Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-26 / 55. szám

PoStarina piaéenaí 12 OLDAL * ARA 1'|2 DINAR-j* w í . évfolyafif Megjelenik juindcK reggel, ünnep etc» Telefon »zánn Kindőlnvatzl 8—58, .'. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedéire 135 dinár Kiadébivatah Subotica, Aleksandrova ni, 1. (Leibach.palou) Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4, (Ro»aU-Foncicre-pa!ota) Jókai-iiüisepet! A csehszlovákiai Komáromban — mint a Bácsmegyei Napló mai száma beszámolt róla — vasár­nap fény es külsőségek .között tar­tották meg az országos Jókei-ün­nepélyt. A nagy iró szülőhelyén összegyűlt Szlovenszkó 200 ma­gyar intézményének mintegy 300 kiküldötte, az ünnepélyen részt­­vett a Magyar Tudományos Aka­démiának, a Petőfi- és Kisfaludi­­társsságnak képviselője. Kikül­dötte képviselőiét a csehszlovák kormány is, hogy a hivatalos Csehszlovákia nevében hódoljon a nagy iró emléke előtt. Négyezer ember vett részt ,az ünnepé­lyen. Olvassuk,'hogy Parisban, Stock­holmban, Szófiában is készülőd­nek Jókai-ünnepre s Jókai emlé­két meg fogják ünnepelni az ame­rikai magvarok is. Hát itt ? Hányszor kény szeritett már ben­nünket fájdalmas aktualitás arra, hogy a magyar kultürmozgajom­­nak a magyarság politikai rfiöfi­­gahr.ával való elválaszthatatlan kapcsoiatára rámutassunk. J)/ po­litikai mozgalom nem vezethet sikerre —- mondottuk már vagy százszor '•— ha a közömbösség homokjába fuiad a kuiturmozga­­lom. Az a kudarc, aminek most lqtt áldozata a jugoszláviei ma­gyarság, haragos igazsággal mu­tat rá erre a megálispitésra. Nincs már köztünk küötbség annak belátáséban, hogy a magyarság faji összetartozandós&ga egyma­gában gyönge alap eredményes politikai küzdelem megvívására. De lehet-e a Fuji öntudatot, az együvétartozás érzését, a közös sors lelkiismereti kötelezéseit a kultúra eszközein kivüi mással is parancsoióvá, uralkodóvá, minde­nek felett vezérlő gondolattá ten­ni ? Súlyos eseményeken esett át most a magyarság. Értelmezhet­jük, magyarázgaíhatjuk különböző­képen a csatavesztés okait, a ma­gyarázatok nem változtatnak a csatavesztés jelentőségén s nem könnyítik a kudarc súlyát. Ha nem lenne kézenfekvő alka­lom, ha nem lenne a magyar kultúrával szemben elsőrendű kö­telesség a Jókai emlékünnepély megrendezése, keresve kellene keresni alkalmat arra, mely ösz­­szetereli a szétszórt magyarsá­got, mely lelket ver a lelkűket elvesztettekbe s hitet önt a hi tétlenekbe. A február 8-iki csata­­vesztés után impozáns és méltó Jókai-ünnepély — valóban el sem lehet gondolni megfelelőbb Re­­tablierungstationi, a cselekvés kü­lönb programját, nagyszerűbb újrakezdést. De ki gondol Jókaira ? Jókai nem ir egyik vajdasági magyar lapba sem s igy kiesik egyik-másik vczérpcUiikas érdek iődésének körén. Most bűnbakot kell keresni, el kell vakítani a szemrehányó tekinteteket s a vá­dak és számadások égő betűi elé a rágalmak pókhálószövetét keli tartani. I<i törődik ma Jókaival? inkább múljon el a nagyszerű alkalom, mely még össze tudná terelni a magyarságot, mely még tyl tudná békiíeni azokat, akik csak szavakkal hadakoznak, de akiknek magyar érzése, testvér­sorsa egymás ellen' nem fordul­hat ellenségként. De ez a szom­­bori bennszülöttek-nek nem jut eszébe. A .magyarság politikai szerve­zetének kell megvalósítani azt az intézményt, mely meg fogja indí­tani a magyar kulturális mozgal­mat. Do amíg ezt az intézményt nem hívják életre, minden magyar közületnek ki keli venni részét a magyar kultúra s vele: az egye temes emberi kultúra kötelezé­seiből, Az elmúlt évben Becske­reken is, Szuboticdn is tartottak irodalmi ünnepségeket. Bármilyen tiszteletre és elismerésre méltóak voltak is ezek az ünnepségek, csak azoknak ünnepe volt, akik a szuboticai Népkör, vagy a To­rontáli Kaszinó szűk termeibe befértek, Jókai előtt most a kul­­turvilág borul lo hódolattal és idegen Írók, idegen nyelven em­lékeznek meg a XIX. század má­sodik felének legnagyobb roman­tikusáról. Olyan ünnepélyt kell tartani itt is, ami méltó lesz Jókai egekbe nőtt nagyságéhoz s méltó reprezentánsa lesz a jugoszláviai magyarság kulturképességének. Amit megtesznek n Szófiába szakadt magyarok, amit megtesz­nek a párisi francia írók a ma­gyar iró ünneplésében, Jugoszlá­via magyarsága ázt sem teheti meg? A politika csatavesztettjei csataveszíettjei lesznek a magyar kultúrának is? . —.——— iÜlfandó politikai egyesülésbe tömörültek a blokk pártjai Az ellenzéki pártszövetség- aj neve: a nemzeti megegyezés és parasztdemokrácia blokkja UhafTfíl,' a vfii Beogradból jelentik : Az ellen-' zéki blokk vezetői szerdán dél­után ismét összeülteit,hogy végle­gesen megszövegezzék a blokk kommünikéiét. A késő délutáni órákban, amikor a munkával el­készültek, nyilvánosságra hozták a blokk határozatait két kommü­nikében, amelyek közül az első a következőkép hangzik : — A nemzeti megegyezés párt­jai 1925. február 23., 24. és 25-én megtartott ülésükön az alábbi ha­tározatot hozták: 1. A megegyezés pártjainak képviselői megállapítják, hogy pártjeik a választásokon jóváhagy­ták a nemzeti megegyezés poli­tikáját és hogy ezúttal kifejezet­ten azzal a kimondott megbíza­tással választották meg őket, hogy ezt a politikát végig keresztüi­­vigyék ; 2. hogy azok a pártok, ame­lyekből a mai kormány összete­vődik, a választások keresztülvi­telének módja folytán kizárták önmagukat s nemzeti megegye­zés kiépítésében való minden köz­reműködésből. A megegyezés pártjai a parlament jelenlegi ösz­­szetételében sem egyenként, sem együttvéve nem mehetnek bele semmiféle kombinációba a jelenlegi radikális klubbal, mint egésszel, egyszerűen azért, mert ennek a klubnak képviselői a megegyezés elleni jelszóval mentek a válasz­tási küzdelembe és még inkább azért, mert a megegyezés partjai\ban tart megválasztott néplcépvise• semmiféle formában sem szankció* * löket, bár köteles volna őket az nálhaíják a választások lefolyta­tásának ilyen módját, miután ez ezt je'entené, hogy a jövőben illu­­zóriusokkd válnának a jogrend ösz­­szes garanciái; 3. hogy minden erőszak, hami­sítás ellenére is már világos, hogy a nép többsége a megegyezés politikája mellett van és hogy szabad választások esetén ez a legfényesebben és a legteljeseb­ben kifejezésre jutott volna; 4. hogy a megegyezés pártjai mindezek szerint fel vannak ha­talmazva és kötelesek is a meg­egyezés létrehozására irányuló határozott munkájukat folytatni. Miután igy letárgyalták az ösz­­szes kérdéseket és megállapítást nyert, hogy a megegyezés pártjai egyetértenek ezekben a kérdések­ben és miután külön elaboráíum­­ban megállapították a közös prog­ram főbb pontjait, elhatározták, hogy az egyesült pártok állandó politikai egyesülést (Zajednicát) alkotnak a nemzeti megegyezés és parasztdemokrdeia blokkja név alatt, amelynek a következő szer­vei lesznek : elnök, szükebb és tágabb végrehajtóbizottság és e blokk képviselőinek plenáris ülése. A blokk második kommünikéj­­a következőket tartalmazza: — A nemzeti megegyezés párt­jainak képviselői megállapítják, hogy a kormány az alkotmány lés a törvények ellenére fogság alkotmány 88-ik és a házszabá­lyok I0S-ik szakaszának kifejezett rendelkezései szerint szabadon engedni, mihelyt megválasztot­ták őket népképviselőknek. Ezek az alkotmányos és házszabály­­rendelkezések éppen azért készül­tek, hogy ne engedjék meg, hogy egy lelkiismeretlen kormány bör­tönbe vessen népképviselőket olyan számban, ahogy neki éppen megfelel és befolyást gyakorol­jon az igazolati&nság és ezen ke­resztül a parlament végleges össze­tételére. A megegyezés pártjainak képviselői megállapítják, hogy ez az eljárás minden törvényes ala­pot nélkülöző, tiszta erőszak és kijelentik, hogy abban az eset­ben, he a kormány erőszakkal megakadályoz akár csak egy meg­választott képviselőt is abba:!, hogy d parlament munkájában részivé* hessen, a legencrgikusabb rendsza­bályokat fogjak alkalmazni, hagy megakadályozzák egy ilyen sors­döntő precedens kialakulását. Mint a blokk, kommünikéjéből kitűnik, az ellenzéknek sikerüli megőriznie teljes egységét, sót a közös ellenzéki szervezet meg­alakításával az eddiginél szoro­sabb kapcsolatot is létesített az ellenzéki partok közölt. Politikai körökben feltűnést kelteti, hogy a blokk nem közös parlamenti klubot alakított, hanem csak Zajednicúnak (egyesülésnek) nevezi az uj szervezkedést. A blokk egyik vezetője a Bdcsme­­gyel Niplő munkatársa előtt ezt azzal magyarázta, hogy parla­menti taktikai okokból célszerűbb az ellenzéki pártok külön parla­menti klubjainak fentartása, mert a házszabályok a klubokat külön­böző jogokban részesítik. így a törvényjavaslatok tárgyalásénál minden párt vezérszónokot állít­hat és a külön klubok fentartásé­­val szélesebb vitát rendezhet az ellenzék, mint ha egyetlen parla­menti klubot alkotna és igy csak egy szónoka szólhatna hozzá a javaslatokhoz. Az uj szervezkedés elnevezése azt mutatja, hogy teljesítették a Radics-párt követelését és felvet­ték a névbe a ,,parasztdemokrácia‘s kifejezést is. Értesülésünk szerint az ellen­zék a háromnapos tanácskozáson teljesen kidolgozta taktikai prog­­rammjét is. Az erről szóló jegyző­könyvet a konferenciának mind a kilenc résztvevője aláírta. Az ellenzéki blokk vezetői március 5-ikén újból konferenciát tartanak, hogy a helyzet esetle­ges újabb fázisaihoz képest in tézkedéseiket megtehessék. A konferencián résztvett pártvezérek nagyrészt szerdán este elutaztak, a Radics-párt megbízottai azon­ban egyéb ügyek elintézése vé-> gett még Beogradban maradtak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom