Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-14 / 71. szám

10. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 14. A bodrogkereszturi „csodarabbi jobb életet és jobb erkölcsöket jósol •a (A Hác megy i Napló- Boárogkeresztur, március. A súlyosra nőtt éietgondok, a levegő­ben lógó nyugtalanságok, a ködös hol­nap, amelyre üzleti tervekét és lelki bol­dogságokat nem lehet biztosan építeni, az emberekét mindegyre jobban vonzza a misztikum felé. Egyik a sokáig elhanya­golt templomba megy, a másik spiritisz­ta szeánszokra jár, a harmadik pedig felkeresi‘a »csodarabbit •. Bodrogkercsz­­turnak egyre nű a vasúti forgalma, sza­porodik a IWvőlpó'stája tarka bélyegekkel a széles világ minden -állaniából. A hosz­­szu, rossz utón pedig, amely a vasúti állomástól a községbe vezet, vonatérke­zéskor, vpnr.tityJulúskor sűrűt: dagasztja a lovak iába a sarat. — Meglátaž ur, hogy milyen küny­­njrfl lesz, — biztat a freccsenő pocso­lyák fölött vetem rázkódó úti társam — ha a szent pappal beszélt.' »Sáje — meghallgatlak . . .* Ma csak gyengébb nap van. Velem együtt talán tizenöten szálltak le a mis­kolci vonatról s mint a kocsisunk mond­ja, mindössze ötvenen fordultak meg idegenek Bodrogkeresztuvou. Nekem j elég tekintélyes szám, de csakhamar megtudom, hogy ez semmi. Gyakran ér­keznek százan is és különösebb alkal­makkor hai-nyqieszázan is felkeresik s Sáje Steincrt, hogy takácsért vagy vi­gasztalásért elébe járuljanak, vagy pe­dig, hogy együtt imádkozzanak vele. A vendégek nagyobbára szigorúan orto­dox zsidók, de jönnek neológok és jön­nek nagy szántban keresztények is. És Sáje Steiner mindenkit fogad. Híven betölti a hivatási, amelyet mestere, az olaszliszkai tudós rabbi hagyott reá. Egészen fiatal korában került a házá­hoz, a tanítvány* iett, nagyon megsze­rette az öreg .és haláláig mellette ma­radt. Akkor OlászÜszkára jártak vi­gasztalásért- az emberek és Steiner Sáje nemcsak a régi könyveket bújta, hanem magába szivia mestere bö’.cscségét is. A hívők már előre .-máitónak* tartották az utódáliásra s a jogot ehez teljesség­gel megkapta, amikor mestere halálos ágyán így szólt hozzá: — Sáje, ha valami nehéz dologban ta­nácsra lesz szükséged, fordulj hozzám: meghallgatlak. S csakugyan ö lett az utód és ha > va­lami nehéz dolog adódik, komplikált, »endkjvüli probléma, nem ad azonnal választ a hozzá fordulónak, l’.lmcgy mestere sírjához, ott imába meríti és. tanácsot .csak akkor nyújt, ha már a .temetőben »meghallgatták . Ez csak kivételes eset. mert Sáje Steiner mindig, megtalálja a választ. Amint a helyzet mutatja, általános meg­elégedésre, Nemcsak a közeli környék­ről jönnek hozzá, hanem a trianoni ha­tárokon túlról, sőt messzi külföldről is. — A napokban két amerikai utast vit­tem a vasúthoz; — meséli a kocsis, aki­nek egész vállalkozása a szent pap kö­rül iorog. De . emcsak az övé. A. köz­ségben! • egész sereg fuvarozónak Sáje Steiner óriás: jMfegenforgalmá ra vau ala­pítva az .egzisztenciája. ' • A szerit pap udvartartása Most is, a mai gyenge napon, egész kocsitábor állomásozik a Éő-ucca csi­nos,'földszintes háza előtt, amelyben Sáje Steiner székel. \ ház előtt már nagy a mozgalom. • — A betegeknek viszik a kosztot, — mondja valaki! - A szent p2p gondos­kodik' a szegényekről. Most egy csoport mesterembe! jön Fűrésszel, szekereivel, deszkával. — Itt mindig akad munka. — szól is­mét a magyarázat. A községben so­kan élnek a rabbi házából. alkalmi tudósit:játó ) ,Az udvaron csoportok tanácskoznak. Egy udvari épületből tányércsörömpö­lés hallatszik és a nyitott ajtón nehéz ételszag gőzölög. Ez a konyha, ahol a szakácsnők és cselédek egész raja forgolódik. Hátrább cgv különálló épü­let. — A szent pap temploma, — hallom. — A községnek van másik, de ezt ö építtette saját maga számára. A főépület tornácán két előkelő meg­jelenésű, kaftáuos alak. A hosszú sza­ké lluk gondozott, hollóieketén ragyog, a