Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-25 / 54. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 25. olyan megegyezésre, amely ki­mondaná annak a pártnak poli­tikai halálát, amely benső és őszinte közösségben együtt kül­dött vele az állami és nemzeti egységért. A demokratapárti Pravda szin­tén foglalkozik a zagrebi horvát lap cikkével és megmarad ama megállapítása mellett, hogy e cikket radikális részről sugo'maz­­ták. Ebből az következik — irjn a Pravda — hogy mindaddig, a mig a biok pártjai egymás között nem jutnak konkrét megegye­zésre az állam berendezésére vonatkozólag, addig Pasics ily­­módon árthat a bioknak. Ezért szükséges, hogy az ellenzéki blok ne csak a kormánnyal szemben tanúsítandó magatartásáról ható rozzon, hanem rendezze pozitív programját is, a megegyezést. A Demokratija tovább közli a választási dokumentumokat A demokrata-párt lapja, a Demo­kratija folytatja a választási doku­mentumok nyilvánosságra hoeását. A keddi számában Jovanovics baü­­nai főszolgabíró két levelét közli, amelyekben a főszolgabiró a jegy­zőket bizonyos választási fogások végrehajtására utasítja. Az első le­vélben Jovanovics azt írja n községi jegyzőknek, hogy az elküldött halál­fejes leveleket alkalmas módon, ész­revétlenül juttassák el a radikális­­várt legkiiejezettebb ellenfeleinek. A második levélben arra ad nekik utasítást, hogy írják össze a lesza­vazott választók névjegyzékét és minden egyes -választónál jegyez­zék meg. iiogy minden valószínűség szerint kire adta le szavazatát: az ellenzékre, vagy a kormánypártok­ra. Erre a jegyzékre — iria Jovano­­vfcs a járás jegyzőinek — azért van ÜE533 — Jugoszláviában csak puhatoló tár­gyalásokat tettünk ćs c célból megke­restük dr. Pleszkovics Lukács volt fő­ispánt, valamint még más szerb és ma­gyar politikust. Egyelőre a választások miatt nem dolgozhattunk kellően. Itt említetni meg, hogy erdélyi magyar és román demokratikus érzésű politikusok­kal is felvettük már a tárgyalások fo­nalát. — Franciaország vidékein, a magyar­lakta területeken most folyik a szer­vezkedés. Nancyban, a bányavidékeken rövidesen megalakul a liga csoportja. A Hcrriot-kormány teljes támogatását bírjuk, hogy lapunk, a Köztársaság rö­videsen megjelenik, nagyjában a de­mokratikus szövetség programjával egy­formán küzdve a káros szélsőségek el­len. Ezután a Károlyi-perről mondott el Vcér Imre érdekes újságot: — Buisson tekintélyes francia képvi­selő, a francia liga elnöke interveniált Herrlotnál, hogy Franciaország a Nép­­szövetség ülésére terjessze elő a Ká­­trolyi-per aktáit, hogy a per lefolytatá­sa ellenkezik a trianoni békeszerződés­sel. A francia liga teljes szerződést kö­vete! a békeszerződés 76-ik pontja alap­iján, amely megtiltja, hogy valaki ellen bírói eljárás induljon a békeszerződés előtti politikai tevékenysége miatt. A \liga garanciát vállalt, hogy a Károlyi­­perből, ha kell, uj Dreyfus-ügyet csinál. Francia politikai körökben meleg szimpátiával kísérik Károlyi Mihály sorsát és —í mint Veer Imre mondja — a jövő emberének tartják, akire még nagy szerepek várakoznak a magyar politikai aréna porondján Elmondta még Vcér Imre, hogy Ká­rolyi és családja rövidesen Parkba ér­kezik. A volt iclnök első párisi nyilvános szereplése alkalmasint a liga márciusi bálján lesz, amelynek védnöknői Káro­­\lyi Mihály né és Baseli Viktorné. A Károlyi-pörbol — uj Dreyfus-iigy Az emberi jogok ligája a kisebbségekért Paris, február. | —- A francia ligának köszönhetem, A B. N. alkalmi tudósítójától fl’ogy a fogházban szabadságot kaptam operáció céljából. Az ő meghívásukra A nagy vásárcsarnok mellett a ruc I Reale) egyik bérpalotájában vaja az j emberi jogok ligájának párisi magyar Jszakosztálya. A irodát Vcér Imre ve­szeti, a magyar köztársasági párt emig­rált elnöke, aki mint ismeretes a bör-Ítönből szökött az emigrációba. Vcér Imrét, aki mindig fanatikus és önzetlen liivc volt eszméinek, a börtönben sú­lyos szembaj támadta meg. Hosszú in­tervenció után, mikor már az egyik fszemét elvesztette, kiengedték a fog­ságból, hogy megmenthesse a. szeme Ívilágát. Feltételes szabadságát kihasz­nálva, repülőgépen szökött meg Ma­gyarországból. Most Parisban telepedett c, jó sziliben van, meg is hízott egy ! kicsit, egészségtől duzzad az arca, de jobb szemén ett gyászol a fekete kö­­jtcs. A rendkívül képzett fiatul politikus hamar elhelyezkedett a francia főváros­ban és már a legbefolyásosabb balol­dali; politikusokat számii.ia barátai kö­zé. Kérdéseinkre először szökéséről, ízutái:! o liga munkájáról beszél. Első próba Irta Bcrényi János (Szubotica) Dobogó szívvel állt a vak sikátor egyik kapumélyedésében. Lesett. Ajkai remegtek, állkapcsát mintha valami fá­radt forróság fűrészelte volna. Fölötte az őszi szél gyilkos, fekete karmai marcangolták az éjszakát. ' Tetszett neki az idő. A sikátorban egv gázlátnpa sem ég. Ez jó. Csak m nél tömöttebb. minél sikongóbb legyen az éi! Egyik kezét állandóan a zsebé­ben tartotta. Izzadt nedves volt már a tenyere. Tőrt szorongatott. Mert ő m gyilkolni akar. bosszúból, sói tett büsz­keségből, Fiatal, előkelő ember a ki­szemelt áldozat. Egy és két óra között kocsin kell visszajönnie a társaságból, ahova szombat esténkint eljár. Már há­rom előző szombaton megfigyelte. Fél­hétkor megy. félkettökor jött. Ma is igy les. És akkor egy törszurás és vége. Kezében öntudatlanul egyre görcsö­sebben szorongatta a tőrt. Ajkát nem merte fölnyitni, mert remegni kezdett azonnal. De azért elhitette magával, hogy nyugodt. Nem félek. — suttogta és ilyenkor jóleső meleg érzés nyújtó­zott végig a testében. A csontjai szinte zsongtak tőle. Kissé fázott. Nem a hideg bántotta. Valami furcsa hangulat, valami különös szomorúság. Az alacsonyan hömpölygő szennyes felhők a szembenálló hág ki­emelkedő iiedt kéménye, a terpedt egye­netlen falak vonalai olyan különös han­gulatot lehelő képpé folytak öntudatá­ban. hogy borzongott tőle. — Milyen jó volna most. — gondolta magában, — valami jó meleg világos helyen lenni, forralt-bort szürcsölni és tudni, hogy odakünn rémült őszi éjszaka horzsolja az épületek tetőit! Nem tudta mért. de éppen ez a kívánság bontakozott ki lel­kében és egyre jobban kisértette, zaklat­ta idegeit. A közeli templom órája egyet ütött. Megrázkódott. Ez uj kedvet öntött bele. Most már nem kell sokáig vára­koznia. Még egy félóra és akkor végez. — De hátha nem sikerül. — tolakodott föl uira a százszor lefojtott, visszaker­getett kérdés. Hátha elfogják? Nagyon elhagyatottnak . érezte magát, amikor arra az eshetőségre gondolt, hogy eb­ből a fűzős éjszakából a börtön cellá­jába vihetik. Mily jó volna édesen, mélyen aludni még ezután, ha csak egyszer, egyetlen egyszer is. Most már rendre jöttek a csonka gondolatok, ér­zések és mint a rozsdás baltacsapások, úgy hasogatták a lelkét. És úgy érez­te. mintha szúrna, fásulna, viszketne a F lelke és valami tompa, féligiájó fájda­­l* lommal vonaglana benne' az-c;zi egyc­­diilvalóság érzetének tengere. Félóra, múlt cl. A kocsi niég nem jött. Márcmnegyedkettökor valami dübörgés a erőlködött a messzeségből. — A kocsi, suttogta fojtottál!. Szive icszülni. remegni kezdett. A tört a testéhez nyomta. Kiegyenesedett térdeit össze­­szoritetta. hogy kipréselje csontjaiból a gyöngítő, lassan terjedező zsibongástc Lezárt szemei előtt, mintha salát sár­ga. viaszhoz hasonló arcát látta volna a szénporos sötétségben. Aztán mintha fakózöldes korongok táncoltak tolna a feketeség rostáján. Egymásnak jöttek. I szivbehasadó fájdalommal összecseng­tek és újra kacagva szétpattantak. A kocsizaj elhalt csv pillanatra. Csa­lódott? Nem. a következő nercben erő­sebb zörgéssel közeledett. Igen. bizo­nyára lassított a kocsis, mert a sarok­hoz ért. Most a keresztutcában Falad­nak. Húrom perc és itt lesz. Lassú, nagy lélekzetct vett. Az. izgalom végig­szaggatta a leheletét. Mellében mintha húr feszült volna és raita. ugv érezte, jbántó ujjak táncolnak, verekszenek. Az utca bolondosán elferdült előtte. .Köz­vetlen közelben kis kígyójába, csöpp- Ske.zii rémek ugrándoztak. Nem látta, de 3 érezte és a nevetésük ott motoszkált a szive alatt. Fláromucgyftdkettö. A kocsi befor­dult a sikátorba. Lassított lépéssel ha- 8 ladt féléié. Ez az. Az egeik lámpája nem is égett, a másik hervadt-pirtos I lánggal pislákolt. Ez az. Balkeze durva kesztyűt húzott. Attól t^T-tott. hogv a kocsin marad az ujjlenyomat. A tőrt beledöfi és tüstént |ki is ráüti a. Íjev határozta el. A hintó lassacskán közeledett. A kocsis, úgy -látszik, bóbiskolt; a bcnniilő szintén al­jöttem ide. Célom: egységes szerveze­tet létrehozni a reakció ellen. A liga az cvietlcn szervezet, amely minden emigráns magyart egyesit, kivéve a szélső túlzókat, a kommunistákat, akik lapjukban, a párisi Miinkás-bim ma iski­­jjgyót, békát kiáltanak ránk. Mi igyek­szünk az európai közvéleményt helyes irányban tájékoztatni. Nem állunk for­radalmi alapon. Programunk tökéletesen megegyezik a Demokratikus Blckk pro­­granntjával, amely az, ország határán beiül igyekszik minél előbb megdönteni a reakciót.-- Szervezkedésünket folytatjuk az organ Szálashoz, Pozsonyban rövidesen meg is alakul a liga. A párisi cseh !;ö vet. minapi beszédében kijelentette, hogy támogatja a liga munkáját. A; utódállamokra vonatkozóan egy mon­datba sürüsithetem a programunkat: a trianoni békeszerződés alapjára helyez* kedve el akarjuk ismertetni a kisebbsé­gek jogait. i&uwmim, ■vwiumh mzvzssnmmnmssiizumssa-a szik vagy álmodozik, mert nem nógatja. Lekuporodott. így majd megláthatja oldalról, hogy a kocsi melyik sarkában vart az áldozat. Izgatott volt, de már nem félt. Szeme előtt fehér kén táncolt. Sápadt gipszfehér arc. Nem is igyeke­zett elűzni-* a képet. Jó. hogy leguggolt. A hintó közvetlen előtte haladt el. Födele föl volt tá­masztva. Felécső sarkában fekete tö­meget látotr. Hagyta, hogy a kocsi el­haladjon egy kissé. Aztán utána osont- Föllépett. A tőrt merészen beledöito a fekete testbe. Egy fojtott, alig hallható hörgés. A tőrt kirántotta, leugrott és leguggolt ismét a sötétben. A hintó zökkent, a kocsis fölébredt és ösztön­­szerüleg rá$uhintott a lovakra. Hátra se nézett. A gyilkos hirtelen zsebredugta a tőrt. Fölugrott és sietni kezdett. Kerülő utakon, sikátorokon keresztül. Ereiben a hajszolás vágya égett Zsebét görcsö­sen szorongatta hogy a tör ki ne es­sék valahogy. Szeme előtt uira táncol­ni kezdtek a víziók. Sárga arcok, össze­gabalyodott véres lábak, karok rándul­­tak meg előtte. Kezén csiklandozó, me­leg nedvességet érzett — A vér! — hörögte és rémülten törölgette a kőze­teiét. Kezdte végiggondolni az esetet. A döfés véletlenül is jó veit. mert alig hallott valami hangot. Az áldozat az­után sem beszélhetett, mert a kocsi nem állt meg. És nem is vett észre. — csodálkozott. Talán aludt? Bizonyára aludt. De a hörgés! A fojtott, halk hörgés! Érzékei niból visszatértek a borzalmas mozzanathoz. — Milyen különös is az a kicsi hang és hogy a szivemhez ra­gadt! — gondolta. Aztán végig bizser­gő tt a leikén az ébredező utálat simo­­gatása. Mint egy borzongató, csúnya, uagv tenyér. Visszaérczte a niasztronon keresztül húsba lökött penge különös megtorpanását. Kis roppanás, érett, püf­fedt nv-isszenés a tőr hegyén Az irtó­­rnt érzése beleyillámlott a leikébe és •‘gyre jobban ösztökélte görcsös merev ' --veit. Rohant. Szemét lehunyta, másra akart gondolni, de a kis t’antr. a tőrdöfés tom-1 hangja, a képzeletében keringett ki­éget heteti énül. Kimerültén ért haza. A |jkést szerette volna elrejteni. dc__ nem merte meggyujtani a lámpát. Észre­­vehetik, hegy most jött haza és vélet­lenül kilcshcti valaki az ablakon. Sötét­ben mosta meg a kezét, levetkőzött és lefeküdt. Belsejében, .mint a melegség, ccvre jobban terjedezett ’az undor. A dobhár­tyáján mintha táncoltak volna. Szeme lőtt sebek szivárgása kanyargóit, hosz­­szu. vékony, bántó kanyargással. Lel­kén. mint valami éktelen fekély ült a mellbe döfött tőr hangjának visszaélé­se. Gyomra íölkavargott és lenyelhc­­tetlcn. forró, kesernyés utálatot gyűj­tött a torkába. Betakarózott. Nem használt. Befogta a fülét, köszörülte a torkát. Nem használt. Az undor, mint valami sárga halott ujj. enyhén ott ko­pogott belül a nyoldeklőién. — Vizet kell innom. — nyögte.' Nem használt. A furcsa hang olt furakodott. vcmaglott a szivében. — Éppen mintha gézt a duzzadt, tömött párnát döfném meg a késemmel. — És érezte, hogy tán csak akkor csillapulna valamikén, fia a püffedt párna puhaságát döfködnö meg néhányszor. lEz is olyant hangot -adna. És ez talán elfelejtetné az elsőt. Nagy-nehezen elaludt. Álmában vérben úszott, halottakat szagolt és még for­róbb és keserűbb lett a torka. Reggel izzadtat! ébredt föl. Első tekintete a m< 'dóedény vizére simult. Nyugodt, tiszta, ió viz kacagott rá onnan. Föltámclygptt. Megnézte a ruháját. Lassan olvadó rémülettel vette ki ka­bátja zsebéből a tőrt. A penge hidegen, tisztán, halványkéken fényiéit vissza. Nem volt rajta egv vércsepp se. Égy kis behatsadásen és hegyének csorbá­ién néhány finom szőrszálacska ragyo­gott Vagy az úti bundába, vagy a kocsi párnázott belsőiébe döfte a tőrt. Ember tán nem is volt a kocsiban vagy pedig a másik sarokban aludt Kinyitotta az ablakot. Lelkén fehér könttvüség suhant át Nevetni kezdett és nevetett- nevetett, hogy a könnyei kicsordultak. A kitárt ablakon arnnvló sárgasággal zuhogott be a reggel fényessége, mint egv messzi, végtelen szelíd arc lihegő öröme. szükség. hogy intézkedés történhes­sék bizonyos olyan személvek ellen, akik az államellenes pártokat támo­gatták. A Demokratiia a dokumentumo­kat azzal a megjegyzéssel közli le, hogy tovább folytatja a hasonló ok­mányok nyilvánosságra hozását. A sajtótörvény tárgyalása A kormányt nagy mértékben fog­lalkoztatja az uj törvényjavaslatok előkészítése. Különösen nagy siet­séggel dolgoznak a sajtótörvény tervezetén, amelynek tárgyalását" az erre a célra kiküldött miniszteri bizottság kedden befejezte és a ja­vaslat legközelebb már a miniszter­­tanács elé kerül. Kedden. a minisztertanács nem tartott ülést, a miniszterelnök azon­ban a nap folyamán a kormány több tagjával tanácskozott. Délelőtt Jo­­vanovics Ljuba is felkereste Pastes miniszterelnököt. A házelnök gya­kori látogatása? a miniszterelnöknél nagy feltűnést keltenek politikai kö­rökben. a két államférfi tanácskozá­sairól azonban még kombinációk : sem merültek fel a pártok körében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom