Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-04 / 61. szám
ft 1925. március 4. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. LEIRER LORÍNCET LETARTÓZTATTAK A rendőrség az apát gyanúsítja a rablógyilkossá.? elkövetésével A nyomozás kezdettől fogva Leirer Lőrinc ellen irányult — Nincs konkrét bizonyíték Az öreg Leirer mindent tagad Házkutatást tartottak Leirer Amália aljának lakásán Budapestről jelentik: A rendőrség hétfőn éjjel clűállitorta a meggyilkolt Leirer Amália apját, Leirer Lőrinc házr tulajdonost a főkapitányságra, ahol nyomban megkezdték mint gyanúsítottnak a kihallgatását. A kihallgatás \ égeztével kedden hajnalban őrizetbe vették a leánya meggyilkolásával gyanúsított Leirer Lőrineet, akinek az egyik detektivszobában az asztalon vetettek ágyat. A váratlan fordulat teljesen megtörte az öreg Leirert. A rendőri nyomozás vezetői ugyanis, noha kezdettől fogva öt gyanúsították a gyilkosság elkövetésével, szemtől-szembe úgy viselkedtek vele, mintha teljesen ártatlannak tartanák, sőt amikor egyes lapok célozgatni kezdtek Leirer bűnösségére, a nyomozás vezetői tanácsolták ■az apának, hogy indítson sajtópert a cikkek miatt. Közben detckih'ckkcl figyeltették minden lépését. Az öreg Leirer, amikor ’ látt*a, hogy a rendőrségen őt csak mint tanút kezelik, teljesen felbátorodott, nagyhangú nyilatkozatokat tett a lapokban, amelyek a rendőri nyomozásnak számos támpontot nyújtottak — ellene. A figyeltetés azonban teljesen eredménytelen maradt, mert Leirer Lőrinc a gyilkosság felfedezése óta a legnagyobb óvatossagot tanúsította életmódjában és senkivel sem járt mostanában, amelyeket régebben rendszeresen fölkeresett. A hatvanöt esztendős Leirer Lőriiicről már régebbet: megállapítást nyert például az, hogy egy körülbelül harmincöt éves moletí, jól öltözött nővel közelebbi baráti érintkezésben van. Amikor az öreg Leirer leánya meggyilkolása utáni időben odahaza feküdt lakásán és azt mondta, hogy beteg, akkor ez a nő naphosszat nála tartózkodott, este nem látták elmenni, napközben azonban ki- és bejárt a házban, ilyenkor kisebb csomagokat is elvitt magával. A rendőrség ezt a nőt szerette volna előkcriteni, de Leirer — aki a gyilkosság fölfedezése óta minden szabad idejét Kersíens Tódor társaságában töltötte —■ sohasem találkozott azóta ezzel a barátnőjével. A nyomozás vezetői úgy okoskodtak, hogy ha Kerstens nen: tartózkodna Budapesten, a magány rákényszerítené Leirert arra, hogy felkeresse barátnőjét. Ezért a rendőrség adta azt a tanácsot Kerstensnek, hogy hagyja cl a nyomozás érdedében Magyarországot. Ez meg is történt, azonban nem vezetett eredményre Leirer sokkal óvatosabb volt, semhogy felkereste volna barátnőjét. Hétfő éjszakai kihallgatása alkalmával Leirer Lőrinccel elsősorban ezt a kérdést akarták tisztázni, azonban nem volt hajlandó a nő nevét elárulni. Ezután sorra vették azokat a gyar.uokokat, amelyek külön-külön nem jelentősek ugyan, de egymás mellé csoportosítva rendkívüli módon valószínűvé teszik, hogy Leirer Lőrinc gyilkolta meg leányát. Első ilyen gyanuok: az angoltapasz. Megállapítási nyert, hogy Leirer Lőrinc a gyilkosságot követő cgy-két napon át tapaszt hordott az arcán, amelyen karmolások nyomai látszottak. Ezt több tátin határozottan állította. Leirer Lőrinc tagadja, hogy tapaszt hordott volna. Ismeretes, hogy a lakásban megtartott helyszíni szemlén a padlón találtak is angoltapaszt: Második gyanuok, hogy Leirer Lőrinc a gyilkosság napján, december 22-ikén körülbelül kilenc óráig leánya lakásán tarózkodott. Ezt ö maga is beismeri, azt vallja azonban, hogy a gyilkosságnak későbbi időpontban, az ő távozása után kellett megtörténni. Terhelő körülmény az is, - amit Leirer Lőrinc maga mellett hozott fel egyik lap munkatársa előtt — hogy a gyilkosság után következő napon fel akarta keresni leányát és a ház kapujával szemközti üzletben e&y óra hosszat \ árakozott reá. Ez a vallomás ugy anis ellentétben van Leirer egyik korábbi vallomásával, amely szerint ő december 23- ikáu már ágyban fekvő beteg volt. A rendőrségnek egyébként is egy régi ta pa.sztalata, hogy'9 színhely visszahúzza a tettest és nem lehetetlen, hogy ez a magyarázata annak, hogy az öreg olyan sokat tartózkodott másnap leánya lakásának ablaka alatt. Gyanús a karácsonyfa-iigy is. Azt állítja Leirer, hogy leányának karácsonyra figyelmessége jeléül egy kis karácsonyfát küldött és csak később tudta meg. mert közben betegen feküdt, hogy ezt a karácsonyfát nem lehetett kézbesíteni. Először azt vallotta a rendőrségen, hogy ű saját maga ment cl ahhoz a cukrászhoz, akinél a karácsonyfát megrendelte, érdeklődni, hogy a küldeményt kézbesitették-e. Ekkor tudta meg, hogy leányát nem találták otthon. Egy másik alkalommal azt vallotta, hogy egy barátja ment el az ő kérésére, mert ő betegen feküdt és a barátjától értesült arról, hogy ajándékát nem tudta a cukrász kézbesíteni. Kihallgatták a cukrászt és ekkor kiderült, hogy nála senki sem érdeklődött, hogy a karácsonyi ajándékkal mi történt. Általában a legsúlyosabb terhelö-körülmény Leirer Lőrinc ellen az, hogy vallomásai sok mindenben ellentmondók egymásnak. Betegségéről is egymásnak ellentmondó felvilágosításokat adott különböző kihallgatásai alkalmával. Leirer most azt áilitja, hogy december .23-ikén már beteg volt és mondta leányának, hogy a következő nap lefekszik. Ezzel szemben a rendőrség megállapította, hogy december 24-ikén. karácsony szent estéjén hozlak a számára a Baross-ucca 24. számú házba egy csomagot, hiába kopogtatták azonban az-ajtaját, semmi választ. nem kaptak. Az öreg ekkor nem volt ■odahaza. A csomagot nem is tudták neki átadni, hanem a házmesternél hagyták. Ezek szerint tellát az öreg Leirer legalább is december 23-ikán és 24- ikén nem volt ágyban fekvő beteg. Minthogy a betegségre való hivatkozása ilyenformán nem fogadható el, felette gyanús, hogy az üreg két hónapon keresztül nem törődött leányával. Kerstens Tódor jegyzőkönyvileg azt vallotta. hogy ö több ízben irt Leirer Lőrincnek. mert Amáliától többszöri levélbeni sürgetés ellenére sem kapott választ. És Leirer Lőrinc mégsem tudakozódott leánya után, mégsem ment be a lakásba, ahova kulcsa volt és nem jelentette be leányát, mint eltüntet. Leirer Lőriiicre tartja terhelőnek a rendőrség azt is, — mint a Bácsmegyei Napló már megírta — hogy a gyilkos tettét a holttest és a bútorok elrendezésével kéjgyilkosságnak akarta feltüntetni, ami természetszerűleg az apát mentesíti elsősorban a gyanú alól. Ennek az okoskodásnak némileg ellene szól — de szintén terhelő Leirer Lőrincre — négy tanú vallomása, akik szerint Leirer Amália panaszkodott nekik, hogy az apja öí több ízben szerelmi ajánlatokkal ostromolta. A tanuk: bankigazgató, aki valaha Leirer Amáliával szoros érintkezésben volt, egy miniszteri tisztviselőnek a felesége, egy