pajeszük választékos csigákban omlik a szent pap belső környezetéhez •tartoznak. És csak a kezükön keresztül lehet bejutni a házba. Az előszobán túl hatalmas terem. Társalgó, gyülekező, iroda egyszerre. Nagy a kavarodás benne. Az érkezőket fogadják a torná­con látott kazánosokhoz hasonló belső emberek, akik közül legalább négyen kel! átesni, mig az ember a szent pap efé juthat. Itt ül egy íróasztalnál a rabbi fia: j Avrumele Steiner. Hatalmas termetű, ‘ hollófekete szakállas férfi, keletiesen biborló. széles ajkkal. Odább a titkár: Mojseleih Bleich, majd az. Írnok jMeiiech Fischmann, azután az ajtónállók. Az ajtó. amelyen át a szent paphoz lehet jutni, lci-kinylllk. H á egy látogató hivet engednek be, hol pedig kidugja a fejét a »testörök« egyike. Sáje Steiner mellett állandóan testőr tartózkodik. Röviden tel kell mindenkinek jegyez­ni, hogy milyen ügyben keresi a szent papot, mit kivan tőle. Az írást beviszik. Sáje Steinernek, aki előbb tanulmányoz­za a problémát, s csak azután lebet be­menni hozzá a válaszért vagy tanácsért, j Az egyik ajtó mellett egy nyomorék ember ácsorog. ö is a házi szegények közé tartozik.. Néha beleköhög a másik szobába, ahol egy galambősz ember úgy olvas egy régi könyvet, mintha: az örökkévalóság óta ülne ott. Mellétté fió­kok tömve vallásos könyvekkel. A köny­vekre külön őr vigyáz. Ez is egy állás a szent papnál. Mert állások vannak bő­ven. A nagy háztartás miatt szükség van külön piaci bevásárlóra is és ezt a \ tisztet Avrum Mojse Rosenberg tölti be. f Van levéikezelö is. És itt van Meheie Klóin, az apró, szakállas ember, aki iia megkérdezik, mit csinál, azt mondja, hogy mindent fis ha megkérdezik,- mi az állása, azt feleli: — Én vagyok az udvarmester! Sáje Steiner legbelsőbb szobájában Az érdekes képet, amelyen a közép­kor süni misztikuma áradt felém, nem sokáig szemlélhettem. Ismét nyílt a leg­belső ajtó. Kinézett a csupaszképp test­őr. A titkárral váltott néhány szót. Az értekezés nekem szólt. A titkár és szent pap fia bevezettek. Sáie Steiner asztalánál ült és barátsá­gosan .mosolygott feléin. Kövéresre ter­meti, kisnövésfi öregur a szentpap, ösz­­beesavarudott, nagy szakákat, hatvanon felöl lehet, de azért friss az arca és a tekintetében »mély értelem sugárzik. Nyájasan nyújtja, a kezét, mint más földi halandó; s, bár »írást;,- nem küldtem be neki, pontosan tudja, hogy ki va­gyok s hogy másfajta látogató vagyok, mint a többi, mert nem tanácsot jöttem hozzá kérni földi bajaimra. Meglehetősen készéi magyarul, néme­tül nagyszerűen, de az ő német beszéde inkább héber. Ahol elakadunk, tolmá­csok segítenek, mert a kis szobában benn ül a rabbi fia, a titkár és benn van két, testőr. Mikor elmondom, hogy tr-ilyen sokat hallottam a híréről, a szent pap csendesen bólint, s mikor megkér­dezem, hogy milyen erő adja az ő ere­jét, a titkár válaszol helyette: — Nagyon sokat imádkozott... Az ilyen válasz ellen nem lehet apel­láta. S azt is el kell hinnem, hogy a bajokra és panaszokra, amelyekkel a szent papot felkeresik, ugyanaz az or­vosság: — Imádkozik. Úgy mondják, hogy látszik, rendület­lenül hisznek benne. Bizony sok dolog­ban ez lehet az egyedüli orvosság, ahol már más nincsen. Lassan gördül a társalgásunk. Hitről, boldogságról, emberi gyarlóságokról be­szélgetünk. Olyanokról is, amelyek az utóbbi esztendők históriájába, tartoznak — Bele kell nyugodni a rosszba is, — mondja Sáje rabbi — semmi sem marad igy. —- De miért lett igy? — kérdezem. — Mi az oka annak, hogy az erkölcsök igy megroppantak. — A háború az oka mindennek. Ez mindig is igy volt. — A régi világot, tükröző tanulmányai mit mutatnak? — Akkor is, régen is igy volt a hábor ruk után. De mindez szépen el fog múl­ni. — És a megnehezült élet. amely miatt annyi ember jön ide tanácsért? — Az is meg fog változni. Jóra fordul •minden, csak bízni kell. Bizni . . .