Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-22 / 51. szám

6. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 22. Hozományvadász apás Egrj házasság története . Budapestről jelentik: A főkapitánysá­gon olyan bünügjü feljelentésre indult meg a nyomozás, amelyhez hasonló alig fordult elő eddig a rendőrségen. A felje­lentés alapja egy visszatartott hozo­mány, amely a legerélyesebb harcba ál­lította az újdonsült házaspárt és a ro­konságot. Az ügy főszereplője, egy Bécsi-uccai selyemkereskedö. Elegáns üzlethelyisé­ge van és neve nemcsak a kereskedők között ismeretes, de jóhangzásu az éj­szakai mulatóhelyeken is. A fiatalember nemrég azonban felha­gyott az éjszakai szórakozóhelyekkel s minden idejét üzletének szentelte és va­lami jó parti után nézett. Hamarosan; talált is egyet egy ungvári ur lányában, akinek nagy hozománya volt. A háza­sulandók annak rendje és módja szerin! megismerkedtek, ezután pedig a jöven­dőbeli férj igyekezett megismerkedni a hozománnyá]. Tárgyalásba kezdett a jö­vendőbeli apóssal. Elmondotta neki, hogy rosszul mennek az üzletek, pénzre volna szüksége, adjon valami előleget a hozományra. Az após megértő lélek volt: átadott jövendőbeli veiének 350 millió koronát. Hogy azonban minden eshetőséggel szemben biztosítsa magát, egy bont kért a hozomány előlegről. A házasulandók ezután nagyban készülőd­tek az esküvőre. A kereskedő felaján­lotta a jövendőbeli apósnak, hogy a megállapodás szerint járó staffirungból a felső ruhákat majd ő fogja megcsinál­tatni, természetesen a jövendőbeli após költségére. Ennek a megbeszélésnek az alapján többrendbeli elegáns ruhadara­bot készíttetett, amelynek árával azután üzleti könyvében megterhelte a jövendő­beli após nevére nyújtott hozomány­­számlát. A »Követel« oldalon állott a 350 millió koronás előleg, a »Tartozik« ol­dalon pedig az ígért hozomány és a ke­lengye ára. A házasság januárban megtörtént — az após azonban az esküvő után nem fi­zette ki a hozományt, mire az uj férj fiatal feleségét hazaküldte szüleihez Ungvárra. A fiatalember ezután tovább várta a hozományt, Ungvárról az apóst, aki azonban minden tapintatos figyelmezte­tés ellenére sem jelentkezett. Végre az­után nagy késéssel mégis csak eljött. A vő előadta neki, hogy nagyon súlyos helyzetben van, fizetési kötelezettségei vannak, amelyeket nem tud teljesiteni. Kérte, hogy az előleg leszámítása után a még neki járó hozományt fizesse ki. Hosszabb tárgyalások indultak meg, végül is az após azt mondta, hogy majd felhajszol valami pénzt. Másnap meg is jelent a veiénél s elmondta, hogy 200 millió koronát sikerült szereznie, még­pedig úgy, hogy érről az összegről az após váltót ad, a v<5 pedig megfelelő árufedezetet, mert csak ilyen biztosíték mellett lehet pénzt szerezni. Az ajánla­tot a vő örömmel fogadta annál is in­kább, mert közben elmére külföldről fél­­milliárd korona értékű sclyemáru érke­zett, s azt ki kellett váltania. Megálla­podott tehát až apósával, hogy ő a szükséges 200 millió korona értékű áru­fedezetet kiadja, az após pedig a köl­csönt ennek ellenében felveszi és ezzel a pénzzel kiváltja a vámházban lévő kül­földi árut. Ez is megtörtént. Az áru kiváltása után azonban az após nem jelentkezett, de az árut sem küldte el a Bécsi-uccai kereskedőnek. Erre ez felkereste őt, kérte a kiváltott árut. Az após erre elővette azt a bont. amellyel a Bécsi-uccai kereskedő