Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-18 / 75. szám
2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. március 17. Egy fél zsák lisztért gyilkolt Főtárgyalói a becskereki törvényszéken A becskereki törvényszék csütörtökön fogja tárgyalni Dsvics Jovan idvori földműves bűnügyét. Devics 1924 március 7-637 a becskereki szőlőkben meggyilkolta és kirabolta Milankov Zsiva hatvannégy éves csőszt. A gyilkost csal: decemberben sikerült kézrekeriteni, igen érdekes mádon. -December 3-án a román hatóságok átadtak a kikindai határrendőrségnek egy’ csavargót, akiről megállapították, hogy hónapokkal ezelőtt az S. H. S. királyságból Romániába ment és ott koldulásból és lopásból élt. A toionc De vies Milán idvori földmivcsnek mondotta magát és a kikindai határrendőrség a kovacsicai szolgablrósághoz akarta kísérni személyazonosságának megállapítása végett. Útközben Devlcseí a kisérő csendőr bevitte a becskereki csendörségre, meri az átszállásnál sokat kellett várni Becskereken. A rendőrségen fllirkov Dusán őrmester előtt ismerősnek .tetszett ft fogoly’ és hamarosan kiderült, hegy nem Dcvics Milánnak hanem Devics Jóváírnak hívják és Milankov Zsiva meggyilkolásával gyanúsítva egyizben töltött már három napot a becskereki rendőrségen, de bizonyitéköb hiányában szabadon bocsátották. A névváltoztatás gyanús volt és Mirkov őrmester újra vallatóra fogta Devicset, aki a keresztkérdések tüzében hamarosan megtört és beismerte, hogy ő gyilkolta meg Milankovics Zsivút. Elmondotta, hogy a műit év elején hónapokon keresztül nem kapott munkát, sokat éhezett és minthogy tudta, hogy as öreg csősznek, áld egyedül lakik kunyhójában, vau fél zsák lisztje, elhatározta, hogy a csőszt megöli. Régóta ismerte Mflánkovct, bekopogtatott hozzá és enni kért tőle. A csősz ott tartotta ebédre és Devics ebéd után egy alkalmas pillanatban a kemence mellől felkapta: a baltát és három üléssel megölte Müíjnkovicsot. Ezután felkutatta a kunyhót. Talált 250 dinárt, megtalálta a lisztet, ezeken kívül magához vett még két párnát és két ágytakarót, azután kívülről bezárta a kunyhót, a kulcsot eldobta és elment a Begára mosakodni. A viz partján- indult el Écska felé, ahol az ágynemüeket eladta román cigányoknak 125 dinárért, a lisztet pedig elvitte Isivojnov Zsófiához, akivel vadházasságban élt Néhány nappal, később elfogták, majd amikor kiszabadult, pár napig napszámba járt Becskereken, azután átment Romániába. Amíg Devics Romániában bujdosott Mnrguly Milutin kanászt gyanúsították Milánkov Zsiva meggyilkolásával. Murguly tagadott, mégis őrizetbe vették és már 3d is tűzték a főtárgyai ást a becskereki törvényszéken. December S-án kellett volna tárgyalni Murguiy Milutin ügyét, đe egy nappal előbb, december 8-án a becskereki rendőrség átszolgáltatta az ügyészségnek az igazi gyilkost, Devics Jovánt, alti ellen az ügyészség előre megfontolt szándékkal elkövetett rablíjgyllkosság miatt emelt vádat A vádlottak padjára kerül a gyilkos házastársa, Zsivoinov Zsófia is, a kit bünrészességgel és orgazdasággal vidd az ügyészség. Á becskereki törvényszéken március 19-éa tárgyalja az ügyet dr. Bunks Ivó tanácselnök büntetőtanácsa. Koldusbotra jutott község A teíecskaiakat tönkretették a döhánybeváltási árak leszállításával A sorrend Irta: Roziiár.yi Vümos Megáll a sor végén s dühösen mereszti széniét az előtte dolgozó lányra. Valami tizenöt kapavágással szándékosan maradt el mögötte, mert ió a fehérnépet, cgv figyelni hogy ne vegye észre. Okosabb is. meg jebban is esik. Ám ez Itt máé egy percre sem hagyta el magát őszintére. Úgy játszik, úgy hajlila hogy vezet venné az embernek, ha az ember viszont nem tudná, mennyire csak játszik. Teszi, mintha nem tudná, hogy nézik. Poklot nem tudja! Épp »nézéskor* mozdul olyan yérkcrgelőket hogy a férfiember csak fogcsikorgatva tud megmaradni a becsületben. Szólni kellene hozzá. Am nem tudni, nem lesz-e abból még nagyobb veszedelem, mert ha szólnak hozzá, nem ember ez. hogy embermódra tenne. Okos szót nem felel, de nevét olyat, mint egy gerle. — Peg,, ha. okosan venné a beszédet, nem bánaüiám meg véle. Uj fordulón aztán elébtt egyenesedik. — Te. Boris! Á lány látja a reged óta fülő indulatot s érzi csak szikra kell rá s kigyul az ember, mint a mesíuvalt zsarátnok, hát hirtelen ocfe dugj a az arcát a legény arca alá: — No a Boris! Ám rögtön olvan kacagásra fakad, hogv még a sík is visszhangzik rá A legény elkapja kezét a magasban: —• Hadd mán eev percre. Ám a kéz kisiklik, a kapa lecsap, a rőz komolyat h-ersen. a lány is komolyat szól: — Dologidő van. — Egy szóból is kitelnék. — Azt izv is hallom. — És szinte rofosva lépked tovább a során. A legény is mit tehet egyebet, végére jár a m’agáázik. de közben dühösen csikorv-tia: — Hallod a sistergős istennyilát, ’&zen asse tudod, mit akarok. A radikális klub ülésén nemrég dr. lalosevics Jócó sombor: képviselő szóvátette a íelccskai dohánytermelők kaíasztróiális helyzetét, amelyet a monopoligazgatóságnak az az iiflézkedése Idézett elő, hogy a dohány beváltási árát tetemesen leszállította. Sztojadinovlcs pénzügyminiszter a Lalosevics felszólalására adott válaszában kijelentette, hogy az utólag megállapított dohányárakat az állam nem emelheti fel. A telecskaiakra nézve ez azt jelenti, hogy pénzzé kell íenniök mindenüket, kifizetni adósságaikat és — koldusbotot venni a kezükbe. A csábító plakátok A telecskaiak 1883 óta foglalkoznak ichánytertneléssel Negyven év óta ez megélhetésük forrása. A mor.opólígaz,hatóság 192-1 április elején plakátokat függesztetett ki Telccskán, amelyen a lakosságot értesíti, hogy az évL>terinéxt hat kategóriába osztja be. ."Es%arhit a válogatott dohányt 40, az eísőósztályut 36—38, a másodosztályút 26—28, a harmadosztályút 20—22, a negyeosztályut 14, az ötödosztályut 8 dinárért fogják beváltani. A teiecskai magyarok a hivatalosan közölt árak szerint számították ki kiadásaikat és két-három holdas A lány csak úgy a munka menetéből dévaikodik vissza: — Szólni...’ A legény morgása már ,alic éri utói, de annyit még kihallott belőle, hogy »ördögöt!* A másik fordulón a legény csak eddig jut: — Hát te... A lány meg: — Mondja csak. mondja... Am egy kapavágás, kéj kapavágás, három. négy. öí s Boris megint annyira vasi már tőle. mint a cigány orrától a kolbász: hiába kapkodna utána. Megáll hát Tarkóiára csapja, a tenyerűt. Felméri az egyet kelettől nyugatig meg vissza, ntéc a naptiiz sem hunyórittatja: abba is belemered mérgében: — Héj. hogy a!..: Karia visszacsuklik. szeme villázó dühhel szúr a lány után. Lekrákogja torkáról a port s az egész határnak szóló kiáltással kesergí: — Meg akartalak csókolni, a tcremtlsedet... Egész határnak szóló kacagás a felelet is. De a lánv mégis megáll. Ám a féléié mozduló tüzláng embert most már elkomolyedó tekintettel helyén marasztalja s ugv pengeti vissza: — Egy szó?... Hüjha!... Rövidre szabta... Annvibul nem telik, hogy meecsókoiiam... Többül se nagyon... Oszt’ a. sora se jó... — Minek? — A szónak. — Hát? A lány visszafordul a munkára. Még dúdolni is kezd csakhogy a másik megtudta. ami szó eddig volt e<-vik fülén be. a másikon ki. Csak a Írótáltól érzi ki a legény, hogy azért a nóta még neki sző!: Mindenkinek kommend#om. $?°retemnél főbb az álom Mert az álom nynendulom, 4 szerelem sziviáldalom. parcellákat béreltek ki a már meglevő földjeik mellett. Dohányszáritó-pajtákat építettek föl és a szükséghez képest gyarapitótták jószágállományukat A fokozott munka kitűnő eredménnyel járt, 1924. évi termés messze fölülmúlta a tavalyit A tdecskaiak bíztak a hivatalos plakátokban, kifizették holdankint a négy-ötezer dináros haszonbérösszeget, dohánytermésüket megszáritották, osztályozták és várták a beváltás ideiét A monopólígazgatőság megváltoztatja a minősítést 1925 március negyedikén közölték a termelőkkel, hogy az átvevő-bizottság Korányén megkezdte munkáját és odaitték dohányukat a telccskaiak is. A bizottság mindjárt az első turnusnál kijelentette, hogy a negyven éven keresztül hivatalosan is kitűnő minőségű doífeuyt csuk IIegyedosztályunak ismeri el esetleg elvétve harmadosztályúnak. A bizottság ezt az eljárást nem indokolta meg az dkóppedt termelők előtt, akik erre kijölejitették, hogy igy nem. hajlandók átadni, mert ez egyértelmű a teljes töukremeaásükkel. A központ! monegyedosztályunak minősítették az eddig ejsőosztályu dohányt. Az eljárás ellen tiltakozó gazdák küldöttségből jártak Bcográdban, ahol azt -a választ kaptáit, hogy az állam csak igen kevés mennyiségben használhatja termésüket. A küldöttség ekkor fölkereste Lalosevics Jócó dr. szombori radikális képviselőt és Bikár Imre) szombori főszolgabírót, akiket intervencióra kértek fel. Lalosevlcs képviselő a főszolgabíró társaságában kiutazott K erény re, ahol megállapították az igazságtalanságokat Eredményt azonban ők sem tudtak elérni, mert az átvevő-bizottság rendeietekre hivatkozott Lalosevics képviselő magához vett egy példányt a monopóligazgaíóság fokozott termelésre buzdító plakátjából és megígérte, hogy ennek alapján közbenjár kormányköröknél a telecs* Icaiak megmentése érdekében. Égő dohánymáglyák Mig a kevés sikerre! biztató mentőakciók folynak, azalatt a bizottság tovább folytatja munkáját a több mint tízezer métermázsa teiecskai terméssel A tavaly harmadik és negyedik osztályba sorozott dohányt át sem veszik, hanem azon mód máglyára rakják és elégetik. A bizottság eddig három vagon dohányt égetett el A termelők hiába hivatkoztak ismételten az ígéretekre és kérnek legalább kegyelmet a halálraítélt dohánynak. Kétszázötven teiecskai család kivándorol Brazíliába A teiecskai dohánytermelők, akik heíveri-nyoicvanezer dinár helyett alig tízezer dinárt fognak kapni, most eladják lovaikat, teheneiket és gazdasági eszközeiket, hogy eleget tehessenek fizetési kötelezettségüknek. A monopoltól kapóit összeg még a munkabéreket sem fedezi, annál kevésbbé a dohánytermelés céljára kivetett földek bérösszegét. Mindenki ráfizetett a dohánytermelésre, a község lakosa! kénytelenek mindenüket eladni, hogy tartozásaikat kiegyenlíthessék. A koldusbotra jutott Telecska községnopól kiküldöttjei csepdőrséggel fényé-1 bői kétszázötven család készül kívángetöztek és az átvételnél csakugyan ! dorolni Brazíliába, ö is pörgeti hát tovább kapájáról a Dorhanvós földet s kicsit elcsitulva morfondiáz. — Szívfái dalom a csuda! — cförmögi m? .rónak. — Fene fáidltja a szivlt ebb’ a melegbe... Meleg van. oszt' ijenkó’ az okos is megbolondul ... Ez az egész... Csak mi hala a sorral? A sora se _ ió. aszón gya... Annak, ahogy’ én mondom... fiát hogy mondjam?... Assongyam. hogy dgánykereket akarok liánul? Minek mongvam. ha nem altarak? A ’stets érti, milyen sort akar ez. A következő találkozón még is kérdi: — Hát neked milyen sor kéne?... A lány fel se te kbit: — A rendes. — Hát. how rendes? — Ügy biztos nem. hogy »meg akarlak csókolni«.-- Ohó! A legény egészen gondolkodóra józanodik s mialatt a lány elhúz előtte, most már 6 nem néz rá Megint az eget bámulja, de most már nem fent. hanem csak úgy a láthatár mentén. Merengő kékséggel a tekintetén: — Haszon igazad van. Előbb még mást kell mondani —• fordul egész hidegen a munkára: — No. láttya... — Csak azt fesse mondom. — Nekem használ véle. ha nem mongya... Több forduló szótlanul múlik el. Unalomig romlik ez a szótlanság s lehetne valami másról vidámságot kezdeni, -de az sem iziik. A legény végre nem bírja, csak erről kell beszélni mégis: — Szerettek, no! motyogta tára induló kedvvel. A lánv megint csak tovasiklik: — »No? . . .« Eiha! . . . Hát úgy. hogy ma n® szeressen. De erre már utánaugrik. belekap a vállába: — Megállj, te A lány macskái Q rges ég gél szembeperdül. Kese is karniolóra mered fel a a legény arca. elé. Liheg és rekedten szakiad a kérdés torkából: — Mit akar? — Hát hiszen, ha cifrán akarod, akkor nem »no*-.. . - Akkor hát nagyon. A lány menekülő, egératat kereső, tétova pillantással kerüli erre a szembenézést. Az ajka pirosra, melegre duzzad, lihogése lassúbb. langyosabb. De megint csak a kapához menekül — Há-t isrv nem bánom . . . — Ha megcsókollak? —• Nem'. . . Kosrv szeret — De . . . — Ahhó’ miég kell valamit mondani. -— vág elébe az iménti unszolásnak. Már nem Játék a játék. A termésfogó, nehéz, komor földek se tűrnék a tréfálkozó hangulatot tovább. Körűi a zsongás beszél ugyan a vérnek szereiméről, de mond mást is. Nemcsak egy nap az étet. Az éiet sok nap: néha annyi hogy elbirni is sok. Eljátszani lehet, de akkor nem is élet Nem olyan, amilyennek lennie kell. A játék az csak felül van máznak, szűrnek: az élet az beiül való mag. Arra vigyázni kell. A legény is gondol erre. Egy egész sort nem dolgozik, úgy várja vissza Borist a kaoa nyelének dőlve. Mikor a lány közeledik, elébe megv néhány lépést. Csak amennyi a tempót megadja, de a büszkeségét nem sérti Kicsit akadozik a hangja. Amint megszólal, érzik, hogy fontol ás méregeti most már a szót: — Hát írem bánom. Mondom én azi is. amit te akarsz. — Mit? — Felesécü! kellesz, lev jó a sor? A lánv csöndes kacagással fogadja a »sorrendet*, de a szemén könny is GL S a nevetés inkább a hálás, tiszta szemből árad itt már. mint a pajzán torokból S csali ió idő mulvai tér vissza megint régi. csengő kedvéhez. Odasimul s felnyúl ti a a szálát — így nem bánom, ha a végibő! Is kezdünk valamit
