Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-21 / 78. szám

7925. március 21. BÄCSMEGYE! NAPLÓ 3. oldal Kisebbségi o ss o A kalotaszegi magyarság követelése ügyében az erdélyi Magyar Párt szer­vezetei közül újabban az udvarhelyi és szepsiszentgyörgyi foglalt állást. Mindkét szervezet vezetősége — kon­zervatív többséggel — elutasította a kalotaszegieknek a 'pártdemckráciára és a pártpolitika revíziójára vonatkozó in­dítványát azzal, hogy ezek a javaslatok »pártbcauó célzatnak*. Az udvarhelyi tagozat intéző-bizottsága, amelyben csu­pa nagybirtokosok, exíőíspán, ügyvéd foglal helyet, egyhangúlag vetette ol az uj közgyűlés összehívásának eszméjét Az elutasító határozatot így indokolták meg: A központi párt vezetőség mindent megtett a brassói nagygyűlés impozáns lefolyásának biztosításáért és az min­den tekintetben kifogástalanul is folyt le, miért is tij közgyűlés összehívására semmi ok sincs, hacsak nem személyes érvényesülési érdek. A szepsiszenú­­györgyi szervezet vezetősége még éle­sebb formában üzent hadat a demokrá­cia híveinek. A szervezet titkára, dr. Keresztes, heves beszédben támadta a kalotaszegieket, majd beterjesztette a határozati javaslatot, amely a követke­zőket tartalmazza: »Az intéző-bizottság azt a javaslatot teszi, hogy a választ­mány fejezze ki megütközését Koós Károly* határozati javaslata felett és mondja ki, hogy rendkívüli közgyűlés összehívását abból a'célból, hogy az döntsön afelett, vájjon a Magyar Párt eddigi politikájához ragaszkodik-e, vagy politikai rendszerváltozást «kar, szük­ségtelennek tartja, mert a vezetőség ed­digi politikájával egyetért. A beszámoló elmaradására vonatkozó reklamációt is teljesen feleslegesnek és indokolatlannak tartja, mivel a nagygyűlés egyhangúlag elállóit annak felolvasásától. A szepsi­­szentgyörgyi tagozat h.téíő bizottsága niég arra kíván rámutatni, hogy Koósék egész eljárása és a Magyar Párttól való — tagadásuk mellett is — elszaka­dási törekvése nagyon meggondolatlan és ha akaratuk valóra válik, a széke­lyektől elszigetelten álló magyarságra nézve nagyon veszedelmes lehet« * Avaresca táboritok — mint az erdélyi lapok Írják —, aki Qoga Octavián szász­­régeni képviselői jelöltségének támoga­tására a marosvásárhelyi kerületben tartózkodik, látogattásr iett Bernády György magyar nemzetiségi képviselő lakásán. Avarescu látogatása élénk fel­tűnést keltett, annyival is inkább, mert politikai körökben Avarescu tábornokot tartják a jövendő kormány elnökének. Avarescu tábornok hosszabb megbeszé­lést folytatott Bernády Györgygyei. * A kolozsvári lapokban olvassuk az alábbi hirt: Régen szolgálati érdemnek tudták be a hatóságok, ha egy-egy ál­lami tisztviselő minél hosszabb időt töl­tött el. ugyanazon szolgálati állomás­helyen, melynek szükségeit és viszo­nyait hosszú egyhelyben szolgálata ál­tal minői jobban kiismerhette. Az idők változásává! a dolgok megítélése is ala­posan megváltozott és ami eddig érdem volt, az ma már bűnnek számit Erről kellett meggyőződnie Ignátz Jenő lugosi pénzügyi főbiztosnak, akit a minapi cso­portos áthelyezés utójátékaként szintén áthelyeztetett a kisebbségi tisztviselőket maga körű! nemi szívelő, degáti Fiorescu Ilié. a lugosi pénzügyigazgató. Ignátz főbiztos már huszonhárom éve szolgál a lugosi pénzügyigazgatóságnál és ez az érdeme szolgáltatott az áthelyezésre okot, mert az áíhelyzési rendelet azt az indokolást tartalmazza, hogy »ignátz Jenő már régen szolgál egy állomás­helyen«. Ugv látszik tehát, hogy az ál­lamnak főbenjáró érdeke, hogy hivatal­nokai minél sűrűbben csereberéitessc­­nek. Az indokolás azonban nagyon is átlátszó ürügy csupán, mert mindenki tudja, hogy a lúgos: pénzügyigazgató a kisebbségi nemzetiségű tisztviselők tel­jes kitakarítását tűzte ki maga elébe célul. * Masaryk, a csehszlovák köztársaság tudós elnöke — mint a prágai lapok ír­ják —, emlékiratain dolgozik, amelyek még ebben az évben sajtó alá kerülnek. A készülő munkából az egyik prágai lap részleteket közölt, többek közt az alábbi igen tanulságos fejezetet, anfely­­tíoii az elnök svájci tapasztalatait Írja ie: »Svájc írj,a Mesaryk — nagyon érdekelt politikai és nemzetiségi szem­pontból. Amennyire tehettem, megfigyel­tem ott a közigazgatást és az egyes in­tézményeket Nagyjában ott Svájcban a három nemzetiség viszonyai hasonlí­tottak a nregaLakitandó csehszlovák ál­lam, a cseh, a német és a magyar nem­zetiség viszonyaihoz. Általában a Svájc és közöttünk több • a hasonlóság. (Svájc Ausztria felkeléséből származott, nincs tengere.) Legfontosabb volt számomra annak a felismerése, hogy a köztársa­ság egységét a nemzetiségek ellentétes rokonszenve egyáltalán nem érintette. Sok német nemzetiségű iró határozot­tan a poroszság ellen nyilatkozott. A svájci irodalom értéke mindig annak a bizonyitéka volt számomra hogy a né­metek és franciák barátságos együtt­élése és a svájci internacionalizmus 8 nincs a nemződ érzés ártalmára. Nyelvi I és nemzeti szempontból a Svájc egye­­ä riesen klasszikus példája az erős nem- I zeti érzésnek és a bensőséges nemzet­­‘ közi együtt!étnek.« Újabb antiszemita zavargás Romániában Nem helyezik szabadlábra a rendorprefekius gyilkosát Bukarestből jelentik: Ä íocsanii törvényszék pénteken hirdette ki, hogy Zelea Coedranu szabadlábra­­helyezése iránti kérelmet 'elutasítja és elrendeli további fogvatartását. Mikor a bíróság döntésének hire elterjedt a városban, az egyetemi hallgatók ismét tüntetéseket rendez­tek. Nagyobb diákcsoport a keres­kedőnegyedben borzalmas pusztítást '■itt végbe, beverte az üzletek abla­kait. összetörte a boliok bútorait és az árakat kiszórta az uqcára. A tüntetők több zsidói polgárt véresre vertek. A rendet a katonaság állítot­ta helyre, amely néhány diákot le­tartóztatott. A Cuvantul című lap a csütörtöki tüntetésről azt írja, hogy a hatósá­gok nem gondoskodtak eléggé a rend fentártásáról és a katonaság csak akkor vonult ki, amikor a diá­kok már mindent összeromboltak. A tüntetők különben a város összes zsidó imaházait elpusztították és megszentségteleniíették. Ä zsidó hitközség elnöke táviratilag a ki­rályhoz fordult, akivel közölte, hogy az egyetemi hallgatók milyen bar­bár módon pusztították el a zsidó egvházi épületeket. Hasonló távira­tot kü'dött a focsánii zsidó hhközsé gi elnök Bratlanti miniszterelnök­nek is. Grol Milán feimtartfa állásfoglalását es? v—* a nemzetiségi szervezkedés e-leo A szwboticai demokrata képviselő nyilatkozata Beogradból jelentik; Dr. Pleszko­­vics Lukács szuboticai képviselőnek a demokrata-pártból való kilépési szándékáról — amelyről a Bácsme­­gyei Napló tnár beszámolt — pénte­ken több beogradi lap is megemlé­kezett. Ezek a közlemények nyilat­kozatra késztették Grol Milán szu­­boticai demokrata képviselőt, akt a Bácsmegyei Napló munkatársának a következőket mondotta: — Nem tudok arrói. mintha dr. Pleszkovics Lukács elhatározta vol­na. hogy kilép a demokrata-klubból és nem is hiszem, hogy ezt megten­né megbeszélés nélkül, azoknak a csonka és tendenciózus jelentések­nek alapján, amelyek az igazolóbi­zottságban elmondott beszédemről a lapokban megjelentek. A vajdasági választási jelszavakról folvó vitá­ban. különböző inszinuációkra vála­szolva őszintén kifejtettem a demo­krata-párt felfogását. Mint ezelőtt mindig, ezúttal is az autonómia esz­méje ellen nyilatkoztam és ekkor használtam az »agitátorok« kifeje­zést. ami a lapok jelentéseiben mint »ágensek« jelent meg. (Az igazoló­­bizottság hivatalos gyorsírói jegyze­teiben is »ágens« van. ez azonban, tekintettel Grol gyors beszédmódo­mra és a gyorsírói rövidítésekre teszi kizárttá a tévedést.) Azt mon­dottam. hogy ezt az eszmét eleinte —■ éppúgy, mint néhány vajdasági radikális képviselő is — dr. Pleszko­vics Lukács propagálta, de csak ad­dig. arnig meg nein ismerkedett .Afa­­rinkovics Vojának az önkormányza­tokról kidolgozott ideális tervezeté­vel. — A kisebbségeknek külön nacio­nalista pártokba való külön ülé­séről korábban is megtett k'jelenté­seim még kevésbé adhatnak okot köztünk a nézeteltérésre, mert tudni kell. hogy dr. Pleszkovics Lukács volt az első. aki felvette a harcot a bankár- és nagybirtokos-vezetőség­­gél bíró magyar párt ellen. — A magyar pártnak megbukott a vezérkara, inert a magyar tömegek a választásokon racionális meg­értő magatartást tanúsítottak. A ma­gyar munkás és a reálisan gondol­kodó. demokratikus érzésű magyar választó nem akart oiv zászló köré csoportosulni, amely a mai viszo­nyok között az ország határán in­kább jelent demonstrációt, mint a jo­gos magyar követelésekért való küzdelmet. Ezek a jogos követelések pedig először is: az igazi, minden gyanú fölött álló jogegyenlőség, a mely politikai szempontból jelenti' a megfelelő befolyás garantálását a közügyekre a községtől a megyén keresztül a parlamentig: másodszor földet a magyar nincsteleneknek éppúgy, mint a szerbeknek, ha a föl­det megdolgozzák. Fontos követelés ezenkívül a szabad kulturális fejlő­dés biztosítása, az-anyanyelvnek az iskolában, a közoktatásügyi és kul­túrintézményekben való üpo’ása. Az ilyen reális politikára egy kisebbségi nacionalista párt a Vajdaságban nem alkalmas. — Ami pedig azt az állandó hely­zetet illeti, amelyben egy kisebbségi párt él: arra nem kell jobb illusztrá­ció annál az abszurd dillemánál, a melyben a német párt kínlódik ma a parlamentben. A Bácsmegyei Napló munkatársa újból kérdést intézett dr. Pleszkovics Lukácshoz, a szuboticai demokrata­­listán megválasztott ellenzéki ma­gyar képviselőhöz, azokra a hírekre vonatkozólag, amelyek a Grol Milán ismeretes beszéde miatt közte és a demokrata-párt közt beállott nézet­eltérésről a vajdasági és a beogradi sajtóban megjelentek. Dr. Pleszko­vics. aki legutóbb közölte, hogy Beogradban a demokrata-párt veze- 8 tőivel kivan eszmecserét folytatni. mielőtt végleges állásfoglalását nyil­vánosságra hozni munkatársunk kérdésére a következőket mondotta: — Semmit sem cáfolok és semmit sem állítok. Egyelőre ezt tartóra a Fegcéiszerübbnek. Dr. Pleszkovics egyébként beo* gradi utazását elhalasztotta a parla­ment összeüíéséig. Vrsacot, Paucsevót és Belacrkvát is belekapcsolják a budapesti telefonforgalomba Becskerekről jelentik: A postaügyi miniszter megbízottja, Miroszcrotyev'.ar mérnök és a novisadi postaigazgatóság képviselője, Nenadovics Velja pénteken Becskerekre érkeztek és hivatalosán át­vették az újjáalakított postaközpontot a munkálatokat végző Tungsram-cé%tő!. Nenadovics Velja becskereki tartóz­­kod sát felhaszná'va, a becskereki pos- Safőnökkel, Grlics Istvánnal együtt ta­nácskozást folytatott a bánáti kereske­delmi és iparkamara elnökével, Janko­­vics Kosz!ával arról a kérdésről, hogy a bánáti telefonforgalmat Magyarország­gal nem volna-e célszerűbb Kikinda— Szeged felé lebonyolítani. A tanácskozás során Ja. kovics Koszta előadta a bá­náti gazdasági körök panaszait és han­­sulyoztn, ho~y a b náti telefonforgalom­nak Szegeden át való lebonyolítása egyrészt a becskereki kereskedelemnek volna előnyös, másrészt tehermentesítené az amúgy is nagyon igénybe vett Becs­kerek—Subotica és Subotica—Budapest közti te cfonvonalakat. A novisadi pos­taigazgatóság megbízottja ígéretet tett. hogy a novisadi postaigazgatóságnak i yen értelemben fogja: javasolni n tele­fonforgalom átcsoportosítását Nenadovics munkatársnak elölt kije­lentette. hogy a novisadi postaigazgató­ság már kiadta a reside etet arról, hogy április l-től kezdve Vrsac, Pancseiro és Belacrkva árusok is beszélhetnek Bu­dapesttel. Lord Curzoa meghalt «i>‘ Londonból ie’entik: Curzon lord pén­teken reggel félhat órakor Londonban meghalt. Carzon annak a súlyos orvosi műtét­nek következtében halt meg, amc'yei március 16-án hajtottak rajta végre. Curzon már régebben vese vérzésben szenvedett és legutóbb a hólyag-operá­ció már elkerülhetetlenné vált. Curzon utolsó nyilvános szereplése a Cambridges egyetem ifjúságának ünnepén tartott előadása volt, amelyen hirtelen rosszul iett és olyan súlyos vérzése támadt, hogy haza kellett szállítani. Curzon George Nathaniel 1859-ben rzü'etett, tehát hatvanhatéves volt. 1886-ban választották meg először kép­viselőnek konzervatív programmal. Ekkor már ismert publicista volt, akinektóz érdeklődése főleg a keleti kérdés felé irányult. Beutazta az egész távoli keletet és tapasztaiatairól több érdekes és ala­pos könyvet irt. Előbb indiai államtit­kár lett, majd a külügyi hivatalba került, végűi 1898-ban, harminckilenc éves korá­ban India alkirályává nevezték ki. Indiában sok reform fűződik a nevé­hez. Megjavította a közigazgatást, ren­dezte a vasut-kérdést és a nevelés és íöicmivciés terén számos korszerű re­formot léptetett életbe. Azonban hatá­rozott képvise'ője és harcosa volt az angol konzervatív-imperialista politiká­nak és ennek következtében kezdődtek Indiában azok a nacionalista forrongá­sok, amelyek lemondását siettették. Hét évi kormányzás után mondott le az indiai a’.kirá'yságrói és visszatért An­gliába, aho! egy ideig visszavonul­tan élt. 1911-ben grófi rangra emelték és et­től kezdve ismét fontos szerepet ját­szott a konzervatív politika irányításá­ban. 1914-ben, a háború kitörésekor több híressé vált beszédet mondott. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom