Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-12 / 100. szám

21. oldal

1925. április 12.

BACSMEGYEI NAPLÓ

A dg világa

Hágár oltára előtt Irta: Hatvani] Lajos

Megborzongott» szilaj vágyak ostromolják Lédára-unt Ady lelkét. Lelkét? Mondjuk Inkább testét. Azazhogy inkább testét-lelkét. Egy a kettő, nincs különbség. Az egyetlen nő csalálmából; főiébredt férfiú Helénában látja a nőt, íj ha nem is az illlumi hellén szépek szépében, kit Faust idéz, — Ady a zilahi vörös lámpás ház nagy-tőgyü szerb Helénáját idézgeti, a szűzi férfit-vesztő nőstény legvalóbb valóját. Ez a máso-i dik s az elsőnél is veszedelmesebb pubertás kora, melyben az ember csókra ) csucsoritja száját és csók-vágy nélkül! ts csókot esd. A.z örök halál-menet i nemcsak az emberiség sorsa, — njin-j den egyes emberé is egyszersmind. Csókos vágyaink örök halál-rnenetie vizs a j sir felé. A nőiség, ez a Hágár oltára \ (Hágár oltára, a látszólag biblikus cimi mögött félreismerhetetlen és félreérthe* tétlen magyar ige kandikál ' istentelenül), — a férfi százarcu Hágár oltára előtt áldoz:

Gyermekded kost. fehér perléket.

Ehő-fü-bárányt, vért és velőt Áldoztam már négyéves koromban Száz-arca Hágár előtt.

Ady pubertásának történetében idéz- í item Ady élctvalló prózáját, ' mely1 ugyanezt így mondja: »így nyílott neki’ az első szerelem. Még talán öt esztendős) sem volt akkor...«

A szerelem nem csupán a művészien? rezgő költő-idegben ébred ily gyermeki, korban. Az érzéki első fölrezzenés min- -; denikünkben ily korai. De a művészien{ érző ember megőrzi emlékező idegében, | amit a köznapi ember elfeled.

Eg a tűz Hágár szent oltárán j

S én tisztnlóan lesem, lesem.

Szinte harminc év óta várom én már, jj Jön-e a szer fimesem?

Ez a Csók-kisasszony váró Ady End- jí re. rz ábrándos ifjú, aki miután Lédátj megkapta, úgy érzi újra, hogy nem f kapta még meg a maga igaz szerelme-1 sét, akit testével soha el nem érhet sl akinek jöttét, szinte testetlenül, »tisztulóan« lesi, lesi.

Tisztátalan valók, vagy tiszta.

Nem tudom s azt se. mit akarok.

Csak azt tudom, hogv Asszony az oltár j S asszony nélkül meghalok,

Ez a "vers mintegy a nő után sóvárgó. férfi monológja. A magánbeszéd ka- \ nyargó. szeszélye szerint halad. A férfi, mindég csak vár, testetlen, ábrándos ki-. vánásban várja igaz szerelmesét,. —; alighogy a második strófa ezt kimondta, már a harmadik strófa a másik;, férfi-állapotról számol be. A férfi nemi csupán ábrándos testetlen várakozó, — £ hanem egyszersmind ugyanakkor na-| gyón is testi vágyakozásokkal, nagyon] is érzéki teremtmény. Tisztátalanok és! tiszták vagyunk mindannyian, — egyi-? künk sem tudja, hogy voltaképen mit \ akar, — testben birtokolt nőt vagyí testetlen ábrándot, — csupán egy bizo-| nyosság van: asszony nélkül meghalunk:

Lő-sőskás parlagon ébredt föl Érvkor e bűnös, fís szerelem Róza, a szomszédok kis Rózála Rniósdit látszott velcnt.

Irtain már másutt e strófának novellaszerq vallomásba foglalt prózai megfelelőjéről s tettem róla említést, hogy a novella kis Julcsának mondja, akit a vers kis Rózának mond. Megemlítettem azt is, hogy p-é7a és vers egyaránt ló-sóskás rétre emlékszik: »a 16-sóskás szérüskert most hó alatt aluszik. Sehol \ a kis Julcsa nyoma. A kis Juicsáé, kivel; valamikor csókok okából rejtőzött ide \

*) Résziért szerzőnek Ady világa cimü előadássorozatából. Eddig megjelent négy fűzet. (Isten könyve I. FI. és Szerelem könyve I.. II.) Mutatványunk e sajtó alatt levő ötödik füzetből mutat egy «részletet Wien, Pegazus Verlag.

a Halál kocsisa«. (Ady a noveltábau a; Halál kocsisé-nak mondja magát.)