-— Imádkozni, — mondja ismét valaki a környezetből. Vendégek százai az asztalnál Mikor távoztam, a szent pap ismét barátságosan mosolygott. Kezet fogott. Felállt székéből és a nyitott ajtóban mégegyszer kezét nyújtotta. Kinn, a nagy szobában is élénk szen­zációt keltett. Már alkonyodoií és a konyhában el­készült a vacsora. Ez nem tréfa dolog, mert Sáje Steinernél húsz-harminc sze­mély étkezik naponta. Nagy családja, sok unokája van, s egész légiókból álló személyzete. Gyakran száz emberre is főznek, mert minden Idegenből jött ven­dég ebédhez, vacsorához jut itt. Akinek a pénze eiiogaett, útiköltséget kap, aki éhez, napokon át az asztalhoz ülhet. Varrnak nevezetes napok, »jeles szom­batok és egyebek, amikor sok százra megy a vendégek száma. Ilyenkor a templomban leritenek, s az idegenek a templomban kapnak éjjeli szállást is. Nagyméretű vendégeskedés veit két hónap előtt, amikor a szent pap egyik unokája férjhez ment egy talmudistá­­hoz. Az ország minden részéből özönlöt­tek a vendégek, s egész Bodrogköz meg volt híva. Keresztények is eljöttek, s számukra — vallásos okokból — külön terítettek. A keresztények asztalánál foglaltak helyet a községbeli neológ zsi­dók is, akik sietve tették fel a kalapju­kat, mikor az agg Sáje Steiner ünnepi díszben, rövidnaiürágosan. fehér haris­nyában bejött, Hogy egészségükre kí­vánja a vacsorát. Mondják, hogy minden befolyó pén­zét — pedig hatalmas összegeket hagy­nak ott a látogatók — kiosztja a sze­gényeknek. Persze, a háztartásra sok kell, de azt bőven megkapja. Az unoka lakodalmára is csupán libából legalább egy vagónrakomány érkezett. Az 6 sa­ját házasságát néni ünnepelhette meg otthon. Két év előtt nősült uiból, — mert a rabbi nem maradhat élettárs nélkül s cseh területről vett e! egy öz­vegyet. E! kellett utaznia, s ez nagy probléma elé állította. Az útlevélbe fény­képre volt szükség. A vallás a fotográ­fiát tiltja. A szent pap a két darab kö­teles fotográfia után a fényképésszel összetörette a lemezt. A szent pap tanácsai Ezt a nagyterem zsibongó világában mesélték nekem, ahoi hallottam egypár tanácsot isj amelyet a szent pap kiosz­tott. — Nagyon rosszul megy az üzletem, --- panaszkodott az egyik tanácskeresíj. — Mit csináljak? — Csak dolgozz szorgalmasan. Egy ideig még mindig rosszul fog menni, de azután megváltozik. Ez bizonyára meg is fog történni. Egy másik kérdés érdekesebb, a vá­lasz pedig nagyon szép. Egy férj aggo­dalmaskodott. Nincsen gyerek. Vál­jon-e? Az ortodox elvek szerint a gyer­­mektelenség legjobb orvossága a válás. De ezen a férjen látszott, hogy nagyon szerelmes, szegény. A szent pap tehát igy szólott: — Voltál már virágos kertben? — Igen. — Szép volt? — Szép. — Volt ott alma,’ körte: vagy más gyümölcs? — Nem volt. — És mégis szép volt, ugye? — Igen. — Ilyen virágos kert a ti házasság­­tok. így is szép. Szakítsátok a virágo­kat. A szerelmes férj megnyugodva és boldogan - sietett haza »virágokat szakí­tani«. Miközben a válasz bölcseségén és poézisén merengtem, uj ismerősöm, a sárga szakálla], rámszólt: — Maga nem kérdezett semmit? — Nem kérdeztem. — Milyen könnyelműség. Hát nincsen baja az élettel? Olyan szép magának a világ, hogy semmire sincs szüksége? Idejön és nem kér semmi tanácsot. Szinte már bántam, olyan hittel mél­­tatOukodott. Csakugyan könnyelműség volt. (L z.) ÓN NEM HISZI? ep_ ______BSi&óV) hog. 1 pár „KULCS“ jegyes harisnya (vörös, kek vagy arany jegy­­gyei) ars-yí ideig tart mint 4 másik pár ha­risnya.— H/ R15NYÁK „KULCS“ nélkül hamisítottak. rSi Mmr míw \0ó Nagyban» árusító Márta Sima és Lipót SaMica 931-8 mtlTffitii- -r TIpír v"--nr^ -Trn r, ^;ni'iifí g Í! LERAKAT CÉGNÉL TULAJDONOS : MEIER A. N 0 V I S A Đ a Ltmasioa Vigyázz! Uj cim: PALMA cfpőéruházSybotžca Tulajdonos En rlander Már ion a Bon-Ton cipoüzlel volt társtulajdonosa DaXSAáirfl fi a «•*!*■«* MEGLEPŐ OLCSO A R A Ki SZOLID KISZOLGÁLÁSI l4ÍkC*<Sl Os

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom