Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-28 / 57. szám

Z. oldal. öACSMBGYEl NAPLÓ 1925. iebruár 28. A törvényes vadházasság A noviszadi scmmitőszék elvi döntése Bánát-Petrovoszellón a legszebb leány (Jegyű Katica, a legszebb, legdélcegebb férfin, a hatalmas, su­dár termetű Traiáii Muszta volt. Akármelyikük végigment az uccán, ■ megfordultak utánuk az emberek. Traján Muszta és Gegya Katica egymásra találtak és ők lettek a leg­szebb emberoár nemcsak Petrovo­­szellón. hanem messze vidéken is. Eleinte boldogan éltek egymással, de csakhamar a kölcsönös félté­kenység ördöge férkőzött közéjük, úgy, hogy a szép emberpár közös megállapodás folytán elvált egymás­tól. 1912-ben a 'sors ismét összehozta őket és a volt házasfeleket ismét gyakran lehetett együttlátni, a gya­kori együttlétből bizalmas viszony lett. végül is a volt házasfelek ösz­­szeköitözködtck és vadházasság lé­pett a régi. törvényes házasság nyo­mába. 1914-ben Trajcin Musztát isHrc­­hivták katonának és végigküzdötte a világháborút, maid orosz fogságba esetc. ahonnan már csak 1918 végén került haza. Egyideig tovább folyt a közös háztartás, amikor azonban Traján Muszta rábírta a szép Ge­gya Katicát, hogy annak 11 hold földjét írassa rá. Katica. — anyja tanácsára — azzal a feltétellel telje­sítette szerelmese kívánságát, ha Muszta és Katica uiból törvényes házasságot kötnek. Az átíratás ez­után tényleg meg is történt. Nemsokára rá újabb egyenetlen­ség ütötte fel a fejét és a két ember újra szétvált. Ekkor az asszony visszakövetelte a »liozoniánv«-át. a tizenegy hold földet, amit azonban Traján Muszta vonakoclotj vissza­adni. Gegya Katica erre a bírósághoz fordult, ahol megtámadta a kötött megállapodást, mely szerinte a há­zasság feltételéhez volt kötve. Ge­gya Katica a pancsevói törvényszék előtt, ahol a per elsőfokon folyt, az­zal érvelt, hogyha közös háztartás­ban éltek is, pk jegyeseknek voltak tekintendők, mert / raján Musztafa megígérte, bogy másodszor is oltár­hAz vezet?. Ha pedisr jegyesek vol­tak — érvei Gegya Katica — akkor a jegyesek közti adományozás csak az esetben bir érvénnyel, ha az ügy­letről közjegyzői okiratot állítot­tak ki. Az elsőfokú és a másodfokú bíró­ságok Gegya Katicának ítélték meg a tizenegy holdat, Gegya Katica val­lomását anyja esküvel erősítette ee. A noviszadi semmitőszék dr. udzsi Koszta felebbezése folytán meg. A noviszadi Hadzsi Koszta dr. Putnik Száva tanácsa csütörtö­kön tárgyalta az érdekes ügyet és harmadfokon is az asszonynak Ítélte meg a 11 hold földet. Érdekes az ítélet indokolása: a seinmitőszék. bizonyítottnak vette, ho°v a közös háztartásban élő Tra­ján Muszta házasságot ígért Gnnva Katicának, igy jegyeseknek voltak tekintendők, miért is az adományo­zás csak akkor bírhatott ioghatály­­iyal. ha az ügylet közjegyzői ok­iratba foglaltatott. Kálváriái] ár ék a huszadik században A cubai emigránsok — Hogyan történik, az embercsem­pészés az amerikai szigettengeren — Rendőrségi fogház vagy a huilámsir Milkó Izidor Az első iró, kit életemben láttam, Jámbor Pál volt, Hiador, Petőfi kortár­sa s ellenfele, ki már meggöruyedve, ráncosán, narancssárga arccal bandukolt, yásott ruhában, kezében egy esernyő­vel. jKésőbb, mikor hétéves lehettem, megmutatták nekem Milkó Izidort is. Ö volt a második iró, kit, életemben­­látcam. Mögötte már tisztes irodalmi múlt állt, több könyv, melyet kitűnő embe­rek is elismeréssel fogadtak. Tudták róla, hogy Vajda János, Reviczky Gyula, Yadnay kortársa, emlegették élces »tár­­cakveleitc, elmésségét, műveltségét. Alig irt már a budapesti lapokba, a h'clyiujságokba is csak