Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-10 / 67. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 március 10. CIRKUSZ «st Futballkéke Lopez Csalafinto ibériai • patagon követ és meghatalmazott miniszter Írásbeli jelentése gazdájához, Patagonia külügyminiszteréhez: Kegyelmes Uram! Örömmel és büszkeséggel jelenteni, hogy Ibéria és Patagonia között a sportbéke és ezzel kapcsolatban az igazi, hogy úgy mondjam békebeli jóviszony teljesen helyreállott. Vasárnap délután 2 óra 30 perckor, — történelmi időpont, — az ibériai Z17CC-pályán a patagon-csapat, nemzeti büszkeségünk, a háború után először találkozott az ibériai válogatott csapattal. Ó mily nagy ünnepe volt ez a békének és mily ünnepem volt az nekem, aki ezt a meccset nagy munka árán létrehoztam'. Tizenegy év óta ismét találkoztak a gyepen azok a fiuk, akik az elmuit években csak a csatamezén jöttek össze egymással. Legyen szabad ezt a háborús korszakot barbárkorszaknak nevezni, amely után ime most megjött az igazi béke korszaka. Ismétlem a háború után ezen a futballmérkőzésen találkoztak össze először a két állam fiai. Engedje meg kegyelmes uram, hogy a békének erről az aranybetűs ünnepéről részletesen beszámoljak. Megható látvány volt, mikor a két csapat kapitánya a zöld mezőben kezet szorított egymással. Az ibériai Polszeid meghatómul nyújtotta a kezét, a a mi déréit Ortiesekünk pedig könnyezve ölelte át azt a férfiút, akivel a háborúban ellenségként állott szemben. És ebben a felejthetetlen pillanatban felrepült a patagor.iai zászló az ibériai stadion ormára. Az a zászló, melyet nemrégen még ellenük lobogtattunk. ÉsPápaszetti bíró (Fokföldi vezetésével megkezdődött a mérkőzés. Csapatunk rögtön munkába lépett, hogy a béke mezején is becsülettel lobogtassa meg a lobogót. Hatalmas első előrenyomulásunkat a lelkes ibériai közönség harsány füttyszóval honorálta. Igazi békebeli fütyülés volt! Hát még mikor Profitovics baiszélsőnk, az antatörség eszméjének lelkes harcosa berúgta az első gólt! Hogy ünnepeltek bennünket!. Virágok és székek repültek a tribünről és csak az erélyes rendőrök akadályozták meg, hogy aj közönség be ne jöjjön a pályára ünnepelni fiainkat. A gól után még lelkesebb lett a hangulat. Jobbhaifunk, Bekker B. egy nekifutás folytán sipcsonttörést szenvedett és ugyanakkor eltörte a karját Corncrnek, Ibéria hős kapusának. Eire eszményien gyönyörű pillanat, következett. Sebesült harcosunkat az ibériai küzdővel közös mentőautón vitték el ibériai zászló alatt. Nem kell kiemelnem cxcclienciád előtt ennek a momentumnak nagy jelentőségét, elég ha csupán arra mutatok rá, hogy pár évvel ezelőtt a háborúban az ibériai szanitészek otthagyták a sebesült patagon harcost vérében fetrengeni, mig ma — hála a béke üdítő korszakának — ugyanazzal a szeretette' ápolják a mi vitézünket, mint az ő hívüket. De a béke igazi ereje csak ezután mutatkozott. Miután nz ibériaiak nem tudtak kiegyenlíteni, erősebb játék következett, melynek folyamán nehány játékosunk koponyarepedés ürügye alatt elhunyt. Egy erős levonulás következtében ugyanekkor elköltözött az élő játékosok sorából a kitűnő Ibériai centerhalf is. És egy nézeteltérés következtében_ a két kapitány úgy vágta együttes erővel fejbe Pápaszem bírót (Fokföld), hogy az agyrázkódás tüneteivel rögtön abbahagyta a mérkőzés vezetését. Földi maradványait a kiszenvedett játékosokéhoz csatolták. Valóban felemelő látvány volt az a jelenet, amikor a két ellenséges nemzet fiai összetartással és együttes munkával Végeztek a semleges náció fiával. Ugy-e, háborúban ilyesmi nem fordulhatott elő? Szivbemarkoló volt a fiuk temetése. A pap, illetve a rabi — mint méltóztatik • tudni, a válogatott csapat összeállításánál nincs faji szempont — hangoztatta a temetésen, hogy ezek; a halottak a béke halottak Mindenki könynyezett, kiyévc Orticsek csapat-kapitányunkat. akit közben a lelkes ibériai cselekvő iijuság a temetőben agyonvert. Ezt itt tetemrehivásnak nevezik és rendesen a sportünnepélyek fényének emelésére használják. És mikor fiaink gvelmcs uram, akár nem! — megdördültelc az ágyuk, üdvlövéseket adtak le, ugyanazok az ágyuk, amelyeknek csövei egykor ellenünk voltak irányítva. A sporton keresztül tehát megvan a hőn óhajtott béke! Melyhez hasonló jókat kiván Csalafinto az ön hü patagöniai követe. ! U. i. A cselekvő ifjúság lelkes hangulatban van, leváltást kérek, elvégre én családos ember vagy ok---(s,I mögött a sir bezárult — akár hiszi ke-A legújabb londoni bofránypör: lord Carnarvon özvegye,\ Cowans tábornok és egy magyar mágnás személyes közreműködésével Londonból jelentik: Az angol főváros előkelő társaságát néhány nap óta rendkívül érdekes pör tárgyalása tartja izgalomban. A pör szereplői egytől-egyig a legelőkelőbb társaság tagjai és a tárgyaláson olyan pikáns botrány részletei hangzanak el, ami érthetővé teszi a lázas érdeklődést. A port Dennistoun ezredes elvált felesége Dorothy Muriel indította volt férje ellen. Dennistoun ezredes válópere befejezése óta újra megnősült és lord Carnurvonnak, a Tutankhamon-sir tragikus végű fölfedezőjéuek özvegyét vette feleségül. Első felesége Dorothy Muriéi, aki a legünnepeitebb szépségek közé tartozik, a nőtartási pőrt most csak azért indította, hogy leleplezze a nyi'vánosság előtt volt urát, akiről azt állítja, hogy eladta. Az elvált asszony a tárgyaláson előadta, hogy 1916-ban megismerkedtek Sir John Cowans tábornokkal és férj, Dennistoun ezredes formálisan eladta Cowansnak. Dennitoun ezredes, aki ambicionálta azt, hogy bejusson a vezérkarba, karriérie érdekében beleegyezett abba, hogy felesége a tábornok szeretője legyen. így tudott arról, hogy amikor őt a liad'ápba vezényelték, az asszony ugyanabban a hotelben bérelt szobát, ahol Cowans tábornok lakott és éppen a tábornok szobája mellett. Olyan botrányos nyíltsággal csinálták ezt, hogy arról London egész előkelő társasága tudott. A férj ezzel a módszerrel el is érié célját, gyorsan kinevezték, az aszszony pedig rengeteg pénzt kapott a tábornoktól, aminek eredetét férje ismerte. 1920-ban Cowans tábornok halála után az ezredes ismét szigora erkölcsű féri lett, aki számonkérte az asszonytól kalandjait, amelyek ekkor már gyakoriak voltak. Viszonya volt eiőbb egy spanyol nemessel, majd egy magyar mágnással. névszerinti herceg Odesckalchi Bélával, akit egy ízben Budapesten is meglátogatott. Röviddel ezután vált el az ezredesné férjétől. Az elvált Dorothy Murielnek lord Carnarvon özvegye, vagyis vo't urának jelenlegi felesége a legjobb barátnője -eolt. Ez á furcsa kapcsolat csak még jobban fokozza az érdeklődést a tárgyalás iránt, amelyen nap-nap után az angol arisztokrata családok szine-java találkozik. A hitközség és plébánosa Ahol sport üldözni a papot Néhány hét előtt hirt adtunk arról, hogy Gulyás Károly budisavai római katholikus plébános sajíópört indított Szekeres Kálmán budisavai lakos ellen, aki egyik noviszadi lapban súlyos támadásokat intézett a plébános ellen. A vádlott kérelmére a törvényszék elrendelte a valódiság bizonyítását. Skrebljin Iván, a noviszadi törvényszék vizsgálóbirája Budisaván több tanút hallgatott ki, akiknek egyik része, főleg a budisavai hivek a plébános ellesi tettek vallomást. Gulyás Károly plébános most hozzánk irt levelében jellemzően mondja el a budisavai hivek és plébánosuk közti viszonyt. Ebből a levélből kialakul az a kép, ahogyan a falu népe, módos gazdák és szegény emberek ki akarják használni a papjukat s meg akarják mutatni, hogy ők a nagyobb hatalom, a plébános csak akkor tud boldogulni a faluban, ha minden kérdésben enged és udvarol a falusi közvéleménynek. Gvu’yás plébános ezeket írja nekünk* :— Budiszava községbe 1921. április 14-én jöttem. Harangozom néhány nap múlva figyelmeztetett, hogy ott olyan nép lakik, amely közölt még a vasidegek is megörlődnek. Akkor csak mosolyogtam ezen a figyelmeztetésen. Ma azonban, négy . évi tapasztalás után, nehéz sóhajjal adok igazat volt harangozómnak s nem egyszer komoly aggodalom fog el. hogy elöbb-utóbb nem jutok-e én is két hivata'i elődöm sorsára, akik itt veszítették el ép eszüket. — A budiszavai katholikus hitközség kebelében mindig igen élénk volt a hitélet. A jó hivek 1y05 tavaszán megvertek a lelkészüket, Greinic.h Ferencet, azután téglával beverték az ablakait, majd éjjel kétszer puskából belőttek a lakásába. A papnak mindössze az volt a bűne, hogy vasárnap délután a létánia végén fehér kendővel takar!c !e áldásosztás közben a kelyhett — Greinich nem tudta a budiszavai viszonyokat megszokni, lemondott. Ez a diadal a budiszavai hivek keblét ma is nemes önérzettel dagasztja s büszkék rá, hogy kitették a papot a faluból. Azóta még,a kanászbojtár is arról ábrándozik a mezőn, hogy ha megnő, kiteszi a papot. Itt a papüidözésből sportot űznek. — Közvetlen hivatali elődöm Mill a Imre csak úgy tudott boldogulni, hogy az érsektől, a kincstártól s a községtől tekintélyes ajándékot szerzett híveinek. A kályi hitközségnek 12 hold földet szerzett, a budisavainak 30 hold bérletet a kincstártól. Kieszközölte, hogy az érsek pénzén templom és katholikus kör épült Budiszaván. E ődömnek ezt a tevékenységét én a mai viszonyok közt nem folytathatom, ezért elégedetlenek velem híveim. Elégületlenségiiknek meglehetős nyíltsággal szoktak kifejezést adni, éjjel beverik rám az ablakot vagy meghajigáln ak kő vekkel, — A népszerűtlenségem főoka tudniillik az, hogy nem vettem el a tanítóktól a tanítói kerteket s az egyik nagy gazdának nem akartam potom pénzen bérbe adni a javadalmi földeimet, a katholikus körbe nem engedem be azokat. akik vadházasságban élnek. — s mert elcsaptam a harangozott Különösen a harangozó elcsapása szántotta fel mélyen a kedélyeket. 1922 nyarán talpra állt a falu népe azzal a jelszóval, hogy inkább a papot kell elcsapni, mint a harangozott — Másfél évvel ezelőtt, 1923. novemberében négytagú küldöttség járt a suboticai adminisztraturán s elpanaszolták, hogy a község nem szereti a papot Az adminisztrátor ur felszólította a küldöttséget, hogy panaszaikat és vádjaikat nevük aláírásával, Írásban nyújtsák be hozzá. Erre egy korcsmáros leányával írattak panaszos levelet s azt névtelenül adták be az adminisztraturánál, ahol a névtelen levelet természetesen nem vették figyelembe. — Minthogy a hatóságoknál KaiocsátóI-Beogradig hiába próbálkozlak, most úgy akarnak á faluból kiszekirozni, hogy a novisadi lapokban vádolnak meg olyan bűnökkel, amelyekről ők maguk is tudják,- hogy valótlanok. Nem igaz az, hogy én a hittanórán a gyerekek körmeit bottal levertem, valakinek a fülét behasitottam, bordáit betörtem. Különös, hogy a szülők, akik ilyesmit vallanak, sohasem mentek orvoshoz s a súlyos sebek orvosi segély nélkül gyógyultak meg. Körülbelül ezeket panaszolja el a budiszavai plébános s mint ezekből látszik, a faluban annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az egyházi hatóságok siijgős beavatkozására van szükség. A világ leggazdagabb emberének vallomásai Ford könyve : „Életem és alkotásom“ Ford nevét Európában nemcsak a Ford-autókról, ezekről az olcsó.és fürge kis kocsikról ismerik. Az európai közönség még jól emlékszik az amerikai milliomos »béke-hajójára«, amely a világ pacifistáival (jórészt az antant szolgálatában álló »béke-ügynökökkel«) Stockholmba ment, hogy a hadvlselouelekét kibékitse egymással 1916-ban, amikor erre a legkevesebb reménység mutatkozott. De akármilyen naiv volt a Eord-békehajó ötlete, ez is egy bizonysága az automobil-király idealizmusának, aki nem közönséges halandó: hiszen húsz esztendős korában egy fillér nélkül látott az élethez és páratlan akaraterejével és ötletességévc-1 olyan magas polcra küzdötte let magát az ipari világban* mint előtte sóba senkisem. Ha valaki, o megértetheti a világgal azt a sajátságos »amerikai idealizmust*, amely nagy problémák gyakorlati megoldását s az emberileg lehetséges legtökéletesebb produktivitást Jelenti. Ford most megirta emlékiratait, amely rövidesen — s ezen nem is lehet csodálkozni — a világ minden nyelvén meg fog jelenni. Kit ne érdekelne egy olyan karrier, mint a Fordé? A munkának az igazi belső értékét, eltekintve egyéb szenzációitól, az adja meg, hogy a világ első, legnagyobb ipari nagysága egész életének tapasztalatait és tanulságait őszintén feltárja. Ez a könyv az üzletembernek valóságos antológiája és a praktikus tanulságok mellett megtalálja az olvasó benne az amerikai szellemet, maximákat, aforizmákat, azt a morált, amely oly kedves olvasmánnyá teszi Franklin Benjamin *Richard apó könyvét< — ezt az Amerikát mindennél jobban jellemző munkát. Ford igazságai néha nagyon' is paradoxonként hatnak, valósággal »fórra, dalmi igazságok« egy iparmágnás tollából —, például az a megállapítása, hogy »a haszon az iparnak nem lehet alapja, hanem azok a szolgálatok, amelyeket nyűit-. Ford ipara, könyve szerint, nem egyéb, mint ennek az elvnek kipróbálására létesült ipari szervezet. Ford azt mondja, hogy a pénz csak eszköz és nem cél, az automobil pedig nem élvezeti, hanem közszükségleti cikk. Minden törekvése .egész életében az volt, hogy egy oij-an egységes tipusu automobilt szerkesszen, könnyű és tartós kocsit, amelyet mindenki megvehet. Elsősorban az ő érdeme, hogy 1920-ban 1,2-50.000 Ford-kocsit tudott eladni. mert sikerült olyan olcsón előállítania. hogy ma már munkások is megvásárolhatják. Fordj 'akinek ugyszólvájn egész Detroit a tulajdona, kiielenti hoev 6 a