artista és Leirer Amáliának egyik volt cselédje határozottan állítják, hogy az öreg ember, aki minden fukarsága és kapzsisága mellett nagyon is szerette a nőket és egyik-másik viszonya sok pénzébe is kerüli, nem mint apa szerette leányát. Mint apa nagyon rideg volt hozzá, mert leányában a viruló, szőke szépséget látta, aki pent férkőzött a szivéhez ugyan, de akit ő meg akart hódítani. Felmerül tehát j)z a gyanú, hogy a leány ellen merényletet akart elkövetni és mikor az ellenkezett, extázisában gyilkosságot követett cl. Leirer Lőrinc kihallgatása, során ritka nyugalommal és önfcgyelmezettséggel viselkedett. Minden szavát jól meggondolta. mielőtt kimondta és a közel négy óra hosszat tartó kihallgatás jegyzőkönyvi anyaga ilyenformán teljesen egységes, nincs abban egyetlen olyan pont sem, amelynek ' alapján uj irányt találhatna a nyomozás. Leirer vallomásában állandóan arra hivatkozott, hogy ő, aki gazdag ember, két háza vau Budapesten, nem volt rászorulva leánya pénzére és semmi oka sem lehetett arra, hogy pénzvágyból gyilkosságot kövessen el. A rendőri nyomozás ezzel szemben megállapította, hogy az öreg Leirer valósággal beteges módon szerette a pénzt, néni csak régebben, amikor uzsora kölcsönök folyósításával foglalkozott, amivel vagyonát szerezte, hanem a legutóbbi időben is. A gyanút Leirer Lőrmcre éppen Kerstens Tódor vallomásának erre vonatkozó része terelte: Leirer Amália hollandus barátja ugyanis a következőket mondotta első kihallgatása alkalmával Leirer Lőrinc és leánya viszonyáról az anyagi kérdésekkel kapcsolatban: — ügy tudom, hogy a dúsgazdag édesapa» többször kért pénzt leányától, viták és veszekedések is voltak emiatt, mert Amália nagyon sokszor megtagadta apja kérését. — Nem volt arra eset, hogy a leányának adott volna pénzt Leirer? — kérdezte Kcrstenstől a kihallgatást foganatosító dr. Vogl József rendőrkapitány. — Egyetlen egyszer; -- mondta Kerstens Tódor — tudomásom szerint akkor, amikor Konstantinápolyba utaztunk, adott a leányának kölcsön kétmillió koronát. Máskor mindig ö kért a leánytól és ebből viharos jelenetek játszódtak le kettőjük között, amelyről mindig panaszkodott nekem Amália. Az éjjeli kihallgatás után reggel nyolckor újból elővették Leirer Lőrineet és folytatták kihallgatását egészen délután félhároinig. Áz újabb vallomás sem tűrt fel lényegesebb momentumokat. Az öreg Leirer gúnyos hangon felelgetett a kihallgatást végző rendőrtiszlviselöknck. \Szépen néznek ki az urak, — mondotta egyizben — ha igy akarnak gyilkost fogni. A nyugodt, hideg, udvarias Leirer Lőrinc egyébként egyetlen arcizmával sem árulta el, hogy izgalmat érez. Minden mondatnál, amit mint kifogást előterjesztett, rendkívül udvariasan felállott, meghajolt és bocsánatot kért, hogy észrevételt tenni bátorkodik. Délután félháromkor, amikor a kihallgatást befejezték, Leirer Lőrinc udvavarias hangon odafordult Vogl rendőrkapitányhoz : — Fognak még tőlem az urak bocsánatot kérni azért, ami itt történik, mert nem lehet egy embert alapos gyanuokok nélkül a rendőrség őrizetébe venni. Különben egyes lényeges momentumra majd a holnapi nap folyamán fogok reflektálni, akkor, amikor, remélem, ismét kihallgatásomra kerül a sor. Leirer ezután azt a kérését terjesztette elő, hogy öreg korára való tekintette! ne küldjék la á rendőrségi fogdába, hanem otthon őrizzék a lakásán. Ezt a kérését azonban nem teljesítették a atkái kevésbbé, mert délelőtt) kihallgatásával párhuzamosan házkutatás folyt a lakásán. Kedden reggel a detektívek egész raja szállt ki a Baross-ucca 34. számú házba. amelynek földszinti. 3. számú lakásában lakik Leirer Lőrinc. A rendőrség a lakásba nem tudott mindaddig bejutni, amig nyíltan fel nem lépett , gyanújával Leirer ellen. Két Ízben megfordult ugyan a lakásban cgy-egy detektív, de formális házkutatást nem tartottak. A Itázkii-* tatás déli tizenkét óráig tartott. Leirer Lőrinc nem volt jelen, mért kihallgatása ez idő alatt megszakítás nélkül folyt a rendőrségen. Leirer teljesen zárkózott életet- ólt és jóformán senki sem járt hozzá- A bútorokat es a padlót teljesen belepte a por, mert a különc öreg évenként csak egyszer engedett takarítani.- A <ietek 1 iveknek a házkutatás során siJterijlt olyan bűnjelre akadni, amelyből szintén azt következtetik, hogy Leirer Amáliát az apja gyilkolta meg. Találtak ugyanis egy vastag férfi alsónadrágot, amelyről egy vastag cérnagomb hiányzik, és három gomb közül csak kettő van rajta. A Teréz-köruti lakásban viszont a gyilkosság felfedezése után egy cérnagombra akadlak, amelyről megállapították, hogy egy férfi-alsónadrágról eshetett le. A rendőrség véleménye szerint Leirer decemberben. a bideg időben, a most megtalált vastag alsónadrágot viselhette és annak gombja, dulakodás közben eshetett le a meggyilkolt lakásában. A lakásban egy üres angoltapasz-dobozt is találtak. A nyomozás vezetőinek az volt a feltevésük, hogy a dulakodás közben Leirer megsérült és .sebeit tapasztotta le. Ezt kedden egy tanú vallomása is megerősítette. A vallomás szerint Leirer Lőrinc karácsony egyik napján reggel S és 9 óra között megjelent a Barossucca 4. számú házban levő Wagner-iizletében. ahol az ott alkalmazott Leus Mária féltenyér nagyságú rózsaszínű angultapaszt ragasztott Leirer homlokára. A seb láthatólag karmoldstól eredhetett. A detektívek a Baross-uecából az Ülíői-ut 54. számú házba mentek, amely szintén Leirer tulajdona, azonban Itt nem került sor házkutatásra, mert Leirer Lőrinc karácsony óta nem fordult meg ebben a házban. A német leszerelés kérdése az angol alsóház előtt A kormány nem adhat még felvilágosítást Londonból jelentik: Az alsáház keddi ülésén Wűdgwcod-Bon azt a kérdést intézte a külügyi államtitkárhoz, hogy felhasználhatja-e a rendelkezésére álló részleteket Németország katonai leszerelése tekintetében annak bizonyítására, hogy milyen mértékben teljesítette Németország a szövetségesek kívánságait. Worthington Ewans külügyi államtitkár azt válaszolta, hogy a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságnak 1924 szeptemberében és 1925 Januárjában végzett németországi szemléjéről szóló jelentés most fekszik felülvizsgálás végett a versaillesi szövetségközi bizottság előtt. Erről most még korai volna közlést tenni a nyilvánosság, számára mindaddig, míg a versaillesi bizottság jelentésével el nem készül. Wodewnodruik arra a kérdésére, hogy milyen leszerelési intézkedést foganatosított már a német kormány, az államtitkár kijelentette, hogy a szövetségközi bizottság jelentésében ezzel is foglalkozni fog. WedgWOOrí megkérdezte, hogy abban a helyzetben van-e a kormány, hogy általános nyilatkozatot tegyen a leszerelésről, Worthington azt válaszolta, hogy ebben a pillanatban nem szívesen tenne általános nyilatkozatot, mert attól (arí, hogy félrevezetné az interpelláló1..
