Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-21 / 50. szám
i 12 OLDAL * ÁRA Poštarma plaéeea’ Hírlap előf < , c 1 ] rÁ ' fS rMSa ggí g§§ •ejjjr SS^SSU m&*> S#aa@ö8wíaöBS^a®SB^S^Kí^@8i X?í¥L éviolvam Sübotica, SZOMBAT, 1925 február 21. 50. szám Megjelenik minden reggel, finsep ntán és hétfőn déibsa íekfon szám? Kisddhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—13 wmmmmmmxémmmmmvmwm í.íiaizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sübotica, Aleksandrova sjtl.1, (Lcibach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova al. 4, (Rossia-Fcnciére-palota) ö. Mikor as isten meg akar birn• (etni egy népet, álprófétákat küld hozzá. A magyarság alig ocsúdott föl annak a csapásnak hatása aló!, mely a február 8-iki választások eredménytelenségével ütötte fóbé, alig teljesedett be feje felett a végzet, melyei hibák, tévedések és emberi gyöngesegak hívtak ki ellene, alig kezdett el dörömbölni a lelkiismeret s a magyarság szemrehányó tekintetei alig találkoztak össze egy-két magyar politikus személye körül, máris fölemelik szavukat az álpróféták, máris a vádló székére akarnak leülni azok, akik csak a vádlottak padján foglalhatnak helyet s máris a jövendő útjait akarják kijelölni azok, akik útvesztőbe vezették a‘ magyarságot-Ma megint egy uj próféta szólalt meg, a ketasztrófapoikikusqk egyike, aki ahelyett, hogy megtépázná ruháját s hamuval szórná meg fejét, az érthetetlenség ködébe rejti a magyarság problémáit. Megszólalt megint az a publicista, akinek nem utolsó sorban bűne az is, hogy koiumnás cikkeivel elriasztotta a magyarságot a politikai cikkek olvasásától, aki a magyarság és a magyarság feladatai közé az érthetetienségnek, laposságnak és unalomnak szavakból összerótt falait emelte. Most az aezopusi hasonlatból indul ki, ir a szamárról, amelyik rúg egyet a döglődő oroszlánon. Mennyivel méltóbb magatartás ez a szamárhoz, mintha — tollat vesz a kezébe és vezércikket ir. Emlékeznek a íarasconi vadászokra? Tarasconban nem volt semmi ved. Egyetlen árva nyúl sem képviselte ott az állatok világát. A tarasconiaknrak azonban tetszett a vadászruha s tetszett a vadászás férfias sportja. Megalakították hát vadászegyletüket, kimentek a határba s mert vad nem volt, földobálták kalapjaikat a levegőbe s azt lövöldözték le. Az uj próféták hasonlítanak a íarasconi vadászokhoz. Nem azok ellen az érvek ellen hadakoznak, melyek až elkövetett hibákat tárják fel, nem azok ellen az igazságok ellen szállnak síkra, melyek a magyar sors elé más utakat rajzolnak ki s n magyarságot más kötelességek elé állitják, mint amilyent a magyarságot kudarcig elvezető politikai bölcseségük tanácsol. Ok maguk állítják fe!, maguk eloltják fe! a ievegöbe azokat az áligazságokat, amelyeket megcáfolnak. A mi igazságainkat, a magyarság fájdalmas igazságait nem tudják megcáfolni, rég elfelejtett, aktualitásukat rég elvesztett problémáknak ugratnak hát neki az uj Sancho Panzák. l^it érdekel most az a vita, hogy a magyar párt hivatalos programja tökéletes volt, mert — a cikkíró szerint —• „hiányzott belőle a szerénytelenség". Kit érdekel ez a vita, amikor — szabadon Bernstein után — a program semmi, a taktika minden. (Jóhiszeműolvasók előtt talán nem kell bizonygatni, hogy nem a magyar párt programját akarjuk lebecsülni.) A program méltatása s azoknak a' régen elfelejtett meggondolásoknak fölidézése, melyek annak idején a magyarság önálló pártban való szervezkedését indokolták, csak arra alkalmasak, hogy azok előtt, akik át tudnak vergődni az érthetetlenség dzsungelján, elhomályosítsa az igazi problémát. Most csak az a fontos, hogy a választási ^udarc tanulságait hasznosítsa a magyarság. De alkalmas-e pionirszolgáiöfia az, akiből hiányzik a tények ■ fölismerésének képessége. Aki abban látja a nagy csatavesztés okát, hogy „a tömegeket terror szülte letargikus álom lepte meg. „Terror, amelyik álomba ringat ? Terror, amelyik álmot szül ? Talán álmukban szavazlak a magyarok ezrei — a Davidovics• pártra ? Talán a baranyai magyarok alvajárókként dobták be golyóikat a radikális párt urnáiba? Ilyeneket csak Zuboiy álmodhatiic_— szamárfőve!. És kérdezzük, fog-e a magyarság vezetői számára tiszteletet és megbecsülést szerezni az az állítás, amely szerint, „a magyar párt vezetősége azon elemekből verődött össze, akik épen rendelkezésre állottak.“ Ezek az „összeverődött elérnek" — mi a legnagyobb fokú és legméitotlanabb sértésnek tartjuk ezt a kifejezést is és ezt a gondolkodást a magyarság érdemes, munkás, lelkes, felelősségjárással biró vezetőivel szemben — sajátították ki maguknak a magyar sorsot, ezek az „összeverődött elemek" valósítottak meg a legféktelenebb párlvezelőségi diktatúrái, ezek az „öszszeverődötí elemek" hurragták le az aggodalom és tiszta szándék figyelmeztető szavait s zárták ki a magyar nép sorsának intézéséből — a magyar népet? A magyarság azonban azt akarja, a magyarság életösztörie azt parancsolja, hogy ne „Összeverődőit elemek'1 hanem lisztánlútó, felelősséget vállaló, munkárafász vezérek, a lelkiismeretesség, tudás és hivatottsúg felkentjei álljanak az első. csatasorba. Ezek az „összeverődött elemek" találtak örömet abban, hogy amikor mi cselekvésre, munkára, küzdelem vállalására hívtuk, szólítottuk, serkentettük a í magyarságot, a „lelkek további nalk összerczdiilésél“ tegyük a magyarság „első feladatává. „Ezek az „összeverődött elemek" rekcmpenzáció nélkül küzdöttek — hangzik felénk a vádoló védekezés. Vájjon nem volt-e elég rekompenzáció az, hogy az egyik „összeverődött elem" havi tízezer dinárt igényeit s részben kapott a magyar párt érdekében kifejtendő tevékenységéért s a másik „Összeverődött elem" a szombori s somborvidéki magyarság akarata ellenére lett listavezetője a magyar pártnak s ez által'a sombori kerületben majdnem a semmivel teile egyenlővé a magyar párt kilátásait. „Nehéz lett volna a kemény koponyákat meggyőzni, a kemény nyakakat megtörni és üzleti indokokkal a kormány igájába törni" — ira a magyar politika Zobolya. Talán nehéz lett volno, ha nem alkalmatlan jelöltekkel riasztják el a magyar választók ezrei s nem alkalmatlan jelöltckóhajtják a magyar választók ezreinek elszántságát és lelkesedését. Volt terror és voltak választási trükkök, de ne védekezzenek a ierrorral azok, akik többéi ártottak a magyarságnak minden terrornál. „Nehéz volt a magyar koponyákat meggyőzni0 arról, hogy kötelességük a szalmabábokat is éltetni. Csak nekik volt „nehéz a magyar koponyákat meggyőzni“, a — Da vido vics-pá rínak könnyű voll. De az alkalmatlan, a népszerűtlen, a tekintély nélküli jelölteknek valóban nehéz volt n magyar koponyákat meggyőzni arról, hogy ők az egyedül üdvözítő jelöltek. Hol a hiba ? — kérdezi a cikk. A fejben, amelyik ilyen gondolatokat szül s ilyen szófolyondárral akarja elhomályosítani a magyarság í tói C k ép es-1 ségét és tisztánlátását, Szigorúan kerültünk eddig minden éles hangot s 'kerültük a személyeskedésnek még látszatát is. Kerülni fogjuk ezentúl is s talán még inkább meg fogjuk tudni őrizni az objektivitéá.hangját, mint eddig. Ezt ez egyetlen kivételt nézze el nekünk a magyarság. Kötelességünk most oly an elj.enféllfd .aüjtotf.szembe,, akijei. íózeüTíhe,. mindén mentségünk meglenne a szubjektív hangra, még akkor is, ha a bennünket támadó hang nem lenne példátlanul hamis és példátlanul durva. Nem lesz változás a kormánykoalícióban A kormány erélyesen cáfolja az ellenzék híreszteléseit Félhivatalos kommüniké a kormány győzelméről és a választási atrocitásokról . Beogradból jelentik: Az ellenzéki sajtóban naponként megújuló hírekkel szemben, hogy a kormány tagjai közt nézeteltérések jjtémadtak és emiatt a kormánykoalíció összetételében váltqzások várhatók, a kormány szükségesnek látta hivatalos cáfolatot kiadni. A kommüniké a következőképpen hangzik : — Az ellenzéki sajtó, különösen a horvát és szlovén lapok, azonnal a választások után azt állították, hogy a kormány a választásokon kisebbségben maradt, aminek következménye a nacionalista blokk híveinek terrorizálása lett különösen Radicsék részéről Boszniában, Hercegovinában, Dalmáciában és Horvátországban. Mint valami általános parancsszóra, előre kidolgozott terv szerint Radicsék harangszóval jeli adtak több helyen a felkelésre, tüzeket raktak a hegytetőkön, az ezek körül összegyűlt felkelők éltették a forradalmai, a köztársaságot és Hintettek a király ellen. Különösen a hercegovinál szerb lakosságot érintették súlyosan ezek a hamis híresztelések, mert itt Radics hívet felgyújtották a szerbek házait, s‘n személyükben is bántalmazták őket. Csak az illetékes hatóságok erélyes intézkedéseinek lehetett az ellenzéki sajtó hamis híreinek hatását ellensúlyozni. — Amikor az ellenzéki sajtó végül is kénytelen volt felfedni, hogy a kormány a választásokon megkapta a többséget, akkor azt kezdték liiresztelni, hogy a választások hatósági terror mellett folytak le. Minthogy ezeket az állításokat nem tudták bizonyítékokkal és tényekkel alátámasztani, az ellenzéki lapok megkísérelték néhány választási incidens^ feltárását, amelyekről azonban kiderült, hogy azokat nagyobbrészt ez ellenzék hírei, különösen Radicsék idézték elő. Ezt az illetékes hatóságok vizsgálatai is igazolták. — Ezek után az ellenzéki sajtó, már napok óta azt írja, hogy a kormány többsége kevés a parlamenti törvényhozás munkájának elvégzésére. Ebből a valótlan állításból kiindulva, az ellenzéki lapok naponként lehetetlen és fantasztikus kombinációkkal vannak tele. így azt állitják ezek a lapok, hogy a nacionalista blokk fel fogja adni azt a politikát, a mellyel a nép elé lépett és meg fog egyezni az ellenzéki blokkal, vagy annak valamelyik delegált pártjával eddigi állami politikájának rovására. — Hogy ezeket az önkényes állításokat valószínűvé tegyék, azt a Ä magyar politika Ziibolya
