Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-20 / 49. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 20. összeillése után Surmin és Drin­­kovics miniszterek is kiválnak a kormányból- Radikális párti kö­rökben rámutatnak arra, hogy a megválasztott képviselők szám­arányához képest, fele annyi tár* cára sem tarthat igényt a függet­len demokrata párt, mint atneny* nyit jelenleg bir. Más verzió szerint Pribicsevics pártja nemcsak a jelenlegi tárcáit akarja megtartani, hanem fonto­sabb pozíciókat is követel magá­nak. Arról is beszélnek, hogy Pribicsevics a belügyminiszteri tár cára aspirál, azonkívül a parla­ment egyik alelnöki tisztségét is független demokratával akarják betölteni. Amerikául kapott pénzt a beográdi kommunista szervezet Leleplezték a tiikos szervezet tagjait és összeköttetéseit Beog rúdból jelentik: A kommunisták titkosnyomdájának Bulbulder-városne­gyedben történt leleplezése igen sok­­terhelő adatot juttatott a beográdi rend­őrség kezére a szervezet ellen. Elko­bozták a nKomunist című lap eddig meg­jelent három szántának visszamaradt példányait, valamint nagymennyiségű forradalmi tartalmú röpiratot, amelyek­ben a parasztságot és munkásságot for­radalomra, az önálló macedón köztár­saság és horx át-szlaxón köztársaság ki­kiáltására hívják fel. Az eddigi nyo­mozás adatai alapján megállapították, jhogy a szervezetnek Zagrcbban is vau titkos nyomdája. Eddig Beogradban negyven embert 'tartóztattak le. Különösen nagy fel­tűnést keltett Cvetkoyies Deszánkának, a beográdi leánygimnázium tanárnőjé­nek letartóztatása, aki a szervezet kézi pénztárát kezelte. Megállapítást nyerte hogy a szerve­zet igen sok embernek adott ezertől négyezer dinárig terjedő pénzsegélyt és ilyen módon eddig 253.000 dinárt osz­tottak szét. A rendőrség már napok óta figyelte a nyomda helyiségét, ahol a CvetkovicS Dragisa a segélyeket ki­osztotta és igen sok embert letartóztat­tak, akik pénzért mentek az épületbe. A házkutatás során lefoglalták a pénztár­­könyvet, amelyben a bevételek és ki-A száraz angol Az örökre eltávozottak közölt, akik a lelkét tették a régi Torontál­­nak, egyike volt a legkedvesebbek­nek Bielek Antal árvaszéki ülnök. Régebben ö is főszolgabíró, de az­tán felnőtt az újabb generáció és egyre mohóbb lett. Nem tudta ki­várni, amíg az állások a természet rendje szerint üresednek meg, eset­leg házasodni! készült valaki s ezért kellett neki a főszolgabírói állás. Bielek Antalnak is azt mondták: — Növőben vannak a fiaid, ma­holnap gimnáziumba kerülnek, jó lesz neked a központ. — Főbíró legyek? — Az bajos, mert a Gusztit nem í^het mellőzni, hanem majd ül­nök. Szolgabiró sem lehetett Becskere­ken akárki, hiszen az öreg Tuelics pótolhatatlan volt, a katonai reszort­ügyekhez csakis ő értett. Bielek Tóni hát a városba került 'és soha nem hagyta el a jókedve. Hatalmas alakú férfiú volt. keretes pápaszem az orranyergében, ö ma­ga tele humorra], szatírával. Mikor pohárral a kezében felállt, hogy felköszöntőt mondjon, a meg­testesült angol volt, csupa száraz .külső. Arcizma nem rándult meg, de az emberek már a harmadik mon­­jlaíánál elkezdték a kacagást, hogy adások pontosan fel voltak tüntetve. Eb­ből kiderült, hogy a kiosztásra került pénz legnagyobb része Amerikából ér­kezett, egy dollártól huszonöt dollárig terjedő tételekben. A pénztárkönyvben fel van tüntetve az adományok ( küldői­nek neve. valamint feljegyezték a se­gélyezettek nevét is. A szervezet föpénz­­tárnoka Miljus Sima volt. Cvetkovics Dragisa kihallgatása során azt állította, hogy a kommunista szer­vezet pénztárnoki tisztségét kényszer hatása alatt vállalta el. Arra vonatko­zóan, hogy ltol van a szervezet pénze, — amit a rendőrség nem talált meg, a pénztárnoknö uem tudott felvilágosí­tást adni. Szerdán Beogradban a Sincdcrcvski Djcrain téren egy papucsost letartóztat­tak, akinél ezer röpiratot találtak. A röpiratok Couljevtől származnak, aki a macedóniaiakat forradalomra hívja fel. A magyar iskolák érdekében száztagu küldöttség járt a szuboticai főispánnál A főispán interveniálni fog a magyar osztályod érdekében A szuboticai magyar radikális klub — mint már jelentettük — ak­ciót indított a középiskolák veszé­lyeztetett magyar párhuzamos osz­tályainak megmentésére. A mozga­lomba bevonták a Népkört, az Ipar­­tcstületct, a Lloydot és az érdekelt szülőket. Csütörtök délelőtt száztagú monstre-küldöttség jelent meg eb­ben az ügyben Gyorgyevics Drago­­szláv főispánnál, akinek intervenció­ját kérték a középiskolák magyar osztályainak feutartása érdekében. A küldöttségben resztvettek a Nép­kör kiküldöttei, köztük Koncz And­rás. Görög Alajos. Sok Lajos, a magyar párt volt jelöltjei, dr. Méret Andor és Korom Sándor választ­mányi tagok. Gstalter Mátyás. Maurer Nándor, Futó Tamás, Kis György. Náuai Csaba. Romié.s Fe­renc, Álaczkö Ferenc. Vaszlavik An­tal. valamint a Népkor számos tag­ja dr. Szántó Gábornak, a Népkör delnőkének vezetésével, továbbá a Katholikus Legényegylet, az Ipar­ié stillet. a Lloyd és a Mozdpny.vez.p­­tők Otthonának több tagih.C .. A küldöttség szószólója Juries Marko nemzetgyűlési képviselő, megokolta, hogy miért vezeti a szu­boticai magyarság küldöttségét. Hír szerint — mondotta — Pribicsevics közoktatásügyi miniszter, épugy, mint a német középiskolákat, a ma­gyar párhuzamos osztályokat is be akarja záratni". Ez nagy csapást je­lentene a magyarságra, amely egy­általán nem szolgált rá az ilyen el­bánásra, mert a magyarság a most lezajlott választáson is tantijeiét ad­aztán egyre tombolóbb derültségbe jussanak. Bielek pedig szinte csodálkozva villogtatta rajtuk pápaszerne üveg­jét, mintha azt kérdezné, mi tetszik ezeken a jámbor tréfákon annyira? Kétségtelenül elmés, játékosked­­vii ember volt, aki az élet savanyú­ságait úgy igyekezett eltüntetni, nem kiméivé még önmagát sem. Farsangi holló estéken akármilyen szerepet vállalt, mert hogy szava­mat ne feledjem, cl se tudja a mai generáció képzelni, hogy milyen lé­nyegtelen semmik voltak az akkori élet úgynevezett keserűségei. Bottka Béia, főispán korában, 11a­­?'fon ambicionálta, hogy a regatta folytassa régen abbahagyott műkö­dését. A hátralékos tagdijakat egy­szerre le kellett fizetni, aki nem volt még benne, azt beléptették, munka­­programmokat állítottak egybe, — muszáj. A legények elkényelmesedtek egy kissé, kellemesebb volt szlesztázni, iislizni, mint dolgozni, de nem volt pardon. Még csak azon tűnődtek, hogy milyen nevet kapjon a regatta. Mert az uj cim. ha -jó, magában véve is vonz. Szá'.idostalc az ötletek, csak Bielek hallgatott. — Tóni, te sem tudsz semmit? — Dehogy nem tudok. Nevezzé­tek el Gályaraboknak. Csodálkozva néztek rá, nem ér­ín lojalitásának és úllamhiiségének, Ezért kéri a főispánt, mint a kor­mány szuboticai exponensét, hasson oda, hogy a kormány ne adja ki a magyar középiskolák megszünteté­séről szóló rendeletet. Juries Marko után dr .‘Szántó Gá­bor beszélt. Hangsúlyozta, hogy a magyar iskolák elvétele azt jelente­né. hogy a magyarságot megfoszt­ják anyanyelvűtől, már pedig a ma­gyarok egy szabad hazának szabad polgárai akarnak lenni és mint ilye­nek támogatni akarják a konszoli­dációs törekvéseket. Kérte ezért a főispánt, hogy a magyarság lojali­tását szem előtt, tartva, interveniál­jon a magyar középiskolák érdeké­ben a kormánynál. Gyorgyevics Dragoszlav főispán válaszában többek közt a követke­zőket mondotta: — Eddig csak a, lapokból értesül­tem arról, hogy a közoktatásügyi minisztérium állítólag olyan ven (le­letet készül kiadni, amely a közép­iskolák magyar párhuzamos osztá­lyait megszüntetne. Hozzám hivata­losan semmitéie formában nem ér­kezeti még hir arról, hogy ez meg­lel ciné a valóságnak és nem is hi­szem. hogy a kormány ilyen tervek­kel foglalkozik. Ennek ellenére is köszönöm önöknek, hogy felhívták a figyelmemet az állítólag készülő rendeletre. Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy a kormányt előre in­formáljam és befolyásomat latba­­vessem, hogy ilyen rendelet ne lás­son napvilágot. Hallottam ugyan ar­ról, hogy a szóbanforgó rendelet retorzió lenne a magyarországi szláv iskolák elhanyagolásáért, azonban nem tartom igazságosnak, hogy a magyarországi állapotokért az itt élő magyarság szenvedjen. — A magyarság — különösen a lalusi magyar nép — az elmúlt vá­lasztóinkon beigazolta lojalitását és azt, hogy részt akar venni az állam konszolidáló munkájában. Amint pe­dagógus koromban nem tettem kü­lönbséget a szerb és magyar növen­dékek között, ugyanígy ma is egy­aránt. szivemen viselem a szerb és magyar polgárság érdekeit. Legye­nek meggyőződve arról, hogy a kormányt hűen logom informed»»’ a magyarság magatartásáról és teljes erőmmel azon leszek, hogy a ma­gyarságra sérelmes iskola-rcndele­­tét ne adják ki. Gyorgyevics főispán válaszát a küldöttség tagjai megnyugvással vették tudomásul. Gyorgyevics Dragoszlav főispán még csütörtök délután Beogradba utazott, hogy illetékes helyen eljár­jon a magyar középiskolák íentar­­tása érdekében. • - —BKgBmflBWmMapww 11 «I I ------­A franciák újból kilenc német tisztet ítéltek el in contumaciam Parisból jelentik: Azamiensi haditör­vényszék kilenc német tiszt fölött ítél­kezett a világháborúban elkövetelt bű­nök miatt. Winkler tábornokot, báró Uslar ezredest, Hovard századost egyen­ként huszévi kényszermunkával sújtotta, Kreutz ezredest, Wetz kapitányt és Friedrich őrnagyot tízévi kényszermun­kára, Schimmenpfcnnig századost busz­­évi kényszermunkára, Schmidt kapitányt pedig tízévi kényszermunkára ítélte. Ezeknek a vádlottaknak azt rótták föl terhűkul,' hogy északfranciaországi kas­télyokban fosztogattak. Borsmann had­­nagyot életfogytig tartó kényszermun­kával sújtották, mert mikor a badiző­­nába cső francia területről el kellett szállítani a polgári lakosságot, irgalmat­lan kegyetlenséggel brnt a franciákkal, igy például egy várandós asszonyt dö­cögő szekérre tételeit fel és a szeren­csétlen az utón vi'ágra hozta gyerme­két, de — mivel segítséget nem kapott, elvérzett. tette senki. — Na, igen, folytatta Bielek, azok is muszájból húzzák az evezőt. Nagy vadász volt. részes minden­ben, de egy megfigyelése csak most villan fel előttem, amikor nézem és látom ezt a mai eszeveszett világot, amikor a páratlan gazdagságok mel­lett ordítva üvölt a szegénység s tobzódásokban, kicsapongásokban nem éppen a gazdagok vezetitek. Valami halálos ítéletszerü fátum le­beg a világ fölött, bizonytalan, de nem is fontos, hogy mi lesz holnap, igyekezzünk hát ma élni. — Ki látta már, hogy mi a kör­vadászaton a legérdekesebb? Amíg nagy a kör, a nyitlak meg vannak ugyan ijedve, igyekeznek kitörni, de ez egyre kevésbé sikerül. Már biztos halál, ha valamelyik azt hiszi, hogy megmenekült, mert huszonöt­­harminc lépésre egy-cgy vadász, aki ráirányítja a puskáját. Ez a leg­bolondabb kalamajka ideje. A sze­gény nyulak megkísérlik még egy­szer a menekülést, sehol semmi re­mény. aztán egészen apatikusokká válnak. Ott táncolnak a kör köze­pén, úgy kell akármelyikét felrúgni, hogy szaladjon kívülre (mert befelé lőni nem szabad), nincs itt már ha­lálfélelem, nincs holnap, a nyúl tud­ja. hogy vége lesz, kellemessé teszi hát az utolsó percét és —' kurizálni ikezd. Aki gyakorlott vadász, az "megismeri a nemét. Nem mindig az iíiur kezdi, gyakrabban a menyecs­ke, sőt a süldő sem vonja meg ma­gától az utolsó örömet. S akkor csodálatos látvány tárul a vadász szeme elé: szerelem a halál küszö­bén. . . . Bielek Tónira gondolok, mi­kor azt keresem, hogy az állatok tanulták-e cl ezt a szokást az em­bertől, vagy ezek amazoktól? Mert ahogy a francia forradalom után is szokatlanul fékevesztetten, egész a női meztelenség elképzelhető határ­talanságáig járta a haláltánc, most se igen van különben. Nem hagyjuk magunkat meglepetni a holnaptól. Valamelyik uradalmi vadászaton történt egyébként, hogy egy koca­vadász megserétezte Bielek Tónit. Nem volt lényeges a sérülés, egy­két serétszem fúródott milliméter­­nyire a lábába, kinyomta a maga kezével és vadászott tovább. Később azonban, mikor szabályos sorokba fektették u kastély udvarán a nyulakat s a társaság még javá­ban bennei volt a szemlélésben és az egyes esetek részletezésében, egyszer csak azt látják, hogy Bielek is ott hever a nyulak között. — Tóni, valami bajod van? — szaladtak hozzá. — Csak hagyjatok békében, fe­lelte. Engem is meglőttek ma s tu­dom a szabályt, hogy az elejtett vadnak hol a helye. Torontáli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom