Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-15 / 72. szám
Í4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 15 telkemet. én boldoggá akartalak tenni. s hogy ez nem sikerűit nekem legalább is annyira fáj mint neked. .Mégis. Alfréd, van az' esetünkben valami vigasztaló. A mi szerelmünk volt a legszebb szerelem az egész világon. Hozzáképest a Dante és Beatrice-é meg a Petrarca-é és Lauráé szenvedélyteleu álmos próza. A mienk az énekek éneke. Nem lehetünk egészen boldogtalanok soha. amig vissza tudunk emlékezni egymásra és a perzselő tűzre, amely egymás karjaiba kergetett bennünket. A tudat, hogy egymáséi voltunk, hogy egymás lényében kölcsönösen felolvadhattunk, hogy bennünk nemcsak két kéjben vonagló test. hanem két kongcniáhs szellem is öle’kezett, két rokon lélek is csókolódzott és két istenáldotta költőnek a szerelmes dala cscngett-bongott össze, ennek a tudata már életünkben halhatatlanokká tesz bennünket. A kö'tő: George-otn. te még boldog leszel, mert még tudsz szeretni, s a boldogságodat csak fokozni fogja. ha visszaemlékezel arra. hogy Híred. i> csapongó. Alfréd, a szeszélyes. Alfréd, az állhatatalan. a szu med, a .karúd, a kebled s az öled rabja marad mindig. De én boldogtalan leszek ezentúl, mert ismerlek. Aurofe. Tudom, hogy kárpótolni fogod magad másokkal, hogy uj emberek. talán ćrdemctlenek is ily nagybecsű kegyekre, fogják hallani ajkadról azokat a meleg suttogásokat, amelyek nemrég még az én lelkem húrjait hangolták föl lírai rezgésre. Öli. én mindig fájón gondolok majd vissza a csókjaidra, az ölelő karodra s az ágyadra, legédesebb gyönyöreim otthonára. Oh. Atirore! Az írónő: Nagyon is eléeikns hangon beszélsz. Iirszen nem válunk cl örökre. Találkozunk megint... A költő: Tudom... Paris k's város. Két iró ott nem kerülheti el egymást. De ha' találkozunk is. nem teszünk egymásnak az. akik voltunk, ín nem látom viszont az én régi George-osnat, s te se találod föl régi Alfrédodat. Az írónő: Együtt vonulunk be az irodalomtörténet csarnokaiba, Alfréd. S a kritikusaink, a boncoló"nk. s.az írásainknak meg a jellemünknek az anatómusai kénytelenek tesznek megállapítani. hogy" méltók voltunk egymáshoz. Lm digne de Tautre. Szerelmes fiatalok zarándokolnak majd a sírunkhoz, leteszik ott a virágadományukat s a mi példánkból tanulnak erősen és szenvedélyesen szeretni. A költő: Csak az én példámból fogják ezt megtanulhatni. Aurore. Terád azt fogja mondani az objektív kritika, hogy a szerelmed állandó volt ugyan, de a tárgya gyakrabban változott mint okvetetlenü! szükséges lett volna. Az írónő: Nem félek ettől a kritikától, Alfréd. Reméljem, belátják maid azok. akik foglalkoznak velem, hogy úgy kellett élnem, ahogy élek. Ha hü maradtam volna egyt emberhez. akár Dudevant úrhoz, akár San-' deau-hoz. akár hozzád, nem Írhattam volna azt a sor regénvt, amely utánam örökségül marad. Mint ahogy az a színésznő, akt nem é! változatos szerelmi életet. giem lesz képes azt a sokféle szonvedelmcs szerepet megjátszani, amelyeket kiosztanak neki. úgy,' az Írónő se tud sokféle szerelmet festeni, ha ömaga csak egyféléi ismer. Én nem félek az utókortói. Alfréd. A költő: Halhatatlan leszel. George. S-a többivel igazán nem kell törődni. Váljunk e! hát békén. Isten áldjon! Ne légy csapo.dár! Az írónő: Nem foeadkozok. Alfréd. De te ígéri meg