a há­zasság létrejötte előtt az előlegül kapott 350 millió koronát elismerte s azt mon­dotta: — Én kölcsön adtam neked 350 millió koronát, fizesd azt vissza, vagy pedig * az árut megtartom magamnak tartozá­sod fedezetéül. A Bécsi-uccai kereskedőt teljesen meglepte az apósnak ez a néni várt ki­jelentése. Hivatkozott arra* hogy ez elő­leg volt a hozományra, a hozomány vö­dig jár neki, mert hiszen elvette a leá­nyát. Az após azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ez kölcsön voli, a bonra nem volt ráírva, hogy az átadott összeg hozományelőleg. Ez a helyzet azután súlyos következ­ményekkel járt a selymesre. Egyrészt elmaradt a hozomány, amelyhez ö már üzleti számításait igazította, másrészt viszont az üzlete majdnem kiürült, mert elveszett számára a kölcsönre adott 200 millió korona értékű árufedezete s a vámházból kiváltott félmilliárd korona értékű áru is, úgy, hogy körülbelül 700 millió korona értékű áruval lett keve­sebbje. Ez az áru pedig eladási értékben minimálisan egy milliárdot jelentene. Az eddig bekövetkezett kellemetlenségeket most már az is megíetőzte, hogy a napi bevétel is jelentékenyen csökkent, any­­nyira, hogy a Bécsi-uccai kereskedő a hitelezőit most már valóban nem tudta kielégíteni és fizetésképtelen lett. Emiatt most feljelentést tett az após ellen csa­lás címén. A rufcrvidéki panaíaát bizottság vizsgálja tel Berlinből jelenik: A birodalmi gyűlésen a ruhrvidéki hitelek meg­beszélése .során Luther dr. birodal­mi kancellár a kővetkezőket mon­dotta: A memorandumból nyilvánvaló, hogy a 700 milliónál arról a teljes összegről van sző. amelyet kártérí­tésképpen a megszállt vidéken kifi­zettek. Ebben a kártérítésben össze­sen 4000 személy, részesült. A meg­szállt vidékeknek azokat a lakóit kártalanították, akiktől erőszakkal vették el munkájuk eredményét. A főszempont az volt. hogy a meg­szállt területeken a munkanélküliség elkerülhető és a gazdasági élet to­vábbra is üzeinbentártható legyen. ,A Micum-szerződések megkötésénél a kormány arra rendezkedett be, hogy körülbelül uj évre a viszonyok rendezettek lesznek. A valóságban a dolgok lassabban haladtak. Jött a kormányválság és a birodalmi gyű­lés feloszlatása. A birodalmi gyűlés nélkül az adókat csökkentették. Ilyenformán el keltett intézni a ruhr­vidéki kártérítés kérdését is. Félre­vezetését jelenti a közvéleménynek az. ha egyesek azt hangoztatják, hogy a kiutalásokban a ruhrvidéki gazdasági életnek csak bizonyos kö­rei részesültek. Stresemann dr. külügyminiszter hangsúlyozta, hogy teljesen lehetet­len volt magyarázattal lénni a nyil­vánosság elé arra nézve, hogy mi­lyen megegyezések történtek a nagyiparral a Franciaországgal szemben elfogadandó magatartás dolgában. Stresemann utalt a német ■bányamunkás-szövetség magatartá­sára, amelynek elnöke. Husemann szociáldemokrata képviselő, levél­ben azt kérte tőle, hogy az ipari do­logi teljesítményeket a birodalom fi­zesse meg. Nem veszik kellőképp fi­gyelembe, hogy nrodezekben a dol­gokban döntő jelentősége volt azok­nak a külpolitikai szempontoknak, amelyeknek akkor Londonban érvé­nyesülniük kellett. A birodalmi gyűlés ezután elhatá­rozza vizsgáló bizottság kiküldését, amelybe 21 tagot jelölt ki. CSAKIS BÉCSI GYERMEK" ÖCSI ÚJDONSÁGOK meglepő olcsón KÜAUS2EDE bútor és szőnyegáruházában NOViSÁD. 9Ö10 11b tan ni biztosítsa lakását és üzletét BSRWOLDis-féle acél- és faredőnyökkel GYÁR: Iá OVISAD iota j 5$ HÍREK — Zuboiy, Oroszlán és a magyarság Potiorekjei. Úgy látszik, felvonul elle­nünk a Szent-Ivánéji álom egész me» nageriája. Tegnap a szamárfej ü Zuboiy akart egyet rúgni, rajtunk, a szamáríejü Zuboiy, aki, azt hiszi, hogy szerelmes belé a szombori , magyarság Títaniája, ma pedig az Oroszlán áll ki a csatasor­ba s mondja a shaksperc-i sorokat: »Gondolom, reszketnek most vacogó [foggal »mert egy vad oroszlán bőg veszett [haraggal. ■De Gyalu vagyok én, az asztalos, ime.« A »veszett haragú bőgés« nem foszt meg bennünket objektivitásunktól. Elis­merjük, hogy Nagy Ödönnek a magyar­ság politikai szervezkedésének megindí­tása körül nagy érdemei vannak s nem feledtettük el azt sem, hogy Nagy Ödön sokat szenvedett már a magyar­sága miatt Ha ezekért az érdemekért és sajnos, nem üres felelősségvállalás­ért a magyar párt a legelőkelőbb tiszte­letbeli állásra választaná meg Nagy Ödönt, hálájának méltó jelét adta volna. Nagy Ödön azonban aktiv szerepet vál­lalt a pártban s Nagy Ödönről leghívebb barátai sem állítják, hogy csak egyetlen egyszer tintába mártotta volna a to lat a magyar párt érdekében. Nagy Ödön lelkességében, magyar érzésében, faji ragaszkodásában nincs semmi kivetni való, Nagy Ödön mégis a legkitűnőbb példája a vezérnek, aki nem vezet, a harcosnak, aki nem küzd, a munkásnak, aki nem dolgozik. A semmittevés művé­szete senkinél sem tökéletesedett odáig, hogy kevesebbet tudna dolgozni, mint amennyit Nagy Ödön tett a magyar párt érdekében. Sántha György dr. kö­zölvén velünk lemondásának tervét, elhatározásának egyik okául a magyar vezetők munkára való restségét jelölte meg. A magyar párt volt ügyvezető el­nökétől s jelenlegi egyik alelnökétől, Nagy Ödöntől aligha lehet eltagadni, hogy neki van legnagyobb része Sántha György távozási szándékában. Három spricceres vasárnap délutáni beszéd —» ez a magyar párt volt ügyvezető elnö­kének kisebbségi múltja. Úgy gondol­juk, ha érhet bennünket szemrehányás valamiért, nem érhet annak részéről, a kinek a munkától való iszonyán sikkadt el a magyar pártvezetőség legtöbb kö­telessége. A csatát vesztett vezéreknek ez a vádolva-védekezés szériája kelle­metlenül emlékezteti az olvasót az osz­trák-magyar hadsereg volt hadvezérei­nek memoárjaira. Hötzendorfi Conrad, Arz, Kövess, Auffenberg egymásután adták ki visszaemlékezéseiket, amelyek­ben bizonyítani szerették volna, hogy ők mindig srvőztck s mások hiúsították meg a végső diadalt. Az osztrák-magyar monarchia elvesztett háborújának ténye mellett mit bizonyítanak ezek a szere­­csenmosdaíó próbálkozások. Most is egymásután vonulnak fel a február S-iki csatavesztés Potiorekjei s azt szeret­nék a csatavesztés tényével szemben bizonyítani, hogy a vezéreknek nincs semmi részük a kudarcban. Oh, volt ter­ror és volt igazolványkényszer s a ter­ror és igazolványkényszer meggyöngi­­tette a magyarság sorait, de az ellen mindig tiltakozni fogtunk, hogy amikor a magyarság számon kéri az elmulasztott munkát, az elvállalt, de be ‘nem töltött feladatokat s amikor a magyar ■ lelkiis­meret számadást követe!, ne mondjanak mást, csak azt, hogy: terror és legiti­­maci’a. A terror és iegitimacija nem mentesiti az elmulasztott kötelessége­ket. Az elmulasztott kötelességek, a be nem töltött feladatok hősei legyenek hálásak a legitimacijáért, mert mivel védekezhetnének ha még ez sem lett volna. Nagy Ödön hiába vesz — most először — fáradságot ahhoz, hogy ben­nünket soha le nem irt mondatokkal, so­ha nem szolgált törekvésekkel vádoljon. Akiben annyira hiányzik az ítélőképes­ség s annyira hiányzik a judicium, hogy egy> vele szemben megengedett ártatlan tréfa miatt frontot csinál ellenünk s a magyarság — szerinte is — legelterjedtebb lapját ki akarja zárni a magyarság ér­dekeinek szolgálatából, az csak vezetői képességének ijesztő hiányáról tesz ta­núságot. Nem is a Bácsmegyei Naplót akarja távoltartani a magyar párttói, hanem a magyarság szemrehányását, számadáskövetelését és a felolősségrc­­vanást. S a magyarság Potiorekjei leg­jobban tudhatják, hogy erre nekik mi­lyen végzetesen nagy szükségük van. — A vizsgálóbíró hétiéin fiont a letartóztatott párdányi néme­tek fogva tartásáról. Becskerekről jelentik: A üecskereki törvényszék vizsgálóbirája a párdányi véres ese­mények ügyében szombaton a vizs­gálati fogságban levő Reibel Jakab, Hüpfel János, Porte János,Porte Miklós, Ilk Péter, Schmidt József, Krech Pál, Reibel Márton és Herrla József pár­dányi polgárokat hallgatta ki. Vala­mennyien megismételték a csendőr­ség előtt tett vallomásukat. Kijelen­tették, hogy nem ők idézték elő az incidenst, részt vettek a verekedés­ében, a nagy tumultusban védekeztek és ütöttek is, de’ nem tudjak, hogy bárkit megsebesítettek volna. A vizs­­gálóbiró hétfőn folytatja a kihallgatá­sokat és azután dönt a letartóztatot­tak szabadonbocsátása, vagy további fogvatartása fölött. — Nyilatkozat. Kosztolányi Dezső, a Bácsmegyei Napló budapesti mun­katársa annak közlésére kért föl ben­nünket, hogy a „Hírlap“ című szu- I boticai lap február 25-iki számában I megkérdezése ' és beleegyezése nél* I kül közölte le a Bácsmegyei Napló I február 18-iki számában megjelent j! „Az emberiség öngyilkossága" cimü cikkét. Kosztolányi Dezső a Bácsme­gyei Napló-val való szerződéses viszo­nyánál fogva más vajdasági lapba nem ir és nem ad cikket s az ő írásai olyan módon jutnak ezekbe a lapokba, hogy a szerkesztőségek a másutt megjelent cikkeket elorozzák, — Fölmentett városi képviselő­testületi tag. A belügyminisztérium dr. Rabsldn Mátyás szuboticai or­vost fölmentette városi képviselőtes­tületi tagságától. Helyébe Szávics Milán vasutigazgatósági osztályfőnö­köt nevezték ki. — Olaszország ultimátumszerű jegyzéket intézett Egyiptomhoz. Lon­donból jelentik: A Daily Telcgraphnak jelentik Kairóból: Egyiptomi és olasz cáfolatok ellenére is igaznak látszik, hogy az olaszok követelték az egyip­tomi kormánytól a Dserabub oázisra emelt olasz igény haladéktalan elisme­rését. A jegyzék erélyes hangja szinte ultimátumszerű és nagy aggodalmat keltett. — Felfüggesztett szuboticai vá­rosi adótiszt. A belügyminisztérium leirata értelmében felfüggesztették ál­lásától Csokerlics Milán szuboticai városi adótisztet. A felfüggesztés^ a beogradi törvényszék ítélete alapjan történt, amely szerint Csokerlics Mi­lánt három havi börtönbüntetésre Ítélték. — Meg akarták zsarolni a cseh­szlovák követséget. Bécsbői jelen­tik : A bécsi csehszlovák követség feljelentésére a rendőrség letartóz­tatta faroséit Károly szabósegédet. Az a vád ellene, hogy megjelent a csehszlovák t követségen és tizenöt millió koronát követelt azzal a fényé getéssel, hogyha nem kapja meg akkor botrányos adatokat fog nyilvá­nosságra hozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom