Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-06 / 35. szám
t. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 6. Hem akarok uértanu lenni Nem alaptermészetem az irigység, isten ments, hogy a más kenyerére akarjak törni, hisz manapság a martiriumbói kitünően meglehet élni, akár egy sajtkereskedésből, de azért igazán elszorul a szivem, ha látom ezt a sok Kióriás, szabadalmazott, jómárkáju mártírt az uccun szaladgálni, dicsfénnyel a tejük körül, akár a középkori szentek, illa délután egy régi mártír ösmerösömmel botoltam össze, egy stramm, vlkarcdzett vértanúval, akiről csak úgy csöpögött a szentség, mint az öntözőkocsiból. Nagyon clszégyeltem magam, mélységes megvetéssel néztem végig magamon és igy korholtam magamat: — Ej, ej Tamás, haszontalan ember vagy te mégis, sose fogsz te érvényesülni, még csak börtönben se ültél soha, még csak el se agyabugyáltak hivatalosan soha! Szinte végszóra ért mellém a szimpatikus detektivfőnök, aki különben jóakaróm, épp ezért reméltem, hogy sikerül vakmerő tervem. Behúztam tehát a sarokba és megpróbáltam a szivére beszélni: — Kedves főnök ur, igen tisztelt főnök ur, tessék lecsukni engem! — Ki van zárva! — mondta a főnök szigorúan, — micsoda esztelen idea ez magától? — De egyetlen drága főnök ur ért dutyiba akarok kerülni! — Nem! Do én elakaroni veszíteni a büntetlen előéletemet! — toporzékoltam. — Megbolondult —i mondta részvéttel a főnök és indulni készült. Kétségbeesetten kapaszkodtam a kabátja szárnyába, mint régebben a Putiíámé tette Józseffel, de persze nekem, egészen más céljaim voltak és esdekelni kezdtem meghatóan: —: De tessék engem a tömlöc mélységes fenekére vetni, tessék engem inzultálnl, különben kárt teszek magamban! — Na, na — csillapított — ne bolondozzon. — De én leszúrok valakit! — erősködtem — én ug,y hasba szúrom az első szembejövő embert, hogy aztán majd vasraverve fognak elcipelni, mint a Ledérért! A főnök, aki jó emberösmerő, meghökkent és igyekezett lebeszélni: — No legyen életével könnyelműen játszó! Azt hiszi olyan mennyei élvezet az, börtönben ülni? Kijelentem magának. hogy a legutolsó dolog a világon. És különben is: mért akar maga mindenáron ülni? — Erre nekem magántermészetű okaim vannak, amiket nem ájulhatok el önnek, biigyje el azonban, örök hálára kötelez, ha ezt a kis szívességet megteszi . . . — Do ez nem megy csali olyan könynyen manapság lecsukni valakit. — szabódéit ő. — De ugyan kedves főnök ur — főztem — önnek ne lenne annyi protekciója, hogy engem bejuttasson abba a drága intézetbe? Meg vagyok győződve, hogy csak egy szavába kerül és én már crtt is csücsülök az egyes cellába]!, kenyéren és vizen, mint a gróf Monte Christó. — Nem, nem, én nem veszem a leT- kemre, hogy egy ártatlan embert félholtra verjenek — tiltakozott jóságosán, — Hát Csak nem vernek össze anyuidra? — kérdeztem félholtra’ váltam —. Legfeljebb belehal — magyarázta készségesen — de ezért nem mernék rá megesküdni, hfczeu fordultak elő esetek, hogy alig négyhónapi kezdés után már felgyógyult az illető. — És ön... ön is?... — dadogtam. — Igen — mondta kenetteijesen — ez már tradíció, az első csapást mindig én adom. Persze nem kézzel, mert az semmi, hanem gummibottai. Vertek már magára valaha gummibottai? — De... ugyan... a főnök ur csak viccel... hiszen a gummibot csak disz . . . dekoráció — Na, majd megkóstolja ezt a dekorációt — biztatott — ne mondja, hogy rossz ember vagyok — és ezzel belémkarolt Velem szédült és forgott a világ, mi tagadás gyalázatosán incg voltam ijedve. — Kedves főnök ur — mondtam falfehéren — néni napolhatnánk el ezt az izét... mondjuk a jövő hétre? —- Nem, nem, csak gyerünk, rögtön, most éppen hangolva vagyok! — De kérem, én meg egészen levagyok hangolva — mondtam kérlelőn — én egyáltalán nem vagyok stimmelve, én levagyok járva, mint egy gramofon... — Na ha nincs kedve hozzá, az más. Akkor majd jövő héten, mondjak csütörtökön délelőtt,. jó? Már szólni se tudtam, csak némán bólintottam a fejemmel. Kikiildjek magáért, vagy feljön hozzám? — kérdezte előzékenyen. — Majd éli feljövök! — mondtam sietve — pontosan tizenegyre, ott leszek! — és ebben maradtunk. Azt hiszem csütörtököt mondott. A martiromságom is . . , (t. i.) Az osztrák szocialisták a dunai konföderáció terve ellen Bauer Ottó interpellációja Rarnek kancellárhoz Bécsből jelentik: A parlament ülésén a szocialista-párt vezére. Bauer Ottó interpellációt terjesztett be, amelyben felvetette azt a kérdést: milyen tervekkel indict a koimány Qenfbe. a népszövetség ülésére. — Tagadhatatlan — mondotta —hogy a helyzet nagyon komoly és ezen csak az segít, ha bátran megmondjak az igazságot és bátran szénibe is nézünk az igazsággal. Ez az igazság pedig, amit a parlamenti többség állandóan tagad, nevezetesen. hogy a genfi szanálási miinek eredeti konstrukciós hibái voltak. A genfi szanálási program abban állott. hogy az állam pénzügyeit hozza rendbe, de teljesen megfeledkezett a magángazdaságról. A pénz stabilitása még távolról sem jelenti a gazdasági élet szanálását. Most arról van szó. hogy kereskedelmi, szerződéseket kell kötni és ennek kapcsán külföldön egyre sűrűbben emlegetik a dunai feonföderdció gondolatát. A dunai konföderáció azonban csak utópia és még annak sem szép. Az osztrák nép többsége ellene vau. de ha mellette volna, akkor is meg kellene buknia, mert a szomszéd államok többi népei ellenzik azt. Bauer interpellációjára dr. Ramek kancellár válaszolt, de a dunai konföderáció kérdését beszédében egyáltalán nem ériutette. Magyarország , és Ausztria gazdasági uniója — francia terv Budapestről jelentik: A Magyar távirati iroda londoni jelentése szerint a Morning Post arról értesül, hogy a népszövetség pénzügyi bizottságának francia, tagja uj tervei dolgoz kL amely Ausztria és Magyarország gazdasági unióját készíti elő és amely tervet Zimmermann. az Ausztria részére kirendelt népszövetségi főbiztos a legnagyobb mértékben^ helyesel. Remélik, hogy Csehszlovákiát is sikerül megnyerni e tervnek. A népszövetség körében azonban a francia tervet csak puhatolózásnak tekintik és hangsúlyozzák. hogy a magyar szanálást és Magyarország gazdasági talpraálli, fását ez a terv semmiképpen se bc! folyásolhatia. hogy a kormányzóságnál nem, folyik pazarlás. A nemzetgyűlés véderőbizottságánaJí csütörtöki ülésén a kémkedés esetére szóló halálbüntetés eltörlésére vonatkozó javaslat szerepelt. Wollt Károly és Eckhardt Tibor a javaslat ellen szólaltak fel, majd Sokorópátkai-Szabó is csatlakozott álláspontjukhoz. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter védte a javaslatot, majd később hpzzájárult ahhoz, hogy azt egyelőre vegyék 1c a napirendről és egy későbbi ülésen folytassák annak tárgyalásait. Az ülés után incidens támadt liéjj Imre és Eckhardt között. Héij tiltakozott az ellen, hogy Eckhardt kételkedik az egységespárti képviselők hazafiasságában, mire Eckhardt kijelentette, hogy aki a kémek halálbüntetésének eltörlését kívánja, az hazaáruló. Héjj emiatt inzultálnl akarta Eckhardtot, aki azonban sietve elhagyta az üléstermet. Fajvédőjavaslatokamagyarnemzetgyülésen Elvetették a fajvédők határozati javaslatát Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés csütörtöki ülésén megkezdték a költségvetés részletes tárgyalását Elsősorban a határozati javaslatok fölött döntöttek. Először a pénzügyi bizottságnak azt az indítványát tárgyalták, amely a toborzö irodák átalakilásara nézve megteendő lépésekre utasítja a kormányt. Gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter kijelentette, hogy I mindent el fog követni arra, hogy betiltásra bírja a Népszövetséget és nagyhatalmakat és elérje, hogy idővel megengedtessék a rendszeres sorozás is, Ezután a pénzügyi bizottságnak az az indítványa következett, amely a gázvédő készülékek használati tilalmának hatályonkivül helyezésére utasítja a kormányt Gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter kijelentette, hogy ez a tilalom nem a trianoni békeszerződésen alapul, hanem _ a nagykövetek tanácsának határozatán, amelyet a kormány soha jogosnak el nem ismert. Az indítványt elfogadta. Ezután több jelentéktelen határozati javaslatot elvetettek. Kis Menyhért határozati javaslatának tárgyalásánál, a mely a miniszteri autók használatának megvonásáról szól, Búd János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a miniszterek annyira el vannak foglalva, hogy csak a közvélemény izgatása lehet a célja ennek a javaslatnak. A miniszterek sokszor a késő éjszakai órákig dolgoznak és ezért szükségük van az autóra. Kis Menyhért: A régi Magyarország jminlszterei nem jártak autón. Felkiáltások az egységespárton: TéBáré Dl! ma eh Adolf meghalt Budapestről jelentik: Báró UU- mann Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója és alelr.öke. csütörtök délután fél öt órakor hosszas szenvedés után szívbajban meghalt. U,Ilmáim báró a magyar közgazdasági élet cgvik leg-, markánsabb egyénisége volt. 1857- ben született és mint tekintélyes kereskedő-család gyermeke a kereskedelmi akadémia elvégzése után tizenhét éves korában lépett a Hitelbank kötelékébe. 1885-ben a Hitelbank érdekkörébe tartozó Kőoíajíinomitó r.-t. igazgatója lett, 1895- ben pedig a Hitelbank igazgatójának! választották. 1909-beu Kornfeld \ Zsigmond báró utóda lett a bank vezérigazgatói székében. Ettől kezdve báró UUmann Adolf irányította a Hitelbank ügyeit és oroszlánrésze volt a bank sok nagy . ipari és kereskedelmi vállalatának I megteremtésében. Befolyt a vajdasági közgazdasági élet irányításába is. mint a szuboticai Ovsta Kreditna Banka és a cservenkai cukorgyár igazgatósági tagja. 1910-beu a magyar főrendiház tagjává nevezték ki és 1918-ban bárói címet kapott. Hosszabb idő óta betegeskedett, míg csütörtökön délután régi szívbaja véget vetett munkás életének. ved a képviselő ur! Szenzációhajhászás akar ez lenni? Kis Menyhért: A kisemberek fizetését mért nem emelik fel autótartás helyett? Búd János pénzügyminiszter: Aránylag a minisztereknek van a legkevesebb fizetésük. Kis Menyhért: Az apostolok is gyalog járta):. A nemzetgyűlés elvetette a javaslatot. Kis Menyhértnek a karácsonyi jutalmak elosztásáról beterjesztendő adatokra vonatkozó javaslatához Búd János pénzügyminiszter is hozzájárult. Eckhardt Tibornak azzal a határozati javaslatával kapcsolatban, melyben a magyar kisebbségek elnyomása ellen a Népszövetség előtt való tiltakozást követelt, Szcitcrvszky Tibor külügyminiszter kijelentette, hogy a kormány úgy mint eddig, ezután is meg fog felelni kötelességének és kérte a javaslat elvetését. A Ház igy is határozott. Eckhardt másik javaslatát a zsidóságnak nemzeti kisebbséggé való nyilvánításáról ugyancsak elvetették, miután Pesthy Pál igazságügyminiszter kijelentette, hogy a magyar zsidók helyzete a magyar törvényekben van szabályozva. Zsirkay János határozati javaslatát, á mely a numerus clausus kiterjesztését követelte az összes közép- és szakiskolákra, gróf Klebelsberg Kunö kultuszminiszter tiltakozó felszólalása után ugyancsak elvetették. Ezután az egr es tárcák általános tárgyalása során örffy Imre előadó főképpen a kormányzóság költségvetésének ‘ tételeit védte, arra való hivatkozással, Barátságtalan mérkőzés a fodrászüzleíben Opata 4:í-re megpofosott egy tánca .nőt Budapestről jelentik : Csattanós befejezéssel zárult a párisi oiimpiász végső akkordja szombaton délután az égjük e ólcelö körúti kávéház bormélylermében. Az ügy még a párisi olimpiászra nyúlik vissza, ahol tudvalévőén szomorú eredménnyel szerepeltek a futballisták. A fu! ballisták társaságában több Parisban élő magyar artistanő is megjelent, akik abban a hiedelemben, hogy a fiuknál bőven van pénz, támogatásért fordutak hozzájuk. így egy alkalommal —• szerencsétlenségre ép az egyiptomiaktól szenvedett vereség után — ellátogatott az olimpikonokhoz egy Darinka nevű artistahölgy is, aki az MTK jónevü játékosát, Opata Zoltánt szólitotta meg. — Kedves Zoltán, —- szólt őnagy sága — a pesti szép időkre kérlek, légy szives és ments meg. Nincs egy vasam se, teljesen kész vagyok. A válogatott Opata nem lévén virágos jókedvében, egyáltalán nem válogatta meg kifejezéseit, amelyekkel elutasította őnagysága kérését. Ezzel az ügy annak rendje és módja szerint befejeződött Párisban és egészen váratlanul folytatódott szombaton délután — Budapesten. A fentjelzett borbélymühelyben borotváitatta magát Opata Zoltán. Jobbra tőle az időközben hazatért Darinka bubifrizuráiát ijrazittatta. Mikor megpil
