Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-28 / 85. szám
_ 10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ TQ25. március 28 — LENIN ÉS AZ OROSZ LÉLEK (Maxim Gorkij visszaemlékezései Uljanov Iljics Vladimírra) Irta: Káílay Miklós A világ első véres államutópiájának első császára, az emberiség leghidegebb és legvéreskezübb hóhéra, a világtörténelem iegmortstruózusabb tömeggyiikosa halott, de sírja körül legendákat, különös félelmes, szorongó és mégis reménykedő mítoszokat sző a miszticiz-' musra hajló orosz lélek, amelyből éppsr: Lenin akarta ezt a miszticizmust kiirtani. A halálra gyötrött nép leborul halott . hóhéra fölé és sajátságos kultuszt sző a zsarnok sir! árnya köré. Oroszországban — amint szemtanuk megfigyelték — a marxizmus fanatikus hitvallása uj bálványozássá alakul át, amely uj bálványimádás babonás ikonjain Uijanov Iljics Vladimir félelmetes nézésű tatárkoponyája ékeskedik. A szovjetköztársaság részben a misztikus orosz lélek természetes erjedésével, részint az egyre lobogó terror ázsiai korbácsával most alakítja ki saját államvallását, a külön marxista ortodoxiát, amelynek leninizinus a neve s hitvallása akár a mohame•dáriizmusé, ebbe az egy mondatba foglalható össze: Egy csalhatatlan földöntúli hatalom van: es Marx és Lenin az ő prófétája. Lenin alakja éppen olyan talányos most, mint volt életében és ezt a talányt nem fejti meg az az érdekes visszaemlékezés, amelyben Gorkij. Oroszország legnagyobb élő Írója s az orosz lélek legalaposabb ismerője próbálja Lenin igazi alakját rekonstruálni, sőt fokozza a rejtélyt azzal, hogy élénk világításba helyezve, élesen állítja egymással szembe azokat a merőben ellentétes tulajdonságokat, amelyek Lenin egyéniségét talányossá teszik. Gorkij emlékiratában, amely pár napja jelent meg először francia nyelven, igyekszik objektív lenni. A tanácsköztársaság legvéresebb napjaiban sokszor szemben állt Leninnel. Nem osztozott nézeteiben, szöges ellentétben állt számos felfogásával és hosszú vitatkozásokban fejtette ki a világ legkorlátlanabb egyeduralkodója, a maga akaratán kivüí más irányadót nem ismerő diktátor előtt saját külön meggyőződését. Ezekről a vitatkozásokról be is számol visszaemlékezéseiben, de azért nem tud elég objektiv lenni, mert azzal a hódolattal adózik Lenin világtörténelmi nagyságának és jelentőségének, amely csak az alkotó, az építő géniuszoknak járhat ki. Lenin pedig csak a rombolásban volt -nagy. A destrukciót diabolikus könyörtelenséggel, a legkegyetlenebb következetességgel hajtotta végre. Nagysága azonban csak akkor volna igazolva, ha a régi világrend bőséges vértrágyával megöntözött televényéből uj rend, az emberi közösségnek uj monumentális építménye sarjadna abban a szellemben, amelyben Lenin azt eredetileg elképzelte. Ezt az igazolást azonban a jövő és a történelem aligha fogja már megadni, hiszen már Lenin életé,ben is kénytelen volt belátni, hogy kegyetlenül és csaknem az utolsó szálig kiirtott olyan tényezőket, amelyek nélkül rekonstruálni nem tud s amelyek hiánya csak a rombolás és pusztulás ; még teljesebb békatombáioz vezet. Gorkij- szerint Lenin legtökéletesebb megtestesülése a rendíthetetlenül egy célra törő, végletekig megfeszített akaraterőnek, egyike azoknak a monstruózus géniuszoknak, akik mint Nagy Péter, váratlanul bukkannak fel az orosz történelemben. Az összehasonlítás nem jó, mert Nagy Péter cár a legnagyobb orosz építő volt, mig Lenin kétségkívül a legnagyobb romboló s ami monstruózus benne, az sokkal inkább Rettenetes. Ivánra emlékeztet, aki méltóképpen beleillik abba az Oroszországba, amelynek erkölcsei és története állandóan Sodorait és" Gomorrhát idézik Gorkij elméjébe. Gorkij fiatal korától fogva ismerte Lenint, akivel együtt töltötte a száműzetés éveit Capri szigetén, majd Londonban. Lenin, eltekintve kemény akaraterejétől, típusa volt az orosz intellektüelnek. Még abban is megegyezett az orosz értelmiséggel, sőt határozottan fölülmúlta az átlagot, hogy szinte a nélkülözésig meg tudott vonni magától minden anyagi és szellemi kényelmet. Azt tartotta, amit Andrejev Leonid egyik hőse: »Az emberek rosszul élnek, nekem sem szabad jól élnem«. Bort sohasem ivott, nem dohányzott, életrendjében szinte aszketikusan szigorú volt. Mindenkivel való érintkezésében egyszerű és közvetlen volt. A munkások szerelték. Ha Plechanovval, a másik bolsevik vezérrel öszszehasonliíották, ez. az összehasonlítás a következő formában ütött ki Lenin javára: »Plechanov is a mi emberünk. De Plechanov az arunk és Lenin a barátunk«. Senki sem álmodta még akkor, hogy az egyszerű Lenin, akit a marxista utópia fantáziatlan álmodozójának tartottak, emb.ermilliók legkérlelhetetlenebb ura lesz. Gorkij szemmelláthatóan azért formálja meg Leninnek ezt az alakját olyan plasztikusan, hogy annál szemléltitő.bbé tegyen a később bekövetkező tragikus összeroppanást. Annyi bizonyos, hogy 1907-ben Londonban és később Párisbán teljesen kialakult már benne a bolsevista forradalom terve. Csak az alkalmas pillanatra. várt, hogy megrohanhassa a legyöngült és daléit polgári társadalmat. Akaraterejének tragikus tulságát éppen az mutatja,1 hogy ezen az utón kétszer is összeütközésbe került énjének legalapvetőbb lényegével és mindig az akarat diadalmaskodott, amihez nem adhatta más a kitartást, csak Lenin elvakult, szinte a rögeszmével hatásos hite és fanatizmusa,. a .marxista lázálmok valóraválthatóságában. Gorkij gyönyörű rajzát adja itt az orosz lélek rajzának. Rámutat arra, hogy az élet olyan diabolikus körmöniontsággal van megszerkesztve, hogy aki nem tud nagyon gyűlölni, nem ■ képes őszintén szeretni sem. Ez a rettenetes törvény vezet legtöbbször az élet destrukciójára. Oroszország volt az a különös föld. almi mindig azt■ hirdették, hogy a szenvedés a lelkek üdvének elkerülhetetlen utja. Oroszországban írták 'a szenvedés dicsőségéről és megszcnteltségéröl a legszebb evangéliumokat. Áz orosz irodalom Európa legpesszirnisztikusabb irodalma. Oroszországban minden Írónak és minden irodalmi alkotásnak csak egy témája van. hogyan szenved az ember kora ifjúságától késő vénségéig az élet rossz berendezésének apró. hétköznapi tragédiáitól annak a végső csalódásnak legnagyobb kínjáig, hogy alapjában az egész élet elhibázott volt. Erről irt minden regényíró. Erről szóltak a színdarabok. Minden politikus, aki néhány hónapot börtönben, néhány évet deportációban töltött, szent kötelességének tartotta, hogy emlékeiről és szenvedéseiről könyvvel ajándékozza meg Oroszországot. Egyetlen egy rró sem akadt, aki az élet örömeit irta volna meg. A boldog élet, ismeretlen fogalom volt az irók müveiben és az orosz lélek valósággal kéjelgeít a szenvedések gyönyörűségében. Lenin ebben - a tekintetben teljes ellentéte volt az orosz léleknek. Lenin a, legerősebb és legmélyebb gyűlöletet érezte az emberi szenvedés iránt. Utálta-a boldogtalanságot és az volt a meggyőződése, hogy a gyötrelmek nem Mirthatatlan pillérei az emberi létnek, hanem csak olyan rat csökevényei, amelyektől meg lehet az életet tisztogatni. Tragikus belső ellerimoiidása volt Lenin énjének, hogy jóllehet maga is tipikus képviselője volt az orosz inteílekeüelnek, tisztán politikai taktikából, rideg doktriner elgondolás alapján hadat üzent az egész orosz intelligenciának és mindent elköveteit, hogy tüzzel-vassal kiirtsa. Oroszország életerejének legdrágább anyaga volt ez. A termelés megszervezésének, a kultúra fenntartásának és felvirágoztatásának egyetlen ereje. Az egyetlen tényező, amely Oroszországot az európai civilizáció útjára segítette és amely a cárizmussal szemben a fórra-, dalmasitás munkáját elvégezte, amelynek tehát alapjában Lenin uralnia is létét köszönhette. Ezen a téren Gorkij sohasem tudott Leninnel megegyezni. Végevárhatatlan vitákat folytatott vele az orosz intelligencia s az intelligencia tudásán, Ízlésén és tehetségén nyugvó kultúra fenntartása érdekében. Lenin, mint minden fanatikus doktriner, hajthaía'tlan maradt. Csak mikor a.: intelligenciát már csaknem teljesen kiirtotta, csak mikor az intellektuális osztályokat már halálra nyomorította és teljesen kiszolgáltatta a tömegeknek, csak mikor már az egész gazdasági élet s az egész szellemi kultúra romokban hevert, akkor látta be, hogy intelligencia nélkiii a legcsekélyebb organizációra is képtelen. Ekkor változtatott politikáján és próbálta az intelligencia még megmaradt romjait minden eszközzel magához édesgetni, de ekkor már nagyon is késő volt. Lenin merev dogmatizmussal egyre ezt a nálunk is unalomig hajszolt kommunista közhelyet hangoztatta: sAki nincs velünk, ellenünk van -, fis. ez a közhely egy egész , társadalmi osztálynak, az orosz élet legértékesebb részének életébe került. Azután Lenin sokat emlegetett kegyetlenségéről emlékszik meg Gorkij, aki éppen a forradalom rettenetes vérontása miatt került sokszor a legélesebb ellentétbe Leninnel és ezen a téren szállt vele legtöbbször vitába. Gorkij szerint Lenin maga nem volt kegyetlen ember, sőt szinte lágyszívűnek lehetett mondani.de fanatikus akaratával - legyőzte magában az emberi érzéseket és politikai taktikából védelmezte a kegyetlenséget, Lenin i alapjában szerette az embereket és örült — mint Gorkij feljegyzi —, ha egyeiegyet az p közbenjárására megmenthetett. de hidegen és lelkiismeretfurdalás nélkül tudta nézni, hogy ezreket kiirtsanak egy olyan távoli jövő érdekében, ■amely fanatizmus nélkül, józan ember? számítással nézve csak egy olyan újabb konvulzióra vezethet, amely ismét százezerek életébe és milliók szenvedésébe kerül. Olykor azonban megrázó, nagy dolgok iránt is érzéketlen volt. Egyszer — amint Gorkij feljegyzi — elbeszélték neki, hogy egy lerongyolt hercegnő megjelent valamelyik népkonyhánál és csontért könyörgött a kutyáinak. Magának nem kért semmit, mert a büszkesége nem engedte. Napokig bolyongott étlen-szomjan, de nem alázta meg magát. Végre a gyötrő éhség kínjaitól hajtva arra határozta magát, hogy végét szakítja életének és a Névába akarta vetni magát. A kutyái azonban ösztönszeriien megérezték u szándékát. Belekapaszkodtak a ruháiba. Tépték, cibálták, húzták visszafelé és olyan pokoli, ugatást vittek véghez, hogy az összecsődült emberek csakugyan megakadályozták az öngyilkosságot. Lenin végighallgatta a történetet, de nem indult meg rajta. Szokott maliciózus mosolya jelent meg ajka körül és csak ennyit mondott: Ügyes kis szovjetanekdota. Ha nem igaz, igen ötletes kitalálás. Gorkij gondosan rámutat, miben ellentétes az o felfogása Leninével, alapjában mégis elfogult Leninnel szemben. Bár lényegében maga állapítja meg Lenin egyéniségének és politikájának tragikus ellentmondásait, mégis úgy áltitja be végül Lenint, mint az emberi haladás és az emberi felvilágosodás fáklyahordozóját. Lenin valóban fáklyát gyújtott, de ennek a fáklyának a lángjával egy roppant birodalmat lobbautott égő pokollá, mert a távolt jövő ismeretlenségébe meredő szeme vak volt a jelennel szemben, UAKTÁRKA ÉRKÉZETT MINDENNEMÜ ANGOL SZÉN és KOKSZ IPARI és HÁZI CÉLOKRA Ha még nem ismeri az angol szenek és koksaoj*: kiváló minőséget, kérdezze meg valamelyik ismerősét, aki már állandó ve rönk. Szállitnrdi; minden mennyiséget következő raktárainkból-. GRÚZ, BEOGRAD, KARLOVAC, NOVi- SAD. LESKOVAC, ŠUŠAK stb. MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ÁRAK. KEDVEZŐ FIZETÉSE FELTÉTELEK. KÉRJEN AJÁNLATOT, ING. M. LJ. TRIFUNOVIĆ, BEOGRAD IZVOZNA BANKA PALOTÁJA. TELEFON 35—93. A jo szappannak ALBUS... HARANG A VÉDJEGYE Ezt használja minden háziasszony
