Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-05 / 34. szám

2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 5. fogva a zágrábi törvényszéknél az összeférhetetlenség esete forog fenn. Valószínű, .hogy az eljárás lefolyta­tására a báni tábla az ogulini vagy belovári törvényszéket fogja dele­gálni. A beogradi törvényszék illeténcs dönteni Macsekék internálása ügyében Zagrebből jelentik: A hétszemé­lyes tábla kedden foglalkozott a zagrebi törvényszék határozatával, amelyet clr. Trumbicsnak Macsekék internálása elleni panasza ügyében hozott. A hétszemélyes tábla meg­állapította, hogy nincs hatásköri összeütközés ebben az ügyben a bí­rói és közigazgatási hatóságok kö­zött. A tábla megállapítja, hogy a bíróságnak érdemleges döntést kell hozni ebben az ügyben és határoz- j ria kell, hogy Macsek és társai in­ternálva maradjanak-e vagy sem. A törvényszék e határozata ellen — mondja a táblai határozat — nincs panasznak helye. Letartóztatták a radikális­­párti törökök vezetőjét Kavaáarban a járási hatóságok letartóztatták Cena béget, a radiká­lispárti törökök vezetőjét, a negotini verekedés előidézése miatt. Cena bég a radikális-párt listájának egyik jelöltje és letartóztatása nagy' feltű­nést keltett., A dzsemjei tiltakozó­távirata a királyhoz A dzsemiet-párt vezetősége a ki­rályhoz táviratot intézett, amelyben tiltakozásának ad kifejezést amiatt, hogy a kormány közegei letartóz­tatták Feród Draga bég. Ahmcdo­­vics Akii volt képviselőket és a dzsemjet-párt más vezetőtagjait. A királyhoz azt a kérelmet intézik, hasson oda a kormánynál, hogy sen­kit se ■ üldözzenek pártállása miatt. A kormány tiltakozása az osztrák kormány né a gráci tüntetés miatt A gráci jugoszláv-ellenes tüntetés miatt a kormány kedden megtette a tiltakozó lépéseket Becsben az osztrák kormánynál. A tltakozás szóbeli volt és azt a bécsi jugoszláv követ Mataia osztrák külügyminisz­ter utján közölte az osztrák kor­mánnyal. Ezzel a tiltakozással hoz­zák . összefüggésbe Hoffinger beo­gradi osztrák ügyvivőnek Marko­­vies Jovánnál, a külügyminiszter helyettesénél szerdán délben tett lá­togatását. Az osztrák követ látoga­tása alkalmával szóba került a jugoszláv-os'ztrák gazdasási tárgya­lások folytatása is. Az antant gazdasági szövetségbe akarja összekapcsolni a vo’t monarchia utódállamait Angol és francia terv a dunai konföderáció megalakítására Hetven esztendő Irta; Baedeker Febr. 4 Köszönöm, tisztelt szerkesztő ur. a meleg sorokat, amelyekkel becses lap­jában rólam ama nekem is közömbös alkalomból, hogy hetvenesztendős let­tem. megemlékezni szíveskedett kám nézve ez az évforduló korántsem volt meglepetés, mert már rég olvastam a lexikonban nem csekély megdöbbe­néssel. hogy 1855 február 1-éu szület­tem (hogy’ múlik az idői), s jó felszá­moló lévén, hamar kiszámítottam, hogy ini vár rám 1925 február 1-én. Az, hogy hetvenéves leszek. De e szomorú jövő tudatában is egész január végéig nyu­godt voltam abban a reményben, hogy ez az én titkom marad meg a lexikoné, amelyet az olvasók nem azért forgat­nak. hogy egy ismerősüknek a szüle­tési dátumát keressék benne, hanem hogy megtudják, müv távolságra csillog tőlük a Szaturnusz, s más ily közérdekű és minden háztartásban nélkülözhetetlen dolgokat. Valaki mégis azon a lapon üthette föl a Dallast vagy a Révait ahol rólam szól az Írás. mert néhány nappal az ominózus terminus előtt azzal a pokoli tervvel állott elém két barátom, hogy e dicső napot, amelynek Mukányi szerint nemsokára félvirrad végre a hajnala, bankettel keli megünnepelni. Mikor til­takoztam, e merénylet ellen, a derék urak azzal az ígérettel próbálták azt enyhíteni, hosv csak a barátaim, az író­­társaim és még néhányat! a tisztelőim közül fognak részívemii rajta. Azt felel­tem persze. HGzv ie.v meg éppen nem akarok hallani róla. mert mivel érdemel­ték meg e hü embereim azt. liow ily kegyetlenül bániunk velük? Mégis, tet­tem hozzá kouciliánsan. ha muszáj meg­lenni. hát nem bánom, hozzájárulok az­zal a föltétellel, .hogy az eszemiszomon kizárólag azok jelenjenek meg. akiktől Mint az angol és francia világ­lapokból megállapítható, Ausztria sorsa egyre jobban foglalkoztatja a külföldi politikai köröket. A küszö­bön álló genfi tanácskozások, ha nem is fognak végleges elnatározá­­sokat hozni Ausztria sorsát illetően, mindenesetre döntő jelentőségűek lesznek. Erre utal az a külföldi hang, amely a nagyhatalmakhoz közelálló előkelő újságokban az utóbbi napok­ban Ausztria sorsa érdekében ismé­telten felszólalt. A problémát az a megállapitás tet­te aktuálissá, hogy Ausztria szaná­lása nem sikerült és az osztrák gaz­dasági élet válságba jutott. A sza­nálás ugyan rendbehozta Ausztria állami költségvetését, a magángaz­daságot azonban teljesen tönkretet­te, mert a pénzhiány és a nagy ka­mat fojtogatóan hat az ipari és ke­reskedelmi életre. A londoni Morning Post, mely az angol külügyminfetzé rumihoz; közel áll, amellett foglal állást, Ijogy az utódállamok angol vezetés mellett konferenciára üljenek össze, ame­lyen a vámtételek leszállításáról és a kölcsönös forgalom megkönnyíté­séről legyen szó. A Morning Rost­nak ez a jaVasIatá —1 mini jól be­avatott londoni politikai körökben kijelentik, — még nem tekinthető hivatalosan az angol kormány ja­vaslatának, de ez a javaslat min­denesetre érdeklődésre tarthat szá­mot ama francia tervvel szemben, amely azt kívánja, hogy Magyaror­szág, Ausztria, Csehszlovákia, Ju­goszlávia és Románia egybevoná­­sával, mint politikai egység a Duna­­szövetség alakíttassák ineg. Ezzel szemben Anglia -az utódállamok vámegyesüiése mellett foglal állást, mert a dunai konföderációt, mint politikai hatalmi koncentrációt fog­hatnák föl Orosz- és Németország­gal szemben. E terven kívül felmerült egy egyesitett angol-olasz javaslat is, amely az említett konföderációval I szemben azt kívánja, hogy Ausztria gazdasági tekintetben Olaszország­hoz keressen csatlakozást. A harmadik javaslat, amellyel azonban az antant a leghatározot­tabban szembehelyezkedik az, hogy Ausztria Németországhoz csatlakoz­zék. Bár komoly tonnában erről még nem tárgyaltak, kétségtelen, hogy az osztrák parlamenti élet két előkelő funkcionáriusának, neveze­tesen dr. Dinghofer parlamenti el­nöknek és dr. Franck volt kancel­lárnak múlt héten történt berlini utazása űyirányu megbeszélések eléját szolgálja. A Németországhoz való csatlakozást az antant a leg­határozottabban ellenzi és bár igen befolyásos körök vannak mellette, az osztrák lakosság nagy része is állást foglalt ezzel a tervvel szem­ben, mert Németországtól nem re­méli Ausztria gazdasági boldogulá­sát. Louis Avenol, a Népszövetség fő­titkára, aki Ausztria ügyeit referálja l Népszövetség pénzügyi bizottsá­gában. az elmúlt napokban Becsben tartózkodott, ahol kimerítő tárgya­lásokat folytatott. Avcnol is annak a francia javaslatnak a hive, amely az utódállamok között gazdasági konföderációt óhajt létesíteni, a vámsorompók eltörlésével és na­gyobb hitellel a konföderáció szá­mára. Letiltották Maiagnrszui szüöot!cai polgár­­mester fizetését Az adóhivatalf sikkasztás epilógusa Papp István bülügyének első ré­sze. amely a büntető bíróság elé tar­tozott. január 22-én befejeződött, amikor a szuboticai törvényszék a városi adóhivatali pénztár sikkasz­­tóját négy évi fegvházra ítélte. Ez­zel az ítélettel azonban még nem zárultak le a banner aktái, mert mint ismeretes, az elsikkasztott két­­százkilencvennégyezerháromgzáz di­nárnak csak egy jelentéktelen része — ötvenezer dinár — térült meg, mig a hiányzó összeg megtérítésé­ről csak ezután fognak gondoskod­ni. Az eljárás további folyamán an­nak megállapítására irányul a vizs­gálat, hogy a hiányzó összegéit ki tartozik anyagi felelősséggel. A Bácsmegyei. Napló annak ide­ién megírta, hogy az elsikkasztott összeg megtérülésének biztosítására bírói zárlatot rendeltek el Kulmcsics András adóhivatali pénztárnak va­gyonára, aki ellen ezzel egyidejűleg fegyelmi eljárást is indítottak. Ku­­luucsicson kival anyagilag felelőssé teszik Malagurszki Albe polgármes­tert is. valamint Vidákovics János volt adóhivatalt főnököt és Miatov Nikola- városi tisztviselőt is. A tör­vényszék most biztosítási végrehaj­tást rendelt el Malagurszki .Albe polgármester. Vidákovics .adófőnök, KuiuncsicS András és Miatov Nikola fizetésére. Ezenkívül Malagurszki polgármester ingatlanára is följe­gyezték a város követelését. elvártam, hogy előfizetnek a könyveim­re s nem vették meg őket. A két barár tóin kéíségbesettcn tekintett egymásra, š az egyik — hires elmés ember — ki­jelentette. hogy akkora nagy terem (a lovardát is beleszámítva), amelybe mindezek az urak elférnének, nincsen a városban. Ivv hát helyszűke miatt el­maradt a bankett. De félre a tréfával, ne legyünk ko­molyak! A tiltakozásomnak egyéb okai is vol­tak. Mikor a két nemes barátomat meg­láttam. eszembe jutott, hogy Ők rendez­ték kiváló leleményességgel annak ide­jében a rólam elnevezett jubilüemot (a fiatal századnak eddigelé legjobban si­került ünnepségét), s azt gondoltam: le­gyünk humánusak, mégse illik a barát­ságot ennyire kihasználni s e lelkes fér­fiaknak megint vesződséget okozni. S végül azért is ki kellett kosaraznom a tervezőket, mert attól tartottam hogy nem fogom magam jól érezni a kérdéses vacsorán. Újabban ugyanis azt a— való­színűleg minden öreg ember által ész­lelt — tapasztalatot tettem, hogy a ha­ladó évekkel hanyatlik a tekintély, mely az öregség felé vezető utón egyre nö­vekszik. de az öregségben aztán napról­­napra fogyatkozik. Bizonyára más is észrevette, hegy az embernek, ha vé­nül, társaságban kevésbé előkelő helyet jelölnek . ki. mint aminnt akkor foglalhatott el. amidőn még divatban és in floribus volt. Attól tartottam hát, hogy a banketten — mivelhogy protek­cióm sincs — nem kapok elég jó helyet, talán az asztalvégre ültetnek, esetleg olyan hölgyek mellé, akik már szintén jubiláltak, s megeshetik. hogy azt a tá­lat hozzák elém m—elvből az élelme­sebbek már kiemelték a legpompásabb falatokat, s hogy felköszöntenek boldo­­gct-boldógtalant, csak engem nem. stb. Igen kellemetlen perspektíva! Talán nem pont Így zajlottak volna le az események: lehet, hogy kissé sötét szinben láttam az figyel, mert az embe­rek nem olyan rosszak, mint atninő jók­nak óhajtjuk őket. de — az ördög nem alszik. Homérosz pedig ezt néha meg­teszi — esetleg mégis igy történhetett volna, s ezt nem akartam megkoc­káztatni. mert a legkevésbé hiú ember is szeret, ha már rosszul áll. legalább jól ülni. S aztán eszembe jutott egv eset és visszaemlékeztem egy kitűnő férfiú­ra. Az eset Herczeg Ferenc egy víg játé­kában történik, ahol jubilálnak valakit s azt az ünnepély fényének az emelése ér­dekében kidobják. A kitűnő férfiú pedig egy rég elhalt nagynevű politikus, áld hires volt arról, hogy Dines benne sem­mi hiúság, s mikor egyszer szóvá tettem előtte a nemes tulajdonságát, igy szólt mosolyogva: Édes öcsém (akkor még igy szólítottak), sokkal büszkébb va­gyok. semhogy elárulnám a hiúságomat. ... Ha ez mind tréfa is eddig, egy­két komoly szó is jön utánna. Igazándi és őszinte megokolása annak hegy mért tiltakoztam most is. máskor is. minden a személyemmel összefüggő ünnep élte­tés ellen, abban az életviteli elvben rej­lik. hogy mentül kevesebbet alkalmat­lankodjunk az embertársainknak. Egy ilyen i női! ár is lakzi legfeljebb az -ün­­nepelt«-nek nem teher. -- mindenkinek másnak — a (vacsorát felszolgáló ven­déglőst s néhány toasztmániákust kivé­ve) az bizony idővesztegetés, fölösle­gesség. kellemetlenség. Azt hiszem, az­zal az állásfoglalásommal, amellyel el­hárítottam magamtól az iinnepeltetést, jó embereimtől pedig e kellemetlenséget, jobban köteleztem le a polgátársaimat, mint a hat könyvemmel, amelyekkel mostanában terheltem meg őket. Remé­lem. hálával adóznak nekem, hogy nem kell halat enniük, amikor más ételre fáj a foguk, s nem kell velem és más öreg bankeítiigurákkal koccintaniuk, amikor a barátnőjükkel vagy a kártyapartnereik­­kel (sőt az se lehetetlen, mert csodás erényességii emberek is vannak, hogy a családjukkal) szeretnének együtt lenni. Ha általánossá tudna válni ez a föl­fogás. talán kevesebb bankett volna a kaszinóban, de több őszinteség a szi­vekben. S azoknak, akiknek az ünnep­léséről van szó. kevesebb volna az el­lenségük. . Ne gondolják, kérem, hogy félrebeszé­lek. Akinek az ilyen lakomára el kell menni, mert nincs elfogadható kifogása, hogy elmaradjon róla. az bizony hara­gudni fog az ünnepekre s nem az em­beri életkor legvégső határáig fogja őt éltetni, hanem a sárga fenébe kívánja, és pedig — mert a gyorsaság s a pon­tosság a fő! — rögtönösen. Mert ö most Pazarul mulathatna a szőke hölgyével vagy a cceur-dámával. ha nem volna muszáj egy unalmas öregur társaságá­ban vesztegetni a (Jfága idejét aki nem tudott a kellő időben meghalni s itt al­kalmatlankodik a fiataloknak. Az pedig, aki valamely — rendesen hamis — űrügy alatt a távollétével tündököl, de attól fél, hegy megapprehendálnak az elmara­dásáért. nem a bankett rendezőire fog haragudni, hanem arra a hiú bolondra, aki ilyen alkalmatlan időben iili és ületi meg a születése napját. S az idő higy­­itk meg. mindig alkalmatlan aj inak. aki másokat kénytelen jubilálni. Mindenkin úgy van az. kérem, hogy az ily évforduló, kivéve az igen nagy embereké, teljesen privátdolog, amely­től a nyilvánosságot épp oly távol kell tartani, mint egyéb intimitásoktól. A közönség persze más nézeten vau. Ér­tesülvén e lapok utján ez évfordulóról, sokan látogattak meg és még többen küldtek üdvözlő iratokat, jóleső szeren­­csekivánatokat. És elgondolkoztam azon. hogy milyen furcsa az ember! (Vagy én vagyok fúr-, csa?) Röviddel ezelőtt hat kötet jelent meg tőlem egyszerre. -- oly publikáció, amelyhez hasonló (természetesen köny­vészeti szempontból) nagyobb irodal­makban és nagyobb piacokon is számot tenne, s ezt ióformán senki se tartotta közügynek. E könyvek megjelenéséhez, eddigi életemnek a legnagyobb büszke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom