Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-27 / 84. szám
A. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925 március 27, Át akarják helyezni a szuboticai kereskedelmi ■, . akadémiát A tanulók több mint kilencven s ázalél a megbukott . A közoktatásügyi minisztérium megbízásából Kans.ru.a Jován közóktatásÜKYú miniszteri inspektor ellen őrző utón van a Varjasáéban. ahol fcliihizsírúl.ni valamennyi középiskola .munkáját. Kangrga inspektor Sentán. kezdte meg inspekció? útját, on nan Szubotkára jött és itt a gimnáziumot és a kereskedelmi akadémiát a növendékek nasrvrćsze oedig még alig tud szerbül. Ezeken az állapotokon semmit sem változtatna masában véve az a körülmény, hogy az iskolát más városira helyezik. Konszolidálni kell a tanügyi viszonyokat hogy az iskola fegyelme és tanulmányi eredménye1 kielégítő legyen. Ha minden hintát -gyat szakszerűen, és óra redukció nélkül fognak tanítani, ha a tanári kar teljes és állandó lesz. akkor föltétlenül meg fog javulni az eredmény áthelyezés nélkül is. Viszont a ‘rendes eredmény feltételei hibán nem érhet célt az iskola, akárhová helyezi is át , levegőváltozásra a minisztérium. „Adj Uram, örök nyugodalmat“ A kripta tulajdonosa rendelkezhetik a kriptába temetett hullákkal Fötdrgya’ás a szuboticai törvényszéken látogatta meg. A miniszteri inspektor az iskolák tanári kára előtt nem nyilatkozott benyomásairól, azonban á kereskedelmi akadémia minden osztályában a diákok előtt kijelentette hogy a gyenge tanulmányi eredménynek nagyrészt a diákok magatartása az oka és ha az előmenetel és a fegyelem az .iskolában nem javul, akkor az intézetet más vajdasági városba helyezik át. Hangsúlyozta az inspektor azt is. hogy valamennyi iskola közül a szuboticai kereskedelmi akadémián a leuuycne'ébb a tanulnainyi < lömeneU'l. A szuboticai kereskedelmi akadémián valóban megdöbbentőek az állapotok. Az iskolának maidnem valamennyi növendéke a tanév első felének vénén, februárban ctt.v vaui több tárnyból megbukott. \ kilenc ven százalékot is meghaladó bukási arányszámnak azonban nagyrészt áz az oka. hogy az intézetben teljesen rendezetlenek a viszonyok. Az idei tanév kezdete óta tizenkét cselben volt órarend vasv tamil változás a kereskedelmi akadémián és' a ta nárhiány is olyan nagy. hogy esni: kevés tanár tanítia a sarát szaktárgyéit. Ezért utolsó sorban tehetők a növendékek felelőssé, valamint az is csak a tanulóknak okoz súlyos nehézségeket. hogy a tanárok legtöbbje nem tud egy szót sem magyarul Tengeri vihar Irta: Színi Gyula Arra élffcdtem éjjel, hogy hajónk re■cseg-ropog. Mintha vizes kötelekkel vertlesték volna hátát, nagyokat nyögött és sóhajtott. !>e olvan álmos voltam, hogy megfordítottam leiem alatt a Dámát és tovább akartam aludni. A Dámám alól iprteleti rám vigyorgott a mentőöv és ez magamhoz térített. Lasáankint eszmélni kezdtem. Eszein* be jutottak a lágy ölii. olajos todru hullámok. amelyek álomba ringattak. Milyen szép. szelíd és bájos volt tikkor a tenger! Csak estefelé támadt egy kis gyönge fitvalom. amely lágyan ringatta a hajót, mint valami bölcsöt. És most éjszakára itt a vihar! A szél. mint valami vízi oroszlán megrázza sörényét, amelynek íröccsei kiehullanak kajiitöm kerek ablakára. A tenger üvölt. Ezek a szilái, hörgő é's zuhogó hangok, amik közé mintha az Ítélet trombitáinak recsegése vegyülne, nercekre megíagya'sztják az ember ereiben < vért. Éreztem, mint sápadok el. amint a liaió egy-egy mély Imltámsirha merül. Olyan ez. mintha az embert a halál torkába bocsátották volna le és az utolsó pillanatban megint visszakapnák. Az ember a halálra gondol és eg\ -egy pillanatra az aggasztó, válságos csendben mintha elkárhozott lelkek sóhajtását hallaná. Vájjon mit csinál az a különös pár, amelynek sorsát vasúton és most hajóit már Pistojá óta követem. Pistol a a Firenze után következő állomás volt. Itt szálltak föl a vonatra. A féri plaiddel védte magát a reggeli hflvöSsée ellen és álmosan, mogorván nézett maga elé. Meggyötört, bajion öreg embernek látszott. holott közelebbről arca inkább azt árulta el, hogy még fiatal, mintegy harínincötéves ember lehet. Az asszony iürge. filigrán teremtés volt és mint valami kis. aggódó madár ugrándozott férje körül. Az asszony a szomszéd szakaszban ült. de úgy. hogy belelátott a mi szakaszunkba. Pillantásai egyik utitársamnak Mándics Iván, a szuboticai rókusi te- J nietö sírásója J92L _ évben megvette! özv. Malugurszkl Julianna tulajdonát képező kriptát, az abban levő holttesteket onnan kivette, a kripta alatt gödröt ásott, a holttesteket oda eltemette és két év után a kriptát haszonnal továbbadta. Ebből aztán kriminális ügy lett. Ugyanis, ti kriptát eladó Matugnrszki Julimmá azzal adta eb .a kriptát, hogy abban két halott van eltemetve és pedig Mulegurszkiiié férje és fia. A kriptában azonban még egy harmadik halott is pihent, ödes István 3 éves kisleáiiykájának holtteste. Ezt a harmadik halottat is a kripta alatti gödörbe temette a sirásó, ugyhogiy amikor Peics Istvánná uj keresztet vitt ki a temetőbe, hegy a kripta előtt elhelyezze, a tcmctööri szolgálatot \éi*ő sirásó nem engedte meg, hogy a keresztet a kripta előtt elhelyezze, azzal, lrgy a kánya nincs .ott eltemetve. Peics ; rendőrségen feljelentést tett a sirásó ellen síremlék megháboritása miatt. Az eljáráS Mándics Iván sirásó és a kriptát eladó őzt'. Malugurszkl Julianna ellen megindult, ez utóbbi azonban időközben meghalt és Mándicsot egyedül vonta felelősségre a bíróság. Csütörtökön tárgyalta ezt a nem mindennapi ügyet a szuboticai törvényszéken Pavlovirs István törvényszéki elnök tanácsa. A vádhatóságot Vaszi- I szóltak, aki közelemben tilt Együtt érkeztünk Velencébe, együtt szálltunk hajóra és a három ember helyzete egyre tisztábban alakult ki előttem. Az asszony és a halványarcu fiatalember közt volt valami, amit alig tudtak leplezni az utasok előtt és a fé/j gyanakvását is fölkeltették vele. Amint az asszony kissé messzebb került férjétől, rögtön iöihangzott az erélyes »Heien« kiáltás, amire az asszony visszasompolvgott férje mellé. * A hajópincér Váratlanul betoppant — Nagy vihar van odakint? kérdeztem. - Rettenetes! —- Sokan rosszul vannak? A legtöbben.' — felelte a uíticér. — Mit csinálnak a szomszédaim? — A férj beteg. • - És az asszony?- Fönn van a- fedélzeten — mondta a pincér gúnyosan — egy idegen úrral. A vihar iékeveszetten tombolt tovább. Amikor elérte látszólag tetőpontját és néhány percre megpihent, utána méz borzalmasabban tört k* És az a két ember a fedélzeten? Az asszony és. a halványarcu kisértője? A Veszedelem pillanatában is egymást keresik talán és a vihar csak alkalom, hogy találkozhassanak. A férje beteg öntudatlanságát az asszonv szerelmi légyottra használja ki. Ez hát az aszsz.onv? Csák most jutott eszembe, hogy kinézzek azon a kis rézkeretü ablakon, amely ágyam fölött volt. A hullámok tömött, sűrű fekete vérhez hasonlítottak és gyűrűkben vonaglottak a szél korbácsai alatt. Egy-egy fekete rém felnyúlt a hullámokból, nfintha karja volna, belekapaszkodott a semmibe és alaktalanul visszahullt az éjszakai ickcteségbe. Különben úgy látszik, ez volt a. végküzdelem. A szilaj elemek egy ideig háborogtak még. de aztán lassú morgásai vonultak vissza és téuett ruhájuk felHörongvai ott úszkáltak az égen. A hold arca kiderült. F.laludtam. ■* tje vies Liuba dr. államiigyész képviselte, a védelmet Székely Zoltán dr. ügyvéd látta cl. A vádlott: Mándics Iván, a rókusi temető sírásója nem érzi magát bűnösnek, ö 1921. évben megvette a kriptát özv.. Malagurszkt Juliannától 1000 forintért s ezért rendelkezett vele. Az elnök: Mennyi a sírásói fizetése. A vádlott: 21 torint egy évre. Az elnök: Mondotta öz.v. Malagurszkiné, amikor a kriptát eladta, hogy ki van benne eltemetve? A vádlott: Mondta, liogy a férje és a fia. Az elnök: Mást nem említett? A vádlott: Nem, csak ezt a kettőt. Antikor aztán kibontottam a kriptát, három halottat találtam. Ezeket kivettem a kriptából és a kripta alatt ásott gödörbe eltemettem. A kriptát rendbehoztani. kiraktam téglával és kot év után eladtam tíojanovk's Andrisának 3100 forintért. Elmondja még, hogy amikor Malagurszkinétól a kriptát megtette, elment Raics Balázs plébánoshoz és megkérdezte tőle. hogy megveheti-e a kriptát. A plébános azt felelte, hogy ha a holttestek már régebb idő óta fekszenek a kriptában és eltávolításuk nem ütközik közegészségügyi szabályokba, akkor megveheti a kriptát és kiveheti • ontván a holttesteket. Csak ezután vette meg A haiópincér ébresztett föl azzal, hogy akarok-o reggelizni a kajütöinben. vagy inkább fülmcgvck-c a iödélzctre — Milyen az idő? — Gyönyörű — felelte a pincér —. kisütött a nap és olv tiszta a levegő, mint vihar után szokott lenni. Láttam az arcán, hogy akar még valamit mondani. — Vau valami uis.ig? — kérdeztem. — Tudia. ini törtért az ön szomszédságában? — szólt a pincér. — A férj az éiszaka . . . meghalt. — Meghalt?! ... — Felesézc azt mondja, hogy már akkor rosszul érezte magát, amikor hajóra szállták. A nagy Viharban már haldoklóit. — És az a fiatalember — kérdeztem —. akivel az. asszonv a födélzeten találkozott a legnagyobb szélvész ideién? — Valalni fiatal orvos — felelte a Pincér —. aki kéznél volt ugyan a válságos időben, de már nem segíthetett A férjet szivszéüiiidés ölte meg. Egymásra néztünk és talán ugyanazt gondoltuk mind a ketten: Ez a dolog nagyon gyanús! . . . Üt A pincér kisteteti és én kinyitottam kaiÜtftm aitaiát. Kina a folyosón egy s írokba megtanulva, sápadt arccal, megdöbbent szemmel ott útit az a fiatal ores' akire a Iraiópittcér megjegyzései vonatkoztak. Egy pillanatig farkasszemet néztünk, aztán ő hirtelen feléin sietett: — Bocsásson meg. hogy ismeretlenül megszólítom, Engedje meg. uram. az Isten nevében, hogy leüljek itt az ön hálófülkéiében. Leült a kis pamlagra kinyitotta az aitót és Igyekezett figyelemmé] kísérni mindazt, ami a szomszédban történik A hideg veríték gyöngyözött homlokán és az ajka valamit rebegett. motyogott: — Bocsánat, uram . . . ug.v meg vagyok zavarodva . . . azt se tudom, mit beszélek... Valakinek el kell mondanom. akinek nvugodtabb az esze.. . . Csaknem sírva fakadt, de erőt vett magán és folytatta: a kriptát. A vádlott kihallgatása után Peics Istvánt hallgatta ki a bíróság tanaként. Elmondja, hogy rokona, Mulagurszki Károlyné engedélyével 3 éves Margitka leánya holttestét a kriptába temette. Egyszer aztán megütközéssel hallotta, hogy eladták a kriptát. A feleségét küldte a temetőbe, hogy tudja meg, igazié a: hir. A tanút elfogja a meghatottság és sírni kozd. Nem tudja nagy felindulását leküzdeni és könnyek között teszi meg további vallomását. Elmondja, hogy az ő kis leányának holttestét is kivették a kriptából. Peics Istvánné szül. Heveli Mária hasonlóan vall. Raics Balázs plébánost hallgatta ki ezután a bíróság tanúként. Elmondja, hogy a sirásó valóban járt nála és említést tett előtte a kripta megvételéről. A törvényen nyugvó szokás az, hogy ha harminc évig van a halott eltemetve, akkor kivehetik, de előfordul, hogy elköltözés vagy más okból a kripta gazdát" cseréi és akkor — ha már hosszabb ideje, bár nem teljes 30 évig, — van a halott eltemetve és a kivétele -nem ütközik közegészségügyi szabályokba, ki lehet venni a kriptából. Bójáit Mandá, a kripta uj tulajdonosa és Krízsún Gyénóné kihallgatása után véget ért a bizonyítási eljárás és elhangzottak a perbeszédek. Vasziljcvics Ljuba dr. államügyész ientartja a vádat és kéri a vádlottat síremlék jogtalan meghábsritása vétségében büifcsiiek kimondani. Székely Zoltán dr. védő kifejti, hogy a vádlott jóhiszeműen járt cl. \ kriptát megvette és előzőleg az illetékes hatóságától megkérdezte, hogy a halottakat kiveheti-e. Felmentést kér. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza és rövid tanácskozás ótán meghozta ítéletét, mellyel a "vádlottat _ a vád alól felmentette. Az indokolásban kimondotta a bíróság, hogy a vádlott a tulajdonostól megvette a kriptát és annak tudtával — és nem jogtalanul — '•ette ki onnan a holttesteket. — Rettenetes dolog történt odaát . . . rettenetes ... Az asszony az éltei kiment a föltözetre, talán a friss levegőt kívánta meg . . . és. amikor visszament, a térje már vonaglott. haldokdt . . « Megmérgezte magát . . Idegbaj os ember. adalint használt álmatlanság ellen . . . többet vett be- kelleténél . . . meghalt . . . Pillanatnyi beszámithatattaiiság leheteti . . . nem értem . . . Ezek az akadozó szavak csak bonyolították a rejtélyt. A férfi fölsóhajtott: —• És inast az asszony azt hiszi hogy féltékenységből lett a iérie öngyilkos... és engem, vádol . . . Egy percig beszélgettem az asszonnyal a fedélzeten az éjjel, a nagy viharban ... és mire visszament, a térié már bevette a mérget . . . ü, íniesüíla éjszaka volt! . ... A kezébe hajtotta, főiét és folytatta: — Én imádom az asszonyt és egy időben jegyben jártunk. Csekély dolog miatt megharagudott rám. nem akart többé tudni rólam éts máshoz ment férjhez. Ehhez a szegény, beteg emberhez. Én azonban nem tudtam, lemondani róla. Minden lépését követtem és most is. amikor külföldi útra mentek, a nyomukban voltam folyton . . O. miért is tettem! . . . Már a vasúti kupéban megkért az asszonv. szálljak, le. forduljak vissza. Megígértem, de item tudtam megtartani. Titokban erre a hajóra szálltam föl . . . és a nagy viharban . . . égy percre láthattam az asszonyt ... És az egv nerc. uram. az életembe fog kerülni . . Nem tudom, mit tegyek, mihez jogiak, mit kezdtek? A szomszédból síró. nyöszörgő hang hatott át hozzánk. Az asszony siratta meghalt urát. Odakint gyönyörű napsugár táncolt a hajó .ablaküvegein, csillogó rézalkatrészein. a reggelire terített asztalok porcellániain. evőeszközein. A viharnak úgyszólván semmi nyoma sem volt sehol. És mellettem a férfi felnyögött: — Vége! ... Az asszony sohasem lesz már az enyém ... Közöttünk-mindig ott lesz az a viharos éjszaka . . < ez a holttest . . .
