Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-05 / 34. szám
6. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 5, Színház a nézőtéren Ez egy szigorúan IMentani esel Vasárnap este, ha nagyon unja magát az ember, vagy elmegy a moziba, vagy a kávéházba, vagy a műkedvelőelőadásra. A három közül a miikedvelés a legkedvesebb és legtanulságosabb mulatozás. Ez korántsem akar dicséret lenni a műkedvelőkre, ilyesmire derék honi műkedvelőink nem is szolgáltak rá és egész biztosan nem is reflektálnak. Mert ők mindig tetszenek a szuboticai közönségnek, akár magasztalják őket, akár szidják őket. Ganz egal. Tehát hogy mi a véleményem róluk, azt majd csak privatim mondom meg nekik, mert az mégis ízléstelenség lenne igy nyilvánosait ledicsérni őket a sárga földig. De most nem is a műkedvelőkről van szó, hanem a mélyen tisztelt publikumról, csinadratta bum, bum, bum. Telt ház volt, mire odaértem és az egyik rendező, csupa szívességből ellopott számomra egy széket a Miiéből. A széket tetszés szerint ki lehetett nyitni és össze lehetett csukni, akár egy koffert es beültettek vele az ut közepére. Ebből aztán rettenetes bajok keletkeztek. Az egész első felvonás csupa izgalom között telt el, pedig egy vígjátékot adtak, amely eltekintve a primadonna siralmas játékától, elvétve azért nevetséges is volt, szóval humoros. Javában élveztem, amikor jött egy kövér ur. Felálltam, összecsuktam önműködő székemet és oldalt lapulva, átengedtem a kései mászkálót Ez persze némi zörejjel járt, mire ránkpisszegtek: — Pszt. A kövér ur azonban nem hagyta magát és hátra szólt: — Kinek pisszegett maga ló? — Magának, maga piszok — lármázott a pisszegő harciasán. — De piszok, aki mondja, pfuj ilyen bugris minek gyün szinnázb.t, cirkusz való az ilyen buta népségnek, meg inedvetáncoltatő, nem pedig Kaimra! — igy a kövér ur. Na, több se kellett a pisszegőnek: — Maga analfabéta hólyag, ez nem kultúra, ez műkedvelő előadás! — és diadallal felkacagott. De a kövér se hagyta* magát: — Kis vizilovacska, engem akar maga tanítani? hát nem mindegy az: kultúra, vagy műkedvelő előadás? A pisszegő röhögve: — Hö-hö-hö! hol vannak a műkedvelők a kultúrától! Mint Makó Jeruzsálemtől, mint Diószeghy Tibor Swift Jonatliántól! Ez két különböző fogalom! Ekkor hátul zúgni kezdett a tömeg: — Üljön le! Mi/e a kövér ur lecsücsült mellém. Erre viszont a mögötte ülők kezdtek cl óbégatni: —• Álljon fel! Nent látok a fejétől! Mire a kövér ur úgy helyezkedett el, hogy ült is, meg állt is, meg nem is állt, meg nem is fiit. De a népet uem lehetett kielégíteni, a népnek áldozat kellett és a kövér pasi egy jó falatnak ígérkezett. — Ne mozogjon annyit, mint egy sajtkukac' — dirigálták a vérszomjas nézők és belegázoltak a becsületéire és a magánéletébe, megbolygatták a viszoszonyait, az iszonyait, a családi boldogságát, vallását és behatoltak az üzleti titkaiba, mint egy bönbarlangba. —• Maga vízfejü, kapcsolja le a fejét •— zúgott egy ősmeretlen hang és a környék röhögött. — Kuss! — tört ki a kövér ur, aki már elvesztette a lélekjelenlétét és megmarkolta félkilós kapukulcsát. — Kuss magának, mert mindjárt a szájára ülök! — és ebben a finom tónusban mérgelődtek tovább. Ekkor a zene egy fülbemászó indulóba kezdett és a veszkedők haragja észrevétlen beleolvadt a muzsika ütemébe, mint ahogy a nagy cápa elnyeli a pirinkó halacskát. Tőlem északra igy társalogtak: — Mondd szivem ki ez a' fortéiéin? ' — Angyalom: ez a drámai szende. — De hiszen ez egy operett! — Na és? Nem mindegy ez ennek a drámai szendének? — Milyen cuki ez a kis kémikus — mondta egy idősebb néni mellettem és részletezni kezdte a drága bájait. Mit részletezzem én is? Az apróság nagyon tetszett mindenkinek és megujrázták, amikor ^sak lehetett, miközben megállapították, hogy csak az ő kedviért érdemes színházba járni. Ezzel összement a függöny akár az aludttej. Én kitünően mulattam a színházban. Az előadásra, sajnos nem emlékszem, de íiát minek nézzek én kezdő műkedvelőket a színpadon, amikor a nézőtéren hivatásos, életlni- paprikajancsikban gyönyörködhettem? (t. i.) Vádmditvány az utolsó négy német kormány ellen A rtíhrvidéki ipari hitelek miatt felelősségre akarták vonni a kommunisták Streseatan, Cm», Mars és Luther kormányait Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés szerdai üié:én Stocker kommunista képviselő pártja megbízásából javaslatot terjesztett be, amelyben azt követe le, hogy küldjön ki a birodalmi gyű!és tizenkéttagu bizottságot a ruhrvidéki hitelek felülvizsgálatára. A javaslat az összes pártok képviselőin kívül m g tizennyo'c olyan munkásnak a bizottságben való részvételét is kívánja, akik a ruhrvidéki nagyipar vállalataiban dolgoznak. Követelik továbbá, hogy a Cuno-, StresemannMarx- és Lutherkormármokat helyezze a birodalmi, gyűlés vád alá a ruhrvidéki ipari hiteleknek önhatalmú és könnyelmű engedélyezése miatt. Minthogy az indítványhoz az alkotmány értelmében száz aláírás szükséges, a kommunisták az ivet a Há- asztalára helyezték. Erre a jelenetre a parlamentben nagy derültség támadt és gúnyos közbeszólásokkal illették a' kommunistákat. Müller-Franken szociáldemokrata képviselő pártja nevében kijelentette, hogy indítványt akar előterjeszteni a vizsgálóbizottság kiküldése iránt, de előbb megvárja a kormánynak már kilátásba helyezett emlékiratát és csak azután fog dönteni. A kommunisták részéről erre kijelentették, hogy ők nem hajlandók másoktól megszabatni maguknak, hogy mikor terjesszék be indítványukat és kérték, hogy tűzzék azt a mai ülés napirendjére. Az elnök feltette a kérdést, mire a Ház többsége a kommunisták javaslatát visszauiasitotla. A Szibériából hazatért magyar hadifoglyok nem kapják vissza útiköltségüket A járásbíróság elutasította a Sunko Mara utasainak kártérítési perét Budapestről jelentik: A proletárdiktatúra bukása után dr. Montandon György, a nemzetközi Vöröskereszt szibériai megbízottja egy, állítólag a magvar kormánytól kapott, teljhatalmú megbízás alapján pénzt szedett össze a hadifoglyoktól és kibérelte számukra a Sunko Maru nevű japán hajót. A hadifoglyok előtt Montandon táviratokkal igazolta magát, amelyekben Ludwig Ernő svájci főkonzul utján a magyar kormány megbízta öt, hogy a magyar hadifoglyokat szállítsa haza, úgy ahogy jónak tartja. Erre hivatkozva Montandon megígérte ä hadifoglyoknak, hogy hazaérkezésük után a kincstár visszatéríti nekik a Sunko Mara bérletét. A hadifoglyok összeadták a pénzt, hazaérkezésük után azonban legnagyobb meglepetésükre a kincstár elutasította a költségek megtérítésére irányuló kérésüket azzal, hogy Montandonnak semmiféle ilyenértelmii I megbízást nem adott. A japán hajón hazatért hadifoglyok erre próbapert indítottak a magyar állam ellen. A próbapert I minden fokon meg is nyerték és a kúria jogerősen kötelezte a kincstárt a hajó bérleti költségeinek megtérítésére, miután Montandon és Ludwig a magyar állam megbízásából jártak el. A próbaper megnyerése után a Sunko Marun hazatért összes hadifoglyok a kincstár ellen pert indítottak. amelyet szerdán, tárgyalt a budapesti járásbíróság, amelv ítéletében a kúriáéval teljesen ellenkező álláspontot foglalt el. Az ítélet indokolásában megállapította a járásbíróság. hogy a hadifoglyok a hazaszállítás költségeire dr. Montandonnak valóban rendelkezésére bocsátották a szükséges pénzt, tény az is, hogy a kormány a szibériai hadifoglyok hazaszállítása érdekében érintkezett dr. Montandon Györgygyel, akit Ludwig főkonzul tényleg értesített is. hogy a magyar kormány teljhatalommal ruházta fjet öt a hadifoglyok hazaszállítása ügyében. Mindezzel szemben azonban megállapította az indokolás, hogy a hadügyminisztérium nem adott teljhatalmú megbízást Montandonnak, mert a hadügyminisztériumot érte értették, hogy a magyar állam nem bírja el a javán hajók tulmagas bér leli diját. Ludwig Ernő túllépte hatáskörét, amikor olyan táviratot intézett Montandonhoz. hogy őt a kor mány teljhatalommal bízta meg. Ludvvignak e téves táviratáért a magyar kormány felelősséget nem .vállalhat és ezérí a hadifoglyoknak £ hajó bérleti összegét vissza nem fizetheti. A hajó utasai felebbezést jelentettek be a kúria ítéletére hivatkozva a, járásbiró ítélete ellen. Ä soproni rendőrségen megverték Hebelt képviselőt Erőszakkal koboztak el tő'e egy bécsi lapot Budapestről jelentik: Hebelt Ede dr. szociáldemokrata képviselőnek izgalmas afférja volt a soproni pályaudvaron. Hebelt Becsből Budapestre utazott és a soproni állomáson szabályszerű vámvizsgálatnak vetették a’á, amelynek során a vámőrök az Arbeiter Zeitung egy példányát találták nála. A lapot nem kobozták el a képviselőtől, de közölték az állomásrendőrséggel, hogy Hebelfnél kitiltott sajtótermék van, mire az ügyeletes detektív felkérte a szocialista képviselőt, hogy adja át neki az újságot. — Nemcsak az Arbeiter Zeitung van nálam, — felelte ingerülten a képviselő — hanem Marx Kapitalja is e's azt sem adom oda. — Akkor kénytelen leszek erőszakot alkalmazni — jelentette ki a detektív. — Az erőszaknak sem engedek. Hebelt ezután azt kiv inta, hogy értesítsék a dologról a szombathelyi rendőrkapitányságot. A detektív ezt nem teljesítette, hanem azt indítványozta, hogy forduljon Hebelt panaszával a soproni kapitánysághoz. Erre meglehetős izgatott te efonbeszélgetés kezdődött Hebelt és a soproni rendőrkapitányság között. Az ügyeletes tiszt szintén ragaszkodott az e kobzáshoz, mire Hebelt azt kívánta, hogy a rendőrség vezetője intézkedjék. A lakásán felhívott Kiss Lajos rendőrtanácsos szintén ragaszkodott a rendőrit g parancsának te jesitéséhez. Hebelt — aki épen Sopron képviselője — immunitására hivatkozott, de a reiidőrtanácsos kijelentette, hogy az elkobzásra nem terjed ki az immunitás. Mivel pedig Hebelt az újságot még mindig nem adta át, két rendőr megragadta és erőszakkal el akarta venni tőle. Erre valóságos verekedés támadt, mig végre nagy nehezen kitépték kezéből az Arbeiler- Zeitungot. Hebelt Ede dr. kijelentette, hogy az ügyet a parlamentben is szóváteszi. Ausztria több ezer magyar muráást kiutasított Gazdasági harc folyik Ausztria és Magyarország között ' Sopronból jelentik: Ausztria az utóbbi napokban olyan intézkedéseket tesz. amelyek könnyen katasztrofálisak lehetnek a határszéli magyar munkásságra. A viszonosság élve alapján eddig magyar munkások jártak át osztrák területen fekvő gyárakba dolgozni, viszont ezerszámra dolgoztak osztrák munkások magyar határszéli gyárakban. Amikor ez év január 1-én a magyar munkások vízumuk megújítását kérték, az osztrák hatóságok ennek a vízumnál: kiállítását megtagadták. egyben az osztrák kormány felhívta az osztrák gyárosokat, hogy a magyar munkásokat helyettesítse osztrák munkásokkal. A vizűm megtagadása után csend - őrök járták be az osztrák gyárakat és minden magyar munkástól kérték a határátlépési engedélyt, illetve vízumot. Akik ilyet felmutatni: tudtak, azokat Kismartonba vitték és áttoláncolták a határon. Ezrével érkez-A magyar hatóságok véleménye szerint ezek a munkáskiutasitások kapcsolatban vannak azzal a burkolt gazdasági harccal, amelyet Ausztria körülbelül egy esztendő óta folytat Magyarország ellen, azért, hogy kedvezőbb gazdasági szerződést csikarjon ki a magyar kormánytól. A magyar kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy represszáliául azonos módon fog eljárni a Magyarországon dolgozó osztrák munkásokkal. k féltékeny férj áldozatai Miskolcról jelentik: Megrendítő családi tiagédia történt kedden este Miskolcon. Lukács János vasutas négy évvel ezelőtt menekült családjával Erdélyből. Miskolcra osztották be szolgálatra s az úgynevezett menekült barakktelepen kaptak lakást. Lukács János másodszor nősült, fiatal felesége volt, első feleségétől volt egy nagy lánya, aki másfél évvel ezelőtt ment íórihez. Az utóbbi hetekben rebesgetni kezdték Lukács Jánósnéröl, hogy bensőbb viszony vatfl közte és veje között A pletyka Lukács Jánosnak is a fülébe jutott, aki hétfőn délelőtt eltávozott hazulról ázzál, hogy két napra elutazik. Néhány óra múlva hazament és ott találta feleségénél a vejét. Erre szó nélkül kiment az udvarra, egy hatalmas doronggal' jött viszsza és azzal felesége jelenlétében agybafőbe verte vejét, aki életveszélyes sérülésekkel összeesett. Felesége kisebb sérülésekkel menekült Közben csődület támadt a ház körül, a szomszédok a mentőket hívták, akik a félholtra veid vöt föltették a mentőkocsira, majd a dühöngő apósra kényszerzubbonyt húztak és öt -is a kocsira erőszakolták. A mikor a mentők el akartak indulni, a padlásról nyögést hallottak. Fölmentek a padlásra, ahol eszméletlenül találták Lukács Jánosnét. A mentőorvos megállapította, hogy mialatt ők a férjjel és a vővel foglalkoztak, megmérgezte magát. A mentők Lakács Jánosnét is föltettük a mentőkocsira. Mindhármukat a kórházba szállították. A kórházban a dühöngő Lukács Jánost, akinek ugylátszik az elméje megzavarodott, az elmeosztályon helyezték el, feleségét és vejét pedig életveszélyes állapotban a kórház sebészeti osztályán; FIOSRANSTA? CSAKIS BÉCSI GYERMEKI ÖCSI ÚJDONSÁGOK meglepő olcsón KRAUSZEDE bútor és sjtőnyegáruházábaa NOVíSAD. 9610
