Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-12 / 100. szám

1925. ápríRs 12. BACSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal Látogatás az antwerpeni gyémánliözsdén Ahol hatvan milliárd frank értéket őriznek — pincéken Antwerpen, április hó Kiküldött munkatársunktól Az itteni gyémánttőzsde elnöke volt szives ma hivatalos helyiségében fogad­ni. Azért hangsúlyozom a hivatalos fo-. gadó termét, mert az irodákba idegen­nek; bejutni teljesen lehetetlen és min­den ügyet csupán egy kis ablakon ke­resztül bonyolítanak le. Mikor bemutat­koztam és elmondtam neki jövetelem célját, a legelőzékenyebben állott ren­delkezésemre és mielőtt a tőzsdén kö­rülvezetett, a gyémántokra vonatkozó­lag a következő felvilágosítást adta: A gyémánt nyers-csiszolatlan állapot­ban kerül a piacra. A világtermelés 70 !%-át a dói afrikai bányák, 30% át belga Congo British Guyana és Brazília szál­lítja. Ezek a bányák egy Londonban, székelő konzorcium által megállapított tervek alapján termelnek, ugyanis a tér-1 melés lényegesen több is lehetne, ds az t az árak megvédése céljából csak a ke-! resiet arányában történik. A konzorcium évenként egyszer ülésezik és ugyanak­kor határozzák meg az árakat is. Az árak 1914-től 1919-ig 100%-al emelked­tek, de jött az orosz forradalom, a gaz­dagoknak menekülniök kellett és mást, mint ékszereiket, elvinni nem tudták. Megélhetésük miatt idővel kénytelenek1 voltak a drágaköveket áruba bocsátani és a nagy kínálat leszorította az árakat. Hozzájárult az áreséshez még az a kö­rülmény is, hogy nagyon sokan vagyo­nuk tesaurálása céljából szintén brillián­­sokat vásároltak, melyek a háború utáni rossz viszonyok következtében ugyan­csak eladásra kerültek. 1922. óta a piac magához tért és a kövek ismét elérték az 1921-es árakat. Ez a javulás óriási áldozatába került a konzorciumnak. Mi sem bizonyítja jobban ezeknek az urak­nak éleslátását, mint az a körülményi hogy az eddig taláit legnagyobb gyé­mántot a »Culinan«-t. bámulatos olcsó árért felkínálták az angol kormánynak és ez az óriási kő ma 3 nagy és 4 kisebb darabban az angol királyi koronát díszí­ti. Ha a kormánnyal nem tudtak volna megállapodásra jutni, úgy a követ lé­nyegesen apróbb darabokra kellett volna hasítani és így ugyancsak nagy áresést idéztek volna elő. Ezután elindultunk az épület megte­kintésére. A palotát 1921 szeptember 4-ikén avatták fel ünnepélyesen és ezzel a ténnyel elvették az amsíerdami tőzsde vüágjelentőségé! Az épület 5 emeletes, a földszinten tejüvegge! ellátott óriási terem, a hivatalos mérlegelési helyiség és a büffet, az emeleteken 95 iroda, igazgatói, elnöki és titkári helyiségek vannak. Minden helyiségben az asztalokon, sőt az asztalok alatt is lábbal elérhető vész­­csengők vannak felszerelve, melyek éiintése a kapuk automatikus bezáródá­­sát eredményezik, azonkívül riadóul szolgálnak úgy a tőzsde magánrendőr­sége, mint pedig a közelben levő városi rendőrőrszoba készenlétben levő legény­sége részére is. , A palota legérdekesebb része azonban feltétlenül a pincében lévő safe-deposit. Ezt az egy méter széles vasbetonból, páncélból és a fúrás meggátlása céljából vastag üveggel köritett különálló tö/n­­böt egy folyosó veszi körül, melyben megvilágított tükrök vannak elhelyezve, úgy, hogy a páncélajtó előtt álló fel­fegyverzett őrök minden esetleges be­hatolást azonnal észrevennének. Míg valaki a páncélteremig kerül, négysze­res igazoltatásnak kell alávetnie magát. Eddig ugyan a safe támadásnak nem volt kitéve, de az elővigyázat nem feles­leges, mert a trezorokban elhelyezett értékeket cca 50—60 milliárd frankra be­csülik. • A tőzsdének jelenleg 2400 tagja van és oly nagy számban jelentkeznek uj tagok, hogy az elnökség, elhatározta, hogy uj tagok csupán a régiek fiai, ve­jei és azok a volt régi tagok lehetnek, akik már háború előtt foglalkoztak gyé­mántkereskedelemmel és óiból kérik fel­vételüket. Fizetésképtelenség az utóbbi évben nem fordult elő és az elnök ur büszkén említette, hogy másfajta kereskedőknél a bankok veszthetnek, drágakőkereske­dők azonban fizetésképtelenségük esetén a kiegyezés alkalmával kifizetik a meg­határozott százalékot, azonban kötele­sek — és erre nagyon vigyáznak — idő­vel teljes adósságukat kiegyenlíteni. A választott bíróság döntése megfelebbez­­heteden és annak el nem ismerése a ta­gok sorából való törlést vonia maga után. Az ilyen törölt tag a világ egy tőzsdéjén sem köthet többet üzletet, mi­után a neve állandóan szerepel a fekete táblán mindenütt. Mielőtt az itteni tőzsde megnyílt vol­na, Amsterdamban 10.000. Antwerpen­ben 3000 csiszoló dolgozott. Ma az arány fordított. A csiszolók évenként összeülnek és a főnökök a munkásokkal együtt elhatározzák, hány inast vesznek fel. A felvétel szigorúan az eimult év el­halálozásának arányában történik. Mikor elbúcsúztunk, nevetve jegyezte meg az elnök, hogy Magyarországnak nem szabad tudni, miszerint a gyémánt­­kereskedelem 98%-a zsidó kézben van, mert esetleg nem fognak venni ennek következtében több gyémántot.-4 mitrovicai fegyház balladája Séta a bünhődés birodalmában Valamikor végigszaladt a hideg az emberek hátgerincén, amikor a börtönt említették, Költők megénekelték, irók boncasztalra fektették, jogászok krimi­nológiai analízisre használták, szocioló­gusok essayket, fegyházi lelkészek me­moárokat írtak róla, orvosok psyhopa­­íoiogiai tanulmányokra váltották fel. Ma? Ma tessék elhinni mindez már nem fontos. Ma sport a bűnözés, labdarúgás, lawn-tennls, néha zártkörű ma-jong. Ma még füledbe zsong a kávéház-muzsikája, holnáp már ott csücsülsz Mitrovicán visszavonhatatlanul, pontosan szikiaszi­­lárdan és biztosan a celládban. Jogerős ítélet kivonata a podgyászod, szived tá-Ekkor 3 óra 15 perc volt. Pontosan 5 percig aggodalmaskodott Végre kijelen­tette, hogy megoldást talált. Bemehetek a fegyházba, megtekinthetem, de társal­gási engedélyt nem adhat Kísérőt azt adott. A fegyház udvarán Rémmesék megeievenedését vártam, középkori szerszámokkal, nyomott leve­gővel. E helyett rendes, polgári, rende­zett élet fogadott, szorgalommal} sze­rénységgel és lüktető munkakedvvel. Az első udvaron paviíonszerü épületek. Ezekben rendezték be a műhelyeket Da­­rócforma ruhás rövidre nyírott hajú fe­ján zord és rikító arab szám éktelenke­dik, tesőreld vannak, nem kell étlapon törni a fejed, nem kérnek ruhatár pénzt tőled, se borravalót, se villamos jegyet. * A szávaparti kedves, és kedélyes Mitrovica feltűnően udvarias és szolgá­latkész lakóival pillanatra feledteti az emberrel, hogy külvárosában nemcsak Jugoszláviának, hanem a volt monar­chiának, is egyik legnépesebb {egyházát tartogatja meglepetésül az idegen szá­mára. A fegyház kint van a vasúton túl, hátterében a kéklő szerémségi hegyek­kel. Csinosan tatarozott bérkaszárnya, rácsos ablakokkal, magas keritésfallal, szomszédságában elszórt tisztviselő la­kásokkal. Az őr szalutál a bejáratnál. A kocsis mégegyszer megcsóválta a fejét. Nem p.z őrön csodálkozott. Nekem szólt a dofgatórium. A Zamennik ur aggodalmaskodik Ilyen előzmények után kopogtam be az Obrt felirásu szárnyas irodaajtón. Bent az igazgató távollétében Pušić he­lyettes-igazgató fogad. Ahogv az írnok bemutatja a »Zamenik« ur. Pušić ur na­gyon intelligens ember. Régi fegyházi tisztviselő. Fegyelmezett, kimért, rideg és zord. Szűkszavú. Szabályosan leiga­zolta! Azután, mint lelkiismeretes és pontos hivatalnokhoz illik, elkezd aggo­­dalmoskodnl. Először csak nagy általá­nosságban. Később idevágó rendeletekre és szabályokra hivatkozik. Megnéztem az órát, 3 óra 10 perc volt. Közbe a Za­menik ur beszélt, kifogásokat sorolt fel. Én ezalatt körülnéztem. A polcokon szép majollkaszerü vázák, cipők, kosáráruk. A szomszéd szobában különböző árukat rendeznek, Pušjć ur közben elhallgat gyencek járnak-kelnek a legváltozato­sabb munkaeszközökkel, fűrésszel, öntö­zőkannával, mérőónnal. Itt mindenki megtanul dolgozni, — mondta kísérőm. A íegyenceken bein látni általában sem­mi nyomát az elkeseredésnek. Sorsuk­ba belenyugodott embereknek látszanak, akik ott ülnek sorba egymás mellett az első cipészmühelyben. A másodikban a majolika edényeket készítik, egészen kü­lönös és meglepő szakértelemmel. Fiata­lok és öregek a. középkoruakkal verse­nyeznek, a munka gondot felejtető buz­­góságával. A legkülönböző foglalkozású emberek fanyalodtak rá. a nekik eddig, idegen munkakörökre. Leomlanak a tiz­­husz éves válaszfalak, a fegyház lakói között, bár tagadhatatlan, hogy őnáluk is fennáil bizonyos fokú osztáiytagozó­­dás. Szerzett és kiérdemelt jogok, ami­kor előnyben részesítik az öreg fegy­­ház-lakót, aki második otthonává vará­zsolta Mitrovicát. Ezek az érdemekben megőszült fegyencek, — inert ilyenek is találkoznak — bőséges privilégiumokkal vannak felruházva. Felviszik munkafel­ügyelőségig ami már kíméletesebb élet­renddel, kevesebb fizikai megerőltetéssel jár. Ilyen nem sok akad. Az igazgató­ság szereti őke! megbízhatóságuk ellen semmi kifogást spin emel. $k a kisegítő őrség, akik behőddtak és inkább őrzők­nek, mint öntötteknek hiszik magukat. A harmadik és utolsó udvar kertnek van átalakítva. Gyönyörű virágágyak, me­legház, nemesített faj gyümölcsfák fe­ledtetik a rabokkal a külvilág nélkülözött örömeit. A kora tavaszi napban az egyik fa mellett tevékenykedik épen egy cso­port. Nagyon kedvesen, illemtudóan és barátságosan üdvözölnek. Már öt éve lakói a {egyháznak. Jó egyetértésben él­nek és valószínűnek látszik, hogy a hát­ralevő tíz évet is zavartalan harmóniá­ban fogják eltölteni. Igen használható kertészeknek képezték ki magukat, ro* konszenveznek egymással és valóságos szövetséget alakítottak. Mindig együtt látni őket, bizalmasan összebújva. Talán épen az egyiorma büntetési idő kötötte össze őket egymással. — Nekem . muszáj volt megölni — mondja ez egyik halkan és magábaszái­­lás rezgésével a hangjában. Nekem meg fognak bócsájtani, ha kikerülök. m Szor­galmasan fogok dolgozni. A baltát !s visszakérem. Elíeszem emlékbe. Az igazság baltáját. Az igazságét, — ismétli háromszor is. A falu már rr.egbocsájtot! Harmincnégy tanú vonult fel a védel­memre. Az Isten is megbocsájtott már nekem — folytatja és látszik, hogy ez a végső fórum megnyugtatja. Az lsen Is. Megálmodtam. Nem is szól többet. Megviliogtatja az ollót és nyesi tovább a faága! Gondo­san megnyirt bokorsövények futnak to­va az udvaron keresztül. Katonás rend­ben, rendezett glédabau. Amint belépünk a cellák sikátorába, látni, ainipt épen ön­tözéshez fog a kertészcsalád. A 71-ss nem akar enni A 71-es ősszeiöpörödött ember. Egy platánfa előtt áll. RátámaszkkodSk az ásójára. Pihen. Talán nem is pihen. Gon­dolkozik, ha tud és töpreng, ha akar. Valamit mindenesetre müve! és forgat 3 fejében, mert nem akar enni. Ä fegyház kielégítő kosztja ellen nyilván nincs ki­fogása. Az sem tehető fel róla. hogy ve­getáriánus életrendet áhit. Mondják már három hete csak levest és kávéi hajlan­dó elfogadni. Kitart rendületlenül mód­szere mellet! Egyszerű falusi ember, aki így akar kijutni a fegyházból. Már hét évet ült. Három van hátra. Megunta na­gyon. Egy csokor börtönvirág A cellatornác elejéről egyszerű kápol­nába vezet az ut. Puritán istenházába, ahol bűnbánó órákat töltenek el a fe­gyencek. A főoltár képe előtt hatalmas váza ál! A vázában állandóan friss vi­rág. A fegyház minden egyes lakója maga hordja oda a maga virágszálát, babonás tisztelettel, rajongással és rög­eszmés pontosággal. Ezt a spontán vál­lalt. kötelességet elmulasztani mindegyi­kük szentségtörésnek tartaná. Kngeszte­­iésiil teszik. Vagy talán az áldozatuk sírjára gondolnak. Nem tudni, ök nem nyilatkoznak. A fegyház cellái tiszták, rendesek, priccsel, jó pokróccal felszerelve. Maga­san fekvő ablakkal ellátva. Egymás mellett sorban varrnak elhelyezve, A hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom