Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-28 / 57. szám

1925. február 28. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. óláéi HALÁLKABARÉ AZ AKASZTÓFA ALATT Gsarugát és Prpicset péntek reggel felakasztották az ősijein törvényszék udvarán ~ A halálraítélt gyilkosok gúnyt űztek a kivégzésből — Tizenkét percig kínlódott Csaruga Diadalmasan néz körül: »ugy-c milyen bátor vagyok?« Szerémségi népviselet­ben van, ünneplőben, fején kerek, fekete bársonykalap, nyakkendője gondosan megkötve, kabátja begombolva. A mel­lénye rövid és basán kilátszik az ing. Bugyogót hord,' amire a lábszáron fe-A közönség nevelve nézte az akasztásokat —- A Bácsmegyei Napló kiküldött tudósitójától — bér csipke harisnya van lmzva: toalett­jét fekete cugos-íélcipö fejezi be. Amikor az elnök megkérdi, hogy azo­nos-e -a szóbaníorgó Csarugúval, szati­rikus mosollyal nyugtázza a kérdés fcii* Az oszijeki kettős kivégzés pénteken reggel teljesen programszerűen folyt ie és — ha szabad ezt a báli tudósítók szótárából kölcsönzött kifejezést ilyen esetben használni — a legjobb hangu­latban ért véget. A delikvenseit, Stani­­savljevics-Csaruga Jovo és Prpics Pá­va utolsó, pillanatukig ragaszkodtak ah­hoz a romantikus rabló vezér-pózhoz, hogy ok halálfélelmet nem-ismerő és még az akasztófa torkában is kedélyes haramiák: énnek megfelelően derűs nyugalommal néztek szembe a rájuk várakozó dicstelen halállal és az öntelt mosoly még a bitófa zsámolyán sem hervadt cl arcuk­ról. Az oszijeki közönség nagy érdeklő­dést tanúsított a ritka látványosság iránt és noha a halálos ítéletek végre­hajtásának megkezdését a bíróság csak reggel hét órára, tűzte ki, már hat óra előtt ezerkéíszáz-ezerotszáz főnyi tö­meg gyűlt össze a törvényszéki palota főbejárata előtt: az ácsorgók száma hét óráig megkétszereződött. A szomszédos épületek ablakai természetesen megtel­tek kiváncsiakkal, akik a háztetőket és a. magasabb fák ágait is ellepték, a fő­posta tetején legalább nyolcvan akasz­tást táv-kibic nyüzsgőit. Valamelyikük belő is esett derékig az egyik kémény­be. Az uccán várakozó közönség . hét óra előtt néhány perccel, amikor a fő­kaput kinyitották, vadul megsturrnolta a rend fönntartására kirendelt szuronyos csendőröket, akik pirskatussal verték vissza a tömeget. Életveszélyes tolon­gás keletkezett, amely csak akkor ült el, amikor kiderült, hogy az ajtónállök könyörtelenek és jegy nélkül úgysem juthat be senki. Az érdeklődök kéthar­mad része ilyenformán kintrekedt az uccán. A hatalmas börtön-udvar így is zsú­folásig tele volt. A kivégzési négyszö­get a közönség három oldalról fogta kö­rű!, . — cseiidőrkordon ügyelt rá, hogy a . box-ring módjára zsineggel elkerített térségre; a nézők uc nyomulhassanak be ~ a negyedik oldal, a kőkerítés felé szabadon maradt. Itt állott négy lépésre egymástól a két bitófa; as egyiket deszkából durván összcesz­­kábáit spanyolfal takarta el. A kives­ző-oszlopokkal szemben fehér abrosszal terített asztal a bíróság számára, rajta finom-mivü, fekete acélfeszület két szál viaszgyertya között. A gyertyákat ter­mészetesen nem gyújtották meg, hiszen :iéjiány perccel hét óra előtt kisütött a nap és fénye beragyogta a Rívégzesi attrakció élvezésére összecsődült néző­sereget. A gyilkos, ködös hajnal komor­sága hirtelen elenyészett és az ember­nek egy pillanatra az az e'rzáse támadt, hogy ilyen, teljesen nappali vUágilas maljeít nem is tehet csak úgy felakasz­tani két eleven, életerős embert. Mauser Flórián, a szarajevói hóhér azonban — aki a szubotieai Tótb-féle. kivégzésen, majd a beeskereki cukorgyári gyilkos halálos ítéletének végrehajtása aikalmá­­vah mutatkozott be néhány hónapja a vajdasági közönségnek — már megje­lent, ezúttal elegáns fekete bőrkabát­ban, fején Kemény kalappal. A cipője is divatos, látszik, hogy újabban jól megy neki. A zsebéből kis csomagot szereit elő, kibontotta a vastag pakko­­!ó-papirost és elővette a kötelet, moso­lyogva letette az akasztóin zsámolyára. Ártatlan kék szemével körülnézelődött, felbámult a törvényszéki palota rácsos bfekaira, amelyekből mindenütt kiván­csi fejek kandikáltak elő és elégedett avekifejezése elárulta, hogy tetszik ne­ki, hogy a közönség ilyen szépszámbun jelent meg. Égy szerre valami rcccsenés hallatszott és nyomban utána viharos derültség hullámzott át a tömegen, Hátul az egyik tarakás, amelyre már nagyon sokan kapaszkodtak fel, hogy 1 jobban lásslnak, összedőlt: ez okozta az általános jókedvet, A bíróság feketébe öltözött eiiindcies tagjai, Popovics Párttá, törvényszéki el­nök, Milosevics és Oobrijevics szavazó­­blráfe és Walter Vilmos clr. jegyzőkönyv­vezető, valamint Schubert Pavle dr. ál­­laniiigyész helyet foglaltak az asztalnál. A védők nem jelentek meg személye­sen,. liauem ügy védjcíöltjeikkel képvi­seltették magukat. Ez így szokás, egy ügyvéd se szereti látni, amikor a. vé­dencét akasztják. A törvényszéki elnök intett a fogházőrmesternek, hogy kez­dődhetik az aktus. Két perc szünet, az­után szuronyos fogházőrök és fehér mi­seruhás római katolikus lelkész kísére­tében megjelenik a bírák előtt a. Csaruga­­batida legelszántabb alvezére, Prpics Pavo. A huszonnégy esztendős haramia még fia.talabbnak látszik, mint amilyen. Csi­nos fiú: kis fekete Jfax Linder-hajusza van, teljesen nyugodt, hetykén nctvotgél és nem látszik erőltetettnek a viselke­dése. Gúnyos ae\ etéssel egyenesen az akasztófa felé tart, az őröknek kell a bíróság asztala felé terelni az ifjú rablóvezért, aki utolsó útjára virá­got tűzött kockás, sárga sapkája mellé. Egyébként zöld. vadászharisnyát visel fekete bricseszér© rátörve, sötétkék ka­bátja és mellénye ki vau gombolva, ki­hajtott ing-gallért hord, amibe nem le­het nyakkendőt fűzni. Megáll a bíróság előtt, csufolódó arccal szembenéz az el­nökkel és amikor, kérdést intéznek hoz­zá, nem felel, hanem elfordul és a mel­lette álló ügyvédjelöltnek mo.net vigyo­rogva valamit. Az ügyvédjelölt ijedten elugrik, szégycnli ennyi ember előtt, a delikvens bizalmaskodását. Az elnök felolvassa az ítélet rövid rendelkező ré­szét, amit Prpics nem túlságosan mél­tat figyelmére, aztán odahívják a rabló­­gyilkoshoz a lelkészt, hogy beszéljen mégegyszer a lelkére. A papot előbbi, maliciózus mosolyával hallgatja Prpics, de figyel arra, amit mond és időnkint helyeslő fejbólintásokkal kiséri szavalt. A lelkész erre megkérdi, hogy liajlan­­dó-c hát végre magábaszállani és az úristenhez fohászkodni. Prpics elvigyorodiX: — Azt nem, — mondja és nevet, hogy félre tudta vezetni a papot. A lelkész utolsó kísérlethez folyamo­dik hirtelen, minden szó nélkül odanyuit­­ja neki a feszületet, hogy csókolja meg. Prpics nteghökken, clkomolyodik, rá­néz az elnökre, a papra, a fegyőrökic, azután zavartan megcsókolja a feszüle­tet. Az arca komoly marad, int, hogy mondani szeretne valamit. Az elnök megengedi, Prpics beszélni kezd: — Tisztelt publikum.' Emelt hangon mondja,, de a hatalmas udvaron igy sent hallatszik a beszéde messzire. Nagy mozgás támad, a csend­őrök visszaszorítják a hallgatóságot, a nézők zugnak. — Csak azt akarom mondani, — foly­tatja a delikvens —- hogy ezidcig nem voltam büntetve. Most leszek először. Mindenesetre bocsánatot kérek azoktól, akiknek ártuttam életemben. Kész. Prpics gúnyosan meghajlik, tré­fás pukkedlit csinál a bíróság előtt és gyors léptekkel a bitóiéhoz indul. A hó­hér és segédje ráemelik a sámlira. Mau­ser, aki kalapban vau, leveszi a delik­vens sapkáját, a háta mögé megy és ráteszi nyakára a kötelet, mire Prpics csiklandósba cloevet! magái: és kezével integetve oda szói a t előbbi ügyvédjelöltnek; — Szervusz! Pá! A segédbóhér gyorsan átöleli a de­likvens combjait és elkezdi leidé bűzni testét, de Prplcsnek még vau annyi ideje, hogy barátságosan üd­vözletét intsen a papnak is. Szóm! már nent tud, mert a burok megle­szül nyakán és az arca eltorzul. Mauser gyorsan kendőt borit a tejére, azután segít társának megfojtani a de­likvenst. Percek telitek eí egymásután és a kivégzett ember még mindig él. Ez a hóhér maga a megtestesült anti­­talentum a kötéláltali halál terén. Rósz nézni, mit csinálnak ketten az akasztó­­fán lógó emberi testtel. Belekapaszkod­nak, húzzák, feszítik és még tiz pere múlva is él. Egész örökkévalóság, amíg a törvényszéki orvos, aki közben na.Il­­gató-esővel kémlelte a kivégzett ember szívműködését és szemhéjjait íölpeckel­­vc ellenőrizte a pupilláját, végre Jelenti a törvényszéki elnöknek, hogy a halál bekövetkezett. Mielőtt azonban erre sor került volna, az akasztott embert bámuló hallga­tóság soraiban újból felhangzott az iménti viharos derültség, mert az előbbi farakás másodszor is össze­dőlt. Felvonásköz. A rendőrök, akiket ma­gukat is lekötött idáig a látványosság, megkezdték most a kerítés tetején ke­resztül időközben beszivárgott jegynél­küli és legnagyobbrészt kiskorú hallga­tóság kiszorítását A bÍróság tagjai a jegyzőkönyv aláírásával foglalatoskod­tak, többen a halottat vizsgálgatták, megkókült ujjait és vérteleu, elíehére­­dett mellét. A lelkész; adatokat diktált az oszijeki német újság szerkesztőjének arról, hogy Prpics hogyan viselkedett, amikor a cellájában éjjel meglátogatta. Két börtönőr megragadta közben a spa­nyolfalat és odacipelték a kivégzett Pr­pics bitója elé, hogy a műsor második száma gyanánt sorra»következo Csaru­­gát ne irritálja esetleg ez a látvány. A mikor ezzel készen voltak, Mauser át­vonult a másik oszlophoz, megint elő­vett egy csomagot a zsebéből, előszedte belőle a kötelet és kikészítette a bitó zsámolyára. Várakozó figyelem. A szuronyos f egy őrök, akik az imént Prpicscí clö­vezették, elindulnak Csarugáért. Fehér­szakállas, pravoszláv lelkész jön elől, utána hozzák a legendás rablóvezért, a huszonnyolc esztendős Sfaniszav- Ijcvtcs-Csaruga Jenőt, aki szélesrc­­vont szájjal, hangosan bevetve jele­nik meg a bíróság cíöít. Rajta sein látszik, hogy erőltetné - a jó­kedvet. legfeljebb abból mégis, hogy túlzásba viszi. Le akarja főzni Prpicset. Szintén jóképű legény, intelligens arcú, csak a pakonpartja nyugtalanító, meg a széles angolbajusza, ami egészen ráfek­szik a felső ajkára. Minduntalan grima­szokat csinál, mókás ember, aki minden társaságnak a központja akar lenni. Most az és ezt bizonyos fokig élvezi is. rokratikus komikumát: — Ja szám, A szemöldökét felrántja, a Száját le­­biggycszti; kritizál a mimikájává!. Mün­den szót megjátszik, amit mond. Az el­nököt szó nélkül hallgatja 1 végig, néha csillogtatja meg csupán a fogát, függet­lenül a szöveg értelmétől, csak azért, bogy lássák, hogy nevet- A' asztalra figyel, amelyen kis zieMényképező­­gép áll, erről percekig nem veszi le a szemét. Az öreg pravoszláv lelkésszel is mosolyogva beszélget, annak a sza­kaiját nézegeti és olyan arcot vág foly­ton,! mintha a- legjobb viccek jutnának közben az eszébe. A szeme is derülten csillog, ezt nem lehet hamisítani, az bi­zonyos azonban, hogy a jókedvet most már túlozza. A hivatalos emberek rá­irányuló figyelme, hogy az arcába bá­mulnak és a szájába néznek, feszélyezi és ezt a kényelmetlen érzést küzdi le a nevetgéléssel, A pap türelmesen és so­káig puhítja, Csaruga közben kacsint­gat hátra és kokettul a börföiiörökkel, hunyorgót rájuk, de azért látszik az arcán, h .gy 3 prédikáció nem maradt hatástalan. Amikor a lelkész odanyujt­­ja neki a feszületet, ráhajot és elérzé­­kenyülve megcsókolja/ Mire felegyene­sedik, inár megint nevet. A törvény­­széki elnök megkérdi, hogy akar-c va­lamit mondani? — Nem én, — feleli és felrántja a -vállát — nem érdemes itt so fsat sza­vaim. Megfordul és siet a bitófa felé. Minél előbb túl akar esni az akasztáson. Az elnök int a hóhérnak, hogy gyerünk. A két ítéletvégrehajtó meg akarja ragad­ni, de Csaruga maga lép föl a zsámolyra. Mauser bizonyos tisztelettel veszi le fe­jéről a kalapot, — a tisztelet a vadonat­új, szép bársonykalapnak szól — és nyakába hurkolja a kötelet, a gallér fölé, a nyakkendőt nem veszi le előbb róla. A rablóve7,ér ott áll hosszú, feke­te, hátrafésült hajjal a bitó lépcsőjén, a hóhér babrál az ádámcsutkáján és Csaruga, nyakában a kötéllel elkezd hangosan röhögni, majd pedig a bí­róság felé fordítva tekintetét, rcpro­­k álhatatlan kifejezéssel Illeti a néző­ket. Mauser méregbejön és szokásos akasz­tást technikájától eltérően fölfelé meg­rántja a kötelet. A segédje lefelé kezdi huzni Csaruga testét. A zsámolyt mind­ketten ottfclcjtik a delikvens lába alatt. Csaruga torkát összeszoritja a belevá­gódó kötél, fclszisszcu és fájdalmasan széthúz­za a száját. Ez még nem *a fulladástól eszméletlen­né vált delikvens szokásos reflex-moz­gása: a teljes eszméletén lévő ember kínlódása tükröződik a szerencsétlen ar­cán. Végre valamelyik fegyőr észreve­szi, hogy Csaruga áll a zsámolyon és ezért nem feszül a kötél eléggé, .gyor­san kirúgja a sámlit a felakasztott ha­ramia Iába alól, akinek z arca csak ek­kor torzul cl. A hóhér ráborítja a kendőt fejére és megkezdődik az előbbi jelenet, az ité­­letvégrehajtáshoz teljesen méltatlan . icj­­togatás. Tiz. perccel később még él Csaruga Jovo, a törvényszéki orvos csak a tizenkettedik percben konstatálja, hogy a halál beállott. Mauser Flórián odajön az. elnökhöz je­lenteni, hogy végrehajtotta az ítéletet. Aztán nyújtózkodik egyet. Az akasztás befejeztével félóráig fitg­­geni hagyták a holttesteket a bitóján,

Next

/
Oldalképek
Tartalom