’fsndi volt parasztszövetségi képviselőt. Ctma községben a katonaság heves harcba keveredett a bandákkal, Várnából tüzérségi segítséget kellett kérni, hogy a bandákat szétkergessék. Harcok voltak továbbá Prevábia, Kara- Husszein és Kalifadov községeknél. Ezekről a harcokról még nem érkeztek részletes jelentések. Jagosz! áv-bolgár államközösség Todorov volt bolgár znj&jszter a szerb-íjorvái megegyezéstől a balkáni szláv álíasnkSzosüég megvalősn!ását várja Zágrábból jelentik: Todorov Kosz­­ta; -a Sztamboiijszki-kormány voíí minisztere néhány napig Zagrebben időzölt. ahol Poliak Franin volt mi­niszter. a _ konyát mezőgazdasági egyesület elnökének vendége volt Elutazása előtt Todorov nyilatkozott a zagrebi újságírók előtt a jugoszlá­viai és bulgáriai politikai helyzetről. A szerb-horvát megegyezés pro­blémájával kapcsolatban Todorov kijelentette, hogy az ilyen kérdések­ben nincsenek győzők és legyőzőt­ök. mert a politikában gyakran megtörténik, hogy az. aki. győzőnek látszik, a valóságban legyőzött. A horváíok és szerbek közeledésének (énve — mondotta — megbecsülhe­tetlen nvereséget jelent a szlávság és a SHS állam számára. A politikai viszonyok javulása. To­dorov szerint, jelentős következmé­nyeket fog maga után vonni az or­szág belső -életében, valamint a kül­politikájában is. A belpolitikában most már méltó helyre fognak elö­­nyomulni a nagy gazdasági problé­mák. Todorov. mint oar excellence földmivespárti politikus, itt elsősor­ban a mezőgazdaság problémáira gondol, amelyek szerinte az SHS királyságnak is. épugy mint Bulgá­riának. alapvető kérdései. Legelőbb is a földmives-hitefek üsrvét kell megoldani, azután a termelőszövet­kezetek kiterjedt megszervezése, majd a mezőgazdaság indusztriali­­zálása kerüljön sorra. A másik kérdés, amely napirendre fog kerülni, külpolitikai természetű: a délszláv egység kiterjesztése Bul­gáriára. Azt hiszem — mondotta To­dorov — hogy a bulgáriai viszonyok már megérettek erre. Bulgária füg­getlensége ma már csak fikció és a bolgár nép a valóságban függetlenebb, boldogabb is lesz egy nagy szláv kö­zösségben. amelyhez némely más balkáni államoknak is csatlakozni kellene. A mai bolgár kormány nem képes ezt megvalósítani. A Cankov­­kormány két szlávellenes és reak­ciós faktorra, a katonai ligára és a macedón szervezetre támaszkodik. Meg kell semmisíteni a boieár pro­vinciális szeparatizmus minden tá­masztékát. A szerb-horvát problé­ma megoldása szétfosziatia a szófiai soviniszták illúzióit és egyúttal nagy ütést mér a bolsevizmusra is. Azok­nak az eszméknek győzelme, ame­lyekért Sztamboliiszki elesett, elő­feltétele a délszláv államszövetség j megvalósulásának — fejezte be nyi­latkozatát Todorov.

Next

/
Oldalképek
Tartalom