alkalomszerűen, mikor a szerkesztők megrohamozták, De rajta* semmi keserűség sem érzett. Vidáman járkált közöttünk, kik fölnéz­tünk rá, beszélgetett a városi urakkaf, kik tisztelték, mcgiordult társaságokban, kávéházakban, hol kellemes megjegyzé­seivel szórakoztatta asztáltársait, anél­kül, hogy bármikor is szóba hozta volna az irodalmat. Noha barátjai, kikkel együtt kezdte pályafutását, akkor már rég elhaltak mellőle, izig-vérig modern embernek látszott Vidéken élt mindig. Nyár felé vette angol bőröndjeit, becso­magolt, eltűnt, két vagy három hónap múlva érkezett vissza s akkor tudtuk meg, hogy Rómában vagy Párisban járt, másoktól, mert ezt sem emle­öniétiy télén ül is kapcsolatba kei ültem vele. Nyolcéves koromban elhatároztam, bogy köszönök! neki. Ez a köszönés, mely nem kis mértékben foglalkoztatott, Amióta az Egyesült-Államok kormánya megszigorította a bevándorlást azoknak, akik az ígéret földién keresnek boldogu­lást. csak kis része jut cl az Egyesült- Államokba, A kivándorlási láz azonban ma már annyira cihatalmaskcdott a faluk népe fölött, hogv akik rászánták magukat a. nagy útra. ha u,m is tartoz­nak a beutazási engedélyhez jutott ki­választottak közé. űzve a vágytól, telve reménységgel elindulnak — kálváriát járni. A > Bácsmcgyci Naplód szerkesztősége levelet kapott a messzi idegenből. A levélíró megpróbálta ecsetelni a kiván­dorlók helyzetét, amelybe vándorlásaik közben kerülnek, igyekszik feltárni azt a tragédiát, amelyet a szerencsétlen páriák szülőföldjüktől távol végigszen­vednek — egv ui világ küszöbén. * — Gubába nem kell engedély! — süvít végig a falvakon a kivándorlási ügynö­kök jelszava. — Az egyszerű emberek lázasan böngészik régi poros kalendá­riumok mappáit, keresik Gubát, ahová cl lehet’futni beutazási engedély néjkiil, csak hajóra kel! szállni. Amikor íredig rátalálnak a mappán a keresett 'sziget­re. nyomban megszületik az elhatározás: megyünk Gubába. Nem azért, mert az Antillák legszebb, legtermékenyebb szi­gete. nem azért, mintha te iid-iu ezzel folyó Kánaán volna. Gubának sokkal itbb tulajdonsága van a kivándorolni készülök szemében: köze! van az Egye­sült-Államok partvidékéhez. — Cuba az Egyesült-Államok küszöbe — mondják a kivándorlás hiénái. — Aki egyszer lőtt van. az már elint az ígéret földiére is — bizakodik a kivándorló... és elindul motvóiávai Hamburg felé... vagy Chcj.­­beurgba. akárhová. mindegy, csak- az ut Gubába vezessen... * Havannában. Cubit székhelyén, az utóbbi időben hatalmas fogadók épültek, amelyeket a benszülött spanyolok lakóik­ról. a kivándorlókról, emigráns-szállóknak kereszteltek el Ezrével élnek a kiván­dorlók Havannában, lesve azt a pillana­tot. amikor átszökhetnek a kontinensre. Kivétel nélkül az emigráns-szállókban tanváznak, ahcl hatan-uyclcan laknak csv szobában. Naponta huszonöt centest fizetnek ág vükért, napi egv dollárért pe­dig meglehetős ellátást kapnak az emig­ráns-szállók éttermeiben. Olykor, ami­kor egy-egy occániáró feltűnik a kikötő láthatárán, a kivándorlók kivonulnak a tengerpartra, kíváncsian vizsgálatiak a hajó fedélzetén feltünedező arcokat: is­merőst keresnek, aki onnan iöit. altóvá ők talán már szeretnének visszajutni és ha egvikiik-másikuk. véletlenül faluja­­beliiérc akad. nincs, az a hatalom, amely az újonnan érkezőtől elválasztaná. Na­pokig, együtt-láthatók és ezalatt az idő !alatt mindketten rájönnek. "az ó-hazából elvándorolni ságba, gfr A havannai mock a tétlenség napjai, munkát nem leltet kapni és különösen azok ti kivándorlók maradnak munka nélkül, akik nem bírják a spanyol nyel­vet. Hónapokon keresztül kell várni, amíg alkalom nvilik a sinug'izásra — szökésre. Ezalatt az idő alatt a szeren­csétlenek felélik kis vagyonkájukat. Az sikerült. Egy nyári reggelen, mikor szembe jött világos nadrágjában, eléggé elfogulatlanul megemeltem előtte matróz­­sapkámat, ő pedig visszaköszönt nyája­san, európai szívességgel, a »Fővárosi Lapok« bajos modorában,- annyira észre­véve, megtisztelve engem, ki nem is­mertem őt személyesen, mintha nem is gyermek, hanem nagyember lettem vol­­na. Ez lüzelgctt önérzetemnek. Aztán lassan, szervesen tovább nőtt alakja munkáló gyermekképzclcteinbcn. Valami finom csalódást sejtettem benne, mely annál jobban izgatott, mert mosollyal leplezte. Elmenteni háza előtt, belestem ablakain. Ha ritkán és kénytclenségből szerepelt, megjelentem fölolvasásain. De nem értettem, mi az értelme annak, hogy ilyen emberek is vannak a vidéki vá­rosban. Egyszer a római templomok építészeti arányairól olvasott föl. Hall­gattam szép, rövid mondatait, de kellő tárgyismeret hijján nem tudtam őt kö­vetni, inkább a mozdulataira figyeltem, hangsúlyára, tartózkodó uriságára, mely mögött tudás, szeretet, Ízlés lappangott s ezen a téli délutánon egy-szegényes ldíszterem sötét csillárja alatt bennem is vágy gerjedt, hogy lássam a világot, is­merjek mindent, kiszabaduljak abból a börtönből, melybe születésem véletlene dobott. Akkor kéziem érteni, mi az ér­­te'rne annak, hogy ilyen emberek is vannak a vidéki városban. Később bevezetett lakásába. Itt öt nagy szobában mennyezetig érő polcok álltak, rajtuk könyvek, ritka kiadások, legalább tízezer darab. Nem is volt te­hát olv száműzetésben, mint elképzel­tem. Tízezer barátja volt. A beszélgetés során kiderült, hogy nem bctegcsen­hogy kár a bizonytalan­a • szerencsés időszak, amikor a cukor­gyárak beuszülöit munkásai sztrájkba lépnek, ilyenkor a gyár vezetői meglá­togatják az emigráns-szállókat és össze­toborozzák a munkára alkalmas kiván­dorlókat. Négy-öt héten keresztül meg­kereshetnek naponta ;két-két és fél dói lárt. amikor pedig a sztrájkolok felveszik a munkát, a sztrájktörőket ismét szélnek eresztik. A eukorgyári munkán kívül van­nak más munkaalkalmak is. ezekhez azonban már csak végszükségben fordul a kivándorló. Ilyen munkaalkalom a vasútépítés. Akik idekerülnek, állandóan harmincöt-negyven fok hőségben dolgoz­nak és fárasztó munkájukkal legfeljebb egv dollár húsz centet kereshetnek na­ponta. A másik munkaalkalom a reklám­­bordás. amire benszülött nem vállalkozik. Egv csurcsi származású kivándorlóval történt meg. hogv napi egy és fél dol­lárért ó-görög jelmezben járta végig sósberszeszt hirdető plakáttal Havanna utcáit. Mindenki nevette, a négerek cit­rommal dobálták és végül is a szeren­csétlen éhes ember sírva bontotta fel a céggel kötött szerződését. *■ Hosszú, keservesen eltöltött hónapok múltával egyik-másik kivándorlót össze­hozza a. sors olyan emberrel, aki jó pénzért vállalkozik átcsenipészni őt az Egvcsült-Áiianiok területére. Eőkép mat­rózok foglalkoznak az embercsempészés­sel Három-négy kivándorlót — akiknek természetesen rámegy minden pénzük a vállalkozásra — becsempésznek a hajó valamelyik elhagyatott kamrájába, ahol négy-öt napig, tiniig az itt tart. moccanni sem szabad. Megtörténik. Iiotrv útköz­ben ráiuk akad a hajó valamelyik tiszt­ié. Ha könyörületes, nem jelenti fel őket. de Neivyorkba vagy más kikötőbe érve sem engedi, hoev partra szállhassanak, hanem visszaszállítja őket Gubába, ahon­nan elindullak. Átlag száz közül egynek sikerül partra szállni a kontinensem azonban rendszerint a parti rendőrség­­kezei közé kerülnek. A parti rendőrök pedig kíméletlenek és a szerencsétlen kivándorló mindenéből kifosztva hivata­los utóm visszakerül hazájába — kol­dulni * Havannából motorcsónakon hat óra alatt el lehet intni Floridába, amely már az Egyesült-Államok birtoka. Innen vas­úton azonban néhány óra alatt New- Yorkba érhet az ember. Előfordul, hogy hat-nyolc kivándorló meg tud egyezni v motorcsónakossal Ez át is viszi őket Floridába ahol egv kis óvatosság­gal cl lehet kerülni a parti rendőrség figyelmét. A legtöbb kivándorló azonban szerény, csak bölcs. Ezt a kincses konyvesházat azóta széthordták, ma már egyetlen könyve sincs, tollával keresi meg mindennapi kenyerét. . Miikó Izidor hetven éves. Most pedig hat uj -könyve jelent meg, melyet a gyomai Kner-uyomda készített remekbe. Amint olvasom uj köteteit, melyekbe elbeszéléseit, tárcáit, karcolatait gyűjti össze, az utóbbi évek termését, az az érzés fog el, mint diákkoromban a dísz­teremben, mikor hallgattam őt. Egy egész emberöltő választ cl tőle, de az ö írásán nyoma sincs az időnek. Mértékes, éles. Ebben korának gyermeke, a irán­tiak tanítványa. Tudom, újabban is be­szélnek a francia szellem hatásáról. Derüre-borura ' »franciásának neveznek minden írónkat, ki ötletes, vagy talpra­esett. A valóság az, hogy a mai irói nemzedéknek semmi sem idegenebb en­nél a széliemnél, ogy-cgy nagy francia iró alakja talán ideig-óráig érdekelte, de hajlamában, cć'kcresćsćbcn már vagy éhusz éve merőben ellentétes irányra I csapott. Nietzsche babonázta meg annak idején egyéni ;ég hirdetésével, különösen a lírikusokat, a prózairókat pedig az oro­szok, kik szintén az egyéniséget hang­súlyozzák a maga sötét, zavaros mély­végeibe íöl-ncm-bontottan. E két út­irány szerint tájékozódtak újabb íróink, a német-orosz szellem vezetésével, a bí­rálat is ezeket a szempontokat emelte ki, igy osztályozta a tehetsegeket. Egy cgyfensulyozatlan és érzelmi összeíogó­­jlhumoros világszemlélet lett nálunk úrrá. A- francia szellem azonban épp az ellen­kezője címek. Az egyensúlyozott és ér­­felmi-szétszedő-szatiriküs. Elemzi, tag­lalja, osztályozza a jelenségeket. Sem­mit sem tart oly kicsinynek, hogy ne igyekezzék megérteni. Mámora a meg­értés mámora. Mélysége az egyszerű­ség és világosság. Egészen bizonyosan »fölszínes is. De egy spanyol írótól, Rámán Perez de Ayalatól, erre vonat­kozóiig pompás megjegyzést olvastam: Manapság azt állítják — Írja —, hogy a szellemi mélység olyan, mint a göd­rök mélysége: sötét üresség. Holott az igazi mélység a tömeg kiterjedésének mélysége. És a tömeg csak a fölszinben nyilvánul. Valaminek a tömegét csakis a íölszinen keresztül ismerhetjük meg. Ennélfogva a fölsziu a tömeg kifejezője, minthogy a fölsziu a tömeg határa.« Azt hiszem, ebben nem téved. Milkó Izidor ennek a szellemnek hó­dol Okossága rábeszélő, szeretetreméltó. Cseveg, de tartalmasán, formásán, ele­venen. Szinte hallani, amit ir. Beigazolja, hogy nincs a világnak oly tárgya, mely­ről ne lehetne valami bölcset vagy iga­zat mondani, az eredcticskedés, vagy elképesztés szándéka nélkül s oly ponto­san és kedvesen, hogy különben bőven patakzó stílusának egyetlen mellékmon­datába sem köthetünk belé. Arcélekct rajzol, emberportrékat, gyakran csak ér­tekező formában, a XVH. és XVIII. szá­zad mintájára, kérdéseket vet elénk, de nem akar semmit »fölfedezni«, még ke­vésbé megoldani a világrejtélyt, csak megvilágositani önmagát és mibennün­­ket. Jóérzéssel olvassuk könyveit Na­gyon kevesedtnagával képviselője egy nemes hagyománynak, a, latin szellem tiszteletének. Ez a hetvenéves iró épp ezért újszerű is: üde és friss. Kosztolányi Dezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom