Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-13 / 70. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1025 március 13. Kinyomozták a Leirer-gyilkosság tettesét Leirer Lőrinc ártatlan — A Ferenc Jassef-hid tetején IövüIíÍoző őrült ölte meg Leirer Amáliát A gyilkos megszökött a tébolydából — Két betörő vezette nyomra a hatóságokat Leirer Amália elrabo-t ezifctaemüje két hete a budapesti ügyészségen bevert Három héttel ezelőtt a gyilkos eltűnt a tébolydából, Rakovszky nyomban kiváltotta útlevelét és elutazott Csehszlovákiába. A rendőrség ininden lehetőt elkövet Rakovszky-Pödör Gyula kózrekeritéséxo, amit azonban megnehezít az a körülmény, hogy a gyilkos állítólag most Csehszlovákiában tartózkodik. Körözőle-Budap estről jelentik: A Lcifer-ügy nyomozásában váratlan fordulat következett be amely csaknem bizonyossá feszi hogy Leirer Amáliát nem apja, Leirer Lőrinc gyilkolta meg, A rendőrség .. a legújabban fölmerült adatok szerint — hatalmas baklövést követeit el, amikor a nyomozást kizárólag Leirer Lőrinc ellen vezette, nemcsak azért, mert ártatlan embert juttatott fogságba, hanem azért is, mert mint kiderüli. több mini két hónapja a rendőrségen és az ügyészségen vannak a meggyilkolt metressztöi elrabolt ékszerek, csak a nyomozó hatosa- . gok nem tudtak erről. A gyilkos bűntársai, akik az ékszerek értékesítését elvállalták, régi ismetíősei a budapesti rendőrségnek: az a két betörő, aki Leirer Amália ékszereit elrejtette, február 2ft-ika óta ül lopással vádolva az ügyészség fogházában, Maga a gyilkos is régi bűnöző, aki kisebb-uagyobb bűncselekmények miatt már többizben összeütközésbe került a hatóságokkal és ujjlenyomatát évek óta őrzik a főkapitányság bűnügyi osztályán, sőt a gyilkost hat nappal a gyilkosság után letartóztatta a rendőrség és tébolydába csukatta ahonnan azonban nemrégiben kiszabadult, A fordulatot az ügyben egy letartóztatott betörő, Boll a József vallomása jelenti, aki -kedden este kihallgatásra jelentkezeti Kovács Péter dr. ügyészségi alelnökuit. A betörő azzal indokolta meg, hogy ilyen szokatlan időben zavarja az ügyészt, liogy a felesége' anyai örömök előtt áll és ő szeretne Jclenlenni a szülésnél. Az ügyész megtagadta a kérés teljesítését, mire Holla Így szólt: —■ Akkor sem kapom meg a kimenőt, nagyságos ügyész ur, ha megmondom. ki a Leirer Amália gyilkosa? Az ügyész először azt hitte, hogy trükk az egész, de a betörő olyan megtörtén és zavartan beszélt, hogy mégis kijelentette: — Ma igazat .beszél és bizonyítékot ad a kezünkbe, akkor kiengedjük a felesége meglátogatására. A betörő erre azt mondotta, hogy a gyilkosságról semmit som árulhat el, ellenben ha az ügyész megelégszik j annyival, megmondja, hogy hol vaunak Leirer Amália ékszerei. — Hat bel vannak az elrabolt ékszerek? — kérdezte az ügyész. A betörő meglepő választ adott: — Egyrésziik itt van az ügyészségen. —- Ne vicceljen — szóit rá az ügyész »— mert sötét zárkába csukatom. — Kérem, én nem tréfálok. - felelte a betörő. Hosszas faggatásra elmondotta, hogy a rendőrség őt és Saguly Ferenc nevű betörőtársát február 26-ikán azért tartóztatta le. mert egy ékszerésznél gyanús ékszereket akartak beolvasztatni. ök az ékszereket egy fiatalembertől vásárolták rendkívül olcsón, de —- mondotta Holla — csak azt tudták, hogy az illető bűnös utón jutott az ékszerekhez, azt azonban nem, hegy az ékszerek a Leirer-gyilkosságból származnak. Erre csak már a fogházban jöttek rá, amikor olvasták egy újságban, hogy a rendőrség K. £'. monogravvnos ■ ezüst evőeszközöket keres. — Azokon az ezüst evőeszközökön, amelyeket mi beolvasztottunk és amelyek most bűnjelként itt vannak az ügyészségen, K. B. monogram volt. — Hát a többi ékszer hol van? — kérdezte az ügyész Bullától. — Az értékesebb ékszereket egy ládában kötélen beengedtük a Dunába és a kötél végét egy cölöphöz kötöttük. Az ügyész nyomban fdhozatta a fogházból Saguly Ferencet is, aki azonban tagadta, hogy bármit is tudna az ügytől. Szerdán délelőtt az ügyészség Bollát és Sagulvt átkisértette a főkapitányságra-, ahol mindenekelőtt megállapították, hogy a két rovottmultu betörőt február 26-ikán tartóztatták le a Scheidl-félc f énről vasztó-mühcly följelentésére. A két betörő nyolc kilő ezüstöt olvasztott be. Amikor elfogták őket,1 nyomban azzal védekeztek, hogy ezúttal nem betörés utján szerezték az ezüstöt, hanem vásárolták egy fiatalembertől, a detektívek azonban nem hittek nekik, A főkapitányságon négyöt napig, tartották annak idején Ságuly Ferencet és Holla Józsefet, ujjlenyomatokat, arcképeket vettek róluk és betöréses lopás gyanúja miatt átkisérték mindkettőjüket az ügyészség fogházába. Az ékszereket, ékszerdarabokat, ezüstrudakat pedig, miután károsultak nem jelentkeztek — és a rendőrségen senki sem gondolt arra, hogy a Leirerügyben is több kilő ezüstöt keresnek — bűnügyi letétbe helyezték az ügyészség letétraktárában. Holla, miután a detektívek és a jelenlevő főügyész biztosították, hogy ha nyomravezeti a rendőrséget, akkor meglátogathatja feleségét, arra a kérdésre. hogy ki a gyilkos, igy válaszolt: — Az az ember, aki miatt én meg ‘Saguly most is ülünk. Mi elvezetjük az !urakat oda, ahol a többi ékszert elrejtettük. De siessünk, mert egész oda vagyok a kétségbeeséstől, hogy mi van a feleségemmel? —> Először azt mondja meg. — szóltak rá a detektívek. — hogy ki a gyilkos? Saguly Ferenc váratlanul közbeszólt: — Majd én megmondom. a gyilkos egy előkelő fiatalember, Rakovszky Gyulának hívják, nagyon hires családból származik. Saguly és Bolla ezután elmondották, hogy a huszonöt-huszonhat éves Rakovszky Gyulával egy lebujbán ismerkedtek meg, ahol az iszákos, züllött [dzsentri-fiu ékszereket, gyűrűket, ezüstöt kínált nekik nagyon olcsón eladásra. ök abban a hitben vásárolták meg az ékszereket, hogy Rakovszky a családjától lopta. Amikor a fogházban megtudták, hogy a rendőrség K. 13. mo uegrammos ezüstöket keres a Lcireríigyben, tisztában v.-ltak vele, hogy Rakovszky Gyulának köze vau a gyilkossághoz. azonban nem mertek jelentkezni. mert attól tartottak, hogy a rendőrség őket iogja gyanúsítani a -gyilkos* ság elkövetésével. Holla végül elhatározta, hogy a titkot mégis felhasználja a maga javára és hogy szabadságot kapjon, mindent elárult az ügyésznek. Minthogy a kél betörő előadása mindenben összevágó részleteket tartalmazott, a detektívek egy pillanatig sem tétováztak tovább, autóra ültek és felszólítottál: Sagulyt és Bollát, azonnal mutassák inog azt a helyet, ahol állítólag elrejtették azokat az ékszereket, amelyeket RakoVszkytól vásároltak. Bolla még egyszer megkérdezte: — Ha megmutatjuk az ékszereket hazaengednek a feleségemhez? — Igen -- felelték az illetékesek. — Altkor gyerünk. Amikor leértek az autóhoz, Bolla a következőket mondta a soffőrnek:-- Gyerünk az újpesti rakpartra, majd én szólok, hol álljunk meg. . A rendőrségi autó elrobogott az újpesti rakpartra és amikor a Margit-hid melletti : Palatínus« házakhoz értek, Bolla megszólalt: —• Soff őr ur. itt álljon meg. A betörők a detektívek kíséretében lementek a rakpartra. velőt adtak ki ellene, amely szerint Pödör 1894 augusztus 30-ikán Budapesten született, törvénytelen származású elektrotechnikus, de az utóbbi időkben mint pincér is dolgozott A tébolydában december 28-ikától január 19-ikéig Rakovszky Gyu.a néven állt ápolás alatt. A budapesti V. kerületi elöljáróság Metrózik Ferenc névre’ állított ki számára munkakönyvét, amelyben, mini salgótarjáni születésű szerepel. magyarul, németül és franciául be-—- Itt egy cölöpnek kell lenni. — mondotta Saguly. — Itt is van, — felelte Bolla. Odasiettek a cölöphöz, Bella lenyúlt j a vízbe és kiemelt egy átázott kötelet, j amelynek a vége a cölöphöz volt kötve; j elkezdték a kötelet nagy erőfeszítéssel f huzni kifelé. Egy pillanattal később a de- j I tektivek és rendőrtisztviselők előtt elő- j tűnt egy vörös női, úgynevezett Wág-! ner-sapka, amelybe bele volt kötözve í egy súlyos, nehéz csomag. Bolla és Sa- . guly felhúzták a zsineget és egyszerre elötárult Leirer Amália eltűnt evőkérzic lének agy része mellette í széttördeli gyűrűk, tiarperccak, I arany és ezüst ékezerapróságok, | ezüst rudak már beolvasztva és az j ékszereken az ismeretes és emlőkor., les monogram: K. R. — Ezek Leirer Amália elrablóit tárgyai, — állapították meg a detektívek. Bolla ott állt az ékszerek mellett és , amikor a detektívek egyenként megnéztek minden darabot, megszólalt: — Most már, hogy itt vannak az ékszerek, vigyenek haza egy pillanatra a feleségemhez. Bolla kérését nein teljesítették hanem visszavitték a fogházba, A rendőrség ezután nagy apparátus- ; sál megindította a nyomozást annak felderítésére, hogy kicsoda a szóbanforgö Rakovszky Gyula. Kiderült, hogy Rakovszkynek a bűnügyi nyilvántartóban j ujjlenyomata van és ha a rendőrség I ahelyett, hogy Leirer Lőrincre koncentrálja a nyomozást, annak rendjemódja szerint összehasonlította volna a gyilkosság színhelyén fölvett daktiloszkópiai felvételeket a nyilvántartóban őrzött ujjlenyomatokkal, ezzel a módszerrel már régen kézre keríthették volna a ' gyilkost. Ekkor derült ki, hogy Rakovszky ' a rendőrség kezén volt. 1924 december 2S-ikán — mint a Bácsmegyci Napló is ; jelentette — egy őrült ember felmászott . a Ferenc József-hid turulmadarára és j magából kikelten kiáltozott le a hid járókelői felé: szél. Wurm István dr., az angyalföldi állatni elmegyógyintézet igazgatója a következőket mondotta, el Pödörről: — A Ferenc József-hid turulmadaráról lövöldöző őrült december 28-ikán került a tébolydába, ahol, — miután eleinte a rendőrség nem tudta a nevét, — N. N. néven szerepelt. Pödörnek állandó félelmi érzései voltak, az orvosi vizsgálat serdülés! elmezavart állapított meg nála, teljesen beszámíthatatlan, gyógyíthatatlan betegnek találták. A tébolydában zárkózottal! viselkedett és legközelebbi hozzátartozóit sem engedte magához. Január 19-ikén szöktették meg az elmegyógyintézetből. Aznap délután egy barátja látogatta meg, akivel a kertben sétálgatott és nem tért többet vissza. Másnap egy detektív áíiitott be az elmegyógyintézetbe, aki magával hozta Rakovszky-Pödör megszöktetöjét, •egy közismert betörőt, akit a Telekitéren fogtak el, amikor Pödör ruháit cl akarta adni. Beismerte, hogy három társának segítségével szöktették meg a beteget olyan módon, hogy átemelték az intézet kerítésén. Pödör hollétéről akkor már nem tudott felvilágosítást adni. Kiderült, hogy Saguly, Bállá és Rakovszky-Pödör egy kilenctagú betörőbandának voltak a tagjai, melynek egy budapesti koldus a vezetője. A bandának nyolc tagját különböző más bűncselekmények miatt az utóbbi hetekben elfogták és csak Rakovszky-Pödör nem . került a rendőrség kezére. A rendőrségnek a gyilkosról egy fénykép van a kezében, amely elhanyagolt, kopott ruhában ábrázolja Rákovszky-Pödört A vizsgálóbíró a váratlan fordulat után kijelentette az újságírók előtt, hogy ; végzését és annak indokolását a rend■ őrség adatai alapján állította össze. Leirer előtte is, mint a rendőrség előtt, tel. jesen elfogulatlanul és közömbösén viselkedett és szerinte Leirer Lőrinc saját ; oktalanságának áldozata. Amikor ugyanis Sándor László védő és Füredi Mór régi bizalmasa és jogtanácsosa azt — Látlak, látlak’ — kiáltotta rekedt, kétségbeesett ordítással — ne gyere kö- \ zelebb, borzasztó! Agyonlőttek! Nemi bírok szabadulni töfecl. ajánlotta' Leirer Lőrincnek, hogy magándetektívekkel külön nyomoztasson a gyilkos után, kijelentette, hogy nem hajlandó erre 10—20 milliót áldozni, mert Az őrült, ezután revolvert rántott elő és ötször egymásután elsütötte. Az előhívott tűzoltók fényszóróval tették ártalmatlanná a lövöldöző őrültet, aki megkötözve is folyton ezt kiabálta:- Látlak, látlak! Maguk nem látják? 1 e kell lőni, én le fogom lőni. A rendőrség annyi fáradságot sem vett magának, hogy a fiatalember not ét megállapítsa, hanem beszállították až angyalföldi tébolydába. Ott mondotta meg, amikor állapota jobbra fordult, hogy Rakovszky Gyulának hívjak, de ismerősei Pödörnek becézik. A Pödör név — j detektívek utólagos megállapítása szerint — betörőálneve Rakovszky Gyulának: A.z elmegyógyintézet orvosai megállapították, hogy delirium trememben szenved és valami borzalmas, vele történt esemény > a delirium tremens kapcsán az agyát | megzavarta. A nadrágszijára akasztva j egy piszkavasat találtak. ] ha százötven detektív nem tudja megtalálni a gyilkost, akkor ez néhány magándetektívnek sem fog sikerülni. . Leirer Lörinccel fogolytársai közölték előszűr a hirt, majd ügyvédje. Sándor László dr. volt főkapitány lehivatta a fogházgondnok' irodájába. Amikor Leirer belépett, Sándor kezét nyújtotta neki és gratulált. — Nekem gratulál, ügyvéd ur? — hördült fel az öreg. — Hát tulajdonképpen miért gratulál? Mi történt? —1 Csak gratulálok magának', — felelte Sándor László, azután megkérdezte: — Hogy van? — Képzelheti, — felelte Leirer Lőrinc — hogy hogy vagyok. Rettenetes a cella, nem bírom sokáig idegekkel. Ezután# gyors egymásutánban folytak a kérdések és feleletek Sándor László és Leirer Lőrinc között. — Tudia? — Mit? I' — Megvannak!