egyet: ne igyál 1 A költő: Én se ígérek semmit. Asszony nem kárpótolhat a veszteségemért. Csak a költészet és a — pohár. I Az Írónő: Kár volna értted. Alfréd. Isten veled, életem legszebb igénye, isten veled! i A költő: Isten áldjon, életem bájos de rövid illúziója! George, isten Š veled! nnrimwi r -- ___ Milán és Natália szerelmi regénye A bécsi udvari és állami levéltárak okmányai alapján II. A szenvedélyes király és a hidegvérű királyné jj A már közölt sürgönyök szerint a monarchia követe, Hwngelmüi'.vr, arra készült, hogy Szerbia miniszterelnökével, Garasaimmal, tárgyalja meg a királyi pár viszályát. Ez — amint erről alábbi sürgöny beszámol — még aznap megtörtént. Milutin Garasaim! férfikora. teliében levő államférfi abban az időben, amikor a királyi pár között ez a kínos és következményeiben nagy horderejű affér kipattant, 1843-ban született. Apia, Ilia Garasanin, szintén nagy szerepet játszott Szetbia történetében. A király házassági viszálya Garasanin bukását okozta. Azonban továbbra is aktiv' szerepet játszott á politikában, mint a halad ópárt vezére. 1894-ben kinevezték párisi követnek, ebben az állásában érte a halál 1898 márciusában. Hengelmülier ezt jelenti a Garasaninnal való tárgyalásról: No. 11. Chiiirc. Belgrad, Í8S7 április 18. Garasanin ur éppen most mondotta el nekem véleményét a király és királyné között kitört konfliktusra.. 0 a helyzetet ennyire feszültnek tekinti, hogy a királyi pár együttélését, legalább egyelőre. lehetetlennel: , .tartja és- nézete szerint most már csak arról. iehet szó, hogy a látszat fentartása mellett • készítsél: elő a szakítást és valamelyes elfogadható ürügyet találjanak a királyné elutazására. Garasanin ebben az irányban igyekszik működni és a királyi párral folytatott mai beszélgetés után az a vé émenye, hogy törekvését siker fogja koronázni. A király kitart ama kívánsága mellett, hogy a királynénak cl kell utaznia, a királyné pedig ma ezt u hajlandóságát jelentette ki, hogy tíe'grádoí néhány hónapra elhagyja. A dolgok további rendezését el lehet aztán halasztani a királyné visszatéréséig vagy esetleg egy későbbi időpontig. Garasanin ur a királynak kijelentette, hogy abban az esetben, ha a rendezésnek ez a formája vagy esetleg ennél egy jobb megoldás jönhe létre, akkor hajlandó volna még egy hónapig a kormány élén maradni. Ha azonban nyílt szakadásra kerülne a do’og, akkor ragaszkodnék lemondásához. Hengelmülier. Iiengclmüllor nem elégszik meg azzal, hegy táviratilag jelentse kormányának a koriakban kitört családi viszályt, hanem alig küldi el a táviratokat, hosszú írásbeli jelentést fogalmaz, amelyet a legelső vonattal külön futár visz cl Becsbe. A követ jelentésében figyelemreméltó, hogy milyen szigorú és lesújtó kritikát mond benne Milán királyról, mint emberről. A házassági konfliktusban Natália királyné oldalán áll az igazság. Natália olyan kifogástalan sszotiy volt, hogy a tisztességét még az ellenségei sem tudták megrágalmazni. Milánnal azonban mindvégig méltóságteljesen, ran íjához illően viselkedett. Igazi szépség volt. Ovális nrca fölött a koszorúba font haj. Hosszúkás, nem túlságosan nagy, de gyönyörű metszésű szeme fölött pompás i\ ii süni szemöldök. Nagyszerű, királynői jelenség. Az arcon szigor és komolyság ömlik cl, az a könyörtelen erény, amely előtt porba alázódik minden gyarlóság. Az ajkon pedig valami fanyar világfáidalmas kifejezés, amely mindennel elégedetlen. A szerb királyi család szerelmi drámájában szerepet játszott a túlságosan temperamentumos férfi és a hideg aszszörny ellentétének a tragikuma. Erre vonatkozólag különben a szerb udvarban suttogtak egy történetet. A nyolcvanas évek elején volt Beigrádban egy francia követ, aki mint szeretetreméltó, kedves ember, központja volt a szerb főváros előkelő társasköreinek. Akkoriban Natália ,' még szívesen teljesítette a kotlákban háziasszonyi kötelességeit és a királyi palotában gyakran gyűlt össze vidám társaság. Egy ilyen alkalommal a fra.itt!" követ azzal szórakoztatta a hölgyeket, hogy a tenyerükből jósolt és : ■ :o: gyű rázta az egyéniségüket. A követ nagyon szellemes és találó dolgokat mondott. Végül a királyné is kedvet kapott arra, hogy kipróbálja a művészetét. Ödamyujtotta neki szép fehér, kövérkés kezét. A francia azonban elhárít'’tía magától azt a kegyet, hogy a királyné kezét megfogja: ; — Nem, Felség! Önnek nem jósolok! I — De miért nem? — Azért, mert én tiszteletit a művészetemet és sohasem mondok mást, csak igazaik Az igazság pedig nem a királyok és a királynék fülének való! — Exceilenciád nem valami udvarias ember — felelte a szellemes királyné —, előre feltételezi azt, hagy nekem csak kellemetlen igazságot mondhatna! Most [azonban már követelem, hogy nekem ts jósoljon! Ki akarom próbálni a tudományát. A követ végre engedelmeskedett. Megfogta a királyné kezét, feléje hajolt és kezdte fölsorolni a megjegyzéseit Csupa ártatlan, banális dolgot mondott. Olyat, amit mindenki tudott. Egyszerre azonban elhhallgatott és elejtette a irályné kezét. — Nem. Itt van egy vonal. Hogy ez mit jelent, azt már mégsem mondhatom meg. — Én' azonban ív üti akarom! — felelte rá a királyné. — Nem. Lehetetlen. A francia állhatatos maradt. Végül azonban hajlandónak mutatkozott arra, hogy megállapítását közölje a királyné gyik öreg udvarhölgyével. A követ és az udvarhölgy bevonultak az egyik mellékszobába. És a 'francia itt mosolyogva elárulta a meglesett titkot: — Sa Majesté n’aime pás l’amour! Ami körülbelül azt jelenti, hogy a királyné nem nagy barátja a szerelemnek. Az öreg udvarliölgy nevetve és zavarában pirosán tért vissza a türelmetlenül várakozó királynéhoz és halk hangon közölte vele, mit mondott a francia. A királyné nevetett és hangosan ezt válaszolta: — Lehet Én azt hiszem, ez a jövendőmondó ezúttal igazat mondott. A király és a királyné között az ellenietek már a régi múltban gyökereztek. Valószínű, hogy soha nem is volt ineg közöttük az az intim és bensőséges viszony, amely a jó házasságokat jellemzi. Milánnak már házassága előtt viharos múltja volt. Szerette a szép nőket. Leiténykpiiánuik utolsó szexeimé egy fiatal szerb hölgy volt, akivel az összeköttetését az esküvő után is fentartotta. Már-már nyilvános botránnyá vált ez az ügy, amikor a királynénak sikerült ezt a fiatal hölgyet Belgrödból eltávolítani. 1880-ban Natália Bolgrádba hozatta egyik román rokonát Az inkább érdekes és pikáns, mint különösebben szép hölgy az első udvarhölgy álását foglalta el a konakban és ebben a minőségében állandóan a fejedelmi pár társaságában volt Részivett mindennapi életükben, kikocsizott velük, elkísérte őket színházba, résztvett utazásaikban. Egy szép napon a csinos és temperamentumos rokonnak és udvarhölgynek sietve össze kellett csomagolnia a holmiját és meglepetésszerűen ott kellett hagynia a konakot Előzőleg viharos jelenete volt a f ej ed elemasszonny al. aki ugyanakkor Milánnal is összeveszett A királyné féltékeny volt az udvaxhclgyre. És akik beavatottak voltak a kották titkaiba, azt' mondták, hogy nem minden ok nélkül. Milán a nyolcvanas évek elején ebé;det rendezett Galvagna olasz követ tiszteletére. Milán az eból alatt Deskovich osztrák-magyar katonai attasé feleségének azt mesélte el, hogy Párisban nevelkedett. Az egész aszta] a király szavaira figyelt. Egyszerre általános csendben halkan, de ellenségesen ímegszólalt a királyné: I — Sajnos, a párisi nevelés nem naigyon látszik meg a királyon! Kincs csend támadt. Tapintatos vendégek azután hirtelen inasról kezdtek beszélni. A megjegyzés fuiánkja azonban a Milán szikében maradt. Gyakran í panaszkodott amiatt, hogy a királyné jjőt lekicsinyl! és idegenek előtt meg-1 alázza. A trónörökös születése után újra élesebb formában törtek ki a viszályok. [;A királyné az egészségét féltette. A I házastársak között a házasélet bensősége megszakadt jj Komolyabb ellentét tört ki közöttük • 1885-ben. Az az esztendő voit ez, amikor Milán azután, hogy Bulgária bekebelezte Kdet-Ruffiéíiát, területi rekompoiuácíót kért a szomszéd országtó! és .miután ezt nem kapta meg, hadat indl‘tott ellene. A hadi balszerencse miatt ! Milán a lemondás gondolatával íoglai' kozott Ezt a szándékát — már a táborból — megsürgönyözte a királynénak. És a tanácsát. kérte, mit tegyen? Naj tállá ekkor ahelyett, hogy mélyen lesújtott férje mellé állott volna, azt táv‘iratozta vissza, hegy. utazzék azonnal Beigrádba és írja alá a lemondó-ok;:nányt. Adja át a trónt fiának. A kor‘tnányzás elvégzésére pedig állítson melléje régenst. Egyebet úgy sem tehet. A <nép nagyon elégedetlen a bolgár kaland [miatt, lázong és követeli a király távolzását Egyidejűleg a királyné gondosko* f dott arról. is, hogy a Icmondó-okmányt j készen megfogalmazva elvigyék a kij rálynak. j Milán király a válaszon mód fölött I fölháborodott. A táborból egyszerre Belgrádban termett, egészen váratlanul megjelent a konakban. A Iemondó-okmányt felesége szemeláttára összetépte és heves szemrehányásokkal halmozta cl Natáliát amiatt, hogv férjét olyan könnyen cserbenhagyta. Azzal is megvádolta, hogy szabadulni akar tőle, mert azt reméli, hogy kiskorú fia helyett ö maga fog kormányozni. Etíői kezdve teljesen meg volt mérgezve a király és a királyné viszonya, ría Natália nem tudta Milánnak megbocsátani a hűtlenségét és egyéb kicsapongását. Milán viszont sohasem felejtette el, hogy a felesége milyen szívesen taszította volna le a trónjáról. Ettől kezdve Milán szivéből sohasem halt ki a bizalmatlanság. Mindig azzal gyanúsította a királynét, hogy az oroszbarát ellenzékkel szőtt összeköttetéseit és a cári udvarhoz való jóviszonyát az ő megbuktatására akarja kishasználnl Ettől kezdve már csak szüdegesen éltek házaséletet. Sőt a külszínre sem naivon ügyeltek. Natália napokra bezár- I között a szobájába. A legkisebb ürügy is elég volt arra, hogy a legélesebb és ’egkinosabb jelenetek játszódjanak le a házastársak között. A király otthona boldogtalanságáért a külvilágban kere*sett kárpótlást és szórakozást. A kár-