Novellából, versből egyaránt dSfe tűnik ki, hogy a gyermekek bujósdijával kéz-1 dődik a nemek kergetődző, üzekedö] szerelmes játéka:

Nem hallottam akkor fíágdrról Csupán a vérem rítt. kacagott ' S hiába lőtt azóta Kant. Spencer7 Mégis a régi vagyok ~

A gyermek még nem is hallott a sze-; retemről, de a vére már ri. kacag, kő-l vetel, — bujósdi közben ölelget, csóko-g lódzik. Hiába jött azóta Kant, Spencer,, azazhogy minden tudomány és minden j f’nasztalat, az asszonyt kergető férfi] Voltaképen ugyanaz marad, aki a gyér-; meklánnyal kergetődző régi gyerek volt. ;

LeköPÖm és csókolom őket Ok: a semmiség és a világ S nekik viszem ez Elei-vásárból A legszebb vásárfiát.

Amikor ez a vers a Nyugat-ban megjelent, a magyar tudományos egyetemi egyik kitűnősége, nagynevű philoíogus, j eübém tartja a folyóiratot. S valószínű- l leg Kant-Spencer néven felbuzdulva > kérdezte tőlem: Mi ez? Mi türés-taga-; clás annak idején adós maradtam a vá-; lasszal. A magyar aranykor Íróinak ’ képzetkörében fölnevelkedett olvasóhoz,; még ha Ady költészetének hive volt is,,; nem szólt minden esetben, mindjárt és. tisztán Ady írása. A költő mindég elül- J járt, mi csatlósai baktattunk utána. Innét származott a sok’ önkéntelen keserűség, melyet Adynak egy-egy méltán várt s méltatlanul megtagadott elismeréssel okoztunk.

Alig telt el másfélt évtized s ime. Ady nyelve a mi nyelvünk lett. Világosan •szól hozzánk. Nem is értjük, hogyan lehetett rögtön meg níem értenünk. A látszólagos hánya-veti könnyelműséggel | odavetett sor voltaképen tömöp.. erem. jj Ady a magában beszélő, illetvé a magá-l ban gondolkodó embernek siető, gyak- i ran ellentétes benyomásokat egybeka- jj varó nyelvén mondja el a him folytonost megvágyását a. nő iránt. A férfi lenézi a; nőt s mégis meghal nélküle: leköpöm,t — Írja a beszélőnek eleven hangján a jj verses monológ — és csókolom őket. A férfit magasabb hatalmak .készítik,) hogy kénvteien-keHetlen, akarva-nem- * akarva, folyton-folyvást mégis leborul-j ion a lenézett nőiség előtt. A semmiből | semmi sem lesz, — minden élet mag-j hói ‘szökken elő, — nmne vivurn ex ovo.« De miből lesz a mag? Ezért netn ma- í

gvaráz semmit a ...................... ex ovo. 1

Ady emberi tudatlanságunkat bevallia, í mondván, ok c semmiség, mely valami,! mely minden, mely a világ akar lenni. ; Azazhogy a lét a maga folytonossága-f kan fenn akar maradni, ezért hal meg jj a férfi asszony nélkül. — ez az ok, ez - a kényszer hait.ia őt kénytelen-kelletlen, de mégis csókjára annak, akit »leköp*.

Leköpöm és csókolom őket Ok: a semmiség és a világ

S nekik viszem az Élet-vásárból A legszebb vásárfiát.

Testünk, lelkünk, gerincünk legszebb javát: a csók-holmit — amiből az élet! im-.z —, ézt a legszebb vásárfiát viszi a férfi az életvásárból a maga asszonya fölé.

A monolog kanyarog tovább:

Kiknfk bőrét nem érintheitepi Szeréna. Zsöka. Trad. Irén Irma s az Er tndVi kik még: áVtant \ Gőgösen mindük szivén. •

Mint középkori költeményekben, me- ?

lyek drágaköveket foglaltak verssorok] keretébe, s melyekben csak a leirt fé-, mek és kövek, a nevökben nyugvó erő- í nél fogva, szinte maguktól kelnek ra- - gyogó sugárba, olyan ez az Ady-sor aj, női nevekkel, melyek minden nőben egy- * egy kísértést, illatot, külön izü gyönyört,, hajladozó nyakvonalat, bajfouatot, fe-a

keiét és szőkét és vöröset villantanak

lök

Különben a piros és fehérvéríüek motívuma ez, melyet a költő már külön versbe is foglalt. Kit szeretünk igazán? Ki szeret bennünket igazán? Az-e, ki a mienk volt? Szinte harminc éve várom én már — Jön-e a szerelmesem. — kérdi Léda Ady ja, mintegy jelezvén, hogy kinek bőrét érinthető, nem az ő igazi szerelmese. Igazán a mienk csupán az a nő, ki sohsein volt igazán a mienk, — csupán ennek a nőnek állhattunk gőgösen a szivén.

A szűzi szerelemnek e platonlkus strófája után a magánbeszéd tovább kanyarog az érzéki szerelmek másik, parázna-érzéki véglete : felé. Mert Ady Endre magyar ember. S a magyar szerelmi életben van valami anyagias józanság, mely a szerelem petrarkizálását, dumas-izálását és ibsen-izálódását (hogy három költőben fejezzek ki három érzelmi végletet) egyaránt lehetetlenné teszi. Ady a magyar ember szája ize szerint mondja a csókot olyan valónak, melynél nincs nagyobb való. (Ennek a parlagi Erosnak epikusa Móricz Zsigmondi A csók a csókért, kéj a kéjért, a l’art pour Hart ölelések fajtája ez. Akárki, csak nő legyen, ez a fő. — mondják itt Tisza-Duna tájon. (Így mondják, de mondják ezt még drasztikusabban is) — Ady pedig e tekintetben — mint minden egyébben — ugyancsak fajtájából való volt.

Ö megmaradt, amig élt, mindég a nagyfőgyü szerb leány ’apródjának, aki első öleléseit az olcsó csókok \ házában gyakorolta, ö nem szégyelte a csókvásárt s mint a sohse-hazug lira fölesküdt mivelője, nem hallgatta el a férfiuságtiak pardont nem ismerő s ezért nem is szégyenletes szükségét:

S hu vásárolnom kellett csókot.

Behunytam a szemem és szivem:

Ennvi szelíd, bus érőt nem vett még

Perditákon senkisem.

Ugv csókolok én mint egy isten:

Frin.é és Genovéva rokon.

Mikor én csókolok. Nem a némbert

En magamat csókolom.

Megint egy nagy titokról levont lepel; a bevallásra kötelezett lényeknek, a íirai költőknek álszemérmes hallgatása, a férfiélet e fontos és eltágadhatatlan fényéről, mindmáig magyarázat nélkül hagyta a csókvásár lélektanát. Mint van az, hogy a legfinomultabb és legszenvedéiyescbb szerelembe merült férfiút időnként Erűiéhez sodorja a kívánság? Ady ad rá választ, mert a gyönyörűségben Friné és Genovéva rokon. A csőkos öröm lehetősége benne rejlik a szűzben, a hitvesben és a — mondjuk Ady szavával — Frioében egvaránt. Aki csókol, magát ünnepli a csókban s nem a némbert:

De szeretem őket mindegyig.

Magdalénát és Szűz Máriát.

Szeretem e nemem-ö'ő tábort

S a csókos komédiát.

Ebben a csókos komédiában a színésznők változnak, — ám változzanak! De a borús komédiás egyformán játsza azért a csókos komédiát, — a hős szerelmes, a sok szépnek egyformán teszi a szépet, hogy mindenükben egyformán a maga létfokozó kéjes gyönyörűségét szeresse. A nő csak a gyönyörök lehetőségeit nyújtja, — ennyi a szerepe, semmi egyéb. S ezt a szerepet a vásárolt nő épp úgy betölti, mint a szerelmes ostromban ostromolt.

De Ady szerelmi életét, akárcsak szerelmének testi szokásait, a szerelemnek e magyar, vidéki s nem kevésbbé triviális magyarázatából megérteni, mégis fölöttébb igaztalan volna. Ady összetettebb, sokrétűbb, európaibb jelenség, mint Móricz Zsigmond. Ady már fiatalon panaszolta a »bomló, beteg vágyát« szivén pusztító kinzó lázakat, — ő járt ott, hol egvmásnak öldöklő fele a Csóknak és Termésnek Istene. Ö a magtalan' áimodók közül való, kiben a tízéves Évák, a rafflnált szerelmek elképzelése bizsereg.

Ady a bimbózó Évák folytonos elképzelésében sisteregteti el a temperamentumát. Érzéki történetének irgalmas fejezete; amint a poéta ott áll a párisi

szent kaíedrális csucsivü kapujában, a puszták földjéről hozott barbár szenvedésekkel s előtte fehér sereg vonul el, bérmáló szüzeké, akik után a dús tenyészet magyar földjéről hozott vágyait küldi:

Párisban ezerszer elnéztem

A kicsi, bérmáló szüzeket:

Hossza ruhában, fehéren, maflán Mentek, mint a betegek,

Fehéren, maflán, két jelző. Az egyilt utszéü, mindenkié. A lekér oly kopott, hogy még azt se jelenti, amit jelentenie kéne. A fehérnek, ha azt mondom fehéren mentek s hosszú ruhában, nincs vi\ iágitó ereje. A »hosszú« ruha fodra sem ! rezeg még ormótlan csipőcskét és töm* I zsi lábszárak felett. Most iön a szó: í maflán, mely fölgalvanizálja a másik \ kettőt, hogy egyszerre szaporázzák ' a

Í lépést a kis tömzsi lábak s a ruha fodra is hosszúra megnyúlik. Ez a lányok I menetje, melyet a: maflán, mentek, : mint, három m-je mozgat lassan előre! előre s mely processiónak az enjambe> ment térben megnyúlt hosszúságot ad. I Barátnők leányai, kis húgok, tízéves l Évák, bérmaszüzek, a világ izzik, forr, i minden kurta szoknya megejtő varázs. I ők az .élet, ők a jövendői kik után a hafniincon-tull férfin így sóhajt:

S ezek kútfői a lövőnek.

Kiknek koszorút én most fonok, lm. ezek Ivánvaí szent Hág árnak:

A lövendő asszonyok.

Most a monolog valami nagy, eget- i főidet, poklot és mennyet beszerető, átl szerető, keresztülszerető, paneroíikus, ; nőhöz-igézett férfi-sorsot elmondó strőj fákban végződik:

Szeretem, ahogy szlüeínek,

A csecsemőt, süldőt, vént. nagyot. Szeretek én mindenkit, ki asszony: Igaz. bas férfi vagyok.

I Szeretni azt, akit leköpsz, — igaz férfiak bus sorsa ez, borús komédia. S mégis szeretni kell a nemünk ölő tábort, — tízéves Évát, őszi Lédát egyaránt:

Hágár füzébe bedobálom Mindenem, amim van. örömest S ha koldus vaevok. maid iön érteni Egv irgalmas, őszi est.

Házár fűzébe bámulok maid S tarka szén cssnor.vravaialok.

Vér. 'emlékek buknak a szent iüzbe ) Es csókot hány egv halott.

I Életedet hírre. hatalomra, pénzre akaj rod fölváltani. Hiába. Mind semmi ez. í Elveszett csók-holmi. Létedet elfecsérelt I csók-holmiban adod vissza. Végül, a

I csókos komédia végén -ott állsz üresen, kifosztva, koldusán. S bámulhatsz a tűzbe, melyben elhamvadtál. Ami marad, I néhány asszony-emlék, tarka, szép aszszonyravatalok. A nagy játéknak tehát vége. Végül mindez belebukik a tüzbe. De aki csókolt míg élt, — »Gsókot hány egy halott«. S a csókos játék az életen át belemenekszik a halálból " a végtelenbe.

Ez a vers,- melyben a költő a férfi

egész érzéki létét fölfedi és bevallja, emberi adatokban oly gazdag, mini Stendhal egész könyve s a maga stili\ zálatlan s szerkezet nélküli egyszerűségében, a maga dörögős' zeneiségében Ady legfontosabb és legteljesebb megnyilatkozásai közül való.

Dalka Ákos :

Mire felériem ...

Szeles, virágos víg tavaszban Indultam — és ormokra vágytam;

Virág köszöntött, nimfa lebbent S virágért — nőért mindig megálltam,,

Utam sűrű gonderdö lepte ! Másnak kaldszos-kincsil nyárban: j Batyum terhét hogy elfelejtsem, j Én csak nótázva botorkáltam.

5 Mire felértem, hűvös fisz leit,

f S utat, göröngyöt számbavetve.

Van egy kincsem, hogy messze látok —

’: Egész az örök Végtelenbe