Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-24 / 81. szám
2. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. március 24. many a parlamentben folytatni akar-] la azt az erőszakot, amit a választá- > sok alatt alkalmazott. Elmondja.’ hogy a maribor—celiei kerületben a: főispán az egész tisztviselői kart mozgósította a kormnnv melletti egitációra. mig a kormánv működé-; sének bírálatát a legszigorúbban] megtiltotta. A választási erőszakos ! kodás különböző eseteit sorolja fel,] mire a kormánypárt oldaláról zajos] közbeszólásokkal zavarják, úgy.] itogy aiig iehet liallani beszédét. — A klerikális-párt — folytatja; Smodelj — kizárólag elvi politikát] nlytat, Zs er jav pártja ellenben, a] korrupciótól sem idegenkedik. Éle ; ••en támadja Zseriavot. aki egy; csempészésért vád alá helyezett ro-i konát mint tartományi helytartó vé-j delmébc vett. Előadja, ho^v Zserjav í a régi Ausztria alatt ham: bukásért; e> volt Ítélve és dr. Kramer szlovén ‘ demokrata, mint ideiglenes igazság-; ügyminiszter, eszközölt ki számárai kegyelmet. í Beszéde további folyamán több-j szőr éles szóváltásba elegyedik; Smodeli dr. Pivkö-xa! és végül azt: javasolja, hogy Pivkó mandátumát semmisítse meg a nemzetgyűlés, a | többi maribor—celjci mandátumot i pedig igazolja. Pribicsevics beszéde ■ Pribicsevics Szvetozár közokta- ] tásügyi miniszter kér ezután szót,; aki a miniszteri padokból válaszol Smodclinek. — Mindenekelőtt visszautasítom — mondja «- a vádakat, melyeket ellenem és pártunk ellen emeli. Smo- ■ eleij azt állította, hogy én véglegest ; tett tanítókat a választások alatt át-] helyeztem. (Közbe kiüli ások- Ez igaz] is!). Én csak miniszteri jogommal él-. tern, ugyanazzal a joggal, amit elődöm. Korosec is gyakorolt. Smodelj nem adta elő konkrét formában vádjait. Hogy Korosec miképpen használta fel jogait, azt a Tovaris eiinii lap elég részletesen megírta. Amikor állásomat elioglaltam. helvrc kellett hoznom azokat a pártintézkedéseket, amelyeket Korosec tett. (Nagy zaj.) Látták az urak. hogy az előttem szóló lelkész-képviselő miivén fanatizmussal beszélt, akinek szavaiban a testvéri szeretetnek egv szikráját sem lehetett megtalálni. (Nagy zaj a baloldalon.) Smodeli annvira ment, hogy rágalmakkal illette Zserjav barátomat és kollégámat, még pedig Korosec szilié előtt, aki pedig a felhozott esetek ellenére is intim barátságot tartott fenn Zseriavval. Korosec: Nem igaz' Pribicsevics: Korosec ur tudta Zserjavról ezeket az áüitó'agos diffamáló dolgokat és mégis együtt működött vele. amikor Zseriav alelnöke volt a szlovéniai tartományi kormánynak és együtt ment vele Qenfbe. Zserjav személyi titkára is Volt Köro'Ccnek az osztrák parlamentben- (Nagy lárma. Korosec tiltakozik.) Bocsássanak meg az urak azért a kifejezésért, amit most használni fogok, ha azonban ezek az urak most, post festani felhozzák ezeket a vádakat Zseriav eilen, akkor nem tisztességes emberek. Nagy kavarodás támad ezekre a szavakra, a teremben. A képviselők helyeikről felugróivá izgatottan kiáltoznak. de szavaikat a nagy zajlum nem lehet érteni. A közoktatásügyi miniszter nyugodtan áll a helyen és megvárja, amíg nercek múlva újra csend lesz-és ekkor az ellenzék felé fordulva mondja: — Ez az a két erkölcs, amiről Bazala beszélt. Térjünk azonban át a Thurn-Taxis esetre. (Nasv lárma.) Smodeli azt mondotta, hogv mi panamapárt vagyunk és ennek illusztrálására említette a Thuru-Taxis ügyet. Még nem is olyan régen történt. hogy a nemzeti megegyezés blokkjának einöke . . . (Nagv lárma, ugy. hogy Pribicsevics kénytelen rövid szünetet tartani. Az elnök rendre int? Korosec. Veszetniük és Skrul.i képviselőket) . . . Davidovics Liuba egy cikkben, amelyet aláirt, komiméval vádolta meg Korosecet. A közönség nagy tapssal fogadja c szavakat. Korosec felugorva, izgatottan kiáltja: — Nem igaz! Hazugság! ' Pribicsevics: De igaz. Vádat emelt ön 'ellen cipő és amerikai blúzok szállítása miaíí. (Taps a középen és a jobboldalon, nagy lárma az ellenzéki, sorokban.) Korosec: cg.v párát sem kaptam! Pribicsevics: Davidovics aláírásával közölte önről ezeket a vádakat, ami azonban mégsem akadályozta őt meg abban, hogy felvegye önt kormányába. Nem Basics. Trifkovics vagy én állítottuk ezt. hanem Davidovics emelte a vádat. Az ellenzéki padokból valamit közbekiáltanak, mire Pribicsevics gúnyosan válaszolja: visszautasítok és a rágalmazó arcába vágok vissza .Ha Smodelj ma tud adatokat, hozza a parlament elé, hogy azokat egy parlamenti bizottság kivizsgálhassa. Én és velem együtt pártom és a radikálisok is amellett vagyunk, hogy 1918-tól kezdve valamennyi panamavádat ki kell vizsgálni. (Nagy lárma. Az ellenzéken sokan helyeselnek, köztük l'avidovics is.) Szükség van erre, hogy egyszer már véget vessünk entifik a rágalom-hadjáratnak. A demokrata-párt mostani vezetői jól fognak még emlékezni, hogy 1918 óta a demokrata-párt vezetői állandó rágalmaknak voltak kitéve. A Slovenec, amelynek Smodelj a szerkesztője 1918-tól 1921-ig állandóan táinadta a demokratákat. . Smodelj: Davidovicsot sohasem támadtuk, önt mindig! Nem féle! ;rn önöktől, sem senkitől a világon. (Derültség a baloldalon. tops a középen.) Smodelj méltatlan módon hozta ide a Thurn- Taxis ügyet, tessék konkrét vádat emelni a parlament előtt, ha pedig ezt nem akarják, akkor írja meg ugyanezt Smodelj ur az újságokban, iiogy mint rágalmazót a bíróság elé lehessen állítani. A kormánypárt helyesel, a baloldalon azonban ismét nagy zaj keletkezik ős i képviselők izgatott, fenyegetőp*Bgon kiáltoznak az ellenpártok Az elnök figyelmeztetései elIenele a lárma mind nagyobb lesz. úgy, hqgy az elnök kénytelen az ülést félbeszakítani. A szünet alatt ‘ sem áll helyre a nyugalom, Pribicsevicset, aki állva marad helyén. párthívei és több radikális képviselő körülveszik, hogy az ellenzék esetleges inzultusaitól megvédjék. Az elnök öt perc múlva uiból megjelenik az elnöki emelvényen és a pillanatnyi csendben Pribicsevics folytatja beszédét- Megmagyarázza előbbi szavait, főleg amit a Zserjav és Korosec közötti viszonyról mondott. Közben újra éles szóváltása támad Koroseccel. amikor azt mondja, hogy kijelentését néni állítás alakjában. hanem feltételesen mondta és igy fenn is tartia. Korosec: Ha ez igy van, akkor ön se tisztességes ember! Pribicsevics: fin nem találom Zscrjavot diffamált embernek, hanem becsületesnek, ön azonban tisztességtelen, ha együtt dolgozott '•ele amikor tpdta, hogy nem becsületes. Ezt ön nem tudja megdönteni Korosec ur! Korosec: De igenis tudom! Zseri;xv nem az én titkárom volt, haiti a klubé. Pribicsevics: Akkor az egész klubot rlifamáija. hogy egy nem tisztességes ember volt a titkára! Knmspc: Akkor maga is tisztességtelen! Pribicsevics a panamavádak megvirspálását követeli Pribicsevics: A másik kijelentéssel kapcsolatban, atnely miatt az urak felháborodtak ellenem, el kell mondanom az előzményeket. Az rak közbekiáltásaira azt mondottam. rendben van, hasonlítsuk öszsze pártjaink névsorát, hadd lássuk, hol vannak érdemesebb emberek?! Erre Korosec azt mondta, hogy »ha valaki lop, még ha a pártkassza számára is, az mégis csak "közönséges lopás.« Erre mondottam a kővetkezőket: Hát akkor miért lop ön?« (Óriási lárma.) En Korosec kijelentését kétféleképpen magyarázhattam. Mondhatta azt az én pártomra vagy a saját pártiára. Ha én rólam mondta, akkor azt visszautasítom és visszavágom Korosec áriába! (Szűnni nem akaró zaj.) Azt hiszem egyetlen tisztességes ember se kifogásolhat ja, ha ilyen rágalmat Pribicsevics: Engem ilveu dolgokért sohasem támadhattak, hanem inegíámadtak egy tekintélyes cinbe ru egy előkelő urat: Marinkovics Voját a szidjoticai zsirszáüitásokért, amelyek miatt méltatlan módon megrágalmazták. Megtámadták Mihajtovics Ljubát is. akiről azt írták, hogy a szekvesztrumokon gazdagodott meg. Felkiáltások a klerikális-vártból: Nem igaz! Huzudik! Pribicsevics: Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert szoros összefüggést Iátok e jelenségek és az ellenzék mostani kampánya között. Smodelj személyes kérdésben szólal fel. azonban szavait a nagy zajban nem lehet hallani. Az elnök ezután délután két órakor bezárja az ülést és a legközelebbi ülést kedd Ü délelőttre tűzi ki. A szarajevói merénylet és a heográdi külpolitika Jováaovics Ljuba a háborús felelősség vádjairól Ismeretes az a sajtóharc. amely a világháború tizedik évfordulója után a külföldi és a jugoszláviai sajtó között a háborús felelősség kérdésében keletkezett. Az angol sajtóban indult meg a kampány, amely Jovánovics Ljuba egyik cikkére való hivatkozással azt igyekezett bebizonyitani, hogy a szarajevói merényletért és igy a háború kitörőért az 1914. évbeli hivatalos Szerbia a felelős. A külügyminisztérium, mint jelentettük, a kampány ellensúlyozására kék könyvet szándékozik kiadni, amelyben ismerteti a háború előzményeit és tisztázza Szerbia szerepét a háború körül. Amint várható volt, végül niegszólalVaz ügyben Jovánovics Ljuba is, aki a »Növi Zsivot« cimü folyóiratban most cikksorozatot kezdett, hogy megvilágítsa a háboruelőtti szerb külpolitika irányát és bebizonyítsa a vádak alaptalan voltát — Egy, angol kisasszony — írja Jovánovics, miss Durham ujságirónőre célozva —, aki a szerbek elleni elfogultságáról hires, azonnal szenzációs kket cifrázott ki ebből a »Manchester Guardian« december 20-lki számában. Közhírré tette, hogy én a szarajevói merénylet idején Pastes Nikola kormányának tagja, abban a töredékben (amelyet »egy volt miniszter könyvéinek nevez) egyszerűen beismertem, hogy a szerb kormány teljesen tájékozva volt a szarajevói merénylet előkészületeiről, de semmit sem, tett annak megakadályozására és hogy eszerint a szerb kormány felelős bűnrészes. Ilyesmi természetesen az én jegyzeteimben nincs, de a kisasszonynak (vagy valakinek, aki mögötte áll) mégis sikerült valóban kikonstruálni egy ilyen szöveget, átcsoportosítva, kombinálva szavakat és mondatokat s azután egyes helyeket az eredetitől eltérő értelemben lefordítva. Ilyen durva és meg nem engedett hamisítás után ez a kisasszony természetesen nem hallgatott cl és melléállt mindenki, aki azoknak a német köröknek bármiféle befolyása alatt van. amelyek ma minden erővel igyekeznek a békeszerződésekből folyó kötelezettségeiket nem megiízcíni és ezért be akarják bizonyítani, hogy nem Németország a háború bűnöse. így ragadták kezükbe a »Manchester Guardian«-ban megkezdett akciót és most az akkori szerb kormányt okolják mindazért a bajért, ami a világot ez alatt a tiz év alatt érte. — Seaton Wattson a »Times«-ben, bár közvetve, felszólított, hogy rész letesen nyilatkozzam arról, amit i nyáron publikáltam. Wattson azt is mondja, hogy a szerb kormány és Szerbia hibás annyiban, hogy — éppen az én emlékezéseim szerint — nem teljesítettük kötelességünket: nem közöltünk hivatalosan, bécsi követünk utján, az ottani külügyminisztériummal mindent, amit akkor. az ő véleménye szerint, közölnünk kellett volna. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy Wattson ur is ama kampány befolyása alá került s az ő idézetei, adatai és okfejtései sem mindig pontosak. Abból az alaptalan feltevésből kiindulva, hogy a szerb kormány akkor mindenről tudott. ami a Habsburg-főhcrceg élete ellen készült, követeli, hogy én és Pasics határozottan jelentsük ki: teltünk-e olyan közlést vagy sem és ha nem (s már előre tudja, hogy nem), akkor — bűnösek vagyunk: mi, Szerbia, sőt Jugoszlávia is. — Bocsásson meg, Wettson ur, de felfogásom szerint egy többoldalas memoárszorü közleményből kiszaki: tani egy kis részt és azt az egésznek szellemével teljesen ellentétesen értelmezni, úgyszintén egy kormány eljárását működése egészétől különválasztani, azután e különválasztott eljárásnak ugyanazon kormány egész, politikai irányával ellenkező jelentőséget adni — nem megengedett dolog és nem az igazságot szolgálja. Ha igaz volna is, hogy a kormányok kötelesek olyan közléseket tenni egymásnak, ha igaz volna is, hogy mi akkor nem tettünk meg mindent, amit tehettünk — de erre később visszatérek mégsem volna szabad rólunk olyasmit kihozni, ami nem felel meg az Ausztria-Magyarörszág iránti politikánk egészének, A következőkben Jovánovics elbeszéli élettörténetét attól- az időponttól fogva, amikor 188,3-ban az osztrákok elleni sikertelen lázadás után Bocca di Gattaróból Szerbiába menekült. Beográdban csakhamar arra az útra tért, amelyen az egész szerb nemzet haladt. — Ezen az utón sohasem gondoltunk lázadásokra, felkelésekre, még kevésbé terrorista bombákra és revolverekre — irja. Jovánovicsot, az emigránst, az osztrák hatóságok harminc éven át szemmeltartották, hazaszóló levelezését figyelemmel kisérték, mégis egyetlen veszedelmes levelet, egyetlen véres üzenetet sem foghattak c! tőle, mert nem volt. A felszabadulást és egyesülést mondja Jovánovics — nem a forradalmaktól és terrorista merényletektől várta.
