Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-09 / 97. szám
1925. április 9. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. A hó 20-án tartotta meg ezägyben a főtárgyalást, amelyen Schultz Péter azzal védekezett, hogy a leányt nem is rabolta el, mert a leány vele előzetesen megbeszélte, hogy vele megy. A szép és gazdag Máriát ilyen módon akarta feleségévé tenni, hogy szülei ellenzését legyőzze. Dudás Mária, aki azóta férjhez is ment, azt vallotta, hogy sohasem szerette a legényt, a legény erőszakkal hurcolta eh Dudás István, a leány apja is azt vallotta, hogy leánya ismételten panaszkodott, hogy Schultz állandóan szerelmi vallomásaival ostromolja. A pancsevói törvényszék mind a négy vádlottat a személyes szabadság megsértésének bűntettében mondotta ki bűnösnek és Schultz Pétert és Gassenberger Pétert 2—2 évi fegyházra, Robár Tamást és Schultz Pált 6—6 havi börtönre ítélte. A novisadi felebbviíeli bíróság Araniczky tanácsa szerdán helybenhagyta az elsőfokú ítéletet * Á szabottan ügyészség azzal vádolta Mirkovics Veszi!je, Singer Rajmund és Kremenics Zdravkó szuboticai pénzügyőröket, hogy Tóth Henrik szekicsi, Hell Krisztián szekicsi. Lassú Antal csantavéri és Davidov Szima kishegyi lakosoktól pénzt követeltek azért, hogy tiltott pálinkafőzés miatt ne jelentsék fel őket. A szuboticai törvényszék 1923 junius 14-én bizonyítékok hiánya miatt mind a három pénzügyőrt felmentette. Az ügyész felebbezése folytán a novisadi felebbviteli bíróság szerdán tárgyalta az ügyet és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Munkanélküliek véres tüntetése Bécsben Uccal harc a munkások és a rendőrség' között Becsből jelentik: A bécsi munkanélküliek kedden tüntetést rendeztek, melynek során összeütközés támadt a munkanélküliek és a rendőrség között. Az összecsapásoknak több súlyos sebesültje van. A bécsi munkanélküliek gyűlését a rendőrség eredetileg betiltotta. A gyűlésre az adott indító okot, hogy a kormány a szanálási program értelmében március 30-tól kezdve több ezer munkanélkülitől elvonta a segélyt. Zeuss tartományfőnök közbenjárására a rendőrség később megengedte a gyűlés megtartását, de csak azzal a kikötéssel, hogy a gyűlés után annak résztvevői békésen hazamennek és nem rendeznek tüntető felvonulást a Belvárosban, amint eredetileg tervezték. A munkanélküliek különböző útvonalakon vonultak fel a város külső kerületeiből a városháza előtti térre. A tömegben táblákat vittek ilyen feliratokkal : — Le a kormánnyal l Le a bankokkal ! Éhesünk ! Elrabolták a munkanélküliek segélyét ! Le a szanálással ! Két csapat horogkeresztes is csatlakozott a tüntetőkhöz és vezetőjük bejelentette a kommunista vezetőknek, hogy részt akarnak venni a gyűlésen. Ezek azonban visszautasították a horogkeresztesek ajánlatát, mire a horogkeresztesek elvonultak. A gyűlésen több szónok beszélt. Végül a munkanélküliek követelését határozatban foglalták össze, amelyet küldöttség vitt el Resch népjóléti miniszterhez és Waber alkancellarhoz. A gyűlés után egyes csoportok a rendőri tilalom ellenére be akartak vonulni a Belvárosba. Előzetesen kommunista röpiratokat osztogattak, továbbá a Rote Fahne cimü lapot árusították. A felizgatott tömeg kísérletet tett, hogy áttörje a rendőrkordont. Ennek folytán a Ringstrassén súlyos összeütközések történtek. A Burgszinház, a parlament előtt, a Volkstheater közelében bottal támadtak a rendőrségre. Megütöttek egy tisztet, kővel és földdel dobálták és szidalmazták a rendőröket akik kardot rántottak és több tüntetőt megsebesítettek. Különösen viharos jellegű összetűzések voltak a Volkst heater melletti parkrészletben, ahol a tüntetők és iovasrendőrök között valóságos harc fejlődött ki. A dulakodót közben egy rendőrt lerántottak lováról és bántalmazták. Harminchárom embert letartóztattak. Két rendőr és három rendőrfogalmazó megsebesült. Végül is erősítést hívtak és a lovasrendőrök feloszlatták a tömeget. OkoÜcsáoyi részt veti Leirer Amália meggyilkolásában Andorffy tanúvallomása ellenére Oko-t licsányi tovább is tagadta, hogy Sári Leirer Amália lakásán. A gyilkosság után Okolicsányi keddi vallomásával szem. ben beismeri ezután, hogy már két nappal Leirer Amália meggyilkolása után tudott a bűntényről. December 22-ikén felkereste őt Pödör és ezt mondta neki: — Meggyilkoltam Leirer Amáliát és elraboltam az ékszereit. , Pödör — mondja Okolicsányi — él. Á volt különiíményi tiszt beismerte, bogy ő mutatta be Pödört áldozatának. — A rendőrség szerint Okolicsányi a felbujtó. — Akasztőfától fél Pödör cinkosa Okolicsányi az ébredők pénzén szöktette meg Pödört? Budapestről jelentik: Okolicsányi László keddi első beismerése után most már rendkívül gyors iramban fejlődik a Leirer-gyilkosság tisztázása és mindjobban beigazol ást nyer, hogy Okolicsányi mint tettestárs, vagy mini felbujtó szerepel a bűnügyben. Kedden a terhelő bizonyítékok súlya alatt Okolicsányi elmondta Pödörrel való ismeretségét és beismerte, hogy az elrabolt ékszerek közül az aranyretikáit, a brilliánsokkal kirakott órát, a hosszú aranyláncot és a nagy brilliánsköves gyűrűt neki adta át Pödör Gyula elrejtés végett. Beismerte a tébolydában Pödörnél tett látogatását és azt is, hogy 6 segítette elő a gyilkos szökését. Elmondta Okolicsányi, hogy akkor, amikor Pödör öngyilkossága után az elektromos müvek telepén a detektívek kutatni kezdtek az ékszerek: után, nyugtalankodni kezdett, mert a platinaóra és a gyűrű az Íróasztal fiókjában volt elrejtve. Ezért az órát & a gyűrűt abba a levélbe rejtette, amelyet utoljára Pődörtől kapott, kiment az étkezde konyhájába és az egészet bedobta a tűzhelybe. Okolicsányi tagadta, hogy Leirer Amáliát ismerte, azonban erre vonatkozóan nagyfontosságu vallomást tett Andorffy Imre zálogházi ékszerbecsüs, aki közölte, hogy biztos tudomása van arról, hogy Okolicsányi Ismerte Leirer Amáliát. Andorffy elmondta, hogy december 10-ikén egy zálogházi árverésen részt vett Leirer Amália. Okolicsányi és egy ismeretlen ügyvéd. Mindhárman árvereztek egy brilliáns karkötőre, amit végül is az ügyvéd vett meg. Leirer Amália erre őt megkérte, hogy segítse hozzá a karkötőhöz, mire ö a táncosnőt Okolicsányihoz utasította, akit Ismert és megmondta Okolicsányi elmét Leirer Amáliának. Később Okolicsányi elmondta neki, hogy megismerkedett Leirer Amáliával, többször fenijárt a lakásán és jó viszony keletkezeit köztük. Ezt a vallomást döntő fontosságúnak találta a rendőrség és szerdán már , ennek alapján folytatták Okolicsányi kihallgatását. Okolicsányi megtört Szerdán délelőtt kilenc órakor vezették ismét Okolicsápyit kihallgatás végett Ecsedy Árpád rendőríogalmazó elé. Okolicsányi egész éjszaka nem aludt és szemmelláthatóan a keddi beismerő vallomás hatása alatt áll — Ostobaságot csináltam tegnap délután — mondja Okolicsányi, mikor a fogalmazó elé vezetik — és ezt többé helyrehozni nem lehet. — Milyen ostobaságot? — kérdi a fogalmazó. — Hát az a szamár vallomás — feleli. — Most már biztosan azzal is gyanúsítani fognak, hogy valami részem van a gyilkosságban. — Nemcsak gyanúsítjuk — mondja Ecsedy — hanem már bizonyítékaink is vannak. A fogalmazónak ez a kijelentése megdöbbenti Okolicsányi! és most már megadással folytatja a vallomását. A fogalmazó kérdésére elmondia Pödörrel és Hudacsekkel a balassagyarmati fogházban való megismerkedését. A börtönben ezek szívességet tettek neki és ezért később mindkettőjüknek állást szerzett a villamos' müveknél. Okolicsányi és Leirer Amália — Ismerte-e Leirer Amáliát? — kérdi Ecsedy fogalmazó. —• Ismertem mondja Okolicsányi — de hogy honnan, arra már nem emlékszem. — Járt a lakásán? — Soha életemben. Ecsedy fogalmazó erre Okolicsányi elé tárja Andorffy vallomását, mire a gyanúsított kijelenti, hogy már homályosan emlékszik rá. Ezután elmondja, hogy Leirer Amália az árverés után két nappal, december 12-ikén megjelent nála az Elekromos- Mövéknél levő irodájában, megmondta a nevét és megkérte, legyen segítségére a karkötő megszerzésében, A nő nagyon kedves volt hozzá és hasznot is ígért neki, ha hozzásegíti az ékszerhez. Ez alkalommal hosszasan beszélgettek és Leirer Amália azt mondta neki: — Hozzám nyugodtan fellátogathat, önálló életei élek, engem nem kötnek a társadalmi konvenciók. Ha lön, akkor lehetőleg szürkület ideién látogasson meg. Leirer Amália elmondta még neki család! viszonyait is. Közölte, hogy dúsgazdag apja van, akinek tanácsára ékszereket igyekszik gyűjteni és ezért szeretné a brilliáns karkötőt is megszerezni. — Ez alkalommal — mondja Okolicsányi — Leirer Amáliát lakásának kapujáig elkísértem, de többet nem találkoztam vele. Vallomása közben Okolicsányi több- j szőr panaszkodik, hogy Mmerült, nem | bírja idegekkel a kihallgatást és szflne-j íet kér. A fogalmazó azonban, ^ppen a kedvező lelki diszpozíciót használja fel arra, hogy minél részletesebb vallomást vegyen ki belőle. Okolicsányi mondta meg Leirer Amália lakását Pödörnek — Gondolkozzék csak, — mondja Ecsedy fogalmazó — hogy hányszor találkozott Leirer Amáliával? Hiszen maga mutatta be neki Pödört isJ Ezekre a szavakra megdöbbenve, za- jj vartan mondja Okolicsányi: — Nem mutattam be, csak megmutattam. — Mikor és hol? — kap gyorsan a beismerésen a fogalmazó. — Ha jól emlékszem. Pödör belőtt a szobámba, amikor Leirer Amália az Elektromos Müveknél felkeresett. — Mit mondott Leirer Amália Pödörnek? — Erre nem emlékszem. — Valami itt nem stimmel — mondja Ecsedy. — Hogyan tudta meg Pödör, hogy Leirer Amália, akinek ilyen szép ékszerei vannak, a Teréz-körut 6. száma ház második emeletén lakik? Maga mondta meg? — Azt hiszem! — válaszolja zavartan Okolicsányi. Elmondja, hogy Leirer Amáliát a Nyugati pályaudvar felé elkísérte a lakásáig. Útközben a nő elmondta egész élettörténetét. Amikor elváltak. njbó\ találkozott Pödörrel, aki megkérdezte, tőle, hogy ki volt az a nő. ö megmond- ’’ iá Leirer Amália nevét Pödörnek, akivel azután a gyilkosságig többé nem is ta-i Ütközött, mondta neki, hogy kinyomozta, hol lakik Leirer Amália, álkulcsot szerzett a lakáshoz és december 20-ikán este 6 ólakor be akart törni a táncosnőnél. Amikor a zárt próbálta, valaki félrehúzta a függönyt és kinyitotta az apót. Az első pillanatban le akart szaladni, de félt, hogy Leirer Amália zajt csap, ezért belépett a lakásba és maga után becsukta az ajtót. A gyilkosság további részleteit nem mondta el neki Pödör, de az említett ékszereket átadta neki. megkérte, hogy azokat rejtse el és könyörgött, hogy a szökésben legyen segítségére. A kérést — bár nem szívesen — mégis teljesítette. »Akasztóiét kapok« ' A kihallgatás során, amelv reggel 9 órától délután 1-ig és 4 órától este S óráig tartott, Okolicsányi teliesen megtört, a keresztkérdések alatt, összezavarodott, csak azt nem akarta beismerni, hogy közvetlen szerepe volt a gyilkosságban. Vallomásának végeztével sírva mondotta Ecsedy fogalmazónak: — Fogalmazó ur. ugy-e akasztóidé kapok? — Nem Ítélik halálra — mondja Ecsedy — ha mindent töredelmesen bevall. — Tudom — válaszolja Okolicsányi —- hogy ilyenért kötél jár és az a látszat, hogy én vagyok a felbujtó. Okolicsányi ,s részt veit a gyilkosságban Este S' órakor , befejezték 3 kihallgatást és Okoficsányit visszavezették cellájába. A rendőrség most a vallomás alapján tovább folytatja a nyomozást a gyilkosság körülményeinek kiderítése végett. Szerdán ismét jelentkezeti egy tana at rendőrségen, aki elmondta, hogy Okoltcsányi Leirer Amália meggyilkolása után mondotta neki, hogy többször járt fenn a táncosnő lakásán. A rendőrség bizonyosra veszi, hogy Okolicsányi is segédkezett Pödörnek a gyilkosság elkövetésében. A szerdai vallomás alapján az a nyomozás vezetőinek a feltevése, hogy - Oköüesdnyl a Leirer Amáliával való viszonyát arra használta fel, hogy többszöri látogatásai során megállapítsa, hogy a táncosnő hol tartja az ékszereit. A gyilkosságot megelőzően délután is fent volt a nő lakásán és ő engedte be Pödört és lehetséges, hogy együtt gyilkolták meg Leirer Amáliát. Az már csaknem kétségtelenül bizonyos, hogy az ékszerek reitekhelyét Okolicsányi közölte Pödörrel és ö volt a gyilkosság értelmi szerzője is. ■ A pontos körülményeket a rendőrség előreláthatóan ebben a tekintetben is két-három napon belül felderíti. Csütörtökön érkezik vissza Budapestre Vogl József rendőrkapitány és Angyal László, felügyelő is, akiknek csehszlovákiai nyomozásának eredményét szintén fei fogják használni arra, hogy Okolicsányit a gyilkosságra vonatkozóan teljes vallomásra bírják. Keresik az ékszereket Szerdán detektívek keresték újból az Elektromos Müvek telepén az Okolicsányi által elrejtett ékszereket. A telepen kihallgatott tanuk megerősítették Okolicsányinak azt a vallomását, hogy akkor, amikor az ékszerek miatt a detektívek először kint jártak a telepen, Okolicsányi több papirt elégetett a konyhában. A tűzhelyet megvizsgálták, de ott nem találták meg az ékszerek maradványait. Most a detektívek a salak-telepen kutatnak, hogy a megolvadt aranyat és platinát felkutassák. Azt hiszik azonban, hogy Okolicsányi csak a PödörtÖl